Vadászat
Ősidőktől napjainkig
VADÁSZATRÓL | A létfenntartó vadászat napjainkban is gyakorolt táplálékszerzési forma. Gondoljunk csak az eszkimók rénszarvas- és fókavadászataira, az észak-amerikai indiánokra, akik szarvast, vízi vadat és fajdot vadásznak, a pápua-új-guineai vagy a dél-afrikai, észak-amerikai és szibériai prémvadászokra.
Magányos kan
A civilizáció fejlődésével, a vadászeszközök tökéletesítésével, a létfenntartó vadászat társadalmi szerepének csökkenésével lassan ezek az ősi vadásztörzsek a feledés homályába tűnnek.
[…]
A 19. században kezdik a vadászatot sportnak tekinteni, és ekkor terjed el a mennyiségi szemlélet, a verseny a vadászatban is. Akinek a vadászterülete jobb, gondozottabb volt, ott a vadászsiker is nagyobb volt, értékesebb vadásztrófeák gazdagították a területet. A trófeakultusz kialakulása rávezette a tulajdonosokat arra a szemléletre, hogy tudatos vadgazdálkodással fokozni lehet a mennyiségi és minőségi hozamot. Ahhoz, hogy e szemlélet beteljesüljön, szükség volt szakirodalomra, szakemberekre, szakmai tudásra. A tudatos vadgazdálkodás bevezetése megteremtette a fenntartható hasznosítás alapjait. Egyben felismerték a mértéktartó vadászat szükségességét, amely, úgy tűnik, napjainkban teljesedik ki.
Számtalanszor megkérdeznek minket, vadászokat, és olykor szánalommal tekintenek ránk: „Ti miért is vadásztok?”
A vadat ma úgy tekintjük, mint egy adott terület természetes produktumát, amelyet – megőrzésének biztosítása mellett – hasznosíthatunk. A hasznosítás feltétele a bölcs gazdálkodás, vagyis az élőhelyek védelme, szükség esetén fejlesztése, valamint a fenntartható, optimális hozam szerinti vadászat. Az ilyen vadászatot modern, fenntartó vadászatnak hívjuk.
Vadászni ott lehet, ahol vad van!
Miért is vadászunk? Azért, mert vadászni szükséges. Szükséges, mert a vadászat egy ősi, az emberi evolúció során rögzült ösztön megnyilvánulását jelenti, amihez a vadászható állatfajok fenntartható, bölcs hasznosítása teremti meg az ökológiai egyensúlyt.
A vadászat tárgyát a vadászható, zsákmányolható állatfajok, vadfajok alkotják. A vadász elmehet vadászni, és járhatja a terepet látástól vakulásig, ha nincs vad, a vadászat elmarad. Tehát vadászni csak ott lehet, ahol vad van.
A különböző vadfajok építőelemei annak a környezetnek, ökológiai rendszernek, amelyben élnek. A környezet akkor működik jól, akkor van egyensúlyban, ha fajokban gazdag, észlelhető a tájegységre jellemző biodiverzitás, és a fajok között dinamikus egyensúly van.
A környezet eltartóképessége szabja meg, hogy egy bizonyos területen egy adott állatfajnak mekkora lehet a maximális állománya. Amíg egy populáció egyedszáma az eltartóképesség szintje alatt van, addig növekszik, ha meghaladja azt, akkor pedig csökken. Ezt a dinamikát a születések és halálozások egymáshoz viszonyított arányának változásával képes a populáció elérni. Ha a populációt hasznosítjuk, akkor lecsökken az egyedszáma. Ez a kisebb egyedszám nem használja ki maradéktalanul a környezet által kínált lehetőségeket, ezért a populáció erőteljesebb szaporodással igyekszik elérni az eltartóképesség szintjét. Az említettekből az következik, hogy olyan mértékben érdemes egy populációt vadászni, hogy az állománynagyság mellett a legnagyobb legyen a populáció szaporodóképessége. Az e célból végzett tanulmányok eredményeiből arra a következtetésre jutunk, hogy ez a szint a környezet által eltartható egyedszám fele. Ezen állománynagyság mellett a legnagyobb a szaporulat, itt a legnagyobb a hozam. Ezzel a maximális hozamnyi mennyiséggel lehet tehát tartósan, évről évre csökkenteni az állományt, kihasználva a biológiai törvényszerűségeit, anélkül hogy veszélyeztetnénk a faj, a populáció létét. Az ilyen hozamot fenntartható hozamnak, annak elérését támogató vadgazdálkodással együtt pedig bölcs hasznosításnak, bölcs vadászatnak nevezzük.
Vadászni tehát lehet, ha van vad, és csakis ott lehet, ahol vad van. Értelmetlen, sőt alkalmasint pazarlás lenne egy-egy terület megújuló produktumát – vadállományának hozamát – nem hasznosítani, nem fordítani a társadalom, a gazdaság javára.
A vadgazda, miközben a vadászható vadfajok, a terület gazdaságát felügyeli, az ott található védett fajokat is óvja, nyugalmukat biztosítja. Azért nyíltan kijelenthetjük, hogy a rendszeresen és tudományosan kifejtett vad- és természetvédő tevékenység nem más, mint tudatosan végzett vadvédelem.
Egyes vadfajok esetében az állománysűrűség és a terület eltartóképessége kapcsán olykor nagyon eltérő vélemények látnak napvilágot. Ezen megnyilvánulásokból, melyek különböző alkalmakkor elhangzanak (sajtó, gyűlések) stb. nagyjából lehet következtetni arra, hogy ki a véleményező és esetleg mi a háttere a véleménynek.
A gazdálkodó ember szidja a vaddisznót és a medvét az általuk okozott károk miatt (természetesen kártérítést szeretne kapni), a zöldek különböző árnyszínezete védi a ragadozókat, félti őket a kipusztulástól (!), a hegyvidéki üdülőtelepeken nyaralók félnek a medvéktől, azt állítják, hogy sok a medve (lehet) stb.
Vannak, akik a medvék védelmére keltek, azt állítva, hogy nagy az elejtési arány, és már a kipusztulás határán van a kárpáti barna medve. A háttérben azonban többnyire gazdasági és egyéni érdekek is meghúzódnak, sokan az elfogult és szakszerűtlen állásfoglalás mellett mindennapi életüket jó módban „tengetik”.
Álljunk csak meg egy pillanatra és vizsgáljunk meg egy példát, miként is tevődnek a dolgok például az annyit hangoztatott barna medve esetében. A szakemberek szerint jelenleg erdeinkben kb. 10 000 barnamedve él. Számításainkhoz azonban a nyolcvanas évek statisztikáit használjuk, ami sokkal kisebb a valóságnál, de mivel újabb adatokkal nem rendelkezünk, és úgy gondoljuk, hogy az utóbbi években lényeges változás e téren nem történt, ezeket a statisztikai adatokat használjuk. A statisztika tehát 7700 egyedszámot tart nyilván, az elmefuttatás amúgy is csak nagyvonalúnak tekinthető.
Romániában a Kárpátok hegyvonulatában találhatok azok az ősrengetegek (1000 m tengerszint fölötti magasságon), amelyek a barna medve élőhelyét alkotják. A barna medve életterét kb. 2,8 millió hektárra becsülik, a statisztika szerint az állománylétszámot tehát 7700 egyedre becsülték. Az állománysűrűséget 2 egyed/1000 ha-ra tartják optimálisnak.
Kezdjünk csak számolni:
- 2,8 millió hektár erdőre 5600 egyed volna az optimális létszám, de hogyan is gyarapodik a populáció?
- Az ivararányt mint 2 kan / 1 anyamedve tartják elfogadhatónak (az elejtett egyedek statisztikája);
- Ha az említett állománynagyságot vesszük alapul, ami 7700 és az említett ivararányt, akkor 5133 kanunk és 2567 anyamedvénk van. Az anyamedve átlagosan 2 bocsot ellik, de mivel csak minden második évben hoz új nemzedéket a világra, számíthatjuk, hogy évente csak egy medvével (boccsal) gyarapodik a populáció, ez 2567 egyed;
- Továbbá, ha 2567 anyamedvénk van, ugyanannyi medvével gyarapodhatna az állomány, de a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt kb. 30 százalékuk elpusztul. Ez 771 kis medve, tehát a barnamedve-populációnk 1805 egyeddel gyarapodott, és ha volt 7700 medvénk, jelenleg az állomány nagysága 9505 egyed. Ha a terület eltartóképessége, az optimális létszám 5600 példány, már az első látásra is kitűnik: 9505–5600 = 3905 medvével van több, mint amit a terület eltartóképessége megenged. Az említett években elejtettek évente kb. 250 egyedet, de jelenleg is évente kb. 200–250 medvét ejtenek el, többnyire a bérlövő vadászok.
(FOLYTATJUK)
e-nepujsag.ro
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Döntések a Nimród jövőjéről
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
