Vadászat
Vaddisznók között 2.
Kovács Gábor élménybeszámolója:
Részlet Kovács Gábor: A csodálatos Zselíc című könyvéből
Sok időt töltöttem el a vaddisznók között, de nem csak a disznóskertben, hanem külső, szabad területen is. Főleg hajtások alkalmával voltunk igazán közöttük.
Ütemesen, de halkan ballagtam a libasorban vonuló hajtók között. Egy domboldalon meneteltünk felfelé Márcadó környékén a fél lábszárig érő hóban. Jobbról szálas, öreg gyertyános, balról sűrű fenyves. Időnként a vadászat vezetője, vagy a főhajtó meg-megállt egy pillanatra, jelezve, hogy egy hajtó itt várakozzon. Mire a gerinc közelébe értünk, mögöttem elfogyott majdnem mindenki. Majd én következtem a leállással. Sűrű, fehér párát lihegve maradtam helyben. Lenézve a domboldalba, ahonnét jöttünk, hosszú sorban, ember alkotta lánc. Az emberek között húsz-harminc méter a távolság.
A hó vastagon megült az ágakon, fehérség borított mindent. Még madár sem szólt, szinte teljes a csend. Csak egy-két halk köhintés, egy-egy szó hagyja el az emberek száját. A sűrűn nőtt, négy-őt méteres fenyőfák alatt félhomály van és rengeteg szederindabokor.
Indulás! kiáltja el magát a hajtók vezetője.
– Indulás, indulás! – adják egymásnak a szót a hajtók.
Az emberek egyszerre nyomulnak be a fenyvesbe.
– Csak lassan, me’ sürü! – szólt valaki a sor közepéről.
-Hopp-hopp! – volt rá a válasz. -Hopp-hopp, kipp-kopp. – zajonganak a hajtók.
Az első tüskés részen átverekedve magam, ráakadtam egy disznóváltóra. Megörültem neki, noha, csak hajlott testtartásban lehet rajta közlekedni, ráadásul nem feltétlenül jelent életbiztosítást. A felettem összefonódó ágakról előszeretettel hullott a hó a nyakamba. Miután egy szederindaág leemelte kalapomat a fejemről, nem kaptam vissza szép szóval, sőt, még a kezem is beleakadt a szövevénybe. Nagy nehezen kiszabadítottam magam. A váltó egyre szűkebb lett. Már csak négykézláb voltam képes előre nyomakodni. Hirtelen ágroppanást hallottam jobbra előttem tíz-tizenöt lépésnyire. Füleltem egy-két pillanatig, majd én is hoppogtam egyet. Akkor bújt ki a sűrű alól négykézláb a szomszéd hajtó. Észrevett, intettünk egymásnak. Ez ám a sürü kolléga! – mondja ő.
– Az a jó. – válaszoltam, majd tovább nyomultam előre a rengetegbe.
Minden második lépésnél tüske szaladt vagy a tenyerembe vagy a térdembe. A kesztyűm természetesen már rég elázott. Éppen lehetőségem volt felegyenesedni, amikor a kutyák elkezdtek balra előttem nem messze ugatni. Közben megmozdult velem szemben is a szederindabokor Erre kitört a lárma, az ováció. Minden hajtó kiabált torkaszakadtából.
Disznó neee’, fogd meg kutya!
-Hopp-hopp!
A foxik vadul ugatták az előttünk felkelő kondát. Az egyik disznót megcsiphették, mert felvisított. De egy másodperc múlva, dühös röfögés, kutyavonyítás, ugatás keveredése hallatszott. Úgy tűnt, mintha megmozdult volna az egész erdő. Bal oldali szomszédom egy fiatal fenyőfát rázott izgalmában – vagy félelmében? – miközben torkaszakadtából kiabált. Hol a disznók becstelen felmenőit emlegette. hol a kutyákat biztatta. Miután szűnni kezdett a zaj, úgy tűnt, a kondát sikerült előre mozdítani. Néhány pillanat múlva a puskás soron szabadult el a pokol. Olyan fegyverropogást produkáltak a leállók, akárcsak háborúban lettek volna.
-Most értek oda – mondta a szomszédom.
Mint csatát vesztett hadsereg, úgy értünk ki az erdőből. Tüskekarcolások, összeszabdalt arcok, sebek, szaggatott, tépett ruhák mindenkin. A következő erdőrész már szerencsére nem volt ennyire sűrű. Na, azért táncolni itt sem lehetett, de a szederindával teli fenyveshez képest valóságos áldás. Mire ebből az erdőrészből kiértünk, már dél felé köze ledett az idő.
A vendégeket kényelmes terepjáró autóval összeszedték és elvitték őket a kardosfai vadászházba ebédelni. Mi hajtók, a jó öreg UAZ-zal mentünk az úgynevezett enyezdi barakkhoz, ahol már nagy máglya égett. Mielőtt nekiálltam volna a magammal hozott szendvicsnek, kizsigereltem néhány sorstársam segítségével a délelőtt terítékre került disznókat. Amikor végeztünk, gyors kézmosás a hóban aztán ebéd.
Úgy húzódott mindenki a máglyához, mint kívánós, tüzes menyecske szeretőjéhez. Sok beszélgetést, még több adomát és ugratást lehetetlen végighallgatni.
Aki nem figyelt oda és túlságosan szeretni akarta a tüzet, annak könnyen kiégett a kabátja, nadrágja, esetleg megolvadt a csizmája. Az átázott, nyirkos ruhák úgy gőzölögtek a jótékony meleg hatására, mint a tó felszíne a nyári hajnalokon.
Az ebédidőnek hamarosan vége lett. Indulni kellett a délutáni hajtásra. Egy fiatal bükköst zörgettünk meg, ami nem sokkal maradt el sűrűség tekintetében a délelőtti fenyvesétől. Itt azért mégis valamivel nagyobb távolságokra lehetett látni. De a szederindából, iszalagból és más egyéb mozgást akadályozó bokorból nem volt hiány. Már a fiatalos közepén jártunk, amikor szarvas csapat mozdult meg előttünk. Nagy robajjal, recsegés, ropogás közepette távolodtak. A hajtók egyre csak hopp-hoppoztak, a kutyák ugattak és némelyik a szarvasok nyomába eredt. De persze nem tudták tartani a lépést a gyors lábú gímekkel. Alig szűnt meg a csörtetés, újabb hangzavar kelt szárnyra. A hajtósor túlsó végén, alighanem vaddisznót vertek fel. Ezt, csak a hangorkán erejéből tudtam feltételezni, mert csak szófoszlányok értek el hozzám. Meg a kutyák ugatása.
Az utasítás szájról szájra ment. Mindenki megállt és feszülten hallgatóztunk. Nagy tülekedés lehetett a túloldalon. Kutyák csaholtak, hajtók kiabáltak. Mondom, csak szófoszlányok értek el hozzám, de ahhoz elég volt, hogy tudjam, nem éppen szalonképes kifejezéseket használnak.
Néhány percnyi várakozás után, mikor már szűnőben volt a csatazaj, újra elindultunk. Mire nagy nehezen kivergődtünk a sűrűből, már lefelé hajlott a téli nap. Egész végig felhők takarták, de most kíváncsian kibújt és végignézett a havas tájon. Gyenge volt, mint az erőtlen öregember.
Egy autó összeszedte a vendégeket, másik néhány pedig a hajtókat és az elejtett vaddisznókat. A kardosfai vadászháznál újból lehúzkodtuk a disznókat a kocsi platójáról. Egy-egy példány akkora volt, mint egy kisebb medve. Mindenki szorgalmasan tette a dolgát, a hajtók nagy része a terítékre vonszolta a vadsertéseket, ahol jobb oldalára, vagy hasra lettek fektetve. Más emberek fenyőágakat hordtak és helyeztek el a teríték körül. Megint mások a disznók szájába és a testre tettek egy-egy fenyőgallyacskát. Én a sorok között járkálva számoltam és írtam fel egy papírra a mai nap eredményeit. A legnagyobb kanok nyilván az első sorba, a díszhelyre kerültek, majd azokat követték a kocák és végül a süldők, esetleg malacok. A szorgalmas összmunkának köszönhetően perceken belül elkészült a teríték. A vezető utasítására begyújtották a kettő, esetleg négy máglyát és sorba álltunk a teríték szélén.
Mialatt az ilyenkor szokásos köszönőbeszédek, jelentések folytak, a máglyában álló fadorongok fokozatosan megadták magukat az egyre növekvő lángnyelveknek. Pattogva, ropogva vették tudomásul az elkerülhetetlen sorsukat. A tűz emésztette dorongokból izzó zsarátnokok repültek a sötét égbolt felé, mint mennyekbe szálló lelkek. Néhány pillanatra megszűnt a szó, csak a hasábok pattogtak. Az egyik vadász szájához emelte hangszerét és a kürtszó belehasított a sötét éjszakába. A dallamok a sikeres vadászatot hirdették, egyúttal búcsút intettek az elszállt lelkeknek, megszűnt életeknek és a mának.
Írta: Kovács Gábor (2019): A csodálatos Zselic. A szerző válogatása
Vadászat
Megnyílt a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás
Megnyitotta kapuit a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás.
Igazán különleges tárlatnak ad otthon a mesebeli környezetben álló csopaki Plul-malom épülete. A Bakony Vadjai és Élővilága Kiállításnak köszönhetően bárki bepillantást nyerhet a hazánk ékszerdobozának is mondható bakonyi és Balaton-felvidéki táj faunájába.
A II. Balaton Vadgasztro Fesztivál keretein belül, május 18-án a Bakony Vadászkürt Egylet közreműködésével megnyitotta kapuit az 1910-ben épült Plul-malomban található Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás. Az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének, azon belül is Baracskay Lajos titkárnak köszönhetően számos kiállítási tárgyat, illetve vadpreparátumot sikerült kiállítani az épületben, és csodálatos diorámákba helyezni azokat. A látogatók testközelből csodálhatják meg a vadállatokat. A cél, hogy a vendégek a jövőben közelebbről megismerkedjenek az erdei növényekkel, gombákkal is. Vadász Oszkár, a Balaton Vadgasztro Fesztivál alapítója, illetve a kiállítást üzemeltető Magyar Vadért és Vadászati Kultúráért Alapítvány kurátora szerint az itt látottak után a vendégek sokkal otthonosabban mozognak majd az erdőben, és a gyerekekben korán kialakul a természet iránti tisztelet.
A helyszínre látogatott Kontrát Károly országgyűlési képviselő is, aki elmondta, már többször volt szerencséje megtekinteni ezt a gyönyörű helyszínt, és élvezni a csodálatos klímát. – Annak idején biztattam Ambrus Tibor polgármester urat, hogy gyarapodjanak, és vásárolják meg a malom körül elhelyezkedő területet. A vadászok társadalmi szerepvállalása miatt is nagyon fontos, hogy a civil társadalommal jó kapcsolatban legyenek. Ez a bemutatóhely ezt is szolgálja. Magam is szeretem a természet, falun nőttem fel. Az apám gazdaember volt, és amikor szénát kaszált az árokparton, már tudta, hol fészkelnek a foglyok, fürjek, fácánok, letakarta a fészkeiket, vigyázott rájuk, hogy kikeljenek az utódok. Bízom abban, hogy ez a kiállítás is hozzájárul azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyet mind az önkormányzat, mind az alapítvány és a vadászkamara kitűzött – tette hozzá.
Vadászat
Bakonybéli vadőr lett a vármegye legjobbja
Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza érte el a legmagasabb pontszámot Veszprém vármegyében
Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza érte el a legmagasabb pontszámot a szakma megyei versenyén, így ő képviselheti régiónkat az országos megmérettetésen Chernelházadamonyán június 18-19-én.
Immár harmadik alkalommal adott otthont a gyenesdiási Természet Háza Látogatóközpont a hivatásos vadászok vármegyei versenyének. – Nagy öröm számunkra, hogy ismét mi lehetünk a házigazdái ennek a neves rendezvénynek. Számunkra komoly elismerés, hogy újra és újra alkalmasnak találtok bennünket arra, hogy nálunk folyjon ez az esemény – mondta el köszöntőbeszédében a Bakonyerdő Zrt. turisztikai főelőadója, a Festetics Imre Élményközpont vezetője. Gerencsér Zoltán rámutatott, a 2024-es év újabb nagy kihívások elé állította a hivatásos vadász szakmát.
Mint fogalmazott, soha nem volt még ekkora szükség a hivatásos vadászok felkészültségére, tudására, hiszen folyamatosan változnak a törvényi szabályozások, a vadgazdálkodási előírások, a kilövési tervek, illetve új vadászati eszközöket vezetnek be. – Egy ilyen megmérettetésen nincsenek vesztesek, csak nyertesek. Mindenki, aki részt vesz ezen a versenyen, gazdagodik valamivel – tette hozzá.
Pap Gyula, az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének elnöke elismerését fejezte ki a megjelentek létszámát illetően. A szakmai megmérettetésen induló 15 fővel ugyanis vármegyénkben önálló versenyt indíthattak, míg más megyék arra kényszerülnek, hogy összefogva szervezzék meg az eseményt. – A hivatásos vadászok versenye nem csupán egy színvonalas rendezvény, hanem egy komoly szakmai összejövetel is. A kamara szeretné kifejezni megbecsülését a jelentkezők felé azáltal, hogy az első díjazottat 300 000, a másodikat 200 000, a harmadik helyezettet pedig 100 000 forintos vásárlási utalvánnyal jutalmazza, melyet a sümegi Lutra Vadászboltban válthatnak be – hangsúlyozta Pap Gyula. A dobogósok mellett minden résztvevőnek kedveskedett a kamara egy üveg borral, a Lutra Vadászbolt képviseletében pedig Hettyei Emőke ajándékcsomagokat adott át. Emellett a szerencsés indulók vadászati lehetőséget is nyerhettek, melyeket a Bakonyerdő Zrt., a Verga Zrt., illetve a vadászkamara ajánlott fel.
Korn Ignác, az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezete Hivatásos Vadász Osztályának alelnöke ismertette a verseny menetét. Elmondta, igyekeztek úgy összeállítani az egyes versenyszámokat, hogy azok harmonizáljanak az országos rendezvénnyel. Kitért arra is, hogy az ilyen jellegű szakmai megmérettetések azért fontosak, mert erre készülve a kollégák frissítik szakmai tudásokat, ami elengedhetetlen az állandóan változó jogszabályi környezetben.
A 15 résztvevőnek először 100 tesztkérdésre kellett választ adnia. A szakmai kérdések egyaránt érintették az vadismeretet, a lövészeti tudást, illetve a csapdázási módszereket, de otthon kellett lenniük a hatályos jogszabályokat és a vadászirodalmat illetően is. Ezt követte a 20 kérdést feltevő interaktív videosorozat. A minifilmek különféle, előre nem kiszámítható kérdésekkel zárultak, így a hivatásos vadászoknak minden apró részletre koncentrálniuk kellett, megadva a helyes választ a kiosztott bírálati lapokon.
Ez után növény-, majd állatfelismerés következett, és külön pontot kaphattak azok, akik a vadászkürtszignálokat is felismerték. A tantermi feladatok után a versenyzők a gyenesdiási BEFAG Sportlőtérre mentek, ahol 5 különböző helyszínen zajlottak a versenyek egy időben. Keczeli Zoltán lőtérvezető irányításával a futóvadlövészet (50 m távolságból .22 LR fegyverrel) mellett koronglövészetben is teljesíteniük kellett, és természetesen nem maradhatott el a tájegységi fővadászok irányítása alatt zajló növény- és vadászkutyafajták felismerése, valamint a trófeabírálat sem.
A képzeletbeli dobogó legfelső fokára idén Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza állhatott. A második helyezett Rózsahegyi Bence, a Verga Zrt. Zirci Erdészetének hivatásos vadásza, a harmadik pedig Obermayer Attila, a Verga Zrt. Kab-hegyi Erdészetének hivatásos vadásza lett.
Szívből gratulálunk a díjazottaknak!
Írta és fényképezte: Mizsei Bernadett – OMVK
Vadászat
Vtv. módosítás – kerítések, „e-beíró”, vadaskertek
Több ponton változik a Vadgazdálkodási törvény
Május 17-ától, majd 2025. január 1-jétől több ponton változik a Vadgazdálkodási törvény (Vtv.). A jogszabályban egyebek mellett módosulnak, pontosításra kerülnek, valamint kiegészülnek a kerítéstelepítésre, a nemkívánatos fajok egyedeinek elejtésére, a zárttéri vadtartásra (különösen a vadaskertekre) vonatkozó előírások. A törvény 2025. március 1-jétől opcionálisan lehetővé teszi az „elektronikus beírókönyv” használatát a papíralapú adminisztráció helyett.
A tartós telepítésű kerítések létesítéséhez kapcsolódó szabályok legfontosabb újdonságai:
- az egybekeríteni tervezett terület nagysága az 50 hektárt nem haladhatja meg;
- a vad természetes életfeltételeinek, jellemző mozgásirányának biztosítottnak kell maradnia,
- a kerítésnek műszaki jellemzői alapján alkalmasnak kell lennie a vadkár elleni védekezésre,
- feltétel, hogy a mezőgazdasági kultúra védelme más vadkárelhárítási módszerrel ne legyen biztosítható.
A kerítés építését – noha volt más irányú gazdálkodói kezdeményezés – továbbra is csak akkor engedélyezheti a hatóság, ha az érintett vadászatra jogosult hozzájárult ehhez.
Új rendelkezésként épül be a jogszabályba, hogy a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervében nemkívánatos fajként meghatározott nagyvadfaj egyedei – a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervtől függetlenül vagy annak hiányában is – vadászati idényben mennyiségi korlátozás nélkül elejthetők. Az elejtésnél a szakszerűtlen elejtésre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.
Szintén új szabály, hogy az éves vadgazdálkodási terv akkor is teljesítettnek minősül, ha az attól való elmaradás a 10 százalékot nem haladja meg.
2025. március 1-jétől minden vadászatra jogosult használhat elektronikus vadászati naplót és teríték-nyilvántartást („e-beírókönyvet”) a papíralapú helyett. Az ilyen szoftvereket az arra kijelölt szervezet fogja bevizsgálni, és az eredményeket honlapján közzéteszi. A további részletszabályok a Vtv. végrehajtási rendeletének módosítása tartalmazza majd.
A vadaskertek tekintetében a változások egyebek mellett a hatósági felügyeletre, az alhaszonbérletre, az adminisztrációra és a kertekben tartható állománynagyságra vonatkozó rendelkezéseket érintenek.
A Vtv. módosításáról a jogszabályalkotó Agrárminisztérium folyamatosan egyeztetett a vadászati érdekképviseletekkel, miként a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet szükségessé vált módosításával kapcsolatban is kikérte, kikéri a véleményünket és javaslatainkat. Ezúton is köszönjük a szaktárcának – úgy is, mint stratégiai partnere – a proaktív hozzáállást és meglátásaink figyelembe vételét!
A Vtv.-t is módosító, az Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi XIX. törvény a Magyar Közlöny május 9-ei, 52. számában jelent meg.
A követhetőséget segítve egységes szerkezetben, a változásokat korrektúrával kiemelve közzétesszük a Vtv. május 16-áig hatályos szövegét. Ezt ide kattintva töltheti le.(Microsoft Word formátum)
A Vtv. mindenkor hatályos állapota ide kattintva érhető el a Nemzeti Jogszabálytárban.
Forrás: OMVK