Vadászat
Vadgazdálkodás és vadkárelhárítás növényvédős szemmel
A vadászok-vadgazdálkodók ellentéte sok esetben feloldhatatlannak tűnik, mivel a mező- és erdőgazdálkodásban tevékenykedő gazdálkodó, minden olyan eseményt próbál kizárni, ami neki a bevételét csökkentheti.
A vadon élő állatokkal gazdálkodó vadgazda a vaddal próbál eredményes gazdálkodást folytatni, mégpedig abban a környezetben, amiben a mező- és az erdőgazdálkodó tevékenykedik. Ez teremti meg a vadászok-vadgazdálkodók ellentétének alapproblémáját, amit meg kell oldani.
A tavaszi vetésű kultúrnövények kellően nagy zöldfelületet fognak adni, a kalászos gabonák szemérlelés időszakában lesznek, a gyümölcsösökben, a szőlőkben intenzív lesz a vegetáció, az erdészeti telepítésekben, felújításokban is érzékeny fenológiában lesznek a fás-szárú kultúrák. Ezeken a területeken a vadon élő állatok a táplálkozásukkal, a napi ritmusukkal a taposásukkal-törésükkel, szinte minden esetben kárt okoznak a gazdálkodóknak.
Ezek a vadkárok nemcsak a vetéstől, a palántázástól, az ültetéstől, a telepítéstől jelentkezhetnek, hanem egész évben. A károkozás mértéke igen széles skálán mozog, mivel szerencsés esetben olyan alacsony mértékű a vadon élő állatok jelenléte miatt a károkozás, hogy szinte észre sem veszik a gazdálkodók a vad jelenlétét. Vannak azonban olyan esetek is, amikor 100 százalékos az okozott kár, mivel a kultúrnövény teljes elpusztítását okozták a vadon élő állatok.
Sajnos nagy nyilvánosságot az ilyen nagy káreseménnyel járó élethelyzetek szoktak kapni, holott a vadon élő állatok által okozott kár napi szinten jelen van a gazdálkodásban, ami folyamatos feszültségeket okoz, és a mai napig megoldandó feladat, minden közreműködő fél számára.
Általánosságban azért elmondható, hogy a vegetációs időszakban szoktak napirendre kerülni a vadon élő állatok által okozott károk. Ami azonban biztosan kijelenthető, hogy a vadkárnál is igaz az örök érvényű aranyszabály, miszerint itt is a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. Tennünk kell a vadkár megakadályozásában, megelőzésében, annak érdekében, hogy mindkét félnek, sőt mindhárom félnek (a vadnak is) elviselhető, élhető környezetet teremt. Ehhez a munkához azonban nemcsak a vadászatra jogosultnak kell megfeszített munkát végezni, hanem a földhasználó, az erdőgazdálkodó is köteles közreműködni a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzésében, a károk enyhítésében.
A közös cél elérése érdekében a felek közötti jó viszony megteremtése elengedhetetlen, a közös cél kitűzése, megismerése, elfogadása nélkül remény sincsen a közös munkára. Tehát az első, amit minden félnek el kellene fogadni, hogy a vadkárelhárítás mindkét fél kötelező feladata.
A vadállomány által okozott károk elhárítására, megelőzésére, illetve mérséklésére sok módszer áll rendelkezésünkre. A védekezési lehetőségeket a védekezés módja szerint csoportosítva beszélhetünk biológiai, vegyi és mechanikai módokról. A legcélravezetőbb, amikor mindhárom módszert együttesen, egy rendszerben alkalmazzuk, tehát az úgynevezett komplex védekezést vetjük be, ahol az elsődleges feladat a károk megelőzése.
A biológiai védekezés módszere, amikor a vadat a veszélyeztetett területekről megpróbáljuk elszoktatni, elvonni. Ebben segítségünkre lesz a mechanikai és kémiai (vegyszeres) védekezés. A mechanikai vadkárelhárítás eszközei, módszerei az utóbbi években sokat fejlődtek, illetve az alkalmazások sokkal elérhetőbbek, könnyebbek, nem utolsó sorban a költségek is alacsonyabbak, ami jelentős befolyásoló tényező.
Az utóbbi években sokat fejlődtek a vadon élő állatoktól védő kerítések, villanypásztorok, rémzsinórok, a különböző ismétlődő hanghatású, a fény, a rezgés és kisugárzás elvén működő vadriasztók (bár ezekhez a vad könnyen és gyorsan hozzászokik, így a folytonos változtatás, újítás szükséges a riasztó hatás fenntartása érdekében).
Természetesen el kell ismerni, hogy nem lehet cél mindent bekeríteni, körbekeríteni, mivel a vad mozgását nem tudjuk a természetes környezetében ilyen szinten korlátozni, mivel az ilyen átjárhatatlan kerítések, villanypásztorok fenntartása hatalmas költségekkel jár (hol térül ez meg?). Továbbá aki már látott gímszarvast átszökkenni több méter magas kerítés vagy villanypásztor felett, vaddisznót bombabiztosnak vélt kerítésen átmenni, villanypásztor előtt már méterekkel visítva szaladni, majd visítva átrohanni azon, az tudja, hogy ezek a módszerek önmagukban nem tudják megoldani a feladatot.
A vad rágása, hántása, dörzsölése vagy törése ellen védőpapírból, fémből, drótból vagy műanyagból készülő eszközök sem jelentenek teljes védelmet a vad ellen, illetve mindent nem lehet ezekkel sem ellátni. Azokon a területeken ahol értékesebb fák, illetve facsemeték egyedi védelmére szükség van, ott időlegesen a leginkább veszélyeztetett időszakban jelenthet segítséget a gazdálkodónak.
A vad riasztásában lényegesen kevesebb élőmunkaigénnyel rendelkeznek a kémiai vagy vegyi védekezések. Ezen módszerek alkalmazásakor a védendő növényre és/vagy annak környezetébe ki kell permeteznünk, vagy rá kennünk az adott vadriasztó készítményt. Nagy területteljesítménnyel rendelkezik ez a módszer, illetve a vadriasztóval nem kell minden védendő növényt egyesével kezelni.
Léteznek olyan eszközök, amik át vannak itatva a vadriasztó szerrel, és így kell kihelyezni az átitatott rongyokat, vagy a kihelyezhető zacskókat, így a „körbekerített” területtől riasztjuk el azokat a vadakat, amelyek kárt okozhatnak a védendő kultúrnövényben. Ezen riasztószerekkel szembeni legfontosabb elvárás és követelmény, hogy az alkalmazott vegyszerek riasztó hatásukat az alkalmazás helyén minél huzamosabb ideig az időjárás behatásaival szemben is megbízhatóan megőrizzék. Ma már egyre jobb készítmények állnak rendelkezésünkre.
A vadon élő állatok károkozása nem egyforma, nem minden kultúrát érint, és nem egyszerre jelentkeznek a károkozások.
A vaddisznó mindenevő, így minden kultúrnövény veszélyben van, de a napi mozgása során a taposással, töréssel, túrással is nagy károkat tud okozni. A vaddisznók elleni védekezésre ma már számos kémiai-mechanikai módszer, lehetőség adott. Ezek a lehetőségek a szaghatáson vagy a hanghatáson alapulnak. A szaghatáson alapuló készítmények egy ellenségképzetet váltanak ki a vaddisznóban, így elmenekül az adott terültről. A hanghatásra épülő elektromos vadriasztók a vaddisznó számára bizonyos időközönként visító, bántó, fülsértő hangot adnak ki. Ez a hang megijeszti az állatot, menekülésre készteti, egy nyugodtabb élettér keresésére ösztönzi.
Az őz kártétele inkább erdészeti szempontból jelentős, de mezőgazdasági szempontból is számottevő lehet, mivel veszélyben lehetnek a szőlőskertek, gyümölcsösök, napraforgótáblák. Szívesen elfogyasztja a leveleket, a fiatal rügyeket, a zsenge növényeket. Jelentős az állat által okozott rágáskár, taposási kár. Védekezni az őz ellen a számára kellemetlen, riasztó szaghatással lehetséges, továbbá olyan hanghatást keltő eszközökkel, amelyek elijesztik az őzet.
A gímszarvas kártétele a rágási kárban is jelentős lehet, mivel nem válogatós, így mindent megrág, ami az útjába kerül, továbbá nagy területeket jár be napi szinten, így a taposási károkozása is jelentős lehet. Védekezni hasonlóan lehet, mint az őz ellen.
A mezei nyúl legsúlyosabb kártétele a faiskolákban, gyümölcsfa-telepítésekben figyelhető meg. Megrágja az idősebb fák hajtásait, rügyeit, kérgét. Jelentős kárt okoz a nyári dinnyeföldeken, megrágja a káposztát, répát, petrezselymet, gabonaféléket, napraforgót.
agroinform.com
A SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének Szentlászlói kerületében osztrák vendégünk – Váczi Sándor közreműködésével – szeptember 15-én két gímbikát is terítékre hozott:
Fotó: SEFAG Zrt.
„A reggel elejetett példányt két hete láttam először, egy elég nehezen megközelíthető területen bőgött mélyen bent az erdőben, ráadásul az eső is esett. Kiadós cserkelést követően tett rá lövést a vendég, a vadat megsebezte, melyet egy eredményes utánkeresést követően talált meg Nagy Árpád vérebvezető, Cárral, a 7 éves hannoveri véreb kannal. Az öreg, visszarakott bika trófeájának becsült tömege 8,5 kilogramm, kora véleményem szerint legalább 12 év. Idén az agancsának bal szárán már hiányzik a jégág és a középág, igazi kuriózum, a vendég nagyon boldog volt.
Fotó: SEFAG Zrt.
A második bika délutáni lesvadászat alkalmával került terítékre. Az erdő felől érkezett a vad, megállt a nyiladékon és az elejtő kb. 100 méterről egyetlen jól irányzott lövéssel terítékre is hozta. 7 év körüli bika agancsának bal szára villás, az agancs vékony, a jobb szár koronája gyenge, a trófea becsült tömege 6,5-7 kilogramm.”
Gratulálunk a vendégnek és gyakorlott kísérőjének
Forrás: SEFAG Hunting Hungary
Vadászat
Második bikám elejtésének története
Tuba Szilárd gímszarvasra vadászott a Barnakmenti Vadásztársaság területén, amely Rábakecöl határában fekszik Győr-Moson-Sopron vármegyében.
Élményeiről beszámolt lapunknak:
Az idei évben a társaságunk szabályzata szerint jogosult lettem szarvasbika elejtésre. Már jóval az idény kezdete előtt, figyelmesen jártam a területet, néhányszor a hivatásos vadász barátommal és próbáltunk minden apró jelből következtetni a szarvasok jelenlétére, mozgására.
Fotó: Tuba Szilárd – AJN
Néhány kihelyezett vadkamera is a segítségünkre volt, szórók, dagonyák környékén láttunk tarvadakat és bikákat is. Nagy reményekkel, fellelkesülve, bizakodva vártam az idény kezdetét. Volt elképzelésem a vadászhely kiválasztását illetően,de a szélirány néha módosította a terveket.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Szeptember 7.-éig, minden este és pár alkalommal reggel is, a lesen ülve vártam a bika megjelenését. Többször láttam tarvadakat, nagyon távolról bikát is, de lövéshez nem jutottam. Eljött a szombat hajnal, amikor már 4 óra után nem sokkal igyekeztem minél csendesebben elfoglalni az aznapra jónak vélt leshelyet. Ez a hely a Rába árterében van, egy hosszú és rá merőlegesen elágazó allé kereszteződésében. Szemből, kissé balról ért a dél/délkeleti szél, minden optimális volt a vadászathoz. Némi várakozás után egy őzsuta, kicsit utána egy bak váltott át előttem. A bennük való gyönyörködésemből egy nagyon várt hang ,,rázott” fel. Igaz messze tőlem, de egy bika bőgése törte meg a hajnali csendet.
Fotó: Tuba Szilárd – AJN
Nem maradt magára, elkezdődött a felelgetés. Annyira magával ragadott ez a csodálatos ,,koncert”, hogy szinte elsiklottam afelett, hogy kb. 150 méterre előttem egy szarvas állt keresztben. Egy tehén volt. Egyedül. Teljesen elkapott a vadászláz, figyeltem, vártam, hátha akad követője. Jobbról, amerre távozott, többször hallottam zörgést, ágroppanást. A távcsövet szinte le sem engedtem a szemem elől, annyira akartam látni és reménykedtem benne, hogy jön a tehén után bika is. Nem jött. Legalábbis nem onnét. Lassan már egészen kivilágosodott, még jobban, még többet lehetett látni. Ahogy kémleltem az előttem lévő területet, egy nagyon kicsi, szinte jelentéktelen roppanást hallottam, tőlem balra. Már-már nem is gondoltam lényegesnek, mert a nyulak is nagyobb ,,balhét “ szoktak csapni. Persze azért elkezdtem távcsövemmel azt a részt is figyelgetni és pár pillanat múlva megjelent egy nagy sötét folt, a szálerdő sűrű aljnövényzetében. Bíztam benne, nagyon reméltem, hogy bika lesz. Nem kellett sokat várnom és megláttam. Tényleg bika. Még az erdő szélében állt, amikor jobban szemügyre tudtam venni az agancsát és el tudtam bírálni. Most kezdődött az idegek harca. Nagyon lassú mozdulatokkal távcső le, puska föl.
Kétszer is megálltam a cselekvésben,mert felém fordította a fejét és pár pillanatig figyelt. Végre lövésre kész helyzetbe kerültem, viszont a bika még nem lépett ki teljesen az alléra, néhány bokor, ág takarta a testének nagy részét. Újabb idegőrlő pillanatok jöttek, mert nem sietett sehova az Uraság, nem akart előrébb lépni. Néhány fejforgatás, szaglászás után már megtette azt a pár lépést előre, ami által tisztán láttam a lapockáját. Ekkor elindult a PPU lőszer magja. A 300-as belekiáltott az ébredező reggeli erdőbe. A bika kiugrott, és hatalmas csörtetéssel eltűnt a sűrű fiatal tölgyesben. Pár másodperces, alig távolodó zörgés után hirtelen csend lett. Jöttek a gondolatok, régi intelmek,-,,várj egy kicsit,ne siess”! ,- ,,ha zajosan megy el a vad, akkor találat érte, ha csendben, akkor nincs meglőve”! Néhány magasabb csalán, kóró is volt előttem, erre a fegyvermester szavai jutottak eszembe. -,, ezzel a lőszerrel belelőhetsz a gazosabb részbe is, nem expandál”!
Minden eszembe jutott, amiket hallottam, ezekkel próbáltam nyugtatni magam. A fegyver pontosságában nem kételkedtem, hiszen nemrég tettem vele néhány próbalövést és minden rendben volt. Elszántam magam, elindultam a rálövés helyére, amiben biztos voltam, mert egy nagy tölgyfa ágai előtt jött ki, ami mellett akácfák vannak. A rálövés helyén vért, kifröccsenést nem találtam.
Közben már hívott Gyuri barátom, hogy én lőttem-e? Mondtam, hogy igen. Erre felajánlotta, kihozza a hannoveri vérebét, hadd gyakoroljon. Természetesen igent mondtam és vártam az érkezésüket. A kutya néhány szaglás után, kb 2 lépésre az erdő szélétől, egy kisebb fát megkerülve, kijött a nyiladékra. Na, gondoltam, ezt elhibáztam!! Aztán újabb -,,keresd Báró” kérésre, ismét elindult a kutya, határozottan, befelé a sűrűbe. Én utánuk. Közben vércseppeket,esetleges kenést kerestem. Talán egy, talán két perc elteltével, hallom Gyuri barátom kiáltását: itt van! Olyan hangon mondta, azt hittem még áll a bika. De kevesebb idő alatt, mint ezt a mondatot leírtam, már én is odaértem és láttam: a magyar erdők királya már megpihent.
Nagyon nagy öröm volt, barátom nagy ölelések közepette gratulált és megkaptam a töretet is Tőle, amit büszkén tettem a kalapomra! A bikának is megadtuk a végtisztességet, utolsó falat, sebtöret és természetesen a ,,megtalálónak”, Bárónak a nyakörvébe is került egy. A bika rálövéskor kb 75 méterre állt, szívlövéssel, az allé szélétől mintegy 40 métert ment be a sűrűbe. 10.7 grammos PPU lőszert használtam, 300-WinMag kaliberből.
Nagy köszönet a sok információért Szigeti Béla hivatásos vadász barátomnak, Tuba Gyuri barátomnak és kutyájának a keresésben végzett munkájukért, és minden jelenlévő vadásztársnak, akik osztoztak örömömben és segítettek a vad beszállításában!
A bika becsült életkora 6 év. A trófea súlya,lefőzés után 24 órával 4.4 kg. Kívánom, hogy minél több magyar vadásznak legyen hasonló élményben része! Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Vadászüdvözlettel: Tuba Szilárd
Vadászni szeretne Győr-Moson-Sopron vármegyében található Barnakmenti Vadásztársaság területén?
Keresse bizalommal Szigeti Béla hivatásos vadászt:
Tel: + 36 30 603 62 60
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Az első alföldi bakom
Angyal Szabolcs Csongrád-Csanád vármegyében őzbakra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Augusztus 3.-t írunk. Az őzek üzekedése a zenitjén jár. Édesapámmal egy Csongrád megyében található településre, Rúzsa felé vettük az irányt, hogy találkozzunk egy régi barátunkkal, Dani Zsolttal, akit egyben vadászati mentoromnak is tekintek.
Fotó: Angyal Szabolcs – AJN
Fiatal korom ellenére számos őzbakot sikerült már elejtenem, mindezt különböző vadászati módokon tettem, de eddig üzekedés során hívással még nem sikerült bakot terítékre hoznom. Barátunk neve talán sokak számára nem ismeretlen, mivel egy országos szinten ismert és elismert szakember a vadászat területén.
A terület, ahol vadásztunk, egy tipikus alföldi táj, kisebb erdőségekkel tarkítva. Az őzeknek ideális terület. Vadászatunk során először egy kisebb erdőbe mentünk be, ahol gondosan elhelyezkedtünk, majd a kísérőm elkezdett hívni. A hívás során számos őz reagált, de mind suta volt. Hihetetlenül izgalmas, ahogy az ember bent áll az erdőben és bármerről megjelenhet a vad, ezért a figyelem és a koncentráció egy pillanatra sem lankadhat.
Érdemes tudni ezen területekkel kapcsolatban, hogy itt az őz a legnagyobb nagyvad, élete során ritkán találkozik nála nagyobb vaddal, ellentétben a Dunántúlon, vagy az Északi-Középhegységben élő társaival szemben, így a viselkedésben is lehetnek különbségek.
Fotó: Angyal Szabolcs – AJN
Utunk következő állomása egy akácerdőbe vezetett, felvettük a pozíciót, majd vadásztatóm elkezdett hívni. Talán 1 vagy maximum 2 perc telhetett el, amikor feltűnt a bak. Szemmel látható volt, hogy ő az adott revírnek az ura, magabiztosan mozgott. A bakot bírálását követően engedélyt kaptam annak elejtésére. Viszont a bak idő közben takarásba került, felkészültem a lövésre és amint kilépett a takarást nyújtó fa mögül, útjára engedtem a golyót. A lövést követően az őzbak tűzben rogyott. Jól megtanultam eddigi vadászéveim alatt, hogy a tűzben rogyott vad mindig gyanús, kell neki időt hagyni, hogy a vad a földi létet hátrahagyva, békében tudjon távozni.
Rövid várakozást követően elindultunk a rálövés helyére és, ahogy azt vártuk, birtokba vehettük a vadat. A bak első ránézésre átlagos hatos baknak tűnhet. Igen ám, de nem nekem. Egy igaz vadásznak egy trófea értékét sosem a trófea nagysága, illetve azok száma határozza meg. A vadász, amikor ránéz egy trófeára mindig visszaemlékezik az elejtés módjára, mikéntjére, minden pillanatára és ha mindez arra méltó, baráti társaságban történt, akkor mindig melegséggel fogja elönteni a szívét. Ez az őzbaktrófea éppen ezért mindig közel fog állni a szívemhez. Az meg csak hab a tortán, hogy ugyanezen a reggelen, ugyanezen a módon, édesapám is elejtett egy őzbakot.
Fotó: Angyal Szabolcs – AJN
Véleményem szerint az egyik legszebb és legizgalmasabb vadászati mód a cserkelés. Ennek a reggelnek köszönhetően ezt annyiban máshogy gondolom, hogy talán az üzekedésben, erdőben, hívással történő őzbakvadászat talán még ezt is felülmúlja….
Ezek azok az alkalmak és pillanatok amiért érdemes vadászni!
Írta és fényképezte: Angyal Szabolcs
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
A szentlászlói gímbikák
Második bikám elejtésének története
Az első alföldi bakom
Beszámoló az odúimban idén költő madarakról: a szalakóta
Az Alföldön is megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Két déli vármegyében is elszaporodtak az olaszsáskák
Cseh és német vendégvadászok a SEFAG vadászterületein
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Szántódi vadászterületünkről jelentjük
Koros bikák a terítéken – Kardosfa
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
Az aranysakálok miatt lettem vadász
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
Idénykezdés Kardosfán
A cakkosfülű öreg aranysakál
Második bikám elejtésének története
Vaddisznó utánkeresése magyar vizslával
You must be logged in to post a comment Login