Keressen minket

Természetvédelem

A hónap denevére: a vízi denevér

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Kistestű denevérfaj, egy kifejlett állat súlya mindössze 6-12 gramm. Elterjedési területe hatalmas, mely Írországtól egészen Szibéria keleti pereméig, délen Koreáig és Észak-Indiáig húzódik. Skandinávia északi, illetve a Balkán déli részének kivételével Európában általánosan elterjedt – közölte a Magyar Madártani Egyesület.

Repülő vízi denevér. Az alsó ajkon lévő kékesfekete folt a fiatal példányokra jellemző, mely a kor előrehaladtával egyre halványabb lesz és 4-5 éves kor körül teljesen el is tűnik (Fotó: Forrásy Csaba)

Repülő vízi denevér. Az alsó ajkon lévő kékesfekete folt a fiatal példányokra jellemző, mely a kor előrehaladtával egyre halványabb lesz és 4-5 éves kor körül teljesen el is tűnik (Fotó: Forrásy Csaba – MME)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete (Ábra: MME)

Hazánkban is gyakori faj, a legtöbb előfordulási adata a nagyobb folyók síkvidéki árterületeiről, illetve a középhegységi nászbarlangok környékéről származik.

Nyári szállásait leginkább fák repedéseiben és odvaiban találjuk, mesterséges objektumokban (pl. hidak, épületek) jóval ritkábban lehet vele találkozni. Bár teleléskor a legtöbb megfigyelés barlangokból és bányákból származik, az állomány egy része faodvakban vészelheti át a téli időszakot. A telelőhelyeken igényelt hőmérséklet 3-8 °C.

A vízi denevér magyarországi elterjedése. A faj minden bizonnyal sokkal több helyen előfordul idehaza, de az adatok gyűjtése nem egyszerű. Ez főleg telelőhelyek ellenőrzésével, hálózásokkal, esetleg hanggyűjtéssel történik (Ábra: MME)

Nyáron a nőstények 15-30 példányból álló szülőközösségekbe tömörülnek, a hímek tőlük elkülönülve, általában kisebb csoportokba rendeződnek. Telelni idehaza főleg magányosan vagy két-három fős csoportokban szoktak, de például Lengyelországban ismert 20000 példányból álló telelő közösségük is.

A vízi denevérek nevükhöz méltóan különösen kedvelik a nyíltvizű élőhelyeket, ahol leginkább a vízfelületek felett repkednek, gyakran köröket, nyolcasokat leírva. Ezen kívül erdőkben, parkokban is rendszeresen megfordulnak (Fotó: Forrásy Csaba – MME)

A faj táplálékának nagy részét szúnyogok és árvaszúnyogok teszik ki, melyek aránya külföldi vizsgálatok alapján akár 96% is lehet. A vízi denevérek nagyon hatékony rovar-, különösen szúnyogpusztítók. Egy példány 3,6-4,9 g rovart fogyaszt el éjszakánként, a vemhes nőstények pedig ennek akár a dupláját is. Mivel egy szúnyog átlagos tömege 2,5×10-6 kg, így ez naponta 1500-2500 darab szúnyogot jelent vízi denevérenként.

A vízi denevér testméretéhez képest nagy lábával könnyen és hatékonyan halássza ki a vízfelszínen lévő rovarokat, melyek megfogásában farokvitorlája is segíti. Igazi érdekesség, hogy ezzel a vadászati módszerrel olykor a felszín közelében úszó apró halakból is képes zsákmányolni (Fotó: Estók Péter – MME)

A faj nyári csoportjai augusztusban felbomlanak, és az állatok akár több száz kilométerre lévő nászbarlangokhoz vonulnak. Itt történik a párzás, melynek legaktívabb része novemberig is eltarthat.

A vízi denevérek fejlődése különösen gyors, a fiatalok 3 hetes korukban már képesek repülni, és 9-10 hetesen elérik a felnőttek méreteit is. Többségük az első évben már ivarérett, így ősszel párzanak is. Ezek fényében nagyon érdekes élethosszuk, az egyedek születéskor várható élettartama ugyanis 20 év körüli, a legidősebb természetben megfigyelt példány pedig 28 éves volt.

Belterületek vízfolyásai mentén is gyakran előfordulhatnak vízi denevérek, itt különösen hálásak lehetünk nekik a szúnyogok hatékony és vegyszermentes gyérítéséért (Fotó: Boldogh S.A. – MME)

A Magyar Madártani Egyesület mindenkit arra kér, ha ha bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, minden esetben kérjenek segítséget, egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez.

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Madár-megfigyelés Görögországban

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom