Természetvédelem
Keszthelyi kutatások a klímaváltozás becslésében
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói azt a vitatott kérdést is megválaszolták, hogy a szabad vízfelületek vagy a növénnyel borított felszín veszít-e több vizet a párolgás során, ami a klímaváltozás várható hatásainak becslését is pontosíthatja.
A Balaton, a Kis-Balaton és a Hévízi-tó közelsége miatt a párolgás különböző fajtáival kapcsolatos keszthelyi megfigyelések több évtizedes múltra tekintenek vissza. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói azt a vitatott kérdést is megválaszolták, hogy a szabad vízfelületek vagy a növénnyel borított felszín veszít-e több vizet a párolgás során, ami a klímaváltozás várható hatásainak becslését is pontosíthatja.

A magyar kutatók a Kis-Balaton párolgását becsülték (Kép: Dr. Simon-Gáspár Brigitta)
Napjaink egyik legtöbbet tanulmányozott témája a globális felmelegedés és annak különböző léptékű hatásvizsgálata, a lokális vonatkozásoktól az egész Földre kiterjedő globális szintig. A mérsékelt övi negatív hatások közül talán a legkevesebb szakmai vita a csapadékmennyiség várható csökkenése és területi-időbeli eltolódása körül van, amit már saját bőrünkön is tapasztalunk: egyre több a száraz és meleg nyár, aszályérzékenységünk fokozódott, a tavaszi induló talajnedvesség pedig egyre gyakrabban csökken kedvezőtlenül alacsony szintre.
A csapadékhatások mellett ritkábban kerül górcső alá a másik oldal, azaz a bevételből fedezett vízigényes folyamatok, melyek közt a legnagyobb részt a párolgás teszi ki. Holott a vízmérleg egyensúlyban tartásához legalább akkora súllyal szerepelnek a kiadási, mint a bevételi tagok. A Balaton vízszintjének alakításához is sokan társítják a megfelelő mennyiségű csapadékot, a melegedés miatt fokozott párolgást, mint jelentős vízszintcsökkentő tényezőt azonban nem veszik figyelembe – mutat rá a március 22-i Víz Világnapja apropóján a téma fontosságára Prof. Dr. Anda Angéla, a MATE Környezettudományi Intézet egyetemi tanára.
Egyik kutatásunkban a Kis-Balaton párolgását becsültük, ami azért különleges feladat, mert szabad vízfelületek és náddal, sással, más növényekkel borított felületek is vannak rajta. Egyfelől tehát távérzékeléssel feltérképeztük a terület növényborítottságát, másfelől pedig a Georgikon Campus speciális párolgásmérője segítségével kimértük azokat a különböző növénycsoportokra jellemző értékeket, amelyek ismeretében bármikor, csak a mért meteorológiai elemekkel számolható a tényleges párolgás mértéke – mutat rá a szakértő.
A MATE kutatói az eredmények alapján konkrét választ tudtak adni arra a számos élénk vitát kiváltó kérdésre, hogy a szabad vízfelület vagy a növénnyel borított felszín veszít-e több vizet a párolgás során. A válasz nem egyszerű, mert az eltérő felületek párolgása attól is függ, hogy milyen az időjárás. Meleg-száraz években a növénnyel borított felület párologtat többet, míg hűvös-nedves években a szabad vízfelszín. Ezek ismeretében 16 tenyészidőszak adatai alapján az átlagos területi párolgás a Kis-Balatonon 800 mm tenyészidőszakonként, mely az évjárat időjárásától függően legtöbbször 650-880 mm között ingadozhat – hangsúlyozza Prof. Dr. Anda Angéla.
A párolgás mérése szempontjából fontos technikai kérdés az is, hogy a hagyományos csapvízzel töltött párolgásmérő edényeknél mért adatok kiterjeszthetők-e a természetes vizekre. „Azt biztosan tudjuk, hogy a természetben tiszta csapvíz nincs, de azzal is számolnunk kell, hogy a tavak fenekén iszap van, a vízben pedig különböző növények élnek. Kutatásaink szerint pedig mind az iszap, mind a vízben található növények módosítják a párolgást, mégpedig akár 10-20 százalékkal is növelhetik azt. Ez egy mérési gyakorlatba azonnal átültethető eredmény, ami a párolgás becslését a valósághoz jobban közelítheti” – avat be a vizsgálat lépéseibe Dr. Simon-Gáspár Brigitta tanársegéd.

Vízzel, iszappal és hínárral telepített párolgásmérő kádak (Kép: Dr. Simon-Gáspár Brigitta)
A természetvédelmi szempontból érzékeny vizes élőhely, a Kis-Balaton párolgásának jobb megismerése, annak klímaváltozás hatására várható változásainak becslése a jövőben okszerű beavatkozás lehetőségét teremti meg. A Balaton fenntartható állapota szempontjából a kapott eredményeket az önkormányzatok, hatóságok, vízügyi hivatalok tudják hasznosítani, de az eredmények hozzásegíthetnek a vizes élőhely fenntarthatóságának biztosításához, vagy akár a jelenlegi területhasználat minőségének javításához is.
Forrás: MATE
Természetvédelem
Rétihéja támadt a kislibákra
Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:
Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.

Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News
Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.
A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.
Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós
Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!
Természetvédelem
Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI
Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!
Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.
A tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.
Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI
11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.
A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI
Hogy miért is volt erre szükség?
A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.
Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.
Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI
A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor
Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)
Forrás: Péntek István –BfNPI
Természetvédelem
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták
Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP
Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.
A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.
Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.
Forrás: KMNP

