Vadászat
KITEKINTŐ: fürjvadászat Szerbiában – GALÉRIÁVAL
Barátaim jó előre, még a télen meghagyták, hogy úgy készüljek, hogy augusztusban fürjvadászatra utazok hozzájuk. Mindent pontosítunk. Szerbia, kiszélesítve a Nyugat-Balkánnal, szervesen együtt él a vadászattal. Nyugodtan mondhatom, hogy a minden napok része, nemcsak a vadászatok alkalmával, hanem az év további részében is összetartó vadásztársadalmat alkot. Ahogy Dejan Dzakula, újvidéki főszerkesztőbarátom szokta mondani: a vadászat összeköt! Tesznek is érte, büszkék is erre. Még sötét éjszaka van, amikor a határátlépésre jelentkezem Röszke-Horgos nemzetközi határátkelőn. Szerbiába indulok, újra – persze, hogy vártam az utazást!
Kicsivel Éjfél után Röszke-Horgos nemzetközi határátkelő előtt úton Szerbiába: Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Ezt a két népet, Magyarországot és Szerbiát semmi nem választja el egymástól, csak ez a határ. Időm bőven van azon gondolkozni, amikor araszolok a határőrök felé, hogy miként lehetne ezt megoldani. Lehetne külön-külön sáv a magyaroknak és a szerbeknek, 0-24-ben, kizárólagosan a magyar és szerb állampolgároknak, még itt a nemzetközi határátkelőn is, hogy ne kelljen az Európát és Ázsiát összekötő nemzetközi forgalomban minden egyes schengeni ellenőrzést nekünk is kivárni. A megannyi nemzet autósai között várakozni, de mégis, az igazi megoldás csak az lenne – már – hogy Szerbia is bekerüljön az európai vérkeringésbe és ezt a sakkjátszmát, hogy melyik átkelőn tudunk hamarabb át vagy éppen hazajutni, befejezzük. A nap, mint nap a két oldal között ingázók életét megkönnyíteni és ezt a gazdasági zárványt megszüntetni. Teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődés, a szolgáltatások és a szabad személy- és áruforgalom lehető legnagyobb korlátozását éljük meg a 2004-es csatlakozás óta. Persze a schengeni előírásokat betartva látható, hogy a gyorsítást, a határátkelő forgalmát még több sávval lehetne csak javítani, amihez pedig még több egyenruhásra lenne szükség. Ez egy egyirányú jegy, amit nem érdemes megváltani, de nincs idő tovább polemizálni, mert az útlevelemet kérik és az autó forgalmi engedélyét…
Szerbia varázslatos hegyvidéke. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Az is látja, aki nem vadász, hogy vadászni megyek és csak rutinból érkezik a kérdés, hogy fegyver van-e az autómban? Nincs. Nincs, mert nem érdemes vele küszködni, lehet nem is vadászok. Hogy, hogy? Ma már sose lehet tudni, hogy mi várja az embert – viccelődök. Sose – viccelődik a rendőr is. Ez is egy munkahely, éppen olyan, mint minden más. A szerb oldalon éppen csak megállítanak, persze ők is inkább jönnének vadászni. Mikor megkérdezik, hova megyek s meghallják a nevét a vendéglátómnak, elmosolyodnak. Sokan ismerik és na, jól esik, mert itt is igaz, jaj, különösen igaz, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Na, örül ilyenkor az ember, ha a haverját is kedvelik. Persze az okmányok és az autó is rendben van!
- Hvala – köszönöm! Beülök és lassan kigurulva majdcsak később adok gázt, hogy ne fújjam tele az állomást füsttel.
Az autópálya az elején még kivilágított és ahogy felveszi az autóm a tempót, ahogy gyorsítok, a kanderláberek lámpáinak fénye egyre gyorsabban szaggat és vág be az utastérbe. A túloldalt várakozó hosszú kamionoszlop mellett ácsorgó emberek csak szomorúan néznek a távolba, mert senki nem tudja, meddig fognak még ott állni, hogy beléphessenek az unió területére. A belépő oldalon megrekedt nemzetközi forgalom mögött, pár pillanat múlva, eltűnök Szerbia útjain…
Hajnalodik a Vajdaságban, Szerbiában. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Az éjszaka, a mindig hívogató éjszaka és végre, hogy megint Szerbiában vagyok, ahol minden más. Minden fűszer íze más, egészen más, ahol egy kicsit magára is vigyázni kell az embernek, mert mégiscsak más az, amikor az ember nem a saját hazájában van, hanem vendégségben, óvatosságra inti az embert. Ha sokan is tudnak magyarul, azért egy-két szerb szó jól szokott jönni, ha tudja az ember. Jól is esik a helyieknek, ha magyarok, akkor is, ha szerbek, akkor is vagy legyenek másféle népek, mert Vajdaságban sokféle, megannyi nemzetiség él. Pásztor István mondta a legutóbb, hogy 24 nemzetiség él a Vajdaságban. No, ezt összeszámolni is sok. Egy biztos, most is mosolygok magamban, hogy megkérdeztem, hogy mégis, honnan tudták nem régiben, hogy nem vagyok helyi, mert mindent úgy csináltam, ahogy kell.
- Na, eláruljuk?
- El!
- Azt mondtad bureket kérsz. Igaz?
- Azt! Ezzel mi volt a baj, hiszen vegyes hangrendű, nem?
- Igen, de senki nem mondja így. Itt csak burekot adnak!
No igen, mindig tanul az ember és a részletek mindig nagyon fontosak.
- Oké, de csakis húsos!
- Tudjuk Péterkém, tudjuk. Olyan vagy te, mint az kicsi fiam, aki két hétig savanyú tojást kért.
- Azt, hogy készíted?
- Honnét tudjam, azért van neki az anyja! Én csak a tojásokat adtam! Nem tudom, nem tudtam sose főzni és úgy gondolom már nem is tanulok meg.
Reggeli kávém Szerbiában.
Szerbiában nagyon szeretek autózni, mert jók az utak, mindig láthatóak az útburkolati jelek s ha fáradt is az ember, ha rosszak a látási viszonyok, ezek miatt még az ismeretlen utakon is könnyű autózni. Ha vadászruhában vagyok és kell némi segítség, biztosan segítenek – persze rögtön megkérdezik, hogy kihez megyek és fix, hogy lesz egy közös barát. Legutóbb ott kellett hagynom az autóm Újvidéken és az étterem tulajdonosa szó szerint keresztbe állt az autóm mögé, hogy míg vissza nem jövök, nehogy baja legyen – persze sose volt és most ezt gyorsan le is kopogom.
Zlatibor, az Uzicei régióban. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Szerbiában több helyen vadászhatunk fürjre. 2023-ban sajnos augusztus 15-től indult az idény, ami az augusztus 1-hez képest azért jelentősen szűkítette a lehetőségeket, de biztosan oka van és itt nem problémáznak rajta, akkor kezdődik most és nem máskor – Péterkém, biztosan oka van annak! Ezzel pedig le is zárják a találgatást. Vadászunk, ez a lényeg!
Még több kép Szerbiából. Kövesd a Fotolovac oldalát. Kattints a képre!
Szóval fürjre lehet Vajdaságban a gazosokban, kizöldült tarlókon és lehet hegyvidéken is vadászni. Mondhatom, hogy az egyik érdekesebb, mint a másik! A hegyvidéki fürjvadászat olyan, mint nálunk a hegyvidéki szalonkavadászat, azzal a kitétellel, hogy füves, legelős, hegyi terepen állunk meg és lehet ott is keresni, de lehet simán állni. Páratlan és semmihez sem fogható élmény, amikor ezek az igen apró fürjek felröppenek. Ilyen hely például Zlatibor. Legjobban a kosár nélküli, 1,7 mm-es söréttel lehet és érdemes vadászni. Aki jól forgatja a puskát, mint egy-egy koronglövő barátom, azok a szúrósabb puskával is vadásznak. Csakhogy, ki kell engedni a madarat és a távolodó fürj röpte cikk-cakkosra vált egy pár pillanata alatt s vagy levágódik, vagy laposan tovarepül.
A fürjvadászat kutya nélkül, olyan, mint lakodalom sátor nélkül! Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
E lapos röpte miatt rendkívül fegyelmezett és óvatos vadászokat követel meg ez a vadászati forma, hiszen a vadászkutyákra kifejezetten figyelni kell! A fürjet nehéz meglelni s ha éppen csak szárnyaltuk, akkor meg úgy ellábal, hogy elveszik és sosem kerül a terítékre. A rókáéra bizonyosan – teszi hozzá a barátom, de a mienkre, Péterem nem!
Reggeli Szerbiában! Jó étvágyat kívánok!
A jó kutya folyamatosan keres és bizony, ha megállja a fürjet, ha szépen ráhúz, azt hihetjük, hogy könnyű dolgunk lesz, persze, sosem az! A vadászat, a szabad területes vadászat semmihez sem fogható, de azért tenni kell és a dúvadkontroll, ha elengedhetetlen, azonban nem elégséges önmagában.
Mesébe illő tájak! Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
A madarak zöme éjjel vonul, hiszen a megterhelő, hosszú távú repülés felhevíti a testüket és csak az éjszakai hűs levegőben képesek nagy távolságokat megtenni. A fürj is az éjszakai vonulók közé tartozik. A madarak csontozata, anatómiája is igen érdekes, mert a szárnyakban, a pneumatikus csontok különféle levegőtartalmú üregei, lyukakon, át a légzsákokkal közlekednek. A magas igénybevétel miatt fontos, hogy a levegő hőmérséklete alacsony legyen. Különösen igaz ez a hosszú távú repülőkre, amelyek így nappal a földön vannak s útjukat, majd naplemente után folytatják.
Aki Magyarkanizsára indul ne hagyja ki a Stendhal éttermet. A tulajdonos érkezik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. Az étterem Facebook oldalát itt lehet elérni!
A klímaváltozás a vadászatot sem hagyta változatlanul és vallják Szerbiában, hogy a meleg miatt később érkezik a nagyobb vonulási hullám s bizony, ha Lengyelországban melegebb van, a fürj is később indul el.
Csepvapcsicsám sültkrumplival és grillezett zöldségekkel a Stendhal étteremben. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Hirtelen két fürj röppent fel, amit, ha elhisznek az olvasók, ha nem, de egy lövésre lesett és azért nem lett harmadik, mert, ahová esett a két madár, éppen onnan reppent fel a következő. Csak a dublé meglepetésére úgy elcsodálkozott mindenki, sőt az elejtő is, hogy nem tett rá lövést senki.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Fürjre egyébként hajnalban érdemes vadászni. Ha a gabonatarlókat felveri a gaz, az a legjobb s ha jó erős, vastag a harmat, a fürj nem gyalogol, hanem felröppen. Egymás mellett, ha nem is olyan egyenes a sor, mint a fácán vagy nyúlvadászaton, itt igencsak az eredményesség rovására megy, mert, ha nem tartjuk a vonalat, akkor se előre, se hátra nem tudunk majd lőni. No és igen, a tempó! Itt egyáltalán nem szabad rohanni és ha a helyiek azt mondják: lassan, akkor fokozottan tartsuk be, mert ezt a vadászati formát biztosan nem ismerjük. Szokni kell.
Kirándulás Magyarkanizsán a híres Kapitány-réten.
A jóbarátok egymás mellett össze is lőhetnek, de csakis akkor, ha előre megbeszélik, máskülönben az elegancia kifizetődő és hamar észreveszi mindenki, ha udvariasan és etikusan vadászunk. Garantálom, hogy megalapozza a jó hangulatot. Próbálkozni, hogy hátha leesik, nem illik Szerbiában se, de ha valaki egy bravúros lövéssel terítékre hoz egy-egy fürjet a társaság tagjai, „bravó, bravó” felkiáltással üdvözlik.
Teríték Belgrádtól nyugatra az Uzicei régióban. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Nem is tudom, hogy milyen régi, kedves szokások ezek, mert ilyet gyerekkoromban hallottam egy-egy régi öregtől, akik mellett apám jóvoltából még hajthattam.
Dragan Maric Zlatiborban fürjre vadászik. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
A leesett vadat nem hagyják hátra és ha a kutya nem leli, akkor mindenki segít. Mikor valaki szinte rálép, újra érkezik a „bravó, bravó” köszöntés. Igen, hát így lesz, így áll össze a teríték. Minden egyes madár, minden egyes vadász, egytől, egyig számít. A nap végére aztán ez a munka, ez a közös összefogás, meghozza az eredményt.
Aki Zlatiborba indul vadászni, annak érdemes Dragan Maricot keresnie. Szállásért kattints a képre!
A fegyverünkre vadászat közben ügyeljünk és ha el is szoktunk attól Magyarországon, hogy a vadászmester ránk szól, itt még a tagtársak is figyelmeztetnek. Ha addig nem értettük a szerb nyelvet, biztosan megtanuljuk, mert a hangleejtésből és a gesztikulációkból rájövünk, az bizony nekünk szólt. Ne számítsunk arra, hogy bárki megvéd, mert a balesetveszély, a sérülés elkerülése mindent felülír. Persze ne is húzzuk fel az orrunkat! Inkább figyeljünk és élvezzük a vadászatot. A kutya Szerbiában szinte családtagnak számít és meg kell hagyni, jól képzett és nagyon megnyerő német és magyar vizslákkal fogunk találkozni.
A Kapitány-réten,. Ilonafalu határában gyógyvizek is fakadnak, ahol a helyiek fürdőt is alakítottak ki. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
A kutyatenyésztés, a különféle kutyashowk, valamint a küllem- és a teljesítménybírók, a nemzetközi szinten is elfogadott és nagyon gyakran felkért szerbiai szakemberek, igen értenek a kutyákhoz. Ez határozottan meg is látszik a vadászatokon feltűnő kutyákon. Nem önjelölt, hanem teljesítmény alapján elismert szakemberek dolgoznak. Sokat tesznek a szakmáért.
A fürjvadászat igen nagy koncentrációt kvöetel meg. Vadásztársa és a kutyákra egyformán ügyelni kell. Röpte gyors és alacsonyan húznak a madarak. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Hogy ez mennyire érdeke az ágazatot irányító menedzsmentnek, nem kívánom részletezni, de arra nagyon figyelnek, hogy minden szinten tökéletesen képzett gyakorlati és elméleti tudással, szakirányú diplomákkal bíró, igazi szakembereket nevezzenek ki és alkalmazzanak.
A fürjet Szerbiában nagy becsben tartják. Minden madarat megkeresnek! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Mindez magával hozta Szerbiában, hogy a vadászati turizmus oly mértékben fejlődik, hogy egy-egy ilyen vadászat már-már egy-egy nyaralással felér. Príma szállások és pazar vendéglátás, ami megalapozza, hogy nap, nap után olyan magas koncentrációt és fegyelmet igénylő vadászatokon is eredményesek legyünk, mint egy-egy fürjvadászat.
Szerbiában, a Vajdaságban.
Még tart és egészen október 1-ig lehetőség kínálkozik arra, hogy Szerbiába fürjre induljunk, mind Vajdaságban, mind pedig Szerbia hegyvidéki részein. Páratlan vadászati élmény és egyben gasztronómiai túra is egy ilyen kirándulás. Kóstoljuk meg a helyi borokat, pálinkákat, söröket. Ha tehetjük menjünk ki a piacokra, mert nagyon sok kisgazdaság sajtokat, különféle kézműves termékeket árul. Kiváló fürdők, horgászhelyek és megannyi izgalmas hely várja a Szerbiába utazókat. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy látogassanak el déli szomszédunkhoz, Szerbiába!
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Továbbá köszönetemet fejezem ki Predrag Mastilovićnak a FOTOLOVAC tulajdonosának, hogy további képekkel színesíthettük a cikket!
A FOTOLOVAC Facebook oldala itt az Instagram oldala pedig idekattintva érhető el!
Vadászat
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Garabuczi Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Putnoki járásban, Zubogyban vadászott. Élményeiről beszámolt lapunkank:
Desszantos kiképzés Zubogyban, a régi új barátommal, amikor mán csak a géppuska kellett vóna!
Február 23. A tátrai kirándulás után következő kis történetem most itt folytatódik. A Cserehát dombjai előttem, a szörnyű, komor tél utánam. A Valentin-nap elmúlt, de szívemben mélyen őrzöm, a legmélyebben, ahogyan férfi érezhet. Na, de oda se neki, mert hát lassan közeleg a szerelmes tavasz, tele bájjal, kacifántos fordulatokkal. Ez már a tűzló éve, ami robog és elsöpör mindent, vagy lezár, vagy belsőleg a legmélyebben átalakít, de csak azt, ami hiteles. Így az én szerelmemet is. Mondjuk, ha rajtam múlt volna, ez a kacifántos tűzló úgy járt volna, mint a csépai lókupéc lova, a Sanyi, ami az útkaparó porában megdöglött.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Régóta terveztük Szulej komámmal. Megígértem, és ha olykor nem is vagyok a legjobb barát, tudom, a lelke mélyén tudja, hogy hányadán állunk, mint két hisztis tesó. Mindketten makacsok, bolondok a magunk módján, néha kerék, néha talp, de azért a fröccsszezonra, egy jó irsai hosszúlépésre csak-csak megemeljük poharunkat, és nagyokat nevetve énekeljük Zorán kólóját. Hát a kocsiba pakolva meg is csörrent a szisszentésre váró jóféle balatoni irsai üvege. Mert hát, ha nem is azonnal, beváltom az ígéretem, ami nem más volt, mint egy közös vadászat, igazi fiús program. Igen, Pici, program. Csak neked. :-)))
A komám mán lázban volt teljesen, ahogy jómagam is. A három napra egy akkora málhazsák ruhát rakott oda, hogy az egy igazi desszantos kiképzésre is elegendő lett volna, de erre hamarosan visszatérek. Hozott mindent, az antalkék kabáttól kezdve a bundazokniig, a téli hótaposótól az aksis lámpán át: kis kés, nagy tőr, volt ott minden. Tán még a lelences gyerek is abban a nagy, hatalmas zsákban volt, amit amikor megemeltem, hirtelen még kaka-pisi egybe lett fél perc alatt.
Elindultunk, szecsó a kézben, alibi csoki a kocsiban, Szulej a navigátor, és mán röffent is a kis csühös, fullszervós Volvo újabb útjára, egyenest a Bükk és a Zemplén lankái közé, be a csodálatos Cserehát lába elé, ahová azóta B. komám is költözött. Így hát gyanús, hogy a folytatásnak sem lesz híja. Na, de mindent a maga idejében.
Szóval gurultunk, a Waze beélesítve, de valami furi volt, amikor Szulej felkiáltott a Kilenclyukú hídnál, a Hortobágyon:
– Naaa, Lákrávell, itt is jártam, ni mán, a hortobágyi nagy gulyahíd!
Én még tromfoltam is neki:
– Naa, Szulikám, látod, látod, hova hoztalak! Sightseeing in Hortobágy, majd viszünk hűtőmágnest.
Viszont valami gyanús lett. Amikor ősszel Dzsonival jöttünk, se híd, se marhák, se puszta nem volt, de ez akkor tudatosult bennem igazán, amikor Tiszalúcnál, a kompátkelőnél kötöttünk ki.
– Te, Szuli, ugye nem kapcsoltad ki a kompot a Waze-en?
– Háát, neem, de az autópályát igen. De mondtam én, hogy a Mappel jöjjünk. Sz@r ez a Waze.
– Na, ez fantasztikus – dörmögtem magamban.
Így hát nem volt mit tenni, Imrével romantikusan átkeltünk a Tiszán, szebbnél szebb kompszelfiket készítve az utókornak, mert hát, ha mán, csak adjuk meg a módját ennek a kacifántos, trendi divatnak, ha 11 méteres víz van alattunk.
Kompról le, útra fel. A szecsók is elfogytak, éhesek is lettünk a nagy emberi pánikban, de nem baj, oda se neki, sóvárogva folytattuk utunkat a szeretett cél felé. És láss csodát: Zemplén vármegye! Hejjh, de megörültünk, ki is szúrtuk az első dombokat, melyek sziluettjei nem messze voltak már Zubogytól.
Átrobogva Miskolc avasi lakótelepén, kis idő múlva elénk tárult a csoda, a fenséges, univerzumi békét sugalló Cserehát. Képe most merőben mást mutatott. Az idei tél más volt, mint az előzőek. Rekkenő mínuszok, tomboló szelek – no, nem Szulej gatyájában –, bebizonyították, hogy néha még csak-csak kifoghat az ember egy igazi téli, havas disznóhajtást, egy fagyos, dermedtre hűlt lesvadászatot, egy ropogó havon topogós éjszakai utánkeresést, a remetekanok fehér hótakarón kirajzolódó sziluettjét, az erdei cserkelés közben a nyakunkba hulló hódara bizsergető, hirtelen élénkké tevő érzését is.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
De Felsőnagycsécset elhagyva ekkor hirtelen Szulej mutogatására lettem figyelmes:
– Ni mán, mennyi tehén van ott az erdő tövin.
– Hjajjh, te főtehenész, ezek nem tehenek!
– Hát akkor mik?
– Pontosan azok, amiért jöttünk: a magyar erdők legnemesebb vadjai, a kárpáti gímszarvasok, vagyis Cervus elaphus.
– Szervusz, nem szervusz, pikk-pukk, oszt be a bográcsba.
– Na, menj a p..csába, te ragadozó vadember!
Mondanom sem kell, erre már hangosan, szakadva nevetve pillantottuk meg Ragály település tábláját.
– Nagycsecs, vagy Nagycsécs, Ragály… hát hova hoztál engem, te fiú?
Mondanom sem kell, itt már visítva vertem a kormányt a röhögéstől, így érkeztünk meg Zubogyba. Arra a csodás helyre, ahol a kalandjaink tovább folytatódnak. Nem is olyan soká, mert már délután kettő is lehetett, amikor a szállást elfoglaltuk. Nagyot is nézett a komám, amikor betekertem a kormányt a panzió udvarára. Tetszett neki nagyon: a szép külső, az igényes felszerelés, a mindig tiszta szobák, no és Erzsike és Pali vendégszeretete, ami hét határon párját ritkítja. Egyszerűen elmondhatatlan.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Ugyanúgy, mint a szomszéd faluban lévő falatozó, a Laci pecsenyéző. Ízes, magyaros kaják, kétliteres Bartell és a Mátyás keserű. És a nemzet aranya, a nélkülözhetetlen alibi csoki, aminek szó szerint fellegvára volt az objektum. Érkezésünk után degeszre is tömtük magunkat finomabbnál finomabb fogásokkal. A méret is jó volt, az ízvilág is párját ritkította, ezért nem féltünk repetázni. Aztán pedig jóllakott óvodás módjára cammogtunk vissza a kocsihoz, ami sebesen repített vissza minket szállásunk meleget és kényelmet adó birodalmába. Mint a sőre marhák az akolban, úgy pihegtünk az ágyainkon.
Itt a történet este, vadászat után folytatódott, Szulej komám nem kicsi izgalmára, akit összekeverve, enyhén alvós állapotomban majdnem összekevertem szeretett kedvesemmel, aminek a következménye egy hangos moraj, a semmiből a fejemre lecsapó párna, valamint Imre morgó hangja lett, amely álomba szenderített:
– Na, nekem itt nem fogsz latin lávörködni, nem Galuska vagyok, üljél meg, oszt aludjál, te dög, mer nekem itt nem lesz hónap se, vadászat se, Lörci-hörpi, me olyat rád teszek, hogy hat kőműves nem szedi le rólad.
Na, de mi is okozta félálombeli támadásomat komám ellen? Hát nem más, mint a késő délutáni cserkelésünk, melyhez most kanyarodok vissza.
Délután 5-re volt megbeszélve kísérőnkkel az indulás. Be is fordult a Ford az udvarra, motorja egyenletes ketyegése tudatta velünk, hogy szedelőzködjünk, mert akció lesz. Ekkor benyílt a panzió ajtaja, és láss csodát, ki állt ott: Dani, akinek nagyon megörültem. Tudtam, ha ő jön, egy biztos: kalandban nem lesz hiány. Az őszi utóbőgésben olyan, de olyan vadászélményeket kaptam tőle Dzsonival, amit élek, nem fogok elfelejteni.
Mehet a cucc a platóra, a puska a hátsó ülésre, és hajrá. El is nyeltek minket a Fehér-kő dombjai. Dani elmondta a haditervet, majd tarvadcsapatok keresésére indultunk. Az egyik fő bőgőhelytől nem messze olyan tarvadcsapatot pillantottunk meg, hogy tátva maradt a szánk. Elkezdtem számolni: 10, 20, 40, 60…
– 83 – szólalt meg Dani. – Na, ebből nem csemegézünk. Egy szarvasszem is éles, itt meg van 166 egyszerre.
Egy ideig még a kereső objektívjén keresztül vizslattuk őket, aztán csendesen tovább gurultunk, nehogy megzavarjuk a gigászi tarvadcsapatot. A szemben lévő domboldal felé vettük az utunkat.
– Itt kiszállunk. Töltsd be a puskát, apuskám, és gyalog megyünk tovább.
Ekkor kezdődött el az a része a küldetésnek, ami szerény művem címét ihlette. Több kilométer erőltetett menet dombon fel, dombon le, vízmosásba be, cserkelőúton át, dombon le, dombon fel. A komámmal az út felén összenéztünk, mivel Dani jó hegyi kísérő módjára úgy szedte a lábát, hogy elérjük a kiszemelt tehénrudlit, hogy szerintem az erdei gerillaharcosok is megirigyelték volna a tempót. Ekkor Szulej megszólalt, mán vártam:
– Hallod, hé, lassítsá mán kicsit, mer mán olyan emlékem van, mint amikor a katonaságba, a Dübörgőn vittem a géppuskát.
– Ohh, ezen segíthetünk – szólt Dani. – Ha szeretsz nosztalgiázni, akkor holnap reggel hozok neked egy vascsövet, azt majd a válladra lökheted, úgy meglesz a feeling.
Hát mondanom sem kell, ettől a mondattól hempergősre röhögtük magunkat mind a hárman. Majd tartottunk egy kis pihenőt, kifújtuk magunkat, aztán Dani megszólalt:
– Nooh, milyen a desszantos kiképzés, mehetünk tovább?
– Mi az hogy! – válaszolta Szulej.
De férfiasan bevallva, szerintem mindkettőnknek inkább lett volna kedve egy lesen csücsülni, mint ezt a kanosszajárást csinálni terep kettőben. Láss csodát, imáink meghallgatásra kerültek: egy leshez érkeztünk. A haditerv megvolt, honnan hova kellene várnunk a vadat, ami sajnos fényváltásig nem érkezett meg, így hát hazaindultunk.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Este annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a helyi vendéglátós helyiségbe, ahol legurítottunk egy jó savanyú hosszúlépést kedvcsinálónak. A helyi jó arcok meg is találtak minket egyből, megjegyezvén, mi biztos jó kemények vagyunk, ha tél utóján is fröccsöt iszunk vacsora előtt. De hát az ilyen szófia beszédre mit sem adván vettünk inkább egy szerencseputtót, amíg a dürümünk elkészült. Vacsoránk után ittunk még egy búcsúfröccsöt, és hazaballagtunk.
Az esti folytatást és Imre inzultálását meg már elmeséltem. A nagy esti dünnyögés után nyugovóra tértünk, mert reggel 6.30-kor már Dani kopogtatott az ajtón, hogy hajrá, mehet a második felvonás. Nem is sejtettem még ekkor, hogy Diana ilyen kegyes lesz hozzánk, hogy két tarvadat is sikerült terítékre hozni.
De hát a duplázás néha máshol is összejön, nem csak az ..gyban. Szóval csapjunk is bele egyből a közepébe, mert hát a segítségünkre küldött Ford úgy kapaszkodott fel a domboldalon, mintha muszáj lett volna. Hacsak az égiek közbe nem szóltak volna, mert közbeszóltak a felázott gyepen, és úgy csapta keresztbe a seggit, mint Gina Lollobrigida. De nem adtuk fel: ami nem megy egyből, megy utána. El is értük a fantasztikus panorámát adó dombtetőt.
Most cserkelni indultunk. Hjajjh, de jó, igazi erdei vadászat, nincs is ehhez fogható. A mezítelen erdő, a korhadó, nedves fák és az avarillat, az emberderéknyi tölgyek cseres illata. De most egy levél sincs, nincs takarás, nincs kefesűrű aljnövényzet. Lassan haladunk előre, fel egyenest a szemközti tetőre.
– Naa, ez, ez a tempó az igazi – szólalt meg komám.
Mire Dani kontrázott:
– Még most húzunk bele, főgéppuskás.
Így teltek a lépések egyre csak, egyre csak beljebb a Cserehát mesés cseresében. Aztán hirtelen megállt.
– Halkan legyetek, ott vannak. Érzem őket, az illatukat.
– Hát én bár már a bográcsban érezném az illatukat – válaszolt Szulej, egyre csak pirosodó arccal.
Mert hát nekünk, alföldi legényeknek azért csak volt olyan pulzusunk, mintha egy Kamagrát toltunk volna, mán nem is tudom, hova. A szemünk úgy dülledt, na jó, kimondom ismét: mint a régi desszantos katonai kiképzésen, a Dübörgőn.
Megálltunk. Amikor rendbe szedtük a pulzusunkat, meg is pillantottuk a tehénrudlit. 1-2-3 borjú, egy ünő és két tehén volt a dombtetőn. Ferdén a tavalyi makkokat fitették, és a jövések vitamintól duzzadó rügyeit, háncsát csipegették. Lassan haladtak előre. Ekkor Imre egy fa mellé ereszkedett, és bár vállán most nem volt géppuska, de mégis úgy olvadt bele a fába, mint Rambo.
Dani már vette is a lőbotot, és hallgattuk a forgatókönyvet, hogy amikor a fák között a ferdéből egyenes lesz, akkor a kezem már a schnellen legyen, mert folyamatosan mozognak, de ott lesz az a lélegzetnyi idő, az a rövid pillanat, amikor tudni fogom, hogy itt az idő a tiszta lövéshez.
Lassan haladtak, pont úgy, ahogyan én tettem Mauserem a lőbotra. Ekkor egy ágacska rövid, de annál hangosabb csendje törte meg a csendet. Lépés közben nem figyeltem, és a válasz erre hat pár szarvasszem szuggesztíven, mélyen figyelő tekintete volt.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Itt nem volt idő tapogatni, nézegetni. Az első villás fa közül kivillanó testen pihent az optikám szálkeresztje. Tudtam, hogy az egyik kisebb, satnyább borjú lesz, mert a két tehén a csapat legvégén haladt, de nem bántam. Az ilyenek sose tudnának életerős, kormos testű bikáknak világot adni, csak a kis, vékonyka, borzos testű, örök közepes ivadékok látnák meg a napvilágot, ami a vadgazdának és a genetikának sem kedvez. Farkasokról most nem beszélek, de a mi dolgunk az ilyen egyedek kivétele az állományból.
Ekkor dördült el a kölyökágyú. Mélyen, hosszan szólt a völgyben, hangjára varjak repültek fel a környező fákról. Az erdő csendes lett, az elmúlás csendes, néma zaja volt a levegőben. Nem szenvedett, a 9,3-as titán tette, amire tervezték.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A csendet Szulej komám hangja törte meg:
– Óhh, Lákrávell, mekkora tehén, ebből egy üst hús lesz! Jajj, a lába, óhh, hagymával a májaaa, mán resztelem, mán dísztelem, hjajjh, de nagyot eszünk este, komám!
– Kisebb lesz, Szulej, de lesz benne anyag, ne aggódj.
– Garabuczi Zoltán! Gratulálok a szép, tiszta, kimért lövéshez – szólalt meg ekkor kísérőnk.
Majd elindultunk elejtett borjúnk felé.
– Jól döntöttél, gyenge és kisebb, mint a többi.
Kértem néhány percet a fotók elkészülte után, hogy megéljem a pillanatot. Szeretem mélyen a szívembe zárni, elraktározni az erdei élményeimet, mert nemcsak vadűzés, hanem erdőzúgás is. De több erdőzúgás. Nem volt trófeás vad, mégis rőtet kapott, és én is az elejtésért. Majd Imre nyugalmára a máj is a helyére került.
– Mi a terved, Zoli? – kérdezte Dani.
Majd összenéztünk, és mély hangon szóltam csendesen:
– Van még a napban…
Autóba ültünk, és továbbindultunk. A szemközti oldal, a Fehér-kő volt a cél. Ismertem a helyet, az egyik őszi fő bőgőhely, sok-sok mérges hangú daliával. Mennydörgésszerű, öblös hangjuk, a terjengő bikaszag, a szerelem érzése még mindig itt van szívemben. Mélyen, mint a hiány. A bikák kedvesüket kereső hiányának érzése. Akkor sem volt ott. Most sincs. De az érzés bennem lüktet, mélyen, de már nem mérgesen, nem bántva, hanem csendesen, már csak inkább a távolból figyelve, de egyre magabiztosabban, stabilabban várva rá.
Meg is érkeztünk oda, ahol a nyáron Dani egy cserkészutat vágott a kefesűrű kökényesbe, mert tudtuk, az út végi domb alján ott lesznek a tarvadak, mint az óramű. A kérdés csak az volt, vajon mennyi és milyen korúak. Mert volt három csapat is, amely sűrűn látogatta az erdei tisztás alján lévő sózót és a zsenge, lassan sarjadó fűvű legelőt.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Szulej a kocsiban maradt, és távolról figyelte az eseményeket távcsövön keresztül, mert itt a közelség miatt három ember már sok lett volna. Ekkor pillantottam meg: öt borjú.
„Áhh, komám” – gondoltam magamban –, „huncut a sors, csak azt akarja, hogy ismét elhozzalak, mert ebből most nem lesz tehén, még ha a csillagokat is imádkozom le az égről.”
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Szabad kezet kaptam. Nagyjából mind forma-forma volt. Most egy sántikálósat szemeltem ki, mert a többi négy olyan szép volt, mint egy festmény. Így meghúztam az elsütőt. A nagy mag útjára indult, és mély becsapódás jelezte a találatot. Dani rám nézett, és megszólalt:
– Garabuczi Zoltán! Megint! Te csak duplázni jársz Zubogyba?
Nevettem, és megköszöntem a csodás cserkelést. Szuper volt. Majd megint egyedül maradtam, amíg elment az autóért. Csodás percek voltak. Felderengtek az ősz színei, élményei, a bikák, a tehéncsapatok, az őszi táj, és most újra itt, ugyanazon a helyen. S bár a táj rideg és kopasz, de a fák mégis melegséget hordoznak, akárcsak a szívem.
Történetem most zárom, mert az esti resztelt máj még azóta is büfög, annyira hagymásra sikeredett, de egyszer tudom, letisztul minden, és újra találkozunk a festői szépségű csereháti cseres alján. Mert a történet ma megszakadt, de közel sincs még vége. Túl régi, túl mély ahhoz, hogy abbamaradjon.
Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Baranya vármegyei versenyző sikere az Eszéken megrendezett koronglövő U-18 Európa Bajnokságon
Eszéken rendezték meg az U18-as koronglövő Európa-bajnokságot
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Olimpiai Skeet szakágban a magyar válogatott tagjaként versenyzett az idei évben országos bajnoki címet is megszerző 17 éves Fekete Zalán, akinek ez volt első nemzetközi versenye.
Fotó: OMVK
A tehetséges baranyai fiatal derekasan helyt állt az erős mezőnyben, legeredményesebb magyarként a 15. helyen végzett az egyéni versenyszámában.
A négy napos verseny során csapatversenyben harmadmagával a bronzéremig jutott, úgy, hogy a dobogó harmadik fokáért folytatott küzdelemben Zalán „arany találatával” sikerült 6-4-re legyőzni Csehország csapatát.
Fotó: OMVK
A kiváló sportlövő édesapja mellett már gyerekkorától járta az ormánsági erdőket, 2025-ben tette le a vadászvizsgát, jelenleg már ifjúsági vadászként erősíti a baranyai vadászok közösségét. A koronglövő tudását az Ormánsági Erdész-Vadász-Lövész Egyesület által működtetett Körcsönye-pusztai lőtéren fejleszti.
Részvételét az Európa Bajnokságon az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete is támogatta, kiváló eredményéhez ezúton is gratulálunk és sok sikert kívánunk a folytatáshoz!
Forrás: Horváth Csaba titkár – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok szakmai versenye Fejér vármegyében
Soponyán rendezték meg a Fejér vármegyei hivatásos vadászok szakmai versenyét
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Fejér vármegyében a hivatásos vadászok szakmai versenye 2026. június 2-án, Soponyán került megrendezésre.
Fotó: Molnár Gabriella – OMVK
Az idei megmérettetés jelentős érdeklődés mellett, kiváló hangulatban zajlott. A verseny reggelén Haas Béla hivatásos vadász alelnök és Weidinger István titkár köszöntötte a megjelenteket. Az eligazítást követő feladatsor lövészettel kezdődött, majd tesztírás, végül egyéb sokrétű, gyakorlati feladat (kürtszignálok felismerése, fás és lágyszárú növényismeret, vadászkutyák felismerése, vadkárismeret, vadbetegségek ismerete és egyéb rendészeti ismeretek, valamint összetett felismerési szám (vadfaj, korcsoport, elejthetőség, becsült távolság) várta a versenyzőket. A részeredmények összesítését követően Weidinger István titkár úr értékelte a versenyt, kiosztotta a díjakat, gratulált valamennyi részvevőnek, megköszönte a szervezési munkát.
A Fejér vármegyei hivatásos vadász verseny győztese NYÁRI ZOLTÁN, így ő képviselheti vármegyénket a 2026. július 8-9-én, Nyírségben megrendezésre kerülő országos versenyen. A résztvevők között értékes vadászati lehetőségek kerültek kiosztásra. A VADEX Zrt. által felajánlott fődíj boldog tulajdonosa Horváth Bálint🦌
🏆 Első alkalommal került megrendezésre, hagyományteremtő céllal a Fejér Vármegye legjobb Sportvadásza verseny. A 2026. év legjobb Sportvadásza címet TÓTH PÉTER érdemelte ki.
Mindenkinek köszönjük a részvételt és gratulálunk a kiváló teljesítményhez.
Forrás: Weidinger István – OMVK
Fotók: Molnár Gabriella
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Baranya vármegyei versenyző sikere az Eszéken megrendezett koronglövő U-18 Európa Bajnokságon
Hivatásos vadászok szakmai versenye Fejér vármegyében
Állattetemet találtak az egyik medencében, átmenetileg bezárták a tatabányai uszodát
Halálos barnamedve-támadások Európában
Megnyitotta kapuit kecskeméti ifjúsági központunk
Ragadozó madarakkal kapcsolatos természetkárosítás
Inváziós faj vagy őshonos faj?
Halálos balesetet okoztak a kiszökött lovak
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
Nem volt elejtési jogosultsága
Lőttek az elvárásnak
Lemondott dr. Semjén Zsolt, a Védegylet elnöke
Rekord pontyok a Pilismaróti öbölből
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Min változtat a hangtompító?
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Itt a Vadászkamara négyéves feladatterve!
