Egy kereskedő család Zsadányban

Egy kereskedő család Zsadányban

Zsadány község Békés megye északi részén fekszik. A régi öregek, meg a környező falvak lakói is úgy emlegetik: a „zsíros Zsadány” – utalva a gazdag földekre, a jómódú gazdákra, boltokra, kereskedőkre.

Zsadány község Békés megye északi részén fekszik. A régi öregek, meg a környező falvak lakói is úgy emlegetik: a „zsíros Zsadány” – utalva a gazdag földekre, a jómódú gazdákra, boltokra, kereskedőkre. Jó földek vették, veszik körül ma is a falut. Ha számba vesszük, hogy négy út is összefut itt, akkor érthető, hogy már száz éve gazdag okos emberek lakták, népesítették be ezt a települést. Juricskayék, Shwarczék, Friedék, gazdag kereskedők, géptulajdonosok éltek itt. Ma Gyuláról Debrecenbe ezen az úton lehet eljutni a legrövidebben, csak ez hoz némi szívdobogást ebbe térségbe, pedig kiaknázatlan erőforrások sora rejlik ma is a községben és az Észak-Békési térségben. Beszélik, hogy az autópálya is itt mehet el a falu körül s az jó is, meg rossz is lehet. Most a karácsonyi készülődés alatt, hajnalban még „sötít” van, ahogy errefelé tájszólásban mondják, amikor Bedő József, a Bedő ABC tulajdonosa elfordítja a zárat a boltja ajtaján. Ma reggel együtt nyitjuk a boltot. Adventben járunk.

Bedő József, az egyik legkorábban kelő ember a faluban, a boltja itt áll a település közepén. Gyorsan, a lámpát felütve, hamar bekapcsolja a kemencét, mert itt nyitásra már friss pékárunak kell lennie. Jönnek a törzsvásárlók, mennek a gyerekek iskolába, óvodába, s a kifli, zsemle, meg minden más finomságra számítanak ők is, meg a szülők is.

Gyerünk! Sietni kell! Azután végig szaladja az üzletet. Minden rendben van-e, mennek-e a hűtők a húsoknál, a csemege pultnál, a tejes hűtőnél. Nem törtek-e be? – kérdem. Mosolyog rám, hogy Zsadány nem olyan hely, meg egyébként is, a szomszédban itt van a rendőrőrs s meglátom, ma még egyenruhásokat is fogunk látni!

A faluban még éppen csak dereng, hiszen így decemberben csak hét óra után kel fel a nap s előbb a kenyeret hozzák meg, aminek a szállítóját alá kell írni, majd jön a szódás Sarkadról, meg a friss újság is, hiszen itt a postán kívül nem lehet máshol újságot venni. A helyi lapok mellett a hazai napilapok, magazinok, vadászújság is jár. Szeretnek olvasni az emberek, még szombaton is van kézbesítés, de vannak, akik itt veszik meg. Majd jönnek a vadászok is – teszi hozzá –s mosolyog, mert vidéken nagy keletje van a vadászatnak. Itt a faluban is sok vadász van, meg a környékben mindenfelé – meg persze én is nagyon régóta vadászok. Tudja is, azért mondja!

Ahogy toljuk ki a friss újságot a bolt elé, úgy kiáltanak be az emberek: Jó reggelt! Majd kicsit később jön az asszony a süteményért, mert beteg lett a gyerek!

Jóska, csak visszaint, hogy nyugodt lehet, félre lesz téve a barackos. Oda azt kell félretenni. S mikor már forró a sütő, végre be tudjuk tenni az első tepsiket. Gyere Péter, igyunk most egy kávét.

Még alig múlt el fél hat.

Tudod, amikor kezdtem és elvégeztem az iskolát Vésztőn indultam el a vendéglátásban. Volt akkor ott egy nagyszerű vendéglátós hely: a Pipacs: „Három csillag meg zene”. Jaj, hát ott óriási élet volt s mikor éppen csak kikerültem az iskolából, körülöttem csak az öregek voltak, s mind megszerettek. Pincér voltam. Nagyon, nagyon sokan laktak akkor a falvakban, meg Vésztő fontos hely volt, sokkal nagyobb, mint itt a környékbeli települések. Reggel jöttek a vendégek, ment az üzlet. Sok pénz volt nálam s alig voltam 18 éves. Amikor aztán este lett, akkor kellett elszámolni a pénzzel. Akkor 79-ben volt, hogy 14 000 forint ment át naponta a kezemen. Emlékszem a szomszédban volt egy cipőüzlet és 11 után mindig elcsendesedett minden. Ekkor az öregekkel, meg a zenészekkel átmentünk a szomszéd suszterhez és ultiztunk! Aztán gyorsan vissza!

Sokáig aztán nem élvezhettem a mókát, mert behívtak katonának és szerencsére vagy szerencsétlenségemre – nevet, akkor ismertem Böbi nénédet! – Amire egyszer csak felkiáltott, mert Erzsike a felesége jól belecsípett, mert a nyitott ajtón nem vettük észre, hogy bejött az ajtón! Te Jóska – nevet! És mind a ketten belepirultak! Persze, hiszen azon a nyáron, itt szemközt működött a mozi és ott ismerkedtünk meg. Meghívtam egy Bambira… azzal kezdődött el minden…néz rá még mindig csillogó szemekkel Jóskára Erzsike!

Egy fürge lábú, élénk szemű ember lép be és a friss kenyérből, még úgy a ládából, lekap egyet. Korán keltem, menni kell, mert Mezőgyánba megyünk fát vágni. Estig kint leszünk, – mondja. Éppen csak megáll fizetni, aztán eltűnik a hajnali szürkületben.

Böbi nénéddel nem is gondolkoztunk sokat, és ahogy engem elvittek Szegedre katonának, már Böbikét vártunk. Az első kiképzés után már alig vártam, hogy elengedjenek és két-három hetente jöttem is haza. Előbb Szegeden, majd Újszentivánon voltam rádiós. Hát mit ne mondjak, nehezen tudtam hazajönni, mert előbb be kellett menni Szegedre, onnan Csabára, vagy Gyulára s úgy jöttem Zsadányba, de végül csak nehezen eltelt az is.

Csongrádtól Nógrádig a zsadányi Bedő ABC-ben! Kattints a képre és kövesd a Facebookon is!

Egy nap sem telt a leszerelésemtől, már itt dolgoztam szemben a sütőüzemben, Böbi nénéd meg vitte itt szemközt a zöldséges-gyümölcsös bódét. Abban árult. Mindent, ami kellett a falunak, azt itt meg lehetett venni. Juj, nagyon sokat dolgoztak! Még a magasplatós IFÁ-k meg Zillek voltak s onnan pakoltak mindent le kézzel. Nagy nehéz krumplis ládák, gyümölcsös ládák. Bizony, még java fából volt! Hol voltak akkor még a mozgó hátfalas kocsik, meg a hidraulikus békák! Böbikéék pedig kicsi koruktól segítenek. Sokan el se tudják képzelni, hogy a mi korosztályunk mennyit dolgozott! Pedig, hidd el, nem volt régen, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Akkor kellett nagyon figyelni, rakosgatni a forintokat, hogy hogyan legyen a jó? Senki se tudta… El sem mertük hinni, hogy valaha is saját boltunk lehessen, mi nekünk mindig csak bérelni lehetett.

Aztán egyre másra érkeznek a vásárlók.. Várjatok egy kicsit, mert még nem sült ki! De csak mosolyog Jóska, mert itt minden percre pontosan előre ütemezett s a kesztyűvel a kezén már ugrálnak a helyükre a pogácsák, kiflik, miegymás. Mindenkinek, ami kell! Maradhat, tegyek még rá egyet? Tegyél Jóska! Tegnap is jó volt!  A régi mérleg, még a mutatós, ami az elsők között lett Jóskáé, a kis 500 grammos, minden évben megkapja a hitelesítést! Nem engedem el, együtt kezdtünk! Figyeli az íves skálát, hol áll meg a mutató?

Így megy. Hogy menne másképpen? Pontosan, precízen, kedvesen, jól. Olyan nincs Péter, hogy nincs. Van, volt, lesz! Egy kereskedő nem engedhet el senkit. S hirtelen utána is kiált az egyik asszonynak, hogy a barackosat legyen kedves elvinni a kolleganőnek az óvodába!

A kasszánál fiatalok állnak, ők meg Mezőgyánból jönnek Zsadányba és a helyi tehenészetben dolgoznak. Bizony, itt a fiatalok már szinte csak kártyával fizetnek. Vannak, akik telefonra vásárolnak kreditet. Terminálnak lenni kell! Mindent meg kell oldani. Ti mióta dolgoztok Zsadányban? Van az úgy hét éve. Ketten jövünk minden reggel, aztán itt meg szoktuk venni a reggelit, itt indul a nap. Nagyon helyes – teszi hozzá Jóska!

Egy magas, de nagyon fiatal fiú lép be és ez a két srác köszön neki, aztán mennek tovább. Milyen a gyakorlat, fiatalúr?! Fogadja Jóska! Nagyon jó! Nagyon, már alig vártam a suliban, hogy jöhessek dolgozni. Otthon apu gépeit jól kezelem. Megengedték volna, hogy vezethessek itt is, csak a jogosítvány még nincs kész, de januárra meglesz! A technikusi után jövök is vissza! Mellette meg tudjuk csinálni apu földjeit is, jó lenne itthon dolgozni! Szeretek Zsadányban!

Itt a környékben mostanság a Gál Ferenc Főiskola Békési Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium szakjait választják a diákok. Nagyon menő – mondják. Például Okányban olyan sokan járnak oda, hogy szinte minden évfolyamban van okányi gyerek s addig-addig, míg a gyakorlatokra érkező srácok, felsősök végezve már egymást tanítják. Mit ne mondjak, egyik, másik cégnél nagyon jó hangulat van. Különösen ott ahol mindenki focizik, vagy focizott a helyi csapatban. Az itt nagyon megy. Minden falunak van csapata. Egyik jobb, a másik erősebb. No, meg az okányiak NB 2-ben rúgják a bőrt. Annak drukkol most sok mindenki. Egy helyi mezőgazdasági vállalkozó terelgeti a csapatot. Az Ökrös Sanyi! Össze is szedte a fiatalokat a faluból!

Vadászok jönnek, de már befelé, mert vége van a reggeli húzásnak és az ismerősök között régi barátok is feltűnnek. Persze mindenkit ismerek én is! Na, emlékszel, amikor Tölgyfásban jöttél? Mi meg szalonnát sütöttünk? Akkor nyáron vettétek az új MTZ-t! Jaj, Péter, de régen volt! Sokan megállnak a vadászok közül is, mindenki ismer mindenkit, hiszen faluhelyt vagyunk.

Aztán jönnek sorra a buszok, mennek az emberek, nyílik a polgármesteri hivatal. Jönnek a közmunkások. Van, aki bent van a faluban, a vízügyesek meg mennek ki a határba. Ki hova jutott, kinek mi tetszik, jobban arra felé veszi az irányt. A szabadabbja, inkább megyen vízügyesnek, de ott sok okos, értelmes gépész, festő, szakmás ember is dolgozik, ahogyan a faluban dolgozó emberek között is. Nem egyszerű megtalálni a sorát, de ügyes emberek lakják most is a tájat. Sokan festenek, vannak fűtők, akik a közintézményben dolgoznak, udvarosok. Munka van bőven, és aki akarja, megtalálja a számítását – persze nem egyszerű. Munka kevesebb van, de bizony azért érti az itteni ember. Kezére is esik. Ha bozótot, cserjést, kökényest kell irtani, vagy a halastóra kell plusz hálós, lesz biztosan jelentkező. Persze előbb a tavalyiak – az a sora. Érteni kell az emberek nyelvén s meg kell hagyni a számítását a másiknak is, hogy boldoguljon. Ami itt kicsiben működik, az működik nagyban is…

Aztán nyolc óra előtt jönnek az iskolások és sorba a többi ismerős újfent! Egy egyenruha tűnik fel az ajtóban! Mondtam Péter, ma még rendőrt is fogunk látni! Pántya Imre, a rendőrőrs parancsnoka az. Jó látni, mert ő is egy azok közül a fiatalok közül, akik főiskola után hazajöttek, pedig a rendőrtiszti után Pesten, világot látva, biztos ő is sok lehetőséget kapott. Mégis vagyunk egy páran, akik úgy döntöttek Zsadányban maradnak!

Szusszanjunk egyet!

Ilyenkor, – néz fel Jóska az órára – van egy kis szünet, majd aztán jönnek a helyi lakosok megint, meg indul az átmenő. Gyere, együnk egy sonkásat!

Tudod, itt ez a bolt nem állt még, csak az a kis bolt a megállóval szemben. Ahogy lehetett, arra törekedtünk Erzsikével, hogy saját, sajátunk legyen. Még a rendszerváltás előtt sikerült kibérelni a boltot, azt a kicsit itt szemközt. Annyi volt csak! Még raktárunk sem volt csak egy konténer, úgy forgalmaztunk le mindent. Aztán jött a változás és az ÁFÉSZ-t otthagytuk, saját lábra álltunk. Igen, az nagy döntés volt. Úgy képzeld el, hogy a tsz-től, mert az sokáig még megvolt, minden évben úgy kellett szerződést kötnünk, hogy bérelhessük az üzletet. Mindig így karácsony előtt tudtuk meghosszabbítani. Így mentünk neki minden karácsonynak. Úgy szusszantunk le a fotelba, a fa alá Erzsikével, hogy nekünk már megvan a karácsonyi ajándékunk! Sokat aggódtunk.

Hogy a vendéglátásban kezdtünk, nyaranta el kezdtünk fagyit is árulni. Gyuláról Erzsike nagyon jó gyümölcsvelőt tudott rendelni. Akkor is, most is, sok busz jött, ment, meg a helyieknek is tudtunk kedveskedni. Jól ment, de növekedni kellett nekünk is és egyszer csak jött, hogy végleg megszűnik a tsz. Felbomlott, megbillent és akkor sikerült megvenni a kisüzletet. A helyi gazdák akkor kezdtek megerősödni, a régi családok visszakapták a földeket, megmozdult valami.

A kenyérbolt még működött és pékség sokat sütött. Jöttek a kunszállásiak és 1998-ban megkaptam a Fornettitől az ajánlatot. Elkezdtünk sütni. A friss fornetti nagyon menő dolog volt, sok ízzel. Meg tényleg a fagyasztott áru akkor indult és ebben nagy sikereket értünk el. Kezdett megtelni a bolt, amikor itt ez a ház megüresedett. Akkor nagy fába vágtuk a fejszénket: elhatároztuk, hogy építünk egy nagy boltot.

Hozzá kell tennünk, hogy emiatt a REÁL-nak nagyon hálásak vagyunk, támogatott bennünket. Az árukészletét mi még kiegészítjük most is, főleg azokkal a termékekkel, amiket a falubeliek keresnek. Ez a virág, zöldségvetőmagtól egészen a gyümölcscsemetékig bezáróan mindent magába ölel. Holnap lesz – Erzsike hoz Debrecenből! Ma is van olyan dolog, amit így hozunk meg. Erre figyelni kell!

Így egyre több és több áru van most már a polcokon s ez hétről hétre változik, cserélődik, bővül. Ilyen a kereskedelem. De leltározni, az árufogyást nem kell ma sem számítógépre vinni, több mint 6000 terméket árulunk, és ahogyan a régi boltosoktól tanultam, mindent fejből rendelünk – meséli Bedő József.

A gyerekek közben felnőttek. Böbike, emlékszem még kisiskolás volt, amikor már fagyit árult, Peti meg nagyon sokat segített pakolni, rakodni mindig. Ahogy mi korán keltünk, ők ugyanúgy keltek velünk, meg mentek papáékhoz. Sokat voltak otthon, mama sokat főzött a gyerekeknek. Böbi aztán gazdasági főiskolára ment, Peti meg építésznek tanul Debrecenben – idén végez!

Ahogy lépdelünk a hajnali szürkületből a délelőtt felé, úgy a vásárlók is megváltoznak s a kosarakba is más gyűlik. Jóska! Adjál már nekem margarint, meg kakaód van-e az a jó fajta, mert jönnek a gyerekik haza, tortát sütök nekik! Persze Marika néni, hogy ne lenne..

Aztán jönnek az idősebbek s politizálunk. Na, hát az autópálya máris téma, a határátkelő, hogy megnyitott Harsányban és csak szombatonként van nyitva, no meg, hogy újra lehet halat venni Ugrán, mert a Halgazdaság Kft. többször visz a piacra élőhalat. Azért ez még mindig nagy újdonság. Meg ki van ám világítva a begécsi halastó (Zsadány mellett), mint a karácsonyfa. Még azt hittem múltkor, hogy eltévedtem, amikor mentem Fancsikára! Na, ezen jót derülnek! De az autópálya, hogy Debrecent összekötik Csabával, onnan meg megy le a határra, azért most mégis csak a legfontosabb.

Jönnek a vélemények, hogy megy az Szeghalomnak! Mire a másik: minek menne arra, hiszen ott van már egy út, errefelé kell hozni, Vésztőnek. Régen is Vésztőnek ment volna, csak megfúrták. Másképpen volt akkor a döntés! Másképpen…Ha most nem hoznak ide utat, nem lesz ebből a környékből semmi. A Komádi hídon nagy teherrel nem lehet átmenni, s ha szállítmányozni nem lehet, be fogunk megint ragadni. Út kell, híd kell!! A többit meg elrendezik a gyerekek. Mi mán abban nem fogunk részt venni, de most ezt ki kell járni – nyugtázza egy komoly hangú ember és kalapját szemibe húzva beteszi az ajtót. Biz’a, ebben igaza van megint… mondják.

Aztán kézről kézre jár a kilincs, jönnek az emberek, beszél, formálja a véleményét a falu. Lassan, lassan majd kialakul. Jóska meg-megáll, Erzsike összegyűjtötte a megrendelést, jön péntek reggelre a friss hús. Ennyit, meg ennyit kell félretenni ebből is, abból is. Minden napon más és más igény van. Aki biztosra akar menni, felíratja. Régi szokás ez már itt Zsadányban, no meg faluhelyen. Megjön a nagyapa. Erzsike édesapja. Sok szeretettel fogadják. Látom, hogy segítene, de nyolcvan év után inkább csak arrébb, arrébb áll, hogy nehogy útba legyen. Dehogy van útban, dehogy van –  és Jóska és Erzsike belekarol édesapjába.

Hamarosan dél van, papa. Jöjjön, hazamegyünk ebédelni. Karácsonykor meg Peti megy magáért, el ne induljon biciklivel. Jóska csak neveti, mert tudja, hogy a zsadányi ember olyan, ha egyszer a fejébe vesz valamit és eldönti, abból csak a Jóisten verheti ki.

A Bedő család készül a karácsonyra. Már nem aggódnak a boltbérlet hosszabbítása miatt. Tervezik a jövőt, várják a hamarosan megszülető kisunokát és szíves szóval kívánnak a falubelieknek és az átutazóknak kellemes ünnepeket.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató

Forrás: Agro Jager News – https://agrojager.hu/emberek-eletek/2018/12/18/egy-kereskedo-csalad-zsadanyban/