Mórahalom Csongrád-Csanád vármegyében, Szegedtől nyugatra fekszik. A Mórahalmi FVT Árpád vezér vadásztársaság területén járunk, a Kiskunságban, a Homokhátság szívében, ahol a sívó homokon is meg kell tudni élni az itt élőknek. Persze nemcsak a mezőgazdászoknak, a tanyán élőknek, mert itt még 6000 ember él tanyán, hanem a vadgazdának is olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amit sehol az országban másutt nem élnek meg az emberek. Ilyen homokvilágot a sivatagban, a Negev-sivatagban láttam utoljára. Hajnalodik és a vadászháznál már gyülekeznek. Ott az udvar közepén az elnök, Tóth-Godó Zsolt áll.

Középen az elnök: Tóth-Godó Zsolt.

A mórahalmiak, amikor elkezdődik a vadászidény, hetente találkoznak és meg is adják a módját annak, hogy ünnep legyen a vadászat. Főznek és megülik. 2017-ben döntötték el, hogy vásárolnak egy tanyát, amit végül 2019-ben vásároltak meg Tanács Imre tagtársuktól, aki itt ebben a tanyában született és nőtt fel. Nekifogtak és minden évben pályáztak, de mindig lecsúsztak. Ezért úgy döntöttek, hogy önerőből évről, évre, de amit tudnak, felújítanak a tanyán, ami akkorra már a vadászházuk lett, pedig alig 3400 hektáron gazdálkodnak!

Pazar vendéglátás Mórahalmon, a Mórahalmi FVT Árpád vezér vadásztársaság vadászházában.

A közösségi munkában összefogtak s ma már minden hónap második szombatján társadalmi munkát tartanak és az éppen aktuális munkákba bekapcsolódnak. Van is látszatja! A ház homlokzata, az udvar felől, gyakorlatilag már festés előtt áll, odabent azonban már mindent felújítottak és a központi fűtéstől, egészen a pince kövezéséig elkészült a régi Tanács tanya. Itt kapott helyett a társaság szolgálati lakása is – magyarázza az elnök.

Rántotta a szegedi Kotogány kereskedésből és velő, ahogy Szekeres Sándor készíti! Jó étvágyat kívánunk!

A mórahalmi családi nap

Eddig minden évben, a nyár derekán családi napot szerveztek, hogy a régen látott barátokkal, tagtársakkal, ne csak a munkában és a vadászatokon találkozzanak. A tanya mögötti tóba halat vásároltak, horgász bajnokságot szerveztek és mindenki kihozta a gyerekeit, unokáit, hogy ismerkedjenek egymással is és egyáltalán a vadászattal, a vadászházzal.

A mórahalmi kertészetekből érkezik a friss leveszöldség.

Ebben az évben jött az ötlet, hogy jó lenne elmenni korongozni, de ahhoz el kellett utazni a megye valamelyik lőterére, amire – folytatta az elnök – vajmi kevesen jöttek volna el. Körbejártam, körbejártuk és megvizsgáltattuk, hogyan lehetne egy lőteret kialakítani közvetlenül a vadászház mögötti gyepen. A hatástanulmányt elkészítettük és megállapították, hogy alkalmas lehet erre a vadászház mögötti rét. Megkötöttük a biztosítást és beadtuk a kérelmünket a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányságra. Az eljárás alatt látszott, hogy megkaphatjuk és a tagság úgy döntött, hogy a családi napot toljuk el és amikor megkapjuk az engedélyeket, akkor a lőtéravatóval egyben találkozzunk.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Aztán elérkezett a mai nap is – tette hozzá. Reggel Kotogány János, Szegeden ismert tojáskereskedő felajánlásával 100 tojásos rántotta sült, továbbá bundás kenyeret szervíroztak, miközben Szekeres Sándor füstölt szalonnát olvasztott, hagymát dinsztelt, amin végül velőt sütött, amit pirítóssal kínáltak. Természetesen savanyú uborka, csalamádé, a helyi kertészetekből csípős, zöldpaprika és lilahagyma is került.

Tóth András lövészetvezető, nem rest és maga is pakol, hogy gördülékenyen induljon a nap.

Mire mindenki végzett és az eligazítást is megtartották, addigra Tóth András Ásotthalomról már készen állt és az elnök átadta a stafétát a lövészetvezetőnek. Mindenki drukkolt, mindenki szurkolt és mivel új volt a pálya, rendre, aki tévesztett, az új korongot kaphatott– megjegyzem senkinek nem volt ellenvetése!

A vajdasági vendégek középen Szekeres Sándor barátjukat fogják közre.

Miközben a délvidéki vendégek is beszálltak a versenybe, addig az orfűi vadászbarátok is megmérették magukat s hogy mindenki felsorakozott, a szegediek is lőállásba álltak. A korongok szokatlanul jöttek, gyorsak voltak s hogy fújt a szél, egyáltalán nem volt könnyű dolga egyik vadásznak sem.

Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT 

Tóth András lövészetvezető kiemelte, hogy vadászkorongot lőttek, ami egyébként sem könnyű s hogy mindenkinek új volt a pálya, izgalmasan is alakult. Sok, a puskát jól forgató vadászbarátjuk is nagyon koncentrált s ügyes vadászoknak is feladta a leckét a mai nap.  Kiemelte, hogy ezek a lövészetek nemcsak arra alkalmasak, hogy felkészüljenek a vadászok a vadászati idényre, hanem arra is, hogy egymástól tanulva fejlesszék a tudásukat. A családi nap miatt pedig a gyerekek is hozzászoknak ahhoz, hogy miként kell viselkedni fegyverrel. Persze, parádés lövések, dublék és mókás, repülő nyúlkorongra is lőttek a vadászok – hamisítatlan klubhangulat mellett.

Ugrik a nyúlkorong!

Míg a tagság és a barátok szórakoztak, addig Fődi Tibor orjalevest tett fel főni, míg Tanács Imre egy pörköltnek ült mellé. Jó félfővésben volt, amikor a legnagyobb csontokat kiszedte s mivel a daraboláskor hagyott rajta falatokat s ki-ki bicskával faraghatta. A bográcsban eközben takarosan rotyogott a pörkölt, ahogy ez Mórahalmon szokás. Ment a találgatás, hogy milyen fűszerek lehetnek benne, de egy titkon kívül sokat nem árult el, mint, hogy van abban paprika is. Nevették…

Találat!

Tóth-Godó Zsolt elnök kiemelte az ebédnél, hogy a mai napnak nem volt sem győztese, sem vesztese, mert itt mindenki beállhatott a lőállásba. Ez a nap ünnep volt, hiszen akkorát lépett előre a társaság a közösségi életében, hogy ezt nehéz lenne most értékelni, hiszen látható, hogy az a fejlődés, az a közösség, amit a mórahalmiak megalkottak nem most, hanem évtizedekkel később mutatja meg az eredményeit.

A kispiaci, magyarkanizsai barátok Szekeres Sándor (a képen jobbról) lőszerét vizsgálják!

Hozzátette, hogy megdobogtatta a szívét, amikor reggel egy mórahalmi fiatal, aki hajtójuk volt a télen, biciklivel tekert ki, hogy itt lehessen. Lényegében ezért csináljuk. Valamikor engem is magukkal vittek az öregek és fekete gumicsizmában tekertem én is ki a vadászatokra. Nyolc évig hajtó voltam s utána lettem csak vadász.

A társaság elnöke is készülődik. A képen Tóth-Godó Zsolt.

A vadászoknak, a vadászati közösségeknek most az a legnagyobb feladata, hogy a környezetükben lévő fiatalokat, akik érdeklődnek a vadászat iránt, azokat hozzák magukkal. Hajtó is kell, de kellenek a vadászok, akik évek alatt megtanulják, eltanulják, mit is jelent vadásznak lenni, hogyan kell viselkedni egymással és a vaddal. A vadászat varázsát nem lehet egyik pillanatról a másikra megélni.

Célra tarts! Bosnjak Goran a 2023-as Szerb Nemzeti Farkasvadászati Nap korongvadász győztese is beszállt a versenybe, akinek a kabalasapkája, egy FRANCHI gyári sapka.

A másik feladatunk pedig az – folytatta, hogy a határon átnyúló kapcsolatokat erősítsük s ezért is örül annak, hogy Magyarkanizsáról, Kispiacról, Szerbiából is itt vannak a barátok. Eddig Kispiacon vadásztuk a korongot, most nálunk is lesznek olyan bajnokságok, mint őnáluk. Most már mi is vissza tudjuk őket hívni – tájékoztatta Tóth-Godó Zsolt Mórahalmi FVT Árpád vezér vadásztársaság elnöke az Agro Jager Newst miközben a vacsorához terítettek.

Tanács Imre a pörkölt mellől követte az eseményeket!

És megmutatta a társaság apraja nagyja, hogy milyen fontos számukra a környezetvédelem, ameddig a szakácsok és segítők a vacsorához készülődtek, addig a társaság többi tagja nem csak az egészben maradt korongokat gyűjtötte össze, hanem a lőszerekben található, nem lebomló anyagból lévő műanyag fojtást mind összeszedték a lőtéren, amely példa értékű és megsüvegelendő, gratulálunk!

A lövészet után a műanyag sörétkosarakat a gyerekek szedték össze. Gratulálunk!

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.