Keressen minket

Természetvédelem

Csíkos hiénát fényképeztek Izraelben

Közzétéve:

English
Noa Valtzer, Dél-Izraelben, a Negev-sivatagban, a terepviszonyokat kihasználva, sikeresen megközelített egy csíkos hiénát és azt kotorékja előtt le is fényképezte. A program során, a helyi nemzeti park területén kívül, célzottan csíkos hiénát kerestek, amire voltak ugyan ráutaló nyomok, de addig élőben nem sikerült megfigyelniük. Annak ellenére, hogy eddigi keresésük kudarcba fulladt, új bizonyítékot kerestek a faj jelenlétének bizonyítására – tájékoztatta az Agro Jagert Izraelből, Noa Valtzer.

Fotó: Noa Valtzer – Agro Jager News

Véletlenek sorozata után, végül egy kiszáradt mederben, friss hiéna nyomra bukkantak. A kutatás ezután felgyorsult, mert a nyomtól nem messze, egy kotorékot is találtak. A bejárat előtt sok csont hevert és érezhető volt a fajra jellemző „pézsmaszag”. Izraelben, a csíkos hiéna kotorékja néhány méter mély, amelynek több bejárata is lehet. Előfordul, hogy a felnőtt egyedek átköltöznek egy másik kotorékba, ám, kialakíthatnak nagyobb kotorékrendszert is, amelyet különböző bejáratokkal használhatnak.

Fotó: Noa Valtzer – Agro Jager News

Legnagyobb meglepetésükre a kotorékból egy fiatal, csíkos hiéna bújt elő. A faj óvatos az emberrel, ennek ellenére érdeklődő, kíváncsi volt a kölyök. Izraelben egyetlen esetet sem dokumentáltak, hogy a csíkos hiéna emberre támadt volna. Ez a fiatal egyed sem találkozott még emberrel. Kijött a barlangból, megállt, közben elfáradt, és nem messze a bejárattól lefeküdt, ahonnan tovább nézte a kutatókat. Noa és munkatársai megfigyelése még Izraelben is kuriózumnak számít, hiszen rejtett, éjszakai aktivitása miatt kifejezetten nehéz megfigyelni a csíkos hiénát. Sajnos eddig nem tudtak megbízható adatokat közölni a faj biológiájáról.

Fotó: Noa Valtzer – Agro Jager News

A Természetvédelmi Világszövetség által mérsékelten fenyegetett faj, Izraelben védett. A csíkos hiéna a hiénafélék családjába tartozik, megtalálható Afrikában és az Arab-félszigeten is. Rejtőzködő életmódja miatt azonban a kevésbé ismert fajok közé sorolják. Az egyetlen hiéna faj, amelyik Afrikán kívül is előfordul. A csíkos hiéna, afrikai rokonához, a foltos hiénához képest inkább dögevő. Alkalmanként kisebb emlősökre vadászik, de az esetek jelentős részében éjszakánként inkább dögöt keres. Emiatt Izraelben évről-évre több csíkos hiénát ütnek el az utakon.

Fotó: Noa Valtzer – Agro Jager News

Az izraeli faunában a csíkos hiéna szerepe  rendkívül fontos és értékes, hiszen klasszikus dögevőként tisztítja a természetet és megakadályozza a betegségek terjedését. A csíkos hiéna populációját azonban számos emberi tényező fenyegeti. Izraelben a legnagyobb problémát az élőhelyek csökkenése jelenti. Lakott településeken a nem megfelelően kezelt hulladék is sok problémát okozhat. Egyes helyeken az orvvadászat is tizedeli a populációt, továbbá sokan félnek a csíkos hiénától. Egyes állattartók annak ellenére mérgezik, hogy szinte nem okoz kárt a szarvasmarha állományokban.

Noa Valtzer, munka közben.. (Fotó: Michal Yaakov Itzhaki – Agro Jager News)

Izraelben a faj védelme miatt számos programot kezdeményeztek. A lakosság széleskörű bevonásával a szakemberek számos előadást tartanak a védett fajról, főleg gyerekeknek. Az ismertetterjesztésnek köszönhetően egyre többen felfigyeltek a hiénák szerepére és fontosságára.

***

Noa Valtzer, Izrael egyik legszárazabb helyén, a Hula-völgyben nőtt fel. Élete szorosan kapcsolódik a természetvédelemhez, specialista a nyomolvasásban. Számos izraeli vadvédelmi projektben egyike azon, a terepen dolgozó szakembereknek, akik a különböző izraeli természetvédelmi szervezetekben aktívan részt vesznek a különböző vadfajok monitorozásában. Az Izraelben ismert vadnyomszakértő egyébként kelet-afrikai szafarik során is kamatoztatja tudását, ahol idegenvezetőként is dolgozik – tájékoztatta az értékes megfigyelésről lapunkat Noa Valtzer.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotók: Noa Valtzer

 

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

 

 

Természetvédelem

Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák

A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.

Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.

Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.

A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.

Forrás: KEFAG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról

A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.
„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.”
A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.
„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.
Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.
A hiúzmonitoring eredményei
A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült.  Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Fotó: WWF

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül.
A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.
A blogposztok elolvashatók a WWF Magyarország honlapján:
Forrás: WWF
Tovább olvasom

Természetvédelem

Az „Ezres tűz” után újraindul a vegetáció Csönge határában

Vöröstölgyet telepítettek az erdészek a csöngei erdőtűz által elpusztított területen

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Gyönyörűen sorolnak a kis vöröstölgy csemeték, és az elegyfafajok is szépen hajtanak. A csöngei erdőtűz által elpusztított 9.64 hektáros állami erdei fenyves helyére megfelelő talajelőkészítés után 2025 őszén 2 ezer 400 kilogramm vöröstölgy makkot vetettünk el, és 3 ezer 600 vöröstölgy csemetét ültettünk, azután, hogy az úgynevezett „ezres tűzre” emlékezve szemléletformáló nap keretében diákok a katasztrófavédőkkel és az erdészeinkkel közösen jelképesen ezer csemetét ültettek el itt.

A téli csapadék az elmúlt években kimaradt, ennek és a forró, száraz nyaraknak következtében jelentősen csökkent országszerte, így Vas vármegyében is a talajvíz szintje, és nőtt meg jelentősen a szabadtéri tüzek veszélye. A klímaváltozás várható hatásai és a termőhelyi viszonyok miatt döntöttek úgy szakembereink, hogy ezen a területen vöröstölgy kerül az elpusztult erdei fenyő állomány helyére. Dr. Nagy László, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatóságának erdőművelési műszaki vezetője rendszeresen figyeli a természeti katasztrófa sújtotta területen a kis csemeték fejlődését. A silány, úgynevezett rozsdabarna cseri erdőtalajon szépen növekednek a vöröstölgyek és a beültetett vadkörte, vadalma, madárcseresznye, mezei juhar elegyfafajok is. A tűz pusztítása után a természet élni akarását mutatja, hogy a kökény, a galagonya, a vadrózsa, és a lágyszárúak is megindultak. A sekély termőréteg alatt vörös kavics van, így fontos szerepe van kipárolgás megakadályozásában, a vízvisszatartásban a talajt fedő növényzetnek. A vöröstölgy árnyéktűrő fafaj, és hamarosan túlnövi a többi itt élő cserjét, lágyszárút. De ha túlságosan megerősödnének, akkor a sorokból kiszedjük ezeket, hogy biztosítsuk a fő- és elegyfafajok fejlődését. – mondja szakemberünk. A vadkártól óvott, bekerített területen még hosszú évekig ápoljuk majd a kis csemetéket, hogy újra erdő lehessen a területen

Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom