Vadászat
A zöldek be akarják tiltani a medvevadászatot Romániában
A CITES legutóbbi 17. Felek Konferenciája* 2016. szeptember 24. és október 5. között zajlott Johannesburgban (Dél-afrikai Köztársaság). Romániát – a részvételi lista szerint – tízszemélyes küldöttség képviselte Cristiana Pașca Palmer miniszterrel az élén.
A 183 tag egyöntetűen elfogadott egy zárónyilatkozatot, amelyet október 5-én, a konferencia zárónapján közzé is tettek. Ennek az egy mondatban összefoglalható kivonata a következőképpen szól: „a jól szervezett és fenntartható trófeavadászat összhangban van, és hozzájárul a fajok megőrzéséhez, mivel a helyi közösségek számára megélhetési lehetőségeket biztosít, valamint ösztönzőleg hat az élőhelyek megőrzésére, és olyan jövedelmet generál, amelyet védelmi célokra lehet befektetni” (a szerző saját fordítása). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a CITES-felek dönthetnek úgy, hogy a határozatokat és döntéseket nem vezetik be.
Egy ilyen szellemű, általánosan elfogadott zárónyilatkozat a romániai környezetben, a megélhetési természetvédő szervezetek által felbujtott laikus tömegek nyomására a ragadozófajok vadászatának teljes betiltásában csapódott le. Kukába került teljes terjedelmében a Brassói Transilvania Egyetem Erdészeti és Erdőhasználati Kara alkalmazottai által elkészített tanulmány, amely értelmében meg lett határozva egy maximális beavatkozási szint medve, farkas és vadmacska fajok hasznosítására.
Most abba nem is szeretnék belebonyolódni, hogy a javasolt megoldás szerint a továbbiakban a belügyminisztérium szakosodott egysége fog preventív módon eljárni a 24 órás szolgálatot ellátó 112-es segélyhívó rendszeren bejelentett vadkárok esetében. Bele sem merek gondolni, hogyan jár majd el például a csendőrség „preventív módon”, amikor bejelentik, hogy valakit megtámadott a medve a kukoricásban. Továbbá mérlegelni kell a relokálás lehetőségét vagy az esetleges kilövést. Katonák által, ilyen tevékenységre nem megfelelő felkészültséggel, katonai fegyverekkel…
Mindeközben a vadászatra jogosultak legfeljebb bekiabálhatnak a pálya széléről. Továbbá nem mellékesen elesnek egy olyan jövedelmi forrástól, amiből a vadállomány többi részének az őrzését, kiegészítő takarmányozását és az orvvadászat elleni mindennapos küzdelmet finanszírozták.
Persze rengeteg az összeesküvés-elmélet. Olyan is létezik, miszerint az utóbbi időben Románia egy kedvelt vadászati célországgá kezdett válni a növekvőben lévő állományok és a rekordgyanús trófeák okán és emiatt eltiprandó konkurenciát jelent. Hogy pontosan ki számára, az kérdéses, de a fentebb felvázolt okok valósak. A növényevő és mindenevő vadfajok, valamint a medve esetében mindenképpen tetten érhető az állományok növekvő tendenciája. Ugyanakkor világrekordgyanús medvetrófea az elmúlt években a Hargita megyei Zetelaka közelében és ugyancsak rekordgyanús gímszarvasbika lett elejtve az idei bőgési szezonban Kovászna megyében. A vadgazdálkodási tevékenység ezen eredmények tükrében nem lehet olyan katasztrofális.
Végezetül azt a gondolatot szeretném megosztani a kedves laikus, de higgadtan gondolkodó olvasóval, hogy végső soron a természetvédelem és a vadgazdálkodás céljai közösek. A vaddal, mint megújuló természeti erőforrással fenntartható módon próbálunk gazdálkodni, hogy olyan biodiverzitásunk, állománysűrűségünk és korosztályi összetételünk legyen, ami lehetővő teszi a tartós hasznosítást.
Amióta a vadászat erkölcs és jog által irányított, illetve szabályozott, a fenntarthatóság elvei mindig is előtérben voltak. Azt is el kell fogadni, hogy vadászat csak addig létezhet, amíg van amire vadászni. Tehát a vadász legelemibb érdeke a vadállomány fennmaradása. Ebben úgy tűnik, nem vallottunk szégyent. Aki mégis másképp gondolja és szerinte a legális vadászat miatt kevés a vad, az kérjen véleményt a mezőgazdasági termelőktől vagy az állattartóktól.
Alapvetően minden földhasználati módnak és tevékenységi ágnak a vad a táplálkozásával és helyváltoztatásával kárt okoz. Csakis a közvetlenül nem érintett tömegek, a természetvédelem és a vadgazdálkodás érdeke, hogy egyáltalán vadállomány legyen. Ezt szíveskedjenek figyelembe venni a kedves olvasók, amikor ártatlan medvebocsokkal illusztrált, vadászat elleni petíciókkal bombázzák aláírásgyűjtési céllal.
* A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 1973. évi találkozóján Washingtonban (U.S.A.) megkötött Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) a köznyelvbe a ratifikálás helye, valamint az angol elnevezés rövidítése alapján washingtoni illetve CITES-egyezmény név alatt kerültek be. A CITES fő célkitűzése a vadon élő növények és állatok egyedeivel folytatott nemzetközi kereskedelem szabályozása oly módon, hogy az ne veszélyeztesse fennmaradásukat. Románia az 1994. évi 69 számú törvénnyel csatlakozott az egyezményhez és az időközben csatlakozott részes felek száma mára már 183 (182 ország és az Európai Unió). A CITES-titkárság székhelye Genfben, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Környezetvédelmi Programjánál van. Alapvetően koordináló, tanácsadó és szolgáltató szerepet tölt be valamint háromévente összehívja a CITES Részes Felek Konferenciáját (Conference of the Parties, CITES-CoP). A CITES-konferenciákon a felek megvitatják, valamint aktualizálják az álláspontjukat, ami az előzetesen meghozott határozatok és döntések elfogadását vagy felülvizsgálatát eredményezheti. A határozatok általában hosszú távú útmutatások, míg a döntések a CITES egy bizonyos testületének (bizottság, titkárság) szólnak.
Farkas Attila
okleveles vadgazdamérnök, PhD-hallgató
Veszélyes, hogy a „zöldbárók”, vagyis egyes környezetvédő civil szervezetek – akik hatalmas pénzeket hívnak le medvevédelemre az EU-tól – gyakran már önös érdekből lobbiznak.
Borboly Csaba
Hargita megye tanácsának elnöke
Büntetőeljárás indult a kilövési kvóta miatt
Hivatalból indított bűnvádi eljárást a Brassó megyei táblabíróság, hogy kivizsgálja, a környezetvédelmi minisztérium milyen kritériumok alapján döntött a kilövési kvótákról a védett állatfajok esetében – közölte Ramona Diaconu főügyész.
Mint mondta, hivatali visszaélés, okirat-hamisítás és érdekellentét gyanújával kezdeményezték a büntetőeljárást. Első sorban azokat a szakmai testületeket ellenőriznék, amelyek javaslata alapján a környezetvédelmi minisztérium úgy döntött, 552 medve és 657 farkas, valamint 68 hiúz és 474 vadmacska kilövését hagyja jóvá.
A kvótát előíró miniszteri rendelet kibocsátását egyébként a hét elején már felfüggesztette a szaktárca. Cristiana Paşca Palmer a döntést azzal indokolta, hogy a környezetvédelmi tárcának szüksége van még a Román Akadémia jóváhagyására, amelyre állítása szerint szeptember 21. óta várnak. Hozzátette: a minisztérium illetékesei az elkövetkező időszakban több szakértővel is tárgyalást kezdeményeznek a kilövési kvótákkal kapcsolatban. „Olyan rendeletre van szükségünk, amely tekintettel van a törvény által védett fajokra, de a veszélyeztetett lakosságra is” – fogalmazott a tárcavezető.
kronika.ro
2016. október 9.
A WWF az alábbi szalagcímmel kampányolt a kilövési kvóta ellen:
WWF: 1691 védett vadállat lelövését tervezi a környezetvédelmi minisztérium
„A Környezetvédelmi Minisztérium továbbra sem veszi figyelembe a természetvédelemben dolgozó szakértők véleményét a vadállatok számának becslésére vonatkozóan, sem azt a figyelmeztetésüket, miszerint a jelenleg a minisztérium által alkalmazott becslések nem felelnek meg a valóságnak.”
WWF Romania
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31