Természetvédelem
Szalakótavédelem a Felső-Kiskunságban – beszámoló a 2022-es évről
Magyar Madártani Egyesület: 2022-ben 282 szalakóta számára kihelyezett odú ellenőrzését végeztük el a Felső-Kiskunságban és környékén, amely során közel 200 párt sikerült regisztrálnunk.
Kotló gyűrűs szalakóta (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Április végétől folyamatosan érkeztek vissza Afrikából az egyedek, de legtöbb május közepén érte el a hazai költőhelyét.
Június elején megindult a költőodúk ellenőrzése és az öreg példányok jelölése. Összesen 66 adult madár került kézre és ebből 38 volt új gyűrűs, 28 pedig korábban jelölt egyed. A szezon során összesen 330 fiókára került ornitológiai gyűrű.
A kuvik számára kihelyezett szivar alakú odúkban is előfordult költésük, idén 3 ilyen esetet jeleztek, amelyből kettő volt sikeres. Nem gyakori eset, hogy a szalakóta “félig nyitott” vércsládát választ költőhelyéül. Idén Kunszentmiklós és Apaj határában észleltünk ilyet, mindkettőben 3-3 tojást találtunk. Egyre több természetes odúban költő pár ismert országszerte, számos helyen megtaláltuk ezeket a költőhelyeket mi is. Idén 2 helyen bizonyítottuk a költést harkály által vájt üregben. Az ilyen költőhelyek keresésére kevés idő jut, így azokat tudjuk regsztrálni, amelyekbe épp “belefutunk”.
Az eredmények a következők voltak:
A működési területünkön ellenőrzött odúkban és az ismert természetes költőüregekben 196 pár fészkelt.
– Az általunk kihelyezett és fenntartott (202 db.) odúkban 126 pár,
– a Kuvik Oltalmi Egyesület (2019-től az MME Budapesti hcs által kezelt 14 odúban) 12 pár,
– a cseh madarászok által kihelyezett és általunk fenntartott 51 odúban 42 pár,
– hengeres kuvik odúban 3 pár (Kuvik Oltalmi Egyesület fenntartásában) költött.
– egyéb odúkban (15 db) 9 párt észleltünk,
– vércseládában 2 párt,
– természetes odúban 2 párt találtunk.
Búbosbanka tojások (Fotó: Lendvai Csaba -MME)
2020-ban költött első alkalommal szalakóta Budapest közigazgatási határán belül. Két párt észleltünk tavaly és idén is, amelyek most 4-4 fiókát reptettek.
Kb. egyhetes szalakóta fiókák (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Kicsivel idősebb szalakóta fiókák (Fotó: Lendvai Csaba -MME)
Anyányi szalakóta fiókák (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Az idei évben 5 pár kuvik és 3 pár füleskuvik költött az odúinkban. Csóka 12 odúnkban telepedett meg főleg Dömsöd és Bugyi határában. Egy esetben búbosbanka nevelt 4 fiókát, 8 pár mezei verébnek is biztosítottunk költőhelyet, de széncinege fészekaljjal is találkozunk munkánk során.
2 esetben kivadult házi méhek foglalták el az odúkat.
Kotló füleskuvik (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Segítségünkre voltak az idei évben: Balics Gábor, Bárdos Imre, Csortos Csaba, Eperjesi Katalin, Eperjesi Zoltán, Gara Patrícia, Jandó Benedek, Judák Tamás, Juhász Imre, Karcza Zsolt, Kazi Róbert, Kiricsi Ágnes, Laczkó Szabolcs, Lopusny András, Lugosi Csenge, Lukács Katalin, Molnár Petra, Nyáry Zsigmond, Ozogány Katalin, Ócsai Péter, Sarlós Dávid, Schrodt Olivér, Spilák Csaba, Szabó Eszter és Sztrehárszki Lili.
Tollas füleskuvik fióka (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Köszönjük a Duna-Ipoly és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, és a Kuvik Oltami Egyesület szakmai együttműködését, illetve az 1000 Odú Társaság támogatását!
Forrás: MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Holtan, medveharapásokkal a testén találtak meg egy korábban eltűnt férfit Hargita megyében
Erdészverseny 2026
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Szirti sassal vadászott a macskákra
110 méterről lőtte le a korongot Davide de Carolis – Benelli Advanced Impact bemutató Hatvanban
