Iszkádi Tamás júliusban ünnepelte a 34. születésnapját, amely több okból felejthetetlenné vált számára. Párjával, Alexandrával, a nyár egyik legmelegebb időszakában, pár napig Zamárdiban pihentek. Szabadságuk utolsó napján  azonban egy markáns hidegfront érkezett nyugatról. A szállásról délig kellett kiköltözni, a nagy vihart pedig  a meteorológusok órákkal későbbre jósolták. Kézenfekvő volt, hogy a “nyaralást” pár óra vezetés után a Lehőczi holtágon folytassák, még a vihar megérkezése előtt.

A Lehőczi-holtág szürkeharcsa horgászai: Balról-jobbra: Iszkádi Tamás, Bíró Robert, Wimmer Ferenc és Barna Tamás. Fotó: Agro Jager News

A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületen már gyülekezett a “kemény mag”, a Lehőczi holtág ismert horgászai. Barna Tamás, Bíró Róbert, Wimmer Ferenc és a Rohr család tagjai is megjelentek. A civil életben mindenki keményen dolgozik, a csapatból Wimmer Feri és Iszkádi Tamás társadalmi halőrök is. Itt Tolnán olyan közösség formálódott, ami országos szinten is egyedülálló. A  helyiek a tudást és tapasztalatokat megosztják egymással. Az egyesület területén a horgászat összeköti a pecásokat, mivel mindenki segíti a másikat, amiben tudja.

Keresőtávcsövek és hőkamerák széles választéka, a budapesti FROMMER Fegyverboltban. Kattints a képre!

Bíró Robi sérült ujja. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A Tolnai Dunáért Egyesület vízterület egyik kevésbé látogatott szakaszán próbáltak szerencsét. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.

Hetekkel korábban Póta Gábor, 40 éves tapasztalattal rendelkező barátjuk, egy tippet adott: “Rossz helyen horgásztok, fiúk! Az egyesület egyik területén még márciusban négy-öt nagy harcsát láttam a víz felszínén úszni fényes nappal! Próbáljátok meg! Ezeknek a halaknak enniük kell, próbáljátok megfogni őket”.

2023. július 21-én a késő délutáni órákban kezdődött el az “alaptábor felállítása”. A vihar egyre jobban közeledett, fojtó, nyomasztó melegben kellett mindent előkészíteni. Előkerült Feri bográcsa is. Önkéntes alapon Feri és Tamás kiválasztotta a maga számára tetsző munkát. Valaki hagymát pucolt, húst vágott össze.

Előtte azonban a harcsás botokat előkészítették. A piacon kapható legjobb felszereléssel indultak el horgászni. A csapatból többen veszítettek már el kapitális halat fárasztás közben. Legutoljára Bíró Róbert, aki már többször megakasztott pergetve egy közel 100 kilós harcsát. Kiemelni azonban még senki nem volt képes, pedig sokan szeretnék partra emelni egy fénykép erejéig az ismeretlen óriást.

Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A gyerekeknek írt mesekönyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!

Felállították a tábori sátrat. Lassú tűzön a hagyma is elkezdett megpirulni. A közös horgászattal ünnepelték meg Tamás születésnapját, aki már több éve horgászik harcsára. Igazán komoly halat azonban még egyszer sem fogott. Kivéve egy horgászversenyt Gyál mellett, ahol megakasztott egy 38 kilós szürkeharcsát, amivel néhány évvel ezelőtt első helyezést ért el.

A csapat egyik részének mindig szerencséje van, míg a többiek ámulva nézik a nagyobbnál nagyobb halakat. Azonban itt, Tolnán közös a siker és a kudarc is. Nem irigyek az emberek. Csapatmunka nélkül nem lehetne ennyi szép halat kifogni. Előbb-utóbb mindenkinek sikerül nagy halat megakasztani. Így történt ez most Tamással is.

A munka és az időhiány miatt sokszor a csalihal megszerzése az egyik legnagyobb kihívás az esti horgászatok előtt. Mindig van valaki, aki kisegíti a másikat.

Éveket kellett várni a sikerhez, de megérte! (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

Tamás születésnapja azonban nem várt meglepetést is tartogatott. Egymás mellett sorakoztak a botok a parton. A két 10-15 centiméteres nagyságú kárászt csónakkal vitték be, spannolós módszert alkalmazva.  A vihar egyre közeledett, a hatalmas front szinte a fél Dunántúlt körbeölelte.

Eközben csirkepörkölt lassú tüzön rotyogott a bográcsban. Az illata tapintható volt, sok éhes horgász talán jobban várta a főzés végét, mint a halakat.

Ekkor hirtelen Tomi botján lévő orsó fékje elemi erővel megszólalt. Alig múlt el negyed hét. Annyira szürreális volt a helyzet, hogy el kellett telnie fél másodpercnek, mire a csapat mozgásba lendült. Feri, a bogrács mellől, azonnal ott termett és segített barátjának. A hal keresztbe indult el, a többi bot irányába. El is érte azokat. Közben megérkezett Bíró Robi és Barna Tamás is, aki kételkedve figyelték a barátait. Előfordult a korábban olyan eset, amikor kisebb-nagyobb apróságokkal sikerült a megviccelni egymást. A csapat tagjai rutinossá váltak társaikkal szemben. Minden körülményt alaposan végigelemezve nem ugranak be a másiknak azonnal, még akkor sem, ha félig már ég a tető.

“Ne vicceljetek! Nincs itt semmilyen hal, alig múlt el hat óra” – mondta Robi. Feri egyértelmű parancsot adott: “Robi! Ne hülyéskedj! Gyere segíteni. Ez most nem vicc.” Eközben Tamás próbálta visszatartani a halat, amit nem lehetett. Két botot sikerült még időben átemelni, de az utolsót sajnos nem.  Eközben az eső lassan eleredt, megérkezett a nagy vihar. A jelentősen duzzadt társaság a partról figyelte a fárasztást.

Közben megérkezett Ausztriából Bániczki Béla is, akit csak “Békának” szólítanak a barátai. Amennyire lehetett, a halat még az akadók előtt vissza akarta tartani Tamás, de a hal teljes erejével azok felé indult. Minden igyekezete ellenére, egy száraz, kidőlt fa felé vette az irányt. Nyilvánvaló volt, ez egy hatalmas nagy harcsa lesz. A kiváló fizikai állapotban levő Tamás, aki talán a legedzettebb a csapatban, csak részben tudta kontrollálni a harcsát.

A hal elérte az akadó részt. A horgászatban bármi megtörténhet, főleg nagy halaknál. A sors azonban ma másképp rendelte. Sok-sok év tapasztalatszerzése, küzdelme, kudarca után a harcsa mégsem tudta magát megakasztani a mélyben. Egy a millióhoz esély volt arra, hogy kijön onnan. Mégis sikerült!

Amint a nyílt víz felé sikerült terelni, a szakadó esőben körülbelül tíz perc után feladta a küzdelmet. Robi amikor látta, hogy nem tudja a csónakba emelni a harcsát egy sekélyebb részen a telefonját és a pénztárcáját sem féltve a vízbe vetődött. Puszta kézzel, testi épségét nem kímélve próbálta megfogni. Azonban a harcsa gereben fogai keményebbnek bizonyultak. A próbálkozás elsőre elbukott. Másodjára sikerült kiemelni a vízből Tamás eddigi legnagyobb halát, amely fejtől a farokvégéig 213 centiméter volt, összsúlya pedig 53,80 kilogramm.

213 centiméter hosszúságú harcsa a parton. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A szakadó esőben közel a parthoz vette “birtokba” élete harcsáját, miközben barátai és ismerősei gratuláltak a fogáshoz. A hal teljes hossza a parton látszódott csak igazán. Egy ekkora halnak természetes ellensége már nincs. A harcsa a vizek egyik egyedülálló ragadozója. A hal, amely életkorát tekintve egy fiatal felnőttnek tekinthető, a horogszabadítás és fertőtlenítés után visszanyerte a szabadságát.

Tamás 34. születésnapja egy örök emlék marad a Lehőczi holtágon,  az ünnepi csirkepörkölttel együtt.

Köszönet illeti a csapat összes tagját, akik mindenben segítettek és a párját, aki elfogadja és támogatja Tamás hobbyját.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Wimmer Ferenc, Bíró Róbert és Barna Tamás

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu