Ha ez egy horrorfilm lenne, itt a denevér lenne a sikítozó főhős a zuhany alatt – mert a vérszívók ezúttal őket fenyegetik. Komolyra fordítva a szót, a denevérek világát nemcsak különleges életmódjuk és ökológiai szerepük teszi érdekessé, hanem az őket kísérő élősködők is. Atkák (pl. Spinturnix myoti), szárnyas és szárnyatlan legyek (pl. Nycteribia schmidlii), és kullancsok (pl. Ixodes vespertilionis) mellett vannak olyan poloskák is, amelyek kizárólagosan denevéreken élnek. Ebben az írásban róluk lesz szó.

Szerzők: Somogyi Anna (Szipókás rovarok gyűjteménye), Csorba Gábor (Emlősgyűjtemény)

A denevérek számos faja él nagy létszámú, akár több ezres kolóniákban, és olyan pihenő- és szaporodóhelyeket választanak, ahol a mikroklimatikus viszonyok viszonylag állandóak. Ezek a búvóhelyek – például barlangok vagy padlások – nem csak a denevérek számára ideálisak, hanem eleve tökéletes körülményeket biztosítanak számos egyéb állat számára is. Ha pedig ennyi denevér gyűlik össze egy helyen, az maga a terített asztal a vérszívók számára. Ezt az evolúciós esélyt természetesen nem hagyták ki a poloskák (Heteroptera) sem, és két közel rokon poloskacsalád számos faja olyan szélsőséges mértékben alkalmazkodott ehhez a lehetőséghez, hogy kizárólag denevérvérrel táplálkoznak.

Ezek közé az élősködők közé tartoznak a Cimicidae család egyes fajai is. Obligát vérfogyasztó rovarok, mintegy 110 fajukat ismerjük, jelenlegi ismeretek szerint ragadozó életmódú poloskák voltak az őseik.  Noha egyes fajaik, illetve nemzetségeik madarakon és más emlősökön táplálkoznak, a denevérek az egyik legrégebbi és jelenleg a leggyakoribb gazdáik és a fajok 60%-a denevérekre specializálódott. Ezek közé tartoznak többek között a közismertebb denevérpoloskák, mint a Cimex adjunctus, a Cimex pipistrelli vagy a Cimex pilosellus.

Denevérpoloska egy törpedenevér alkarján. Fotó: © Emilio Concari (iNaturalist) – NMMKK

Az említett denevérpoloskák közeli rokonai az ember környezetéből oly jól (túl jól…) ismert ágyi poloskának (Cimex lectularius), és ez bizony nem véletlen. Barlanglakó őseink minden bizonnyal az ott velük együtt élő denevérektől kapták első poloskáikat, melyek azután fokozatosan alkalmazkodtak az új gazdafajhoz, olyannyira, hogy ma már elsősorban (bár nem kizárólag) emberen táplálkoznak.

Ökológiai és törzsfejlődési szempontból a denevérpoloskák érdekes példái a gazda-parazita koevolúciónak. Egy tanulmányban azt mutatták ki, hogy a törpedenevérek (Pipistrellus pygmaeus) azzal, hogy a váltogatják szálláshelyeiket, hatékonyan gátolják az élősködőik (Cimex pipistrelli) tömeges elszaporodását, ugyanakkor a gyakori szálláshelyváltás hozzájárul a poloskák terjedéséhez a pihenőhelyek között. A denevérek próbálnak megszabadulni a kellemetlen élősködőktől (jelenlétük esetén intenzívebb tisztálkodás figyelhető meg), míg a poloskák igyekeznek gazdaállataik olyan testrészein táplálkozni, amelyet azok nehezebben érnek el.

Cimex adjunctus. Fotó: © Kevin Wiener (iNaturalist) – NMMKK

A denevérpoloskáknak (hasonlóan az ágyi poloskához) több olyan viselkedési és morfológiai jellegzetességük van, amelyek segítik őket a gazdáik kihasználásában, Ilyen például az aktivitásuk, amely igazodik a gazdaállat napi ritmusához. Mindkét ivar, ahogyan a lárvák is, vért fogyaszt, fejlődésükhöz, a lárvastádiumok között vedlésekhez elengedhetetlenül szükségük van vérre. Testméretük 4 és 12 mm között változik, hát-hasi irányban erőteljesen lapítottak, szárnyaik nincsenek, ami lehetővé teszi, hogy szűk repedésekben húzódjanak meg a denevérek pihenőhelyén.

Tárgylemezre preparált denevérpoloskák a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében. Fotó: Somogyi Anna – NMMKK

A denevérpoloskák nem tartózkodnak folyamatosan a gazdaállat testén, hanem a repedésekben rejtőznek élnek, és akkor jönnek elő táplálkozni, amikor gazdaállataik jelen vannak. Táplálkozások között elhagyják a gazdaállatot, ugyanakkor vele együtt tudnak terjedni is. Petéiket nem a gazdaállatra helyezik, hanem az élőhely különböző felületeire.

A másik poloskacsoport, ahol denevérekre specializálódott ektoparazita-fajokat találunk, a Polyctenidae család. Velük a denevérkutatók is csak elvétve találkoznak, így az MTM Szipókás rovarok gyűjteményében is ritkaságnak számítanak, mindössze néhány tűzött, illetve tárgylemezre preparált példányunk van.

Eoctenes spasmae (szinonim = Polyctenes spasmae Waterhouse, 1879) (Copyright: Grzegorz Gierlasiński. 2013-2024.) Fotó: MNMKK

Ezek a poloskák a trópusok és szubtrópusok denevéreinek ektoparazitái. Dorsoventrálisan lapítottak, 3-5 mm nagyságúak. Erősen specializált rovarok testfelépítésüket (nincsenek sem összetett szemeik, sem szárnyaik) és a viselkedésüket illetően is. A denevérek teljes testfelületén jelen lehetnek, de legtöbbször ott találhatók, ahol az állatok nem érik el őket és nem tudnak tőlük megszabadulni. Elevenszülés jellemző rájuk. A képen látható E. spasmae (ellentétben az ágyi poloskákkal) a laboratóriumi megfigyelések alapján, a gazda nélkül csak igen rövid ideig életképes. 32 fajuk ismert, ebből 3 fajt Horváth Géza, az MTM Szipókás rovarok gyűjteményének alapítója írt le [Eoctenes nycteridis (Horváth, 1910), Hesperoctenes impressus Horváth, 1910, Hesperoctenes tarsalis Horváth, 1911], valamint 1 fajt róla neveztek el [Adroctenes horvathi Jordan, 1912]. Érdekesség, hogy az első, tudomány számára ismertté vált fajt még a denevérlegyekhez sorolták be, és csak később derült ki, hogy valójában egy poloskáról van szó.

Forrás: MNMKK

Irodalom:

Bartonička, T., Gaisler, J. 2007: Seasonal dynamics in the numbers of parasitic bugs (Heteroptera, Cimicidae): a possible cause of roost switching in bats (Chiroptera, Vespertilionidae). Parasitol Res 100, 1323–1330. https://doi.org/10.1007/s00436-006-0414-6

Ondřej Balvín, Tomáš Bartonička, Nikolay Simov, Milan Paunović, Jitka Vilímová 2014: Distribution and host relations of species of the genus Cimex on bats in Europe, Folia Zoologica, 63(4): 281-289.

Roth, S., Balvín, O., Siva-Jothy, M. T., Di Iorio, O., Benda, P., Calva, O., (…) & Reinhardt, K. 2019: Bedbugs evolved before their bat hosts and did not co-speciate with ancient humans. Current Biology, 29(11), 1847-1853.

Schuh, R.T.; Weirauch, C. 2020: True Bugs of the World (Hemiptera: Heteroptera): Classification and Natural History,  ISBN : 9780995749696

Maa, T. C. 1964: A review of the old world polyctenidae. Pacific Insects, 6(3), 494-516.

Marshall, A. G. 1982: The Ecology of the Bat Ectoparasite Eoctenes spasmae (Hemiptera: Polyctenidae) in Malaysia. Biotropica, 14(1), 50–55. https://doi.org/10.2307/2387759

Szentivanyi, Tamara & Hornok, Sándor & Kovács, Áron & Takács, Nóra & Gyuranecz, Miklós & Markotter, Wanda & Christe, Philippe & Glaizot, Olivier. 2022: Polyctenidae (Hemiptera: Cimicoidea) species in the Afrotropical region: Distribution, host specificity, and first insights to their molecular phylogeny. Ecology and Evolution. 12. 9357. https://doi.org/10.1002/ece3.9357