Vadászat
Kitekintő: Farkasvadászat Szerbiában
Engedjétek meg, hogy megosszam a hétvégén történt eseményeket. Előzményként annyi, hogy 2021 januárjában disznóhajtásra voltam hivatalos Dél-Szerbiába, ahol a reggelre leesett hóban, friss farkas nyomokat láttam. Meghívómra rákérdeztem, mekkora az esély arra, hogy farkast lőjünk?
Mesélte, hogy a területen jár a farkas, hajtásban szoktak is lőnni, de inkább a magasabban fekvő hegyeken tartózkodnak Bulgáriában. A kondák után azonban sűrűn jönnek-mennek, nagy területet vadászva. Egy éjszaka alatt akár 100 kilométert is megtesznek. Elköszönéskor abban maradtunk, ha valahol a környéken lesz lehetőség farkasra vadászni, jelentkezik.
Egy év elteltével beszéltünk és mesélte nagy a baj. Bulgáriából átjött a pestis és nagyon sok disznót találtak elpusztulva. Emiatt hajtásra nem tud hívni, de a farkas lehetőséget nem felejtette el. Beszélt pár ismerős vadőrrel, ha lehetőséget lát, azonnal telefonál. Eltelt egy újabb év, beszéltünk párszor, de a farkasvadászatot egyikünk sem hozta fel.
November végén, ép a saját területemen apróvadra vadásztunk, mikor szólt a telefonom. Barátom hívott és mesélte, hogy a magasabb hegyeken leesett a hó, disznó fent alig van, egyik barátja területén viszont megjelentek állandó jelleggel a farkasok. Mesélte a kérésemet barátjának, aki mondta semmi gond, van két saját lese, csinál rajtuk dögszórót. Kedden telefonáltak: a farkasok felvették a szórót, sőt két falka is rájár, egyik az egyik lesre, másik a másikra. Egyik egy hét tagú falka, másik pedig öt egyedből áll, de pár magányos, területet kereső kant is mutatott a kamera felvétele.
Szerdán felhivtam egyik vadászbarátomat, volna-e kedve elkísérni a 400 kilométeres útra (mely legnagyobb része autópálya). Válasza igen volt. Így pénteken délelőtt a megfelelő engedélyekkel már a fegyverek bejelentése történt a szerb határon, mely időtartama 10 perc volt. Ez idő alatt kaptunk egy kávét, majd megkaptuk a belépéshez szükséges papírokat.
Négy óra út után már a barátomnál voltunk. Elmondta, hogy tőle másfél órára van a terület. Meg van beszélve, a szállásnál vár a vadőr, délután négy órakor. A leshez már megkésve, ötkor érkeztünk, ahol úgy beszéltük meg, majd reggel jöjjön értünk. Ezen kicsit csodálkozott, mikor elment. Azért mondta, hogy a telefon mellette lesz egész éjszaka és hívjuk, ha meggondoljuk magunkat. Értünk jön. Mi megnyugtattuk, hogy bármi lesz, reggelig kitartunk. Húsz centis hó volt, így keresőben is tisztán lehetett látni a les előtti területet a sötétben. A les előtt bokrokkal tarkított kaszáló volt, ezért elég nagy területet tudtam belátni.
Alig hogy magamra maradtam, már hallottam, a hóban valami érkezik. Egy róka, majd még egy. Egy óra alatt négy róka jelent meg, majd amilyen gyorsasággal jöttek, tovább is mentek. Mondta a vadőr, ha farkas van a közelben, róka, sakál nem fog kijönni. Ha mégis, az azt jelenti, nincs farkas a közelben, nyugodtan lőjem meg őket. De úgy voltam vele, rókát itthon is tudok lőni, ezért hagytam mindet elmenni. Egy órával később, miután magamra maradtam, megjelent két nagyobb test.
Orrukat lent tartva szaglászva haladtak. Róka nem lehet, attól nagyobbak. Két sakál – jöttem rá. Az úton jöttek az erdő széléig, majd rögtön jobbra mentek el, a les mellett olyan 100 méterre. Kiválasztottam a nagyobb testet és már szólt is a 22-250-es kaliberű golyós fegyverem. Jó becsapódást hallottam, azonnal tűzben rogyott. Másik kicsit odébb szaladt, az erdőszélbe, a bokrok közé és nézett vissza társára. Gyors újra töltés. Célzás. Lövés, de a becsapódás elmaradt. Valószínűleg egy ág útban lehetett. Nem baj, egyik már megvan. Fél óra elteltével hirtelen a tisztáson átvezető úton megjelent egy másik sakál. Állt és nézett a nemrég meglőtt sakál felé. Gondoltam a társa jött vissza, kisebbnek is tűnt, mint amit lőttem. Célzás. Lövés. Becsapódás. Láttam a találatot. Beszaladt az előttem lévő bokor mögé, de onnan már nem jött elő.
Gondoltam, másfél óra telt el, mióta kint vagyok és két sakált lőttem, egyet hibáztam és négy rókát engedtem el. Ígéretes éjszakának nézek elébe. Majd két óra csend következett, mikor hirtelen, a szemben lévő bokor mögött, ahová láttam a sebzett sakált lefutni, csontropogás hallatszott.
Szemem majd kiesve kerestem a tettest, de semmit nem láttam a bokor takarása miatt. Tíz perc elteltével láttam egy hatalmas testet balra távozni a bokorsoron, majd szembe egy másikat, mely engem nézett, majd ő is megindult társa után. Sokkal nagyobbak voltak, mint a három sakál, melyet láttam, lőttem ma. Követve a bokorsoron a testet, mikor egy ritkáshoz ért, útjára engedtem a golyót. Becsapódás, de rögtön láttam hogy a két hátsó lábával kirúgott. Belelépett – gondoltam. Remélem elfekszik a közelben és megtaláljuk reggel.
Kicsit szomorúan, de kitartóan figyeltem a területet. Éjjel tizenegy óra felé leszállt a köd, a látási viszonyok egyre szűkösebbé váltak. Jobbra fordulva, amerről az első két sakál jött, észrevettem öt kutya alakú testet. A vadőr mondta, hogy tíz kilométeres körzetben nincs senki és házi állat meg főleg nincsen. Figyelem őket, kettő leült az úton, három állt és mind arra figyelt, amerre a megsebzett sakálom szaladt. Érezték a sakálvért, érezték hogy ott a sakál. Egyikük el is indult a bokor felé, ő tűnt a legnagyobbnak, a többiek még mindig ugyanott állnak, ülnek. Ennek erős teste, hosszú vastag farka, vastag nyaka, nagy feje van. Az alfa!
Megjött az említett öt farkas, nyilalt belém! Lassan oda ér a bokorhoz, megcéloztam a blattját és lőttem. Becsapódás, egy üvöltés nagyon félelmetes hangon a csendből, egy kört csinál és eldől, többé már nem mozdul. Fél órán át rajta tartottam a szemem, illetve a távcsövem. Nem mozdul, sikerült elejtenem. Az óra éjfélt mutat. Lesről lemenni egyedül, szigorúan tilos – mondta a vadőr, így fekhelyet készítek magamnak fent a lesen és megpróbálok aludni, hátha gyorsabban érkezik a reggel. Hajnal négy óra van, felébredek, gyorsan körbenézek. Látom mind a két elejtett vadat, semmi nem piszkálta őket. Nem fázok, pedig – 5-6 Celsius fok körül lehet, csak a lábam zsibbadt el. Kicsit felállok az alacsony lesben, megpróbálok mozogni, de a les egy raklap méretű, nagy mozgást nem enged. Visszaülök. Hirtelen, messze előttem egy rókát látok. Felismerem mozgásáról. Jó lenne, ha sikerülne egy rókát is terítékre hoznom, de közelebb nem jön, olyan 200 méter körül lehet. Gondolom érzi a sakálokat, a farkasokat. Itt voltak, vannak.
Lövésre szánom el magam. Hibázás. A ravaszdi megszeppenve rohan az erdő felé, odaérve eltűnik benne.
Lassan reggel lesz, megérkezik társam a vadőrrel. Én is lemegyek a lesről, megnézzük a lövések helyét. Első lövés, 100 méter magas vállap, helyben maradt. Negyedik lövés 90 méter vállap közép, egy forgás után eldőlt.
Második lövés itt kell hogy legyen, ötven méterre a bokor mögött. Se vért, se nyomot nem találunk, pedig tisztán láttam becsapódáskor a vért és mikor szaladt a bokor mögé akkor is láttam, hogy folyik a vére, de semmit nem találunk. Harmadik lövés: a nagytestű farkas 50 méter, a bokorból a másik irányba ment, becsapódásnak megfelelő kirugást találunk. Vér is van bőven, megyünk rajta. Több farkasnyom is van a bokorsor mellett. Egyszer csak lekanyarodik jobbra a vér, még mindig bőséges vér, de a nyom összement, már csak sakál nagyságának felel meg. Megyünk rajta. Az erdő szélén látjuk a megdermedt sakált.
Vissza a farkasnyomokhoz. Merre mehetett a sebzett farkas tovább? Keressük, próbáljuk megtalálni. Biztosan a farkasok követték a sebzett sakált, de lövés után beszaladtak az erdőbe – gondoltam. Másfelé vért nem találtam csak a sakálét. Nem értem, mi történt.
Vissza megyünk a második rálövés helyére. Körbenézünk. Kicsit messzebb, az erdő szélén, egyszercsak meglátok egy sötét kupacot a bokor aljában. Ott a második sakál. Nem az előttem lévő bokorba szaladt, hanem a kettővel mögötte lévő bokorba, de miután egymás mögött voltak, egynek néztem őket. Ezt jelenti az, ha a vadász ismeretlen lesre, sötétben érkezik. Lövés 150 méter, vállap mögött tüdőlövés. Tíz métert tett meg a becsapódás helyétől. Megvan mind a négy!
Kaliber 22-250, lőszer 3.56gr, távolság első lövés sakál-kan 103 méter magas vállap, második lövés, sakál-kan 154 méter vállap mögött, harmadik lövés sakál-kan 52 méter lengőborda.
Negyedik lövés farkas-szuka, 88 méter blatt közép.
Beszámolóm kicsit hosszúra sikerült. Mára lett időm összeszedni gondolataim és újra átélni az eseményeket, hogy azt megírjam nektek.
Mindenkinek kívánok hasonló élményeket. Ha valakit érdekel, remélem tudok segíteni eléréséhez.
Vadász üdvözlettel: Skrinyár Kornél
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
A nagybérpusztai Pepikert festői környezetében került sor a 2024. évi barcogási időszakban terítékre hozott dámbikák trófeaszemléjére. A Vérteserdő Zrt. Kisbér-Császár elnevezésű, illetve a Hang-kút Vt., a Feketevízi Vt. és a Bakony-Vad Vt. vadászterületén elejtett dámbikák negyven trófeáját lehetett megtekinteni.
A Társaságunk Síkvidéki Erdészeti Igazgatósága a 11-251850-510 kódszámú vadászterületen két különálló erdőtömbben végzi a vadgazdálkodási feladatokat. A két területrészen két, egymástól elszigetelt dám populáció található, melyek élőhelye a vadászterületek határain túlnyúlik, így azokat a szomszédos vadászatra jogosultakkal közösen kezeljük. Az egységes vadgazdálkodói szemlélet érdekében 2021-től szakmai programok keretében törekszünk a dámvaddal kapcsolatos tudásbázist bővíteni, közös célokat és gazdálkodási elveket kijelölni. Ennek az együttműködésnek volt az egyik állomása a november 12-én megrendezett 2024. évi dám trófeaszemle is.
A szemlén a vadászati hatóság munkatársai, a Vértes és a Gerecse tájegységi fővadászai, az elejtők, az érintett vadászatra jogosultak mellett az erdőgazdaságunk vadászati szakemberei vettek részt. Az idei barcogást a vadásztársaságok képviselői, Molnár László, a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal Földművelésügyi Osztályának osztályvezetője és a szervező Síkvidéki Erdészeti Igazgatóság részéről Laki Balázs erdészeti igazgató értékelték.
A nagybéri dámtelepítésekről érdekes történeti áttekintést adott Marton Ferenc, az Ászári Aranykalász Vt. – az egykori Ászári Aranykalász Tsz. Vt. – tiszteletbeli tagja, korábbi elnöke. Ezt követően Káfony Judit vadászati szakügyintéző trófeabírálati bemutatót tartott a megjelenteknek. Összevetésre kerültek a korbecslési adatok és a fogmetszet vizsgálatok a 2023. évi barcogásban elejtett bikákra vonatkozóan.
Forrás: Kis Balázs – Vérteserdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Akció a fatolvajok ellen
A lajosmizsei rendőrök november 12-én közös akciót szerveztek vadászokkal, erdészekkel és polgárőrökkel. A fatolvajokkal és az orvvadászokkal az elmúlt években több probléma is adódott Lajosmizse környékén
A lajosmizsei rendőrök november 12-én akciót hajtottak végre a polgárőrökkel, a lajosmizsei és a kerekegyházi közterület-felügyelőkkel, az Aranyhomok Vadásztársaság és a Kiskunsági Erdészeti és Faipari (KEFAG) Zrt. munkatársaival, amelynek célja a falopás megelőzése és az áldozattá válás megakadályozása volt.
Az akcióban részt vevők bejárták azokat a területeket, ahol az illegális fakitermelés gyakori probléma, valamint részletesen áttekintették a falopás elleni fellépés leghatékonyabb módjait. Az erdészek megosztották tapasztalataikat arról, hogyan lehet az erdőterületeken mozgást észlelni, valamint bemutatták azokat a dokumentumokat, amelyeket egy legális faadásvétel során ellenőrizni kell. Ezt egy faszállító teherautó megállításával és ellenőrzésével a gyakorlatban is szemléltették.
– Cél, hogy hatékonyabban együttműködjünk az erdészekkel, valamint megelőzzük a falopást és az áldozattá válást – mondja Czigány János alezredes, a Lajosmizsei Rendőrőrs vezetője. – Az elmúlt időszakban lépéseket tettünk az illegális fakitermelés megfékezésére. Rendszeresen ellenőrizzük a közutakon a fát szállító járműveket, amelyeknek megfelelő dokumentummal, szállítólevéllel, illetve cég esetében vágási engedéllyel is kell rendelkezniük.
Az alezredes hangsúlyozta, a tűzifavásárlóknak különösen óvatosnak kell lenniük, mert az illegális árusok gyakran becsapják őket. Fontos, hogy a vevők átgondoltan válasszák meg a tűzifabeszerzési forrást, és mindig ellenőrizzék az eredetet igazoló dokumentumokat. Az akció résztvevői rámutattak arra is, alapvető a jó kommunikáció a rendőrség és az erdészeti szervek között, hogy az esetleges gondokat gyorsan és hatékonyan kezelhessék.
De nemcsak a faállomány védelme volt a cél, hanem az erdők egészének megóvása, beleértve az állatvilág biztonságát is. A rendőrök megnézhették, amint az erdészek szórást hajtottak végre az állatoknak az erdőben.
– A fatolvajokkal és az orvvadászokkal az elmúlt években több probléma is adódott. A hatóságokkal való együttműködés óta azonban jelentősen csökkentek az ilyen típusú bűncselekmények.
Azonban az ördög nem alszik, a megelőzésnek nagyon fontos – mondta Madácsi Sándor, a KEFAG Zrt. erdészeti igazgatója, aki szintén megjelent az eseményen.
Az akciót sikeresnek értékelték, és a jövőben is terveznek hasonlókat, hogy tovább javítsák a közös fellépést az illegális tevékenységek ellen.
Forrás: Rádi Mónika – Rendőrség
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131