Vadászat
Szőcs István: A vadászat romantikája
Manapság megint elhangzanak olyan naív „környezet-pacifista” vélekedések, hogy a vadászok a természet militaristái, meg hogy a vadászat az ölés kultusza és lényegében kultúraellenes, vagy legalábbis kultúra-hiányos foglalatosság, ami hozzájárul a környezet, a világ szegényítéséhez. Sokan meggondolatlanul átveszik és ismételgetik ezeket a szólamokat, pedig éppen az ellenkezőjük igaz.
Vadászat tulajdonképpen kétféle létezik: romantikus vadászat és romantikátlan, ha azonban jól meggondoljuk, csak a romantikus az igazi. Mert a hústermelő vadászat az részben mészárosmunka, részben, jobbik esetben az állattenyésztésnek egy módja. Az irtóvadászat pedig, a kártékony rágcsálók, kóbor ebek, macskák és hasonlók elleni hadjáratok ugyancsak nélkülözik a romantikát.
A vadászatot romantikussá mindenekelőtt az teszi, ha a vadász nem anyagi haszonra törekszik, hanem kalandra és dicsőségre, ennélfogva nem vadászhat akármire. A vadászzsákmánynak a maga nemében szépnek kell lennie, vagy veszedelmesnek, vagy nagyon nehezen elejthetőnek: ezért volt ősidők óta legszebb vadászzsákmány az oroszlán, mert e három tulajdonsággal egymaga bírt. Arról nincs tudomásunk, hogy az oroszlán húsával valaha is táplálkoztak volna.
A romantika másik eleme, hogy a vadászat csak bizonyos játékszabályok szerint mehet végbe: nem akármilyen fegyverrel, nem bármikor és nem bármilyen lehetséges vadra.
A vadász sportszerűen, mondhatnánk lovagiasan küzd meg a vaddal.
Ez többek között azt jelenti, hogy esélyt ad neki a túlélésre, csak egyetlen példa erre: nemcsak nevetséges, de gyalázatos is lenne a többiek szemében az a vadász, aki mondjuk géppisztollyal vagy golyószóróval vadászik…
[…]
Hiszen a világ első tájvédelmi körzetei, nemzeti parkjai a vadaskertek voltak, sőt, hosszú korszakokon át az egyetlenek… és az első természetvédelmi törvények a (romantikus) vadászok által kivívott vadvédelmi törvények. Egy vadaskert a természetet változatlanul hagyja, miközben a modern, magát ipari növények monokultúrás termesztésére szakosító mezőgazdaság egyetlen országrészben, a maga vegyszeres-gépi műveleteivel olyan irtást végez a természetben,
amilyenhez foghatót a vadászat az emberiség fennállása óta az egész földkerekségen együttvéve sem produkált!
A kultúra – minden kultúra – válogatással kezdődik, különbségtevéssel értékes és értéktelen között. A vadászat az, amely először értékeli, osztályozza nem csak a zsákmányt, de a megszerzésére irányuló cselekedetet magát is! Az első olyan aktus tehát, ahol magát a cselekedetet, a végrehajtás módját minősítik, hogy „szép” vagy „nem szép” volt!
[…]
Maradjunk hát csupán a vadászszenvedély és az esztétikum viszonyánál. A vadászat az első olyan szenvedély, amely eredményeiben a szépség megörökítésére törekedett, a vadásztrófeákra gondoljunk most: egy-egy pompás agancsra, prémre, kitömött madarakra, ékszerbe foglalt karmokra és agyarakra. A világ első műgyüjteményei a hajdankor nagy vadászainak emléktárai voltak, majd ezek nemcsak személyekhez, de családokhoz és nemzetségekhez is fűződtek. Bizony, a vadászok találták ki a műkincs konzerválásának és restaurálásának az eszméjét és találták fel az eljárásokat és eszközöket ehhez.
A műgyüjtő, a műtörténész, a műbíráló mind-mind a vadász leszármazottja: ugyanaz a mentalitás, szenvedély és módszer munkál bennük, mint a vadászban… nem is szólva a fényképész szenvedélyéről és a riporterekről…
___________________ |
Kallimachos: MINT A VADÁSZ… Mint a vadász a hegyekben az őzike lábanyomát, Fordította: BABITS MIHÁLY |
___________________ |
Természetvédelem
Újra medve tűnt fel a Zemplénben
Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, a Zemplén-hegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.
Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, a Zemplén-hegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.
Az Agro Jager News olvasója számos alkalommal szerepelt már lapunk hasábjain és most egy rendkívüli képsorozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Amikor ellenőriztem a képeket, a szóróra kihelyezett kamera képeit, még nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés ér.
Semmi különöset nem lehetett észrevenni a szórón. Szárazság van és nem is akartam összejárni a területet. Nem szokásunk és akkor minek is helyeztünk ki vadkamerát, ha ugyanúgy viselkedünk, mintha nem lenne éjjel-nappali szeme az embernek.
Ezek a vadkamerák, amelyet a Hunter Vadkamerák forgalmaznak, sok érdekességet megmutattak már nekünk, de most különös élményben volt részünk. Erre igazán nem számítottunk – mesélte a vadász.
Azt pontosan jól tudtuk, hogy járja a medve a területet, de most, hogy májusban is feltűnik és látszólag nyugodtan járkál, pihen, mindenképpen fontos tudatni, nemcsak a vadgazdálkodókkal, hanem mindenkivel, aki az erdőn jár.
A medve kiszámíthatatlan. Fokozott figyelemmel túrázzunk, szedjünk gombát, vadgyümölcsöt. Az eddig megszokott módon ma már nem járhatjuk a hegyeink sűrűségeit s ha voltak is, akik szabadon sétáltatták házi kedvenceiket, arra kérik őket a szakemberek, hogy a medve és a farkas miatt ezt ne tegyék.
A területre most még több kamerát helyeznek ki, amelyet Hunter Vadkamera támogat. A medve jelenlétére a Zemplénben folyamatosan számíthatunk, ezért érdemes az erdőben kirándulóknak, túrázóknak arról is tájékozódni, hogy miként kell viselkedni, ha medvével találkoznak. Fontos hangsúlyozni, ha véletlenül bocsot, vagy bocsot vezető medvét látunk, semmiféleképpen ne próbáljuk megközelíteni az állatokat. Ez a szabály továbbra is igaz a malacokat vezető kocára és esetlegesen a farkasra is – tájékoztatott Dr. Fekésházy Szabolcs a Zemplénből.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs
Vadászat
Megint őzet gázoltak a 47-es főútvonalon
Személyi sérülés nélkül járó közúti balesethez riasztották a Csorvási Vadásztársaság hivatásos vadászát, mert 2024. május 8-án, este, őzet gázoltak a 47-es főútvonalon Orosháza és Csorvás között – tudta meg az Agro Jager News.
Megint őzet gázoltak a 47-es főútvonalon az esti órákban. Az elmondások szerint egy tehergépkocsi haladt Békéscsaba irányából Szeged felé, amikor az útszegélyben hirtelen megiramodó őz, a teherautó oldalának csapódott – közvetlenül a pótkocsi kerekeinek szaladt. Az őzbak a helyszínen elpusztult.
A balesethez érkező következő autós a kanyarból lehúzta az elpusztult állatot és értesítette a helyi vadásztársaságot.
Hacsak nincs személyes kapcsolat, ismeretség, akkor sokszor nagyon nehezen lehet megtalálni, hogy egyes területek. mely vadásztársaságokhoz tartoznak. Ilyen esetekben a rendőrség tud segíteni, hiszen a baleset helyszínére riasztott járőr már tudja, hogy az illetékességi területén mely társaság gazdálkodik.
A csorvási baleset kapcsán is fontos megjegyezni, hogy az elütött, elgázolt vad továbbra is a vadásztársaságok tulajdonát képezi, ezért, ha a vadat felvesszük, azt az autóval elszállítjuk. megvalósul a lopás, esetlegesen az orvvadászat bűntette. Igazoltatás során ugyanis a rendőrség munkatársainak rögtön feltűnik, ha nincs a szállított vad csülkébe rögzített egyedi azonosító jel, azaz krotália.
A csorvási baleset is rávilágított arra, hogy a széles úttest, a széles tiszta útpadka, az Alföld sík, fedetlen útszakasza ellenére sem lehetett elkerülni a balesetet. Nincs idő arra, hogy a féltávolságon belül felugró, az úttestre kerülő állatokat kikerüljük. Fontos, hogy mindig az út- és látási viszonyoknak megfelelően közlekedjünk. Ilyen esetekben rendkívül fontos, hogy az elkerülhetetlen ütközésig haladéktalanul csökkentsük a gépjármű sebességét.
A helyszínre riasztott hivatásos vadász röviden összefoglalta, hogy a fátlan térség ellenére sok őz léphet az útra. Csorváson jelenleg a vadkár elhárítási munkákat végzik a társaság munkatársai, hiszen sorolnak a kukoricák, a napraforgók és éppen a közelben dolgozott, amikor értesítették – ezért is tudott gyorsan a helyszínre sietni.
Kép és szöveg: Agro Jager News
Vadászat
Lencsevégen az idei első szarvasborjú – GALÉRIÁVAL
Elkezdődött a borjazás a gemenci szarvasok életében – számolt be az Agro Jager News megkeresésére Retkes Tamás, szekszárdi természetfotós, aki a napokban fényképezett borjas gímszarvas teheneket. Hatalmas élmény volt találkozni ezekkel az állatokkkal, mesélte lapuknak, miután a legújabb fotótúrájáról is megkaptuk a beszámolóját.
Retkes Tamás élménybeszámolója
04:30-kor keltem, hogy napkelte előtt kiérjek. Még fent volt a hold, amit jól lehetett fotózni. Ködös-párás reggel fogadott, nagyon jó hangulatú fotókat lehetett készíteni reggel.
Beljebb érve az erdőbe, egy tisztáson legelésztek a szarvasok. Itt sokáig tudtam őket fotózni, amíg szépen átsétáltak előttem, beljebb a sűrűbe.
Mentem tovább a megszokott utamon, benéztem egy másik tisztásra, ahol egy szóró is van, hogy esetleg van-e rajta valami. Pár disznó volt csak, én kismalacokat szerettem volna fotózni, de őket nem láttam, így lőttem pár képet a disznókról és mentem volna tovább, amikor egyszer csak, – ahogy a keresőben nézelődtem, – felbukkant egy kis fej.
Először azt hittem kisróka, de mikor ráélesítettem, akkor láttam, hogy egy nyuszt néz velem szembe – kíváncsian.
Sikerült róla pár fotót készítenem. A reggeliző helyemre érve – ez egy olyan hely, ahol négy nyiladékot belátok, tulajdonképpen egy kereszteződés – a szembe lévő nyiladékon egy tarvad lépett ki elém.
Lőttem róla is pár fotót, aztán átváltott előttem. Jobbra fordulva láttam, hogy több tarvad legelészik, elkezdtem őket is fotózni.
Több, mint egy órán át tudtam őket fotózni, nem vettek észre és a szelem is jó volt. Volt velük egy kis borjú is, nagyon szertelen volt, ahogy össze-vissza futkározott.
Sikerült olyan jelenetet fotóznom, ahogy kétlábra állnak.
Visszafordulva a szembe lévő nyiladékra, láttam, hogy a távolból egy aranysakál közeledik felém, de sajnos bal oldalról ismét szarvasok váltottak ki, így a sakál jobb oldalra távozott.
Miközben fotóztam a szarvasokat, reménykedtem, hogy a sakál visszajön. Szerencsém volt ismét, mert visszajött a sakál, ha csak egy kis időre is, jobbról átment előttem a nyiladékon és baloldalt eltűnt a sűrűben. Utána még jött pár tarvad, átváltottak előttem. Őket is lefotóztam, aztán tovább indultam.
Felnézve az égre egy sast láttam, készítettem pár fotót róla, de nagyon magasan, messze volt. Már a visszafele vezető nyiladékon jöttem, amikor mellettem, egész közel kiugrott egy bika.
Egymásra néztünk, készítettem róla pár fotót és elinalt. Egy vizes rész mellett jöttem el, óvatosan kinéztem a vízre, de csak két hattyú úszott a vízen.
A további úton visszafelé sajnos már nem láttam semmit, sütött a nap, kezdett meleg lenni, 11:30 körül értem vissza az autómhoz. Örültem, hogy ilyen jó mozgás volt és hogy sok szép fotót készíthettem. Meg is köszöntem a Jóistennek!
Hazaérve Nimród kisfiam nagy öleléssel, Kedvesem pedig egy csókkal és finom ebéddel várt.
Írta és fényképezte: Retkes Tamás