Barátaim jó előre, még a télen meghagyták, hogy úgy készüljek, hogy augusztusban fürjvadászatra utazok hozzájuk. Mindent pontosítunk. Szerbia, kiszélesítve a Nyugat-Balkánnal, szervesen együtt él a vadászattal. Nyugodtan mondhatom, hogy a minden napok része, nemcsak a vadászatok alkalmával, hanem az év további részében is összetartó vadásztársadalmat alkot. Ahogy Dejan Dzakula, újvidéki főszerkesztőbarátom szokta mondani: a vadászat összeköt! Tesznek is érte, büszkék is erre. Még sötét éjszaka van, amikor a határátlépésre jelentkezem Röszke-Horgos nemzetközi határátkelőn. Szerbiába indulok, újra – persze, hogy vártam az utazást!
Kicsivel Éjfél után Röszke-Horgos nemzetközi határátkelő előtt úton Szerbiába: Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Ezt a két népet, Magyarországot és Szerbiát semmi nem választja el egymástól, csak ez a határ. Időm bőven van azon gondolkozni, amikor araszolok a határőrök felé, hogy miként lehetne ezt megoldani. Lehetne külön-külön sáv a magyaroknak és a szerbeknek, 0-24-ben, kizárólagosan a magyar és szerb állampolgároknak, még itt a nemzetközi határátkelőn is, hogy ne kelljen az Európát és Ázsiát összekötő nemzetközi forgalomban minden egyes schengeni ellenőrzést nekünk is kivárni. A megannyi nemzet autósai között várakozni, de mégis, az igazi megoldás csak az lenne – már – hogy Szerbia is bekerüljön az európai vérkeringésbe és ezt a sakkjátszmát, hogy melyik átkelőn tudunk hamarabb át vagy éppen hazajutni, befejezzük. A nap, mint nap a két oldal között ingázók életét megkönnyíteni és ezt a gazdasági zárványt megszüntetni. Teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődés, a szolgáltatások és a szabad személy- és áruforgalom lehető legnagyobb korlátozását éljük meg a 2004-es csatlakozás óta. Persze a schengeni előírásokat betartva látható, hogy a gyorsítást, a határátkelő forgalmát még több sávval lehetne csak javítani, amihez pedig még több egyenruhásra lenne szükség. Ez egy egyirányú jegy, amit nem érdemes megváltani, de nincs idő tovább polemizálni, mert az útlevelemet kérik és az autó forgalmi engedélyét…
Szerbia varázslatos hegyvidéke. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Az is látja, aki nem vadász, hogy vadászni megyek és csak rutinból érkezik a kérdés, hogy fegyver van-e az autómban? Nincs. Nincs, mert nem érdemes vele küszködni, lehet nem is vadászok. Hogy, hogy? Ma már sose lehet tudni, hogy mi várja az embert – viccelődök. Sose – viccelődik a rendőr is. Ez is egy munkahely, éppen olyan, mint minden más. A szerb oldalon éppen csak megállítanak, persze ők is inkább jönnének vadászni. Mikor megkérdezik, hova megyek s meghallják a nevét a vendéglátómnak, elmosolyodnak. Sokan ismerik és na, jól esik, mert itt is igaz, jaj, különösen igaz, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Na, örül ilyenkor az ember, ha a haverját is kedvelik. Persze az okmányok és az autó is rendben van!
- Hvala – köszönöm! Beülök és lassan kigurulva majdcsak később adok gázt, hogy ne fújjam tele az állomást füsttel.
Az autópálya az elején még kivilágított és ahogy felveszi az autóm a tempót, ahogy gyorsítok, a kanderláberek lámpáinak fénye egyre gyorsabban szaggat és vág be az utastérbe. A túloldalt várakozó hosszú kamionoszlop mellett ácsorgó emberek csak szomorúan néznek a távolba, mert senki nem tudja, meddig fognak még ott állni, hogy beléphessenek az unió területére. A belépő oldalon megrekedt nemzetközi forgalom mögött, pár pillanat múlva, eltűnök Szerbia útjain…
Hajnalodik a Vajdaságban, Szerbiában. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Az éjszaka, a mindig hívogató éjszaka és végre, hogy megint Szerbiában vagyok, ahol minden más. Minden fűszer íze más, egészen más, ahol egy kicsit magára is vigyázni kell az embernek, mert mégiscsak más az, amikor az ember nem a saját hazájában van, hanem vendégségben, óvatosságra inti az embert. Ha sokan is tudnak magyarul, azért egy-két szerb szó jól szokott jönni, ha tudja az ember. Jól is esik a helyieknek, ha magyarok, akkor is, ha szerbek, akkor is vagy legyenek másféle népek, mert Vajdaságban sokféle, megannyi nemzetiség él. Pásztor István mondta a legutóbb, hogy 24 nemzetiség él a Vajdaságban. No, ezt összeszámolni is sok. Egy biztos, most is mosolygok magamban, hogy megkérdeztem, hogy mégis, honnan tudták nem régiben, hogy nem vagyok helyi, mert mindent úgy csináltam, ahogy kell.
- Na, eláruljuk?
- El!
- Azt mondtad bureket kérsz. Igaz?
- Azt! Ezzel mi volt a baj, hiszen vegyes hangrendű, nem?
- Igen, de senki nem mondja így. Itt csak burekot adnak!
No igen, mindig tanul az ember és a részletek mindig nagyon fontosak.
- Oké, de csakis húsos!
- Tudjuk Péterkém, tudjuk. Olyan vagy te, mint az kicsi fiam, aki két hétig savanyú tojást kért.
- Azt, hogy készíted?
- Honnét tudjam, azért van neki az anyja! Én csak a tojásokat adtam! Nem tudom, nem tudtam sose főzni és úgy gondolom már nem is tanulok meg.
Reggeli kávém Szerbiában.
Szerbiában nagyon szeretek autózni, mert jók az utak, mindig láthatóak az útburkolati jelek s ha fáradt is az ember, ha rosszak a látási viszonyok, ezek miatt még az ismeretlen utakon is könnyű autózni. Ha vadászruhában vagyok és kell némi segítség, biztosan segítenek – persze rögtön megkérdezik, hogy kihez megyek és fix, hogy lesz egy közös barát. Legutóbb ott kellett hagynom az autóm Újvidéken és az étterem tulajdonosa szó szerint keresztbe állt az autóm mögé, hogy míg vissza nem jövök, nehogy baja legyen – persze sose volt és most ezt gyorsan le is kopogom.
Zlatibor, az Uzicei régióban. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Szerbiában több helyen vadászhatunk fürjre. 2023-ban sajnos augusztus 15-től indult az idény, ami az augusztus 1-hez képest azért jelentősen szűkítette a lehetőségeket, de biztosan oka van és itt nem problémáznak rajta, akkor kezdődik most és nem máskor – Péterkém, biztosan oka van annak! Ezzel pedig le is zárják a találgatást. Vadászunk, ez a lényeg!
Még több kép Szerbiából. Kövesd a Fotolovac oldalát. Kattints a képre!
Szóval fürjre lehet Vajdaságban a gazosokban, kizöldült tarlókon és lehet hegyvidéken is vadászni. Mondhatom, hogy az egyik érdekesebb, mint a másik! A hegyvidéki fürjvadászat olyan, mint nálunk a hegyvidéki szalonkavadászat, azzal a kitétellel, hogy füves, legelős, hegyi terepen állunk meg és lehet ott is keresni, de lehet simán állni. Páratlan és semmihez sem fogható élmény, amikor ezek az igen apró fürjek felröppenek. Ilyen hely például Zlatibor. Legjobban a kosár nélküli, 1,7 mm-es söréttel lehet és érdemes vadászni. Aki jól forgatja a puskát, mint egy-egy koronglövő barátom, azok a szúrósabb puskával is vadásznak. Csakhogy, ki kell engedni a madarat és a távolodó fürj röpte cikk-cakkosra vált egy pár pillanata alatt s vagy levágódik, vagy laposan tovarepül.
A fürjvadászat kutya nélkül, olyan, mint lakodalom sátor nélkül! Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
E lapos röpte miatt rendkívül fegyelmezett és óvatos vadászokat követel meg ez a vadászati forma, hiszen a vadászkutyákra kifejezetten figyelni kell! A fürjet nehéz meglelni s ha éppen csak szárnyaltuk, akkor meg úgy ellábal, hogy elveszik és sosem kerül a terítékre. A rókáéra bizonyosan – teszi hozzá a barátom, de a mienkre, Péterem nem!
Reggeli Szerbiában! Jó étvágyat kívánok!
A jó kutya folyamatosan keres és bizony, ha megállja a fürjet, ha szépen ráhúz, azt hihetjük, hogy könnyű dolgunk lesz, persze, sosem az! A vadászat, a szabad területes vadászat semmihez sem fogható, de azért tenni kell és a dúvadkontroll, ha elengedhetetlen, azonban nem elégséges önmagában.
Mesébe illő tájak! Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
A madarak zöme éjjel vonul, hiszen a megterhelő, hosszú távú repülés felhevíti a testüket és csak az éjszakai hűs levegőben képesek nagy távolságokat megtenni. A fürj is az éjszakai vonulók közé tartozik. A madarak csontozata, anatómiája is igen érdekes, mert a szárnyakban, a pneumatikus csontok különféle levegőtartalmú üregei, lyukakon, át a légzsákokkal közlekednek. A magas igénybevétel miatt fontos, hogy a levegő hőmérséklete alacsony legyen. Különösen igaz ez a hosszú távú repülőkre, amelyek így nappal a földön vannak s útjukat, majd naplemente után folytatják.
A klímaváltozás a vadászatot sem hagyta változatlanul és vallják Szerbiában, hogy a meleg miatt később érkezik a nagyobb vonulási hullám s bizony, ha Lengyelországban melegebb van, a fürj is később indul el.
Csepvapcsicsám sültkrumplival és grillezett zöldségekkel a Stendhal étteremben. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Hirtelen két fürj röppent fel, amit, ha elhisznek az olvasók, ha nem, de egy lövésre lesett és azért nem lett harmadik, mert, ahová esett a két madár, éppen onnan reppent fel a következő. Csak a dublé meglepetésére úgy elcsodálkozott mindenki, sőt az elejtő is, hogy nem tett rá lövést senki.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Fürjre egyébként hajnalban érdemes vadászni. Ha a gabonatarlókat felveri a gaz, az a legjobb s ha jó erős, vastag a harmat, a fürj nem gyalogol, hanem felröppen. Egymás mellett, ha nem is olyan egyenes a sor, mint a fácán vagy nyúlvadászaton, itt igencsak az eredményesség rovására megy, mert, ha nem tartjuk a vonalat, akkor se előre, se hátra nem tudunk majd lőni. No és igen, a tempó! Itt egyáltalán nem szabad rohanni és ha a helyiek azt mondják: lassan, akkor fokozottan tartsuk be, mert ezt a vadászati formát biztosan nem ismerjük. Szokni kell.
Kirándulás Magyarkanizsán a híres Kapitány-réten.
A jóbarátok egymás mellett össze is lőhetnek, de csakis akkor, ha előre megbeszélik, máskülönben az elegancia kifizetődő és hamar észreveszi mindenki, ha udvariasan és etikusan vadászunk. Garantálom, hogy megalapozza a jó hangulatot. Próbálkozni, hogy hátha leesik, nem illik Szerbiában se, de ha valaki egy bravúros lövéssel terítékre hoz egy-egy fürjet a társaság tagjai, „bravó, bravó” felkiáltással üdvözlik.
Teríték Belgrádtól nyugatra az Uzicei régióban. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Nem is tudom, hogy milyen régi, kedves szokások ezek, mert ilyet gyerekkoromban hallottam egy-egy régi öregtől, akik mellett apám jóvoltából még hajthattam.
Dragan Maric Zlatiborban fürjre vadászik. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
A leesett vadat nem hagyják hátra és ha a kutya nem leli, akkor mindenki segít. Mikor valaki szinte rálép, újra érkezik a „bravó, bravó” köszöntés. Igen, hát így lesz, így áll össze a teríték. Minden egyes madár, minden egyes vadász, egytől, egyig számít. A nap végére aztán ez a munka, ez a közös összefogás, meghozza az eredményt.
Aki Zlatiborba indul vadászni, annak érdemes Dragan Maricot keresnie. Szállásért kattints a képre!
A fegyverünkre vadászat közben ügyeljünk és ha el is szoktunk attól Magyarországon, hogy a vadászmester ránk szól, itt még a tagtársak is figyelmeztetnek. Ha addig nem értettük a szerb nyelvet, biztosan megtanuljuk, mert a hangleejtésből és a gesztikulációkból rájövünk, az bizony nekünk szólt. Ne számítsunk arra, hogy bárki megvéd, mert a balesetveszély, a sérülés elkerülése mindent felülír. Persze ne is húzzuk fel az orrunkat! Inkább figyeljünk és élvezzük a vadászatot. A kutya Szerbiában szinte családtagnak számít és meg kell hagyni, jól képzett és nagyon megnyerő német és magyar vizslákkal fogunk találkozni.
A Kapitány-réten,. Ilonafalu határában gyógyvizek is fakadnak, ahol a helyiek fürdőt is alakítottak ki. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
A kutyatenyésztés, a különféle kutyashowk, valamint a küllem- és a teljesítménybírók, a nemzetközi szinten is elfogadott és nagyon gyakran felkért szerbiai szakemberek, igen értenek a kutyákhoz. Ez határozottan meg is látszik a vadászatokon feltűnő kutyákon. Nem önjelölt, hanem teljesítmény alapján elismert szakemberek dolgoznak. Sokat tesznek a szakmáért.
A fürjvadászat igen nagy koncentrációt kvöetel meg. Vadásztársa és a kutyákra egyformán ügyelni kell. Röpte gyors és alacsonyan húznak a madarak. Fotó: Predrag Mastilović – FOTOLOVAC
Hogy ez mennyire érdeke az ágazatot irányító menedzsmentnek, nem kívánom részletezni, de arra nagyon figyelnek, hogy minden szinten tökéletesen képzett gyakorlati és elméleti tudással, szakirányú diplomákkal bíró, igazi szakembereket nevezzenek ki és alkalmazzanak.
A fürjet Szerbiában nagy becsben tartják. Minden madarat megkeresnek! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Mindez magával hozta Szerbiában, hogy a vadászati turizmus oly mértékben fejlődik, hogy egy-egy ilyen vadászat már-már egy-egy nyaralással felér. Príma szállások és pazar vendéglátás, ami megalapozza, hogy nap, nap után olyan magas koncentrációt és fegyelmet igénylő vadászatokon is eredményesek legyünk, mint egy-egy fürjvadászat.
Szerbiában, a Vajdaságban.
Még tart és egészen október 1-ig lehetőség kínálkozik arra, hogy Szerbiába fürjre induljunk, mind Vajdaságban, mind pedig Szerbia hegyvidéki részein. Páratlan vadászati élmény és egyben gasztronómiai túra is egy ilyen kirándulás. Kóstoljuk meg a helyi borokat, pálinkákat, söröket. Ha tehetjük menjünk ki a piacokra, mert nagyon sok kisgazdaság sajtokat, különféle kézműves termékeket árul. Kiváló fürdők, horgászhelyek és megannyi izgalmas hely várja a Szerbiába utazókat. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy látogassanak el déli szomszédunkhoz, Szerbiába!
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Továbbá köszönetemet fejezem ki Predrag Mastilovićnak a FOTOLOVAC tulajdonosának, hogy további képekkel színesíthettük a cikket!
A FOTOLOVAC Facebook oldala itt az Instagram oldala pedig idekattintva érhető el!
