Keressen minket

Természetvédelem

Fuss az erdész szemével – téli terepfutó-kihívás a Pilisi Parkerdőben

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Az Országos Erdészeti Egyesület „Sportolj tudatosan az erdőben!” nevű programsorozatának célja, hogy az outdoor tevékenységek kedvelői sportolás közben olyan érdekességeket figyeljenek meg és összefüggéseket vegyenek észre, amelyek révén jobban elmerülhetnek az erdei élővilágban. A program része a „Fuss az erdész szemével” című terepfutó-kihívássorozat. Ennek hetedik, téli állomása visszatér a Pilisi Parkerdőbe, ahol a híres viadukttól indulva a Biatorbágy fölötti mészkőfennsík változatos erdejében és látványos sziklaperemén március 15-ig teljesíthető a kihívás.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

Látványos útvonal, alig húsz percre Budapesttől

A sorozat aktuális, hetedik kihívása a négy előzőhöz hasonlóan a Pilisi Parkerdőbe invitálja a futókat. A cél ismét a Budai-hegység, ezúttal azonban annak déli része, a Biatorbágy fölött, az Iharos-hegy körül elterülő erdő. A 13 kilométer hosszú, 385 méter szintemelkedést tartalmazó körút különlegessége a Nyakas-kő és a Madár-szirt látványos mészkőpereme, a Kő-orr kaptárkövei, a híres biatorbágyi viadukt, illetve természetesen a terület jellemző erdői, a mészkedvelő tölgyesek, a molyhos tölgyesek, a cseresek, vagy a kopárfásítások során ültetett feketefenyvesek.

A részletes ismertető és a letölthető track ITT érhető el!

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A rajthely Budapest központjából, a Déli pályaudvarról vonattal 20 perc alatt elérhető, de megközelíthető Kelenföldről menetrend szerinti helyközi buszjárattal, illetve személygépkocsival az M1-es autópályán vagy az 1-es főúton.

Már maga a rajt is különleges helyen van: a kettős viadukt alatt, ahol 1931-ben a híres merényletet elkövették. A hidakat egészen 1979-g használták vasúti célokra, végül sétányt alakítottak ki rajtuk.

Utunk azonban nem erre vezet, hanem a sárga sáv jelzésen a Madár-forrás felé, majd innen kapaszkodunk fel a Kő-orr látványos kilátópontjához. Itt már kapunk egy kis ízelítőt abból a kőzetből, amelynek utunk majdani látványosságát köszönhetjük, és amely döntően meghatározza a környező erdőket is. Ez a 12-15 millió éves „tinnyei mészkő”, amelyet hatalmas területen bányásznak a mai napig – ebből épültek Budapest legismertebb középületei is.

Ez a kőzet határozza meg a terület talaját is. Mészkedvelő tölgyesekben, melegkedvelő molyhos tölgyesekben, cseresekben futunk. A cser jellegzetessége, hogy elszáradt leveleinek java része nem hullik le egyből, hanem a tél folyamán a fán marad. Ezek a levelek tavasszal hullanak csak le, amikor majd az újonnan jövök „lelökik” a tavalyi elszáradtakat. Jobbra tőlünk az Iharos-hegy, amelynek csúcsán egykor légvédelmi rakétabázis állt – éppúgy, mint a szintén a Pilisi Parkerdőhöz tartozó Pilis-tetőn, a Lom-hegyen vagy az Urak asztalán. A terület egy részén egykor karsztbokorerdők és sziklagyepek terültek el – ezeket a „kopárokat” fásították később az erdészek a ma is látható feketefenyőkkel.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A sárga sáv jelzésről előbb a piros sávra, majd egy éles jobbkanyarral a piros keresztre térünk át, amely már az útvonal legnagyobb látványosságához, a Nyakas-kőhöz és a mellette hosszan elhúzódó Madár-szirthez vezet. Különleges, a Budai-hegységben másutt nem átélhető élmény ezen a kanyonszerű, kitett mészkőperemen futni, magasan a Benta-patak völgye fölött.

A Madár-szirten túl az út a híres Szily-kápolna alatt vezet vissza a viadukthoz. Az útvonalról „erdész szemmel” olvasható leírás az Országos Erdészeti Egyesület honlapján.

Feladatok

A kihívás a téli időszakban, 2023. március 15. éjfélig él, egyrészt a táv teljesítésével, másrészt az útvonalhoz tartozó feladat megoldásával. A feladat: a kör teljesítése közben fényképet kell készíteni egy csertölgyről, amelyen még rajta vannak az elszáradt levelek. Ezt a fényképet az Országos Erdészeti Egyesületnek (erdeisportok@oee.hu) elküldve a megfejtők nyereményjátékban vehetnek részt, melyen a szervező három ajándékcsomagot sorsol ki.

Sportolj tudatosan az erdőben!

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

Az elmúlt években kiugróan megnőtt az erdei sportok és outdoor tevékenységek népszerűsége. A terepfutás is igen elterjedt sportággá vált. Az Országos Erdészeti Egyesület az Agrárminisztérium támogatásával éppen ezért indította útjára a „Sportolj tudatosan az erdőben!” sorozatot, melynek keretében minden évszakban egy-egy erdei útvonal, track követhető végig, bármikor teljesíthető, úgynevezett „instant” kihívás formájában. Az előre megadott útvonalon végigfutva, a tracket vagy a QR-kóddal ellátott, fákra erősített irányjelző táblákat követve, a kiegészítő információkat elolvasva egy ismeretterjesztő erdei futókalandban vehetnek részt a vállalkozó kedvű sportolók.

Mészáros Péter szóvivő

 

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Madár-megfigyelés Görögországban

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom