Horgászat
Kora tavaszi harcsázás Háromfán
Kutyáncsánin Borisz barátaival, évente kétszer, szürkeharcsahorgászatot szervez. Gyerekkorukban minden szabadidejüket együtt töltötték, az évek múlásával azonban mindenkinek családja és munkahelye lett. A barátság azonban mai napig megmaradt, amelyet a közös horgászataik során frissítenek fel.
Kapitális szürkeharcsát fogott Kutyáncsánin Borisz Háromfán. Legjobb barátai segítették a fárasztásban. (Kép: Kutyáncsánin Borisz – Agro Jager News)
Mindegyikük kipróbálta a horgászat különböző ágait, majd felnőtt fejjel mindannyian a szürkeharcsa horgászat felé orientálódtak. Háromfára járnak ki évente maximum kétszer, akkor, ha mindenkinek van egy kis szabadideje. Háromfa egy vadregényes horgászhely, a halak óriásiak, és egy rövid időre teljesen kikapcsolódhatnak a mindennapokból. Tavaly ősszel kezdték el a közös horgászat megszervezését, ekkor foglalták le a horgászhelyüket, bízva abban, hogy az időjárás is kedvező lesz.
Jó pár hónappal később, a baráti társaság szakadó hóesésben kezdte meg a horgászatot. Az időjárás nem volt a legoptimálisabb, de a bajszos óriásokkal szemben, aki nem kockáztat, nem is nyer– fűzte hozzá Borisz. A helyzetüket a bodorka ívása is nehezítette, mert helyenként pezsgett a víz és eközben elég hideg is volt.
Nagyobb harcsák testközelből… (Kép: Kutyáncsánin Borisz – Agro Jager News)
A március és április hónap időjárása nagyon rapszódikusan alakult, azonban a napi középhőmérséklet egyértelműen emelkedett. Ezt figyelembe véve, különböző helyeken kínálták fel a csalikat, amelyet minden esetben csónakkal vittek be. Amikor a víz körülbelül eléri a 8 Celsius fokot, az éhes harcsák megmozdulnak vermelőhelyeikről. A profi szürkeharcsahorgászok ilyenkor minden szabadidejüket kint töltik a vízparton. Hasonló jó időszak csak kora ősszel lesz újból, amikor a vízhőmérséklet ismét csökken.
A három legjobb barát Háromfán… (Kép: Kutyáncsánin Borisz – Agro Jager News)
Borisz szerint a harcsahorgászok legfontosabb erénye a türelem. Aki ezzel a képességgel nem rendelkezik, inkább bele se kezdjen, mert hamar nagy kudarcok érhetik. Olyan, hogy valaki mindig halat fog, egyszerűen kizárt. Borisz és barátai azonban már a hétpróbás háromfai horgászok közé tartoznak. Korábbi évek tapasztalatai alapján, a 2022-es idénykezdésre mindenben felkészültek. Ez a víz nagyon speciális, megvannak a saját maga szabályai. A csalihal kiválasztásánál azt vették észre, hogy az minél nagyobb, annál kapósabb. Optimális a tenyérnyi ezüstkárász, amely megközelítőleg 0,5 és1 kilogramm között mozog. A horgászat megkezdésekor ugyan erős hidegfronti betörés volt a Kárpát-medencében, azonban az életerős csalihalak mozgása bizakodásra adott okot. Mivel Háromfán tavasszal a víz szinte kristálytiszta, a harcsák szemei vetekszenek a sasokéval. Nagyon hamar észreveszik a vastag fonott zsinórokat. Ha a felkínált csali, az akadótól messzebb van, mint fél méter, kapásra nem is számíthatnak. A szürkeharcsák megérzik, ha valami gyanúsan viselkedik. A másik döntő momentum a tökéletes hely kiválasztása. Ha nem a nád, vagy akadós közelébe kínálják fel a csalit, akkor a harcsák megint elkerülik. Háromfán kockáztatni kell, máskülönben nem lesz eredmény. Mivel csak ritkán tudnak egyszerre kijutni, mindent megtettek azért, hogy sikerrel járjanak.
Hármójuk közül mindenki fogott már nagy harcsát, kivéve Boriszt, akit most mindenképpen fel akartak avatni a barátai.
Kép: Kutyáncsánin Borisz – Agro Jager News
A horgászok összesen 9 bottal horgásztak, amit a helyi szabályok megengednek. Minden esetben spannolós módszert választottak. A hidegfront ellenére, mégiscsak kora tavasz volt. Az éjszaka sötétjében hallani lehetett a fürdő pontyok hangját, időnként egy-egy szúnyog is elrepült a sötétségben. Kapás egyáltalán nem volt. Ilyenkor nyugodtan el is lehet aludni, mert hajnali órákig a harcsák sem mozognak sokat. Majd szinte óramű pontossággal hajnali három órakor megindultak a szürkeharcsák . Az első kapás rögtön 3 órakor jött. A következő 4 óra után. A halak méretei is egyre nőttek. A kíméletes fárasztás érdekében, minden esetben csónakot használtak. Mivel Háromfán a víz rendkívül mozaikos, ezért nem akarták a halakat áthúzni a vízinövényeken. Kora reggel fél hét felé megjött az igazán nagy kapitális hal, amire Borisz már évek óta várt. Az 50 kilogrammosnál nagyobb szürkeharcsa kemény ellenfélnek bizonyult, mert mindenáron szabadulni akart a horgászok kezei közül.
Amikor egy álom teljesül… (Kép: Kutyáncsánin Borisz – Agro Jager News)
Mivel már előzetes helyismerettel rendelkeztek, nem engedték, hogy a szürkeharcsa akadós részre navigálja be magát. A fárasztásban gyakorlott, összeszokott horgászok, a hatalmas harcsát lassan kifárasztották és óvatosan a csónakba emelték, úgy, hogy még véletlenül se sérüljön. Ezek a halak bármennyire is nagynak tűnnek, nagyon könnyen megsérülhetnek, főleg a hastájékon.
A legeredményesebb napjukon, egy éjszaka alatt, Borisz öt darab szürkeharcsát fogott, de minden nap több példány is akadt a horgukra. Egy esetben, egy nagyobb harcsa horgászbotot is tört, amivel olyan élményekkel gazdagodtak, amit sokáig nem fognak elfelejteni.
Pár hónap múlva újra itt az ősz. Kutyáncsánin Borisz és barátai, Kovács Tamás és Fehér Roland már a következő kora őszi szürkeharcsahorgászatra készülnek.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Képek: Kutyáncsánin Borisz
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Komádi aranysakál
