Vadászat

Lőteret avattak Mórahalmon – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

2023.10.15.

Feltöltő:

Mórahalom Csongrád-Csanád vármegyében, Szegedtől nyugatra fekszik. A Mórahalmi FVT Árpád vezér vadásztársaság területén járunk, a Kiskunságban, a Homokhátság szívében, ahol a sívó homokon is meg kell tudni élni az itt élőknek. Persze nemcsak a mezőgazdászoknak, a tanyán élőknek, mert itt még 6000 ember él tanyán, hanem a vadgazdának is olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amit sehol az országban másutt nem élnek meg az emberek. Ilyen homokvilágot a sivatagban, a Negev-sivatagban láttam utoljára. Hajnalodik és a vadászháznál már gyülekeznek. Ott az udvar közepén az elnök, Tóth-Godó Zsolt áll.

Középen az elnök: Tóth-Godó Zsolt.

A mórahalmiak, amikor elkezdődik a vadászidény, hetente találkoznak és meg is adják a módját annak, hogy ünnep legyen a vadászat. Főznek és megülik. 2017-ben döntötték el, hogy vásárolnak egy tanyát, amit végül 2019-ben vásároltak meg Tanács Imre tagtársuktól, aki itt ebben a tanyában született és nőtt fel. Nekifogtak és minden évben pályáztak, de mindig lecsúsztak. Ezért úgy döntöttek, hogy önerőből évről, évre, de amit tudnak, felújítanak a tanyán, ami akkorra már a vadászházuk lett, pedig alig 3400 hektáron gazdálkodnak!

Pazar vendéglátás Mórahalmon, a Mórahalmi FVT Árpád vezér vadásztársaság vadászházában.

A közösségi munkában összefogtak s ma már minden hónap második szombatján társadalmi munkát tartanak és az éppen aktuális munkákba bekapcsolódnak. Van is látszatja! A ház homlokzata, az udvar felől, gyakorlatilag már festés előtt áll, odabent azonban már mindent felújítottak és a központi fűtéstől, egészen a pince kövezéséig elkészült a régi Tanács tanya. Itt kapott helyett a társaság szolgálati lakása is – magyarázza az elnök.

Rántotta a szegedi Kotogány kereskedésből és velő, ahogy Szekeres Sándor készíti! Jó étvágyat kívánunk!

A mórahalmi családi nap

Eddig minden évben, a nyár derekán családi napot szerveztek, hogy a régen látott barátokkal, tagtársakkal, ne csak a munkában és a vadászatokon találkozzanak. A tanya mögötti tóba halat vásároltak, horgász bajnokságot szerveztek és mindenki kihozta a gyerekeit, unokáit, hogy ismerkedjenek egymással is és egyáltalán a vadászattal, a vadászházzal.

A mórahalmi kertészetekből érkezik a friss leveszöldség.

Ebben az évben jött az ötlet, hogy jó lenne elmenni korongozni, de ahhoz el kellett utazni a megye valamelyik lőterére, amire – folytatta az elnök – vajmi kevesen jöttek volna el. Körbejártam, körbejártuk és megvizsgáltattuk, hogyan lehetne egy lőteret kialakítani közvetlenül a vadászház mögötti gyepen. A hatástanulmányt elkészítettük és megállapították, hogy alkalmas lehet erre a vadászház mögötti rét. Megkötöttük a biztosítást és beadtuk a kérelmünket a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányságra. Az eljárás alatt látszott, hogy megkaphatjuk és a tagság úgy döntött, hogy a családi napot toljuk el és amikor megkapjuk az engedélyeket, akkor a lőtéravatóval egyben találkozzunk.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Aztán elérkezett a mai nap is – tette hozzá. Reggel Kotogány János, Szegeden ismert tojáskereskedő felajánlásával 100 tojásos rántotta sült, továbbá bundás kenyeret szervíroztak, miközben Szekeres Sándor füstölt szalonnát olvasztott, hagymát dinsztelt, amin végül velőt sütött, amit pirítóssal kínáltak. Természetesen savanyú uborka, csalamádé, a helyi kertészetekből csípős, zöldpaprika és lilahagyma is került.

Tóth András lövészetvezető, nem rest és maga is pakol, hogy gördülékenyen induljon a nap.

Mire mindenki végzett és az eligazítást is megtartották, addigra Tóth András Ásotthalomról már készen állt és az elnök átadta a stafétát a lövészetvezetőnek. Mindenki drukkolt, mindenki szurkolt és mivel új volt a pálya, rendre, aki tévesztett, az új korongot kaphatott– megjegyzem senkinek nem volt ellenvetése!

A vajdasági vendégek középen Szekeres Sándor barátjukat fogják közre.

Miközben a délvidéki vendégek is beszálltak a versenybe, addig az orfűi vadászbarátok is megmérették magukat s hogy mindenki felsorakozott, a szegediek is lőállásba álltak. A korongok szokatlanul jöttek, gyorsak voltak s hogy fújt a szél, egyáltalán nem volt könnyű dolga egyik vadásznak sem.

Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT

Tóth András lövészetvezető kiemelte, hogy vadászkorongot lőttek, ami egyébként sem könnyű s hogy mindenkinek új volt a pálya, izgalmasan is alakult. Sok, a puskát jól forgató vadászbarátjuk is nagyon koncentrált s ügyes vadászoknak is feladta a leckét a mai nap. Kiemelte, hogy ezek a lövészetek nemcsak arra alkalmasak, hogy felkészüljenek a vadászok a vadászati idényre, hanem arra is, hogy egymástól tanulva fejlesszék a tudásukat. A családi nap miatt pedig a gyerekek is hozzászoknak ahhoz, hogy miként kell viselkedni fegyverrel. Persze, parádés lövések, dublék és mókás, repülő nyúlkorongra is lőttek a vadászok – hamisítatlan klubhangulat mellett.

Ugrik a nyúlkorong!

Míg a tagság és a barátok szórakoztak, addig Fődi Tibor orjalevest tett fel főni, míg Tanács Imre egy pörköltnek ült mellé. Jó félfővésben volt, amikor a legnagyobb csontokat kiszedte s mivel a daraboláskor hagyott rajta falatokat s ki-ki bicskával faraghatta. A bográcsban eközben takarosan rotyogott a pörkölt, ahogy ez Mórahalmon szokás. Ment a találgatás, hogy milyen fűszerek lehetnek benne, de egy titkon kívül sokat nem árult el, mint, hogy van abban paprika is. Nevették…

Találat!

Tóth-Godó Zsolt elnök kiemelte az ebédnél, hogy a mai napnak nem volt sem győztese, sem vesztese, mert itt mindenki beállhatott a lőállásba. Ez a nap ünnep volt, hiszen akkorát lépett előre a társaság a közösségi életében, hogy ezt nehéz lenne most értékelni, hiszen látható, hogy az a fejlődés, az a közösség, amit a mórahalmiak megalkottak nem most, hanem évtizedekkel később mutatja meg az eredményeit.

A kispiaci, magyarkanizsai barátok Szekeres Sándor (a képen jobbról) lőszerét vizsgálják!

Hozzátette, hogy megdobogtatta a szívét, amikor reggel egy mórahalmi fiatal, aki hajtójuk volt a télen, biciklivel tekert ki, hogy itt lehessen. Lényegében ezért csináljuk. Valamikor engem is magukkal vittek az öregek és fekete gumicsizmában tekertem én is ki a vadászatokra. Nyolc évig hajtó voltam s utána lettem csak vadász.

A társaság elnöke is készülődik. A képen Tóth-Godó Zsolt.

A vadászoknak, a vadászati közösségeknek most az a legnagyobb feladata, hogy a környezetükben lévő fiatalokat, akik érdeklődnek a vadászat iránt, azokat hozzák magukkal. Hajtó is kell, de kellenek a vadászok, akik évek alatt megtanulják, eltanulják, mit is jelent vadásznak lenni, hogyan kell viselkedni egymással és a vaddal. A vadászat varázsát nem lehet egyik pillanatról a másikra megélni.

Célra tarts! Bosnjak Goran a 2023-as Szerb Nemzeti Farkasvadászati Nap korongvadász győztese is beszállt a versenybe, akinek a kabalasapkája, egy FRANCHI gyári sapka.

A másik feladatunk pedig az – folytatta, hogy a határon átnyúló kapcsolatokat erősítsük s ezért is örül annak, hogy Magyarkanizsáról, Kispiacról, Szerbiából is itt vannak a barátok. Eddig Kispiacon vadásztuk a korongot, most nálunk is lesznek olyan bajnokságok, mint őnáluk. Most már mi is vissza tudjuk őket hívni – tájékoztatta Tóth-Godó Zsolt Mórahalmi FVT Árpád vezér vadásztársaság elnöke az Agro Jager Newst miközben a vacsorához terítettek.

Tanács Imre a pörkölt mellől követte az eseményeket!

És megmutatta a társaság apraja nagyja, hogy milyen fontos számukra a környezetvédelem, ameddig a szakácsok és segítők a vacsorához készülődtek, addig a társaság többi tagja nem csak az egészben maradt korongokat gyűjtötte össze, hanem a lőszerekben található, nem lebomló anyagból lévő műanyag fojtást mind összeszedték a lőtéren, amely példa értékű és megsüvegelendő, gratulálunk!

A lövészet után a műanyag sörétkosarakat a gyerekek szedték össze. Gratulálunk!

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Következő cikk

Fehér aranysakált ejtettek el Mözs határában

Ne hagyd ki

“Hadd gondúkodjanak” – a somogyi jávorszarvas igaz története

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

20 óra

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

3 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.