Albert István a szlovákiai Füleken él, alig hét-nyolc kilométerre a legközelebbi határátkelőtől, Salgótarján-Somoskőújfalutól. A nagyrészt magyarok lakta városka főútja mellett áll nagyszülői örökségének háza, amelynek egyik helyiségében rendezte be műhelyét a harmincas évei közepén járó fiatalember. Albert István az alkotók különleges csoportjába tartozik: vadászjelenetekkel díszített késeket, tőröket, ritkábban agancsból faragott kisplasztikákat, vadászjeleneteket ábrázoló faragványokat készít.

Csonttal, szaruanyaggal, fával, fémmel, bőrrel dolgozik egyszerre, kezei között pedig műremekké válnak az egymástól igencsak eltérő tulajdonságokat hordozó anyagok. Amint elmondta: munkája során éppen a különféle anyagok és díszítő technikák együtt való alkalmazásának lehetősége izgatja, ezt igyekszik az elképzelhető legmagasabb színvonalon megoldani. Többnyire az Interneten böngészi a késesek honlapjait, mások itt megtekinthető alkotásait, de csak azért, hogy ezektől eltérőt készíthessen.

Megmutatta rajzait is: a különféle motívumokból, növényornamentikákból, állatábrázolásokból összeálló, szép formájú vadászkések és -tőrök vázlatai már önmagukban is elérik egy műalkotás színvonalát!

–– Ezeknek a késeknek használati értékük is van, hiszen a legjobb minőségű anyagból készültek – – mondja Albert István az asztalra helyezett alkotásokat mutatva. – Aztán, hogy ki, mire használja őket? Az már tőle függ… Ebben a szakmában nem könnyű érvényesülni. Amíg az ember ismertté nem válik, addig nagyon sokat kell dolgoznia. A díszítés a kés minden részén igen nagy szerepet kap. A motívumokat úgy próbálom megalkotni, hogy mozgásban lévő állatok jelenjenek meg rajtuk. Zsákmányát üldöző farkas, medve, nyúl után iramodó agár, teheneit kerülgető szarvasbika… Én magam nem vadászom, de szeretem az erdőt, a témáimat is a természetből merítem.

Albert István akár napi tíz órát is dolgozik műhelyében, mellette biztonsági őrködik. Alkotásait az internet mellett kiállításokon is igyekszik megismertetni az érdeklődőkkel. Amint mondja, tapasztalatai szerint Magyarország kiállítási standjai a legdrágábbak közé tartoznak, ami a szakma Kárpát-medencei gyakorlóinak nagy hátrányt okoz. Egyébként legközelebb Csehországban fogja bemutatni alkotásait.

–– Szeretem kipróbálni az új technikákat –– mondja. – Ezek egyike leginkább a tetoválásra emlékeztet, a világos színű alapra, csontra, szarura tűvel kell rászurkálni a mintákat. Ennek létezik a negatív változata is, ami sötét színű anyagon fehér lesz…

Csodálatos, finom képecskék alakulnak ki a művész keze alatt a csonton, a szarun: a részletgazdagság felülmúlja még a legaprólékosabb munkával elkészített rézkarcét is. A művész hasonló technikával fémre is készít ábrákat.

A vásárlók persze aligha szalonnázni szoktak az egyenként átlagosan úgy ezer eurót érő műalkotásokkal: a nagyrészt megrendelésre készülő tőrök, kések a gyűjtők kollekcióit gyarapítják. Egy agancsdarab azonban mindig az alkotó vitrinjében marad, mert ez Albert István legelső próbálkozásának eredménye. Későbbi alkotásait ehhez méri, – bár kívülálló számára már elsőre is kifogástalan munkát végzett…

FARAGÓ ZOLTÁN
Nimród Tudósítói Hálózat
Fotók: Gyurián Tibor