Vadászat
KITEKINTŐ: fürjvadászat Szerbiában – GALÉRIÁVAL
Barátaim jó előre, még a télen meghagyták, hogy úgy készüljek, hogy augusztusban fürjvadászatra utazok hozzájuk. Mindent pontosítunk. Szerbia, kiszélesítve a Nyugat-Balkánnal, szervesen együtt él a vadászattal. Nyugodtan mondhatom, hogy a minden napok része, nemcsak a vadászatok alkalmával, hanem az év további részében is összetartó vadásztársadalmat alkot. Ahogy Dejan Dzakula, újvidéki főszerkesztőbarátom szokta mondani: a vadászat összeköt! Tesznek is érte, büszkék is erre. Még sötét éjszaka van, amikor a határátlépésre jelentkezem Röszke-Horgos nemzetközi határátkelőn. Szerbiába indulok, újra – persze, hogy vártam az utazást!
Ezt a két népet, Magyarországot és Szerbiát semmi nem választja el egymástól, csak ez a határ. Időm bőven van azon gondolkozni, amikor araszolok a határőrök felé, hogy miként lehetne ezt megoldani. Lehetne külön-külön sáv a magyaroknak és a szerbeknek, 0-24-ben, kizárólagosan a magyar és szerb állampolgároknak, még itt a nemzetközi határátkelőn is, hogy ne kelljen az Európát és Ázsiát összekötő nemzetközi forgalomban minden egyes schengeni ellenőrzést nekünk is kivárni. A megannyi nemzet autósai között várakozni, de mégis, az igazi megoldás csak az lenne – már – hogy Szerbia is bekerüljön az európai vérkeringésbe és ezt a sakkjátszmát, hogy melyik átkelőn tudunk hamarabb át vagy éppen hazajutni, befejezzük. A nap, mint nap a két oldal között ingázók életét megkönnyíteni és ezt a gazdasági zárványt megszüntetni. Teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődés, a szolgáltatások és a szabad személy- és áruforgalom lehető legnagyobb korlátozását éljük meg a 2004-es csatlakozás óta. Persze a schengeni előírásokat betartva látható, hogy a gyorsítást, a határátkelő forgalmát még több sávval lehetne csak javítani, amihez pedig még több egyenruhásra lenne szükség. Ez egy egyirányú jegy, amit nem érdemes megváltani, de nincs idő tovább polemizálni, mert az útlevelemet kérik és az autó forgalmi engedélyét…
Az is látja, aki nem vadász, hogy vadászni megyek és csak rutinból érkezik a kérdés, hogy fegyver van-e az autómban? Nincs. Nincs, mert nem érdemes vele küszködni, lehet nem is vadászok. Hogy, hogy? Ma már sose lehet tudni, hogy mi várja az embert – viccelődök. Sose – viccelődik a rendőr is. Ez is egy munkahely, éppen olyan, mint minden más. A szerb oldalon éppen csak megállítanak, persze ők is inkább jönnének vadászni. Mikor megkérdezik, hova megyek s meghallják a nevét a vendéglátómnak, elmosolyodnak. Sokan ismerik és na, jól esik, mert itt is igaz, jaj, különösen igaz, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Na, örül ilyenkor az ember, ha a haverját is kedvelik. Persze az okmányok és az autó is rendben van!
- Hvala – köszönöm! Beülök és lassan kigurulva majdcsak később adok gázt, hogy ne fújjam tele az állomást füsttel.
Az autópálya az elején még kivilágított és ahogy felveszi az autóm a tempót, ahogy gyorsítok, a kanderláberek lámpáinak fénye egyre gyorsabban szaggat és vág be az utastérbe. A túloldalt várakozó hosszú kamionoszlop mellett ácsorgó emberek csak szomorúan néznek a távolba, mert senki nem tudja, meddig fognak még ott állni, hogy beléphessenek az unió területére. A belépő oldalon megrekedt nemzetközi forgalom mögött, pár pillanat múlva, eltűnök Szerbia útjain…
Az éjszaka, a mindig hívogató éjszaka és végre, hogy megint Szerbiában vagyok, ahol minden más. Minden fűszer íze más, egészen más, ahol egy kicsit magára is vigyázni kell az embernek, mert mégiscsak más az, amikor az ember nem a saját hazájában van, hanem vendégségben, óvatosságra inti az embert. Ha sokan is tudnak magyarul, azért egy-két szerb szó jól szokott jönni, ha tudja az ember. Jól is esik a helyieknek, ha magyarok, akkor is, ha szerbek, akkor is vagy legyenek másféle népek, mert Vajdaságban sokféle, megannyi nemzetiség él. Pásztor István mondta a legutóbb, hogy 24 nemzetiség él a Vajdaságban. No, ezt összeszámolni is sok. Egy biztos, most is mosolygok magamban, hogy megkérdeztem, hogy mégis, honnan tudták nem régiben, hogy nem vagyok helyi, mert mindent úgy csináltam, ahogy kell.
- Na, eláruljuk?
- El!
- Azt mondtad bureket kérsz. Igaz?
- Azt! Ezzel mi volt a baj, hiszen vegyes hangrendű, nem?
- Igen, de senki nem mondja így. Itt csak burekot adnak!
No igen, mindig tanul az ember és a részletek mindig nagyon fontosak.
- Oké, de csakis húsos!
- Tudjuk Péterkém, tudjuk. Olyan vagy te, mint az kicsi fiam, aki két hétig savanyú tojást kért.
- Azt, hogy készíted?
- Honnét tudjam, azért van neki az anyja! Én csak a tojásokat adtam! Nem tudom, nem tudtam sose főzni és úgy gondolom már nem is tanulok meg.
Szerbiában nagyon szeretek autózni, mert jók az utak, mindig láthatóak az útburkolati jelek s ha fáradt is az ember, ha rosszak a látási viszonyok, ezek miatt még az ismeretlen utakon is könnyű autózni. Ha vadászruhában vagyok és kell némi segítség, biztosan segítenek – persze rögtön megkérdezik, hogy kihez megyek és fix, hogy lesz egy közös barát. Legutóbb ott kellett hagynom az autóm Újvidéken és az étterem tulajdonosa szó szerint keresztbe állt az autóm mögé, hogy míg vissza nem jövök, nehogy baja legyen – persze sose volt és most ezt gyorsan le is kopogom.
Szerbiában több helyen vadászhatunk fürjre. 2023-ban sajnos augusztus 15-től indult az idény, ami az augusztus 1-hez képest azért jelentősen szűkítette a lehetőségeket, de biztosan oka van és itt nem problémáznak rajta, akkor kezdődik most és nem máskor – Péterkém, biztosan oka van annak! Ezzel pedig le is zárják a találgatást. Vadászunk, ez a lényeg!
Szóval fürjre lehet Vajdaságban a gazosokban, kizöldült tarlókon és lehet hegyvidéken is vadászni. Mondhatom, hogy az egyik érdekesebb, mint a másik! A hegyvidéki fürjvadászat olyan, mint nálunk a hegyvidéki szalonkavadászat, azzal a kitétellel, hogy füves, legelős, hegyi terepen állunk meg és lehet ott is keresni, de lehet simán állni. Páratlan és semmihez sem fogható élmény, amikor ezek az igen apró fürjek felröppenek. Ilyen hely például Zlatibor. Legjobban a kosár nélküli, 1,7 mm-es söréttel lehet és érdemes vadászni. Aki jól forgatja a puskát, mint egy-egy koronglövő barátom, azok a szúrósabb puskával is vadásznak. Csakhogy, ki kell engedni a madarat és a távolodó fürj röpte cikk-cakkosra vált egy pár pillanata alatt s vagy levágódik, vagy laposan tovarepül.
E lapos röpte miatt rendkívül fegyelmezett és óvatos vadászokat követel meg ez a vadászati forma, hiszen a vadászkutyákra kifejezetten figyelni kell! A fürjet nehéz meglelni s ha éppen csak szárnyaltuk, akkor meg úgy ellábal, hogy elveszik és sosem kerül a terítékre. A rókáéra bizonyosan – teszi hozzá a barátom, de a mienkre, Péterem nem!
A jó kutya folyamatosan keres és bizony, ha megállja a fürjet, ha szépen ráhúz, azt hihetjük, hogy könnyű dolgunk lesz, persze, sosem az! A vadászat, a szabad területes vadászat semmihez sem fogható, de azért tenni kell és a dúvadkontroll, ha elengedhetetlen, azonban nem elégséges önmagában.
A madarak zöme éjjel vonul, hiszen a megterhelő, hosszú távú repülés felhevíti a testüket és csak az éjszakai hűs levegőben képesek nagy távolságokat megtenni. A fürj is az éjszakai vonulók közé tartozik. A madarak csontozata, anatómiája is igen érdekes, mert a szárnyakban, a pneumatikus csontok különféle levegőtartalmú üregei, lyukakon, át a légzsákokkal közlekednek. A magas igénybevétel miatt fontos, hogy a levegő hőmérséklete alacsony legyen. Különösen igaz ez a hosszú távú repülőkre, amelyek így nappal a földön vannak s útjukat, majd naplemente után folytatják.
A klímaváltozás a vadászatot sem hagyta változatlanul és vallják Szerbiában, hogy a meleg miatt később érkezik a nagyobb vonulási hullám s bizony, ha Lengyelországban melegebb van, a fürj is később indul el.
Hirtelen két fürj röppent fel, amit, ha elhisznek az olvasók, ha nem, de egy lövésre lesett és azért nem lett harmadik, mert, ahová esett a két madár, éppen onnan reppent fel a következő. Csak a dublé meglepetésére úgy elcsodálkozott mindenki, sőt az elejtő is, hogy nem tett rá lövést senki.
Fürjre egyébként hajnalban érdemes vadászni. Ha a gabonatarlókat felveri a gaz, az a legjobb s ha jó erős, vastag a harmat, a fürj nem gyalogol, hanem felröppen. Egymás mellett, ha nem is olyan egyenes a sor, mint a fácán vagy nyúlvadászaton, itt igencsak az eredményesség rovására megy, mert, ha nem tartjuk a vonalat, akkor se előre, se hátra nem tudunk majd lőni. No és igen, a tempó! Itt egyáltalán nem szabad rohanni és ha a helyiek azt mondják: lassan, akkor fokozottan tartsuk be, mert ezt a vadászati formát biztosan nem ismerjük. Szokni kell.
A jóbarátok egymás mellett össze is lőhetnek, de csakis akkor, ha előre megbeszélik, máskülönben az elegancia kifizetődő és hamar észreveszi mindenki, ha udvariasan és etikusan vadászunk. Garantálom, hogy megalapozza a jó hangulatot. Próbálkozni, hogy hátha leesik, nem illik Szerbiában se, de ha valaki egy bravúros lövéssel terítékre hoz egy-egy fürjet a társaság tagjai, „bravó, bravó” felkiáltással üdvözlik.
Nem is tudom, hogy milyen régi, kedves szokások ezek, mert ilyet gyerekkoromban hallottam egy-egy régi öregtől, akik mellett apám jóvoltából még hajthattam.
A leesett vadat nem hagyják hátra és ha a kutya nem leli, akkor mindenki segít. Mikor valaki szinte rálép, újra érkezik a „bravó, bravó” köszöntés. Igen, hát így lesz, így áll össze a teríték. Minden egyes madár, minden egyes vadász, egytől, egyig számít. A nap végére aztán ez a munka, ez a közös összefogás, meghozza az eredményt.
A fegyverünkre vadászat közben ügyeljünk és ha el is szoktunk attól Magyarországon, hogy a vadászmester ránk szól, itt még a tagtársak is figyelmeztetnek. Ha addig nem értettük a szerb nyelvet, biztosan megtanuljuk, mert a hangleejtésből és a gesztikulációkból rájövünk, az bizony nekünk szólt. Ne számítsunk arra, hogy bárki megvéd, mert a balesetveszély, a sérülés elkerülése mindent felülír. Persze ne is húzzuk fel az orrunkat! Inkább figyeljünk és élvezzük a vadászatot. A kutya Szerbiában szinte családtagnak számít és meg kell hagyni, jól képzett és nagyon megnyerő német és magyar vizslákkal fogunk találkozni.
A kutyatenyésztés, a különféle kutyashowk, valamint a küllem- és a teljesítménybírók, a nemzetközi szinten is elfogadott és nagyon gyakran felkért szerbiai szakemberek, igen értenek a kutyákhoz. Ez határozottan meg is látszik a vadászatokon feltűnő kutyákon. Nem önjelölt, hanem teljesítmény alapján elismert szakemberek dolgoznak. Sokat tesznek a szakmáért.
Hogy ez mennyire érdeke az ágazatot irányító menedzsmentnek, nem kívánom részletezni, de arra nagyon figyelnek, hogy minden szinten tökéletesen képzett gyakorlati és elméleti tudással, szakirányú diplomákkal bíró, igazi szakembereket nevezzenek ki és alkalmazzanak.
Mindez magával hozta Szerbiában, hogy a vadászati turizmus oly mértékben fejlődik, hogy egy-egy ilyen vadászat már-már egy-egy nyaralással felér. Príma szállások és pazar vendéglátás, ami megalapozza, hogy nap, nap után olyan magas koncentrációt és fegyelmet igénylő vadászatokon is eredményesek legyünk, mint egy-egy fürjvadászat.
Még tart és egészen október 1-ig lehetőség kínálkozik arra, hogy Szerbiába fürjre induljunk, mind Vajdaságban, mind pedig Szerbia hegyvidéki részein. Páratlan vadászati élmény és egyben gasztronómiai túra is egy ilyen kirándulás. Kóstoljuk meg a helyi borokat, pálinkákat, söröket. Ha tehetjük menjünk ki a piacokra, mert nagyon sok kisgazdaság sajtokat, különféle kézműves termékeket árul. Kiváló fürdők, horgászhelyek és megannyi izgalmas hely várja a Szerbiába utazókat. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy látogassanak el déli szomszédunkhoz, Szerbiába!
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Továbbá köszönetemet fejezem ki Predrag Mastilovićnak a FOTOLOVAC tulajdonosának, hogy további képekkel színesíthettük a cikket!
A FOTOLOVAC Facebook oldala itt az Instagram oldala pedig idekattintva érhető el!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 307 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334