Horgászat
Tapasztalatok a fejes domolykó horgászatáról – GALÉRIÁVAL
Hazánk területén él egy különleges ragadozó halfaj, amelyet kifejezetten nehéz kifogni.
1887-ben Herman Ottó így ír a fejes domolykóról:
„A fejes domolykó fürge, ügyes és óvatos hal, mely ifjú korában a hegyi vizekben igen magasra felhatol; – BENECKE 1000 métert mond, de bizonyos, hogy magasabbra is megyen; – nagyon falánk, úgy hogy felcseperedve békázik s ha szerét teheti, egerészik is, különben rovarevő; a folyóvizet szereti, de azért ott van elevenebb vizű tavakban, sőt a hévizek árkainak még melegebb részében is. A horgászok, élénksége miatt nagyon kedvelik.
Tetemes nagyságot ér el; 40 cm. nagyság mellett súlya egy kilogrammnál több.
Elterjedés: HECKEL a Szeben, Olt, Szamos, Maros, Dráva, Mura, Zala és Balaton vizét jegyezte fel; PETÉNYI a Duna, felső Vág, Garam, Tarcza, Dacsó-Lam, Mura vizeket említi; én a Berettyó, Bódva, Borzsa, Ipoly, Körös, Kraszna, Küküllő, Latorcza, Poprád, Rába, Sajó, Szernye, Vargyas, Füle, Kormos, Zagyva, Torna vizét tehetem hozzá.” Herman Ottó (1887): A MAGYAR HALÁSZAT KÖNYVE. MÁSODIK KÖTET. 722. pp.
Az Agro Jager News következő interjúalanya Kemény Bence, aki Tolna megyében a Sió-, és Nádor-csatornán óriási jártasságot szerzett a fejes domolykó horgászatában. A fiatal horgász osztotta meg tapasztalait lapunkkal.
Kérlek mesélj magadról!
A horgászat már gyerekkoromban megfertőzött. A kezdetektől fogva csak pergettem. Sok minden mást is kipróbáltam, de ez az aktív horgászati mód lett a kedvencem. A horgászat része az életemnek. Most 20 éves vagyok. Minden szabadidőmet a vízpartok mellett töltöm, és „kergetem” ezeket a különleges halakat. Mivel nagyon jó helyen élek, körülbelül három perc utazás után ki is érek a kedvenc területeimre.
Az elmúlt években a csuka, és a süllő horgászatát is kitanultam. Mivel sporthorgász vagyok, mindig az új kihívásokat keresem. Volt olyan év, hogy megközelítőleg 200-300 csukát tudtam zsákmányolni. Gyerekkorom óta összesen öt darab halat vittem haza a konyhára. Az egyik alkalommal véletlenül kifogtam egy fejes domolykót. Ez véletlen volt? Mennyi domolykó élhet itt, ezekben a vizekben? Eddig mit rontottam el…? Egy év telt el tanulással, majd a következő évben ráéreztem a domolykó fogására. Megközelítőleg 150 fejes domolykót fogtam ki, amit egytől egyig vissza is engedtem.
Mi a titka a fejes domolykó horgászatának? Te mit tartasz fontosnak?
Itt Tolna megyében a Sió, és a Nádor-csatornán a fejes domolykó állománya erős. Amikor belelendültem a fogásukba, arra jöttem rá, hogy sokkal több domolykó él ezekben a vizekben mint én azt elsőre gondoltam.
A csukához képest, ez a halfaj teljesen más. Nagyon figyelmes, okos, figyel a részletekre, és jól lát. Ha gyanúsat észlel, abban a pillanatban eltűnik, nem lehet becsapni semmivel. A felszerelésem egy lágy bot, aminek a dobósúlya 2-8 gramm. A bot vége tűspicces. Mivel a terep elég akadós, ezért nyolcas fonott damilt használok. A végszerelékem 26-os áttetsző fluor karbonból áll, amit nem, vagy kevésbé látnak meg. Ez körülbelül 80 centiméter hosszú.
A munkám miatt akár naponta kétszer is kimehetek a vízre horgászni. Nagyon sok időt töltöttem el a megfigyeléssel, és a faj tanulmányozásával. Kezdő horgászként meghallgattam mindenkit, és utána is olvastam a témának. Például a nagyobb egyedek magányosan élnek, ha rossz az idő (vihar, eső, szél, borultsággal párosul) akkor a fogások jóval darabosabbak lesznek. Ez azt jelenti számokra levetítve, hogy kisebb halaktól (25 cm), egészen az óriásokig (>40 cm) bármi összejöhet. A legnagyobb halaimat majdnem mindig ilyen időkben sikerült kifogjam. A fejes domolykó horgászatot csak türelemmel szabad végezni, másképp biztos nem fog működni. Vannak olyan időszakok, amikor se egy kapás, se egy ütés nem éri a felkínált csalit. Ez nagyon el tudja az ember kedvét venni. Ez a lemorzsolódási időszaka a domolykó horgászoknak. Ilyenkor derül ki az, hogy ki válhat igazi „domi” horgásszá. Nem a halért utazunk és kelünk korán, hanem az élményekért. A víz és a természet olyan nyugodtságot ad, amit semmi nem tud pótolni. Amikor megközelítem a vizet, azt nagyon lassan és óvatosan teszem meg. Még arra is odafigyelek, hogy az öltözékem színe hasonlítson a természetre, ami körülvesz bennünket. Mivel egyes helyeken a víz mélysége nem több mint 70 centiméter, ezért folyással felfele gumiruhában is szoktam pergetni. Hasonlóan mint a parton, a vízben is nagyon csöndben, lassan szabad mozogni. Eggyé kell válni a természettel, mert ha ez nem sikerül, bármeddig kergethetjük a domolykókat nem lesz kapásunk. A hónap kiválasztása sem mellékes. Áprilisban, amikor már jobb az idő, a felmelegedés előhozza őket. Nyáron a rekkenő melegben is lehet fogni domolykót. Ez mindig attól függ, hogy éppen milyen kedvük van és mennyire éhesek.
A csali választásnak szerintem egy a titka: minél kisebb legyen a felkínált gumihal vagy wobbler. Ha igazán nagy halat szeretnénk fogni maximum három-négy centis wobblerekkel próbálkozzunk. Eddigi tapasztalataim alapján a sötétebb színű csalikat a nagyobb halak kedvelik. A kisebb halak viszont rajonganak az élénk színű wobblerekért és gumihalakért.
Fejes domolykóra horgászni művészet, amihez nagyon sok idő kell és kitartás szükséges. Minden nehézség ellenére egy nagyon sportos, igazi vadhal, ami sok örömet szerezhet a horgászoknak. Mindenkinek más-más stratégia vált eddig be, de mindig vannak újítók, akik változtatják az addig bevált jól működő stratégiákat. Szívesen cserélnék tapasztalatot más domolykó horgásszal is. -nyilatkozta Kemény Bence.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Képek: Kemény Bence
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre