Természetvédelem
A fehérhátú fakopáncs országos felmérése 2021-ben
A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatta be az MME.
A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatta be az MME.
Fehérhátú fakopáncs (Kép: Selmeczi Kovács Ádám – MME)
Egy igazai specialista, a természetvédelem kulcsfaja
A bevezetésben már szó esett arról, hogy a fehérhátú fakopáncs élőhelyi igényei rendkívül speciálisak. Az erdő szerkezetének változatossága, az elegyfák megléte, a holtfa mennyisége, az idős fák jelenléte mind rendkívül fontosak a faj szempontjából. A felsorolt tulajdonságok a jó állapotban lévő természetes, vagy természetközeli erdők jellemzői, ebből következik, hogy a faj nagyszerű indikátor. Jelenlétével vagy hiányával jelzi számunkra azt, hogy az erdő, amiben járunk, jó természetességi állapotnak örvend-e?
Sajnálatos módon jelenleg a hazai erdeink több, mint 90%-a gazdasági hasznosítás alatt áll, s ezek a gazdasági erdők nem tudják megfelelően biztosítani a fehérhátú fakopáncs életfeltételeit. Élőhelyei letermelésre kerülnek, mielőtt igazán idős kort érhetnének el, valamint a holtfák és az elegyfák mennyisége az erdőnevelési beavatkozások miatt igen alacsony lesz. A magyarországi fehérhátú fakopáncs állomány jelentős része ennek köszönhetően szuboptimális élőhelyeken költ.
Ezekben a gazdaságilag kezelt erdőkben nehéz, ám annál fontosabb feladat a minél jobb természetességi állapot elérése (pl. az álló és a fekvő holtfa arányának legalább 15-20 m3/ha-ra növelése, a különböző mikroélőhelyekkel ― nagy száraz koronaágak, sérült bekorhadó törzsrészek, odvak a törzsön és a koronában stb. ― rendelkező faegyedek megtartása, legalább 5-10 fafajú, elegyesebb erdők kialakulásának elősegítése, élőhelyein a véghasználatok megszüntetése). Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor a fehérhátú fakopáncs állományait sikerülhet megvédenünk. Fontos megemlítenünk, hogy egy igazi ernyőfajról beszélünk, azaz a harkályunkra irányuló védelmi intézkedések az erdei ökoszisztéma egészére is pozitív hatást fognak gyakorolni, így például kedveznek a holtfában fejlődő szaproxilofág rovaroknak, az elegyfákhoz kötődő monofág rovarfajoknak, a kétéltűeknek és sorolhatnánk még. Ám nem pusztán a biológiai sokféleség megóvására lehet hatással e faj élőhelyeinek védelme. Az erdő nem csak a biológiai sokféleség fenntartását hivatott szolgálni, de rendkívül fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat is nyújt (pl.: talajvédelem, vízmegtartás, klímavédelem…), s ezeket a szolgáltatásokat egy hagyományos, vágásos szemlélettel kezelt gazdasági erdő sokkal kevésbé tudja biztosítani. A fehérhátú fakopáncs élőhelyeinek védelmével az erdő ezen funkcióinak működőképességét is javíthatjuk! Vitathatatlan tehát, hogy e faj védelmével foglalkoznunk kell!
Hazai elterjedése, állományai
Hazai állományát jelenleg 250-760 fészkelő párra becsülik. Elterjedése középhegységi területeinkre korlátozódik. Legerősebb állományai az Északi-középhegységben vannak. A Zempléntől a Börzsönyig sokfelé találkozhatunk a fajjal, a bükkös és gyertyános-tölgyes zónákban. A középhegység területén az egyedüli nagyobb űrt a Cserhát tömbje jelenti, e hegységben csak a Karancs hegyen ismert egy jelentősebb állomány.
A Dunántúli-középhegység területén már kevésbé örvendetes a helyzet. A Pilisben, a Visegrádi- hegységben, a Gerecsében és a Vértesben, az utóbbi időszakban teljesen bizonytalan a faj jelenléte. Néhány megfigyelés bizonyítja, hogy a fehérhátú fakopáncs előfordul ezeken a területeken, ám rendszeres megfigyelésekről, vagy ismert fészkelésekről sajnos nem beszélhetünk. Ezekben a hegységekben fontos tisztáznunk, hogy van-e még fészkelő állomány. A Dunántúlon egyedül a Bakony és a Kőszegi-hegység esetében beszélhetünk biztos fészkelő állományokról. Sajnos ezek esetében azonban problémát jelenthet a populációk erős izoláltsága, egyik terület sem kapcsolódik közvetlenül más állományokhoz.
Országos felmérés 2021-ben
A fentiekben már részleteztük, hogy miért is fontos foglalkoznunk a fehérhátú fakopáncs hazai állományainak kutatásával. Így 2020-ban szakosztályunk elhatározta, hogy egy országos felmérést indít. Elsőként meghatároztuk a felmérés céljait, majd kidolgoztuk az ehhez kapcsolódó módszertant. Két fő célt tűztünk ki, egyrészt szeretnénk a jelenlegi országos állománynagyság becslést minél inkább pontosítani, másrészt szeretnénk a hazai elterjedési területeket minél pontosabban lehatárolni, aktualizálni.
Az állománynagyság becsléséhez mintanégyzetek totális felmérésével gyűjtöttünk adatokat. A felmérőknek 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzeteket kellett a meghatározott tavaszi időszakban két alkalommal bejárni, és feljegyezni a fehérhátú fakopáncs előfordulások GPS koordinátáit, valamint a fészkelési valószínűség kódját. A kidolgozott protokoll betartása mellett így egy-egy felmért UTM négyzetből egészen pontos adatokat kapunk az ott fészkelő fehérhátú fakopáncs párok számára vonatkozóan. Ez nagyban segíteni fogja a környékbeli UTM négyzetekben is az állománynagyság becslését. A felmért négyzetekben a fehérhátú fakopáncs adatok mellett két másik fontos erdei indikátorfaj adatait is gyűjtöttük, a hamvas küllőét (Picus canus) és a kis légykapóét (Ficedula parva).
Az elterjedési terület pontos lehatárolására nem csak a teljes UTM négyzet bejárások módszerét alkalmaztuk. Lehetőség volt az alkalmas élőhelyek random jellegű bejárására is. Úgy gondoltuk, hogy ez olyan helyeken célravezető, ahol nem ismert, vagy bizonytalan a faj előfordulása, ilyenek például a
Vértes, a Gerecse, vagy a nagyobb állományokhoz kapcsolódó hegylábi területek.
Eredmények
Alapvetően elmondhatjuk, hogy a felmérésben résztvevők száma és a felmérések eredménye egyaránt felülmúlta várakozásainkat. 2021-ben közel 30 felmérő vett részt programunkban, és összesen 91 db UTM négyzetből kaptunk adatokat. A felmérések a fehérhátú fakopáncs elterjedési területének szinte az egészét érintették, egyedül a Heves-Borsodi-dombság területére nem sikerült felmérőket találnunk. Egyes hegységekben igen alapos felmérés zajlott (pl. Börzsöny), míg más területeken a felmérők hiánya miatt csak szerény adatmennyiséghez jutottunk (pl. Zempléni-hegység).
Felmért UTM négyzetek a Börzsönyben. Ebben a hegységben sikerült legalaposabban elvégezni a felmérést. (Ábra: MME)
Felmért UTM négyzetek az Aggteleki-karszt térségében. Mivel idén kevés négyzet felmérése történt meg ebben a régióban, így ide jövőre expedíciók szervezését tűztük ki célul. (Ábra: MME)
Igen fontosak a bizonytalan dunántúli élőhelyeken gyűjtött adataink. A Vértesben és a Gerecsében a fészkelési időszakban sajnos nem került elő a fehérhátú fakopáncs, e két hegység esetében sajnos kérdéses, hogy hosszú távon jelen lesz-e még ez a faj. A Pilisben sikerült egy példányt megfigyelni a felmérések során, ám költésre utaló jelet sajnos itt sem találtunk.
Természetvédelem
A növények kihalása
Japánkeserűfű, réti füzény, kudzu nyílgyökér, a mesquite cserjék, kaukázusi medvetalp, bitou bokor. Mi a közös ezekben a növényekben? A válasz könnyű. A bolygó leginvazívabb növényfajai közé tartoznak. Amikor az emberek, ezeket a rendkívül alkalmazkodóképes és gyorsan növekvő növényeket, új ökoszisztémákba viszik, akár szándékosan, akár véletlenül, az őshonos fajok élőhelyükről gyakran kiszorulnak, és ezzel egyidőben a kihalás útjára lépnek.
Fotó: Lajtár Lili – Agro Jager News
De ellentétben az olyan ragadozókkal, mint a patkányok és macskák – amelyek állatfajokat fenyegettek és kihalást okoztak szerte a világon –, az olyan növények térhódítása, mint a kudzu nyílgyökér, valójában ténylegesen kipusztíthat egy másik növényfajt? Az AoB Plants folyóiratban megjelent 2016-os cikk szerzői egyetlen megerősített esetet sem tudtak dokumentálni.
Még nem. De ez csak azért van, mert a globalizáció viszonylag új jelenség.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
“A fő ok, amiért nincs egyértelmű bizonyíték a kihalásra, ami kizárólag az inváziós terjedésnek tulajdonítható, azaz, hogy ezek az inváziók nem léteznek elég régóta” – mondta Dave Richardson, a dél-afrikai Stellenbosch Egyetem Invázióbiológiai Központjának munkatársa. „Kutatásunk azt mutatja, hogy a növények kihalása gyötrelmesen lassú folyamat. Az aggodalomra okot adó jelek azonban már a világ számos pontján láthatók – ezek olyan fajok, amelyek jelenleg széttöredezett populációkban élnek, és már radikálisan csökkent a szaporodási lehetőségük.”
Fehér akác. Fotó: Lajtár Lili – Agro Jager News
Richardson és társszerzője, Paul Downey, a Canberrai Egyetemről megvizsgálták ezeket a „vészjósló jeleket”, és hatpontos „kihalási szintmutatót” alkottak azon őshonos növényfajokkal kapcsolatban, amelyekre az invazív növényzet veszélyt jelent:
- A növények egyes helyeken gyorsabban pusztulnak el, mint ahogy utódaikkal pótolni tudnák.
- A növények bizonyos helyekről teljesen eltűnnek, de a potenciális utódok „szaporítóanyagként”, magvak vagy spórák formájában maradnak, amelyek új egyedcsoportot hozhatnak létre.
- Egyes helyek elvesztik az egyes növényeket és szaporítóanyagaikat is. Növények és magvak nélkül ez helyi kihalás.
- Az utolsó fajnak otthont adó helyek elveszítik az egyes növényeiket, de néhány helyen a magvak vagy spórák a talajban maradnak.
- A faj teljesen elveszett a vadonban, egyetlen egyed vagy szaporítóanyag nélkül. Az egyetlen túlélőket botanikai gyűjtemények őrzik.
- A megmaradt növények elvesznek, és a megmaradt magvak vagy spórák már nem képesek új növénnyé válni.
Downey szerint ez a kutatás azt sugallja, hogy a jelenleginél sokkal korábban kell elkezdenünk a veszélyeztetett növények kezelését.
“Ha megvárjuk, amíg elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre annak bizonyítására, hogy kihalások történnek, akkor sok fajt túl késő lesz megmenteni” – mondta. A szerzők figyelmeztetnek, hogy több száz növényfaj már funkcionálisan kihalt, és már csak „élő halottként” léteznek.
Úgy tűnik, hogy sok növényfaj számára a legnagyobb kockázati pont a Downey és Richardson-skála 2. és 4. pontja között van. Amint azt sok veszélyeztetett növénynél láthattuk, nem olyan egyszerű kitalálni, hogyan is tartsunk életben egy fajt botanikai környezetben, hiszen sokszor nem elég egyszerűen a földbe szúrni a magot. Sok növénynek nagyon speciális körülményekre van szüksége a csírázáshoz – némelyik például a tűzre támaszkodik, míg másokat egy állatnak kell elfogyasztania, ami után a gyomorsavak meglágyítják a mag külső rétegét, mielőtt az újból a talajba kerülne. Más növényeknek speciális beporzókra van szükségük, amelyek szintén eltűnhetnek, amikor az ember tönkreteszi az ökoszisztéma kényes egyensúlyát.
Selyemkóró a napfényben. Fotó: Lajtár Lili – Agro Jager News
Megismerhetjük-e azokat a részleteket, hogy hogyan szaporodnak ezek a veszélyeztetett növények, hogy megmentsük őket? Ez sok faj esetében valószínűtlennek tűnik. A Conservation Biology egy másik, 2016-os tanulmánya arra figyelmeztetett, hogy a növényeket általában továbbra is kevéssé tanulmányozzák, miközben a tudósok az emlősökre és más karizmatikusabb fajokra koncentrálnak, ugyanúgy, ahogy a tudósok figyelmen kívül hagyják a „csúnya, nemszeretem” lényeket is. A szerzők ezt „növényvakságnak” nevezték, és azt sugallják, hogy súlyos következményei lehetnek számos faj megőrzésére most és a jövőben is.
Ahogy Downey és Richardson írták lapjukban, a kihalásra vonatkozó bizonyítékok hiánya „nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a szélesebb körű fenyegetést”, valójában a mihamarabbi cselekvést kellene sürgetőbbé tennie.
Írta és fényképezte: Lajtár Lili, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE – TTIK) harmadéves biológus hallgatója
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Természetvédelem
Gyűrűt kaptak az erdei szalonka fiókák
Szalonkafiókákat gyűrűztek a Nyírerdő Zrt.-nél.
Egy erdészet életében gyakran fordul elő, hogy várakozni kell. Várjuk a kedvező időjárást, hogy ültethessük a csemetéket, várjuk az esőt, hogy növekedjenek az erdősítések, vagy éppen a szárazságot, hogy ártéren is tudjunk dolgozni, közlekedni. De az elmúlt időszakban nem sok olyan esemény volt, amit úgy vártunk volna, mint a korábban megtalált szalonka tojások kikelését!
Fotó: Nyírerdő Zrt.
A Nyírerdő Zrt. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar vármegye területén lévő állami tulajdonú erdőterületekből csaknem 61 ezer hektárt kezel. A kezelt terület a két vármegyében több mint 1.200.000 hektáron szétszórva helyezkedik el.
Néhány napja adtunk hírt arról a ritka szerencséről, ami kerületvezető erdész kollégánkat, Laczkó Andrást érte: munkája közben erdei szalonka fészekre bukkant. Kivételes szerencse, mert bár hazánkban rendszerint felbukkan egy-egy költő pár, regisztrált fészkeléséről kevés pontos információ van.
A fészek helyét később megjelöltük, ügyelve, hogy ezzel a kotló madarat ne zavarjuk. Az erdőgazdálkodási munkákat is úgy szerveztük, hogy a tojó nyugalma biztosítva legyen. Külön kihívás volt, hogy ezen a területen néhány napja zajlott egy tájfutó verseny, de a szervezőkkel közösen sikerült úgy alakítani a pályákat, hogy a fészek közelében ne legyen mozgás. A verseny után egy munkatársunk ellenőrizte is a fészket, a tojó zavartalanul ült rajta. Mivel az erdei szalonkát, mint „az erdő királynőjét” szokás emlegetni, mi ennek megfelelő izgalommal vártuk a kis „királylányok” kikelését.
A faj kutatóitól kapott információk alapján Petrilláné Bartha Enikővel úgy döntöttünk, hogy hétfőn próbáljuk meg először a fiókák gyűrűzését. Persze fel voltunk készülve arra is, hogy még tojásokon ül a madár, illetve arra is, hogy elkéstünk, és a kis fiókák – akik fészekhagyóak, tehát már egy-két napos korukban elég ügyesek ahhoz, hogy elrejtőzzenek valahol a fészek környezetében – már valahol az aljnövényzetben lapulnak.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A fészket először egyedül közelítettem meg, ahol már távcsővel láttam, hogy a tojások fel vannak törve, tehát a korábbi kis lakójuk már valahol bújócskázik. Ekkor került elő egy precíz hőkamera, amivel méterről-méterre átpásztáztam a talajszintet, ugyanis a kis madarak a fűben teljesen észrevétlenül el tudnak bújni. A keresést siker koronázta: először az tojót találtam meg, majd mellette a négy frissen kikelt szalonkacsibét! Erdész munkatársaink ekkor jöttek csak közelebb, és izgatottan néztük végig, ahogy kolléganőnk pár perc alatt elvégezte a madárgyűrűk felhelyezését, ügyelve arra, hogy ezek ne okozzanak sérülést a kis fiókáknak.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Bár már jó néhány ezer madár lábára helyezett gyűrűt, ez a különleges helyzet még őt is meghatotta. Néhány fénykép és videófelvétel készítése után a lehető leggyorsabban elhagytuk a helyszínt, az egész művelet mintegy 5 percet vett igénybe. A tojáshéjakat persze magunkkal hoztuk, ilyen kincset nem hagy ott az ember!
Szalonkafiókát nagyon nehéz gyűrűzni, 1908 óta hazánkban mindössze 15 példányt sikerült eddig. Bízunk benne, hogy a kis szalonkacsibék egészségesen repülnek majd tovább, és hosszú életet élnek meg, madárgyűrű-adataikkal hozzájárulnak a faj vonulásának eddig is izgalmas kutatásához – tájékoztatott Szokolovszki Géza, a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészet igazgatója.
Forrás: Nyírerdő Zrt.
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
A növények kihalása
IV. Országos Harcsafogó Bajnokság I. forduló
Brüsszel elfogadta a gazdálkodók terheit csökkentő javaslatokat
Emelkedő gabonaáraknál nem érdemes a készleteken ülni
Az alkotó erdészetisek
Fagyott ma reggel is: néhol -3 fokig hűlt a levegő
Hivatásos vadászok vármegyei versenye – FELHÍVÁS
Gyűrűt kaptak az erdei szalonka fiókák
A tavaszi esőzés egy vármegye kivételével elmosta a tűzgyújtási tilalmat
IV. Farkas Dénes emlékverseny 2024.06.23.
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A kitartás jutalma
A vadkanom
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
