Emberek, életek
Egy kereskedő család Zsadányban
Zsadány község Békés megye északi részén fekszik. A régi öregek, meg a környező falvak lakói is úgy emlegetik: a „zsíros Zsadány” – utalva a gazdag földekre, a jómódú gazdákra, boltokra, kereskedőkre.
Zsadány község Békés megye északi részén fekszik. A régi öregek, meg a környező falvak lakói is úgy emlegetik: a „zsíros Zsadány” – utalva a gazdag földekre, a jómódú gazdákra, boltokra, kereskedőkre. Jó földek vették, veszik körül ma is a falut. Ha számba vesszük, hogy négy út is összefut itt, akkor érthető, hogy már száz éve gazdag okos emberek lakták, népesítették be ezt a települést. Juricskayék, Shwarczék, Friedék, gazdag kereskedők, géptulajdonosok éltek itt. Ma Gyuláról Debrecenbe ezen az úton lehet eljutni a legrövidebben, csak ez hoz némi szívdobogást ebbe térségbe, pedig kiaknázatlan erőforrások sora rejlik ma is a községben és az Észak-Békési térségben. Beszélik, hogy az autópálya is itt mehet el a falu körül s az jó is, meg rossz is lehet. Most a karácsonyi készülődés alatt, hajnalban még „sötít” van, ahogy errefelé tájszólásban mondják, amikor Bedő József, a Bedő ABC tulajdonosa elfordítja a zárat a boltja ajtaján. Ma reggel együtt nyitjuk a boltot. Adventben járunk.
Bedő József, az egyik legkorábban kelő ember a faluban, a boltja itt áll a település közepén. Gyorsan, a lámpát felütve, hamar bekapcsolja a kemencét, mert itt nyitásra már friss pékárunak kell lennie. Jönnek a törzsvásárlók, mennek a gyerekek iskolába, óvodába, s a kifli, zsemle, meg minden más finomságra számítanak ők is, meg a szülők is.

Gyerünk! Sietni kell! Azután végig szaladja az üzletet. Minden rendben van-e, mennek-e a hűtők a húsoknál, a csemege pultnál, a tejes hűtőnél. Nem törtek-e be? – kérdem. Mosolyog rám, hogy Zsadány nem olyan hely, meg egyébként is, a szomszédban itt van a rendőrőrs s meglátom, ma még egyenruhásokat is fogunk látni!
A faluban még éppen csak dereng, hiszen így decemberben csak hét óra után kel fel a nap s előbb a kenyeret hozzák meg, aminek a szállítóját alá kell írni, majd jön a szódás Sarkadról, meg a friss újság is, hiszen itt a postán kívül nem lehet máshol újságot venni. A helyi lapok mellett a hazai napilapok, magazinok, vadászújság is jár. Szeretnek olvasni az emberek, még szombaton is van kézbesítés, de vannak, akik itt veszik meg. Majd jönnek a vadászok is – teszi hozzá –s mosolyog, mert vidéken nagy keletje van a vadászatnak. Itt a faluban is sok vadász van, meg a környékben mindenfelé – meg persze én is nagyon régóta vadászok. Tudja is, azért mondja!

Ahogy toljuk ki a friss újságot a bolt elé, úgy kiáltanak be az emberek: Jó reggelt! Majd kicsit később jön az asszony a süteményért, mert beteg lett a gyerek!
Jóska, csak visszaint, hogy nyugodt lehet, félre lesz téve a barackos. Oda azt kell félretenni. S mikor már forró a sütő, végre be tudjuk tenni az első tepsiket. Gyere Péter, igyunk most egy kávét.
Még alig múlt el fél hat.
Tudod, amikor kezdtem és elvégeztem az iskolát Vésztőn indultam el a vendéglátásban. Volt akkor ott egy nagyszerű vendéglátós hely: a Pipacs: „Három csillag meg zene”. Jaj, hát ott óriási élet volt s mikor éppen csak kikerültem az iskolából, körülöttem csak az öregek voltak, s mind megszerettek. Pincér voltam. Nagyon, nagyon sokan laktak akkor a falvakban, meg Vésztő fontos hely volt, sokkal nagyobb, mint itt a környékbeli települések. Reggel jöttek a vendégek, ment az üzlet. Sok pénz volt nálam s alig voltam 18 éves. Amikor aztán este lett, akkor kellett elszámolni a pénzzel. Akkor 79-ben volt, hogy 14 000 forint ment át naponta a kezemen. Emlékszem a szomszédban volt egy cipőüzlet és 11 után mindig elcsendesedett minden. Ekkor az öregekkel, meg a zenészekkel átmentünk a szomszéd suszterhez és ultiztunk! Aztán gyorsan vissza!
Sokáig aztán nem élvezhettem a mókát, mert behívtak katonának és szerencsére vagy szerencsétlenségemre – nevet, akkor ismertem Böbi nénédet! – Amire egyszer csak felkiáltott, mert Erzsike a felesége jól belecsípett, mert a nyitott ajtón nem vettük észre, hogy bejött az ajtón! Te Jóska – nevet! És mind a ketten belepirultak! Persze, hiszen azon a nyáron, itt szemközt működött a mozi és ott ismerkedtünk meg. Meghívtam egy Bambira… azzal kezdődött el minden…néz rá még mindig csillogó szemekkel Jóskára Erzsike!

Egy fürge lábú, élénk szemű ember lép be és a friss kenyérből, még úgy a ládából, lekap egyet. Korán keltem, menni kell, mert Mezőgyánba megyünk fát vágni. Estig kint leszünk, – mondja. Éppen csak megáll fizetni, aztán eltűnik a hajnali szürkületben.
Böbi nénéddel nem is gondolkoztunk sokat, és ahogy engem elvittek Szegedre katonának, már Böbikét vártunk. Az első kiképzés után már alig vártam, hogy elengedjenek és két-három hetente jöttem is haza. Előbb Szegeden, majd Újszentivánon voltam rádiós. Hát mit ne mondjak, nehezen tudtam hazajönni, mert előbb be kellett menni Szegedre, onnan Csabára, vagy Gyulára s úgy jöttem Zsadányba, de végül csak nehezen eltelt az is.

Csongrádtól Nógrádig a zsadányi Bedő ABC-ben! Kattints a képre és kövesd a Facebookon is!
Egy nap sem telt a leszerelésemtől, már itt dolgoztam szemben a sütőüzemben, Böbi nénéd meg vitte itt szemközt a zöldséges-gyümölcsös bódét. Abban árult. Mindent, ami kellett a falunak, azt itt meg lehetett venni. Juj, nagyon sokat dolgoztak! Még a magasplatós IFÁ-k meg Zillek voltak s onnan pakoltak mindent le kézzel. Nagy nehéz krumplis ládák, gyümölcsös ládák. Bizony, még java fából volt! Hol voltak akkor még a mozgó hátfalas kocsik, meg a hidraulikus békák! Böbikéék pedig kicsi koruktól segítenek. Sokan el se tudják képzelni, hogy a mi korosztályunk mennyit dolgozott! Pedig, hidd el, nem volt régen, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Akkor kellett nagyon figyelni, rakosgatni a forintokat, hogy hogyan legyen a jó? Senki se tudta… El sem mertük hinni, hogy valaha is saját boltunk lehessen, mi nekünk mindig csak bérelni lehetett.

Aztán egyre másra érkeznek a vásárlók.. Várjatok egy kicsit, mert még nem sült ki! De csak mosolyog Jóska, mert itt minden percre pontosan előre ütemezett s a kesztyűvel a kezén már ugrálnak a helyükre a pogácsák, kiflik, miegymás. Mindenkinek, ami kell! Maradhat, tegyek még rá egyet? Tegyél Jóska! Tegnap is jó volt! A régi mérleg, még a mutatós, ami az elsők között lett Jóskáé, a kis 500 grammos, minden évben megkapja a hitelesítést! Nem engedem el, együtt kezdtünk! Figyeli az íves skálát, hol áll meg a mutató?
Így megy. Hogy menne másképpen? Pontosan, precízen, kedvesen, jól. Olyan nincs Péter, hogy nincs. Van, volt, lesz! Egy kereskedő nem engedhet el senkit. S hirtelen utána is kiált az egyik asszonynak, hogy a barackosat legyen kedves elvinni a kolleganőnek az óvodába!

A kasszánál fiatalok állnak, ők meg Mezőgyánból jönnek Zsadányba és a helyi tehenészetben dolgoznak. Bizony, itt a fiatalok már szinte csak kártyával fizetnek. Vannak, akik telefonra vásárolnak kreditet. Terminálnak lenni kell! Mindent meg kell oldani. Ti mióta dolgoztok Zsadányban? Van az úgy hét éve. Ketten jövünk minden reggel, aztán itt meg szoktuk venni a reggelit, itt indul a nap. Nagyon helyes – teszi hozzá Jóska!
Egy magas, de nagyon fiatal fiú lép be és ez a két srác köszön neki, aztán mennek tovább. Milyen a gyakorlat, fiatalúr?! Fogadja Jóska! Nagyon jó! Nagyon, már alig vártam a suliban, hogy jöhessek dolgozni. Otthon apu gépeit jól kezelem. Megengedték volna, hogy vezethessek itt is, csak a jogosítvány még nincs kész, de januárra meglesz! A technikusi után jövök is vissza! Mellette meg tudjuk csinálni apu földjeit is, jó lenne itthon dolgozni! Szeretek Zsadányban!
Itt a környékben mostanság a Gál Ferenc Főiskola Békési Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium szakjait választják a diákok. Nagyon menő – mondják. Például Okányban olyan sokan járnak oda, hogy szinte minden évfolyamban van okányi gyerek s addig-addig, míg a gyakorlatokra érkező srácok, felsősök végezve már egymást tanítják. Mit ne mondjak, egyik, másik cégnél nagyon jó hangulat van. Különösen ott ahol mindenki focizik, vagy focizott a helyi csapatban. Az itt nagyon megy. Minden falunak van csapata. Egyik jobb, a másik erősebb. No, meg az okányiak NB 2-ben rúgják a bőrt. Annak drukkol most sok mindenki. Egy helyi mezőgazdasági vállalkozó terelgeti a csapatot. Az Ökrös Sanyi! Össze is szedte a fiatalokat a faluból!

Vadászok jönnek, de már befelé, mert vége van a reggeli húzásnak és az ismerősök között régi barátok is feltűnnek. Persze mindenkit ismerek én is! Na, emlékszel, amikor Tölgyfásban jöttél? Mi meg szalonnát sütöttünk? Akkor nyáron vettétek az új MTZ-t! Jaj, Péter, de régen volt! Sokan megállnak a vadászok közül is, mindenki ismer mindenkit, hiszen faluhelyt vagyunk.
Aztán jönnek sorra a buszok, mennek az emberek, nyílik a polgármesteri hivatal. Jönnek a közmunkások. Van, aki bent van a faluban, a vízügyesek meg mennek ki a határba. Ki hova jutott, kinek mi tetszik, jobban arra felé veszi az irányt. A szabadabbja, inkább megyen vízügyesnek, de ott sok okos, értelmes gépész, festő, szakmás ember is dolgozik, ahogyan a faluban dolgozó emberek között is. Nem egyszerű megtalálni a sorát, de ügyes emberek lakják most is a tájat. Sokan festenek, vannak fűtők, akik a közintézményben dolgoznak, udvarosok. Munka van bőven, és aki akarja, megtalálja a számítását – persze nem egyszerű. Munka kevesebb van, de bizony azért érti az itteni ember. Kezére is esik. Ha bozótot, cserjést, kökényest kell irtani, vagy a halastóra kell plusz hálós, lesz biztosan jelentkező. Persze előbb a tavalyiak – az a sora. Érteni kell az emberek nyelvén s meg kell hagyni a számítását a másiknak is, hogy boldoguljon. Ami itt kicsiben működik, az működik nagyban is…

Aztán nyolc óra előtt jönnek az iskolások és sorba a többi ismerős újfent! Egy egyenruha tűnik fel az ajtóban! Mondtam Péter, ma még rendőrt is fogunk látni! Pántya Imre, a rendőrőrs parancsnoka az. Jó látni, mert ő is egy azok közül a fiatalok közül, akik főiskola után hazajöttek, pedig a rendőrtiszti után Pesten, világot látva, biztos ő is sok lehetőséget kapott. Mégis vagyunk egy páran, akik úgy döntöttek Zsadányban maradnak!
Szusszanjunk egyet!
Ilyenkor, – néz fel Jóska az órára – van egy kis szünet, majd aztán jönnek a helyi lakosok megint, meg indul az átmenő. Gyere, együnk egy sonkásat!
Tudod, itt ez a bolt nem állt még, csak az a kis bolt a megállóval szemben. Ahogy lehetett, arra törekedtünk Erzsikével, hogy saját, sajátunk legyen. Még a rendszerváltás előtt sikerült kibérelni a boltot, azt a kicsit itt szemközt. Annyi volt csak! Még raktárunk sem volt csak egy konténer, úgy forgalmaztunk le mindent. Aztán jött a változás és az ÁFÉSZ-t otthagytuk, saját lábra álltunk. Igen, az nagy döntés volt. Úgy képzeld el, hogy a tsz-től, mert az sokáig még megvolt, minden évben úgy kellett szerződést kötnünk, hogy bérelhessük az üzletet. Mindig így karácsony előtt tudtuk meghosszabbítani. Így mentünk neki minden karácsonynak. Úgy szusszantunk le a fotelba, a fa alá Erzsikével, hogy nekünk már megvan a karácsonyi ajándékunk! Sokat aggódtunk.
Hogy a vendéglátásban kezdtünk, nyaranta el kezdtünk fagyit is árulni. Gyuláról Erzsike nagyon jó gyümölcsvelőt tudott rendelni. Akkor is, most is, sok busz jött, ment, meg a helyieknek is tudtunk kedveskedni. Jól ment, de növekedni kellett nekünk is és egyszer csak jött, hogy végleg megszűnik a tsz. Felbomlott, megbillent és akkor sikerült megvenni a kisüzletet. A helyi gazdák akkor kezdtek megerősödni, a régi családok visszakapták a földeket, megmozdult valami.
A kenyérbolt még működött és pékség sokat sütött. Jöttek a kunszállásiak és 1998-ban megkaptam a Fornettitől az ajánlatot. Elkezdtünk sütni. A friss fornetti nagyon menő dolog volt, sok ízzel. Meg tényleg a fagyasztott áru akkor indult és ebben nagy sikereket értünk el. Kezdett megtelni a bolt, amikor itt ez a ház megüresedett. Akkor nagy fába vágtuk a fejszénket: elhatároztuk, hogy építünk egy nagy boltot.
Hozzá kell tennünk, hogy emiatt a REÁL-nak nagyon hálásak vagyunk, támogatott bennünket. Az árukészletét mi még kiegészítjük most is, főleg azokkal a termékekkel, amiket a falubeliek keresnek. Ez a virág, zöldségvetőmagtól egészen a gyümölcscsemetékig bezáróan mindent magába ölel. Holnap lesz – Erzsike hoz Debrecenből! Ma is van olyan dolog, amit így hozunk meg. Erre figyelni kell!
Így egyre több és több áru van most már a polcokon s ez hétről hétre változik, cserélődik, bővül. Ilyen a kereskedelem. De leltározni, az árufogyást nem kell ma sem számítógépre vinni, több mint 6000 terméket árulunk, és ahogyan a régi boltosoktól tanultam, mindent fejből rendelünk – meséli Bedő József.
A gyerekek közben felnőttek. Böbike, emlékszem még kisiskolás volt, amikor már fagyit árult, Peti meg nagyon sokat segített pakolni, rakodni mindig. Ahogy mi korán keltünk, ők ugyanúgy keltek velünk, meg mentek papáékhoz. Sokat voltak otthon, mama sokat főzött a gyerekeknek. Böbi aztán gazdasági főiskolára ment, Peti meg építésznek tanul Debrecenben – idén végez!
Ahogy lépdelünk a hajnali szürkületből a délelőtt felé, úgy a vásárlók is megváltoznak s a kosarakba is más gyűlik. Jóska! Adjál már nekem margarint, meg kakaód van-e az a jó fajta, mert jönnek a gyerekik haza, tortát sütök nekik! Persze Marika néni, hogy ne lenne..

Aztán jönnek az idősebbek s politizálunk. Na, hát az autópálya máris téma, a határátkelő, hogy megnyitott Harsányban és csak szombatonként van nyitva, no meg, hogy újra lehet halat venni Ugrán, mert a Halgazdaság Kft. többször visz a piacra élőhalat. Azért ez még mindig nagy újdonság. Meg ki van ám világítva a begécsi halastó (Zsadány mellett), mint a karácsonyfa. Még azt hittem múltkor, hogy eltévedtem, amikor mentem Fancsikára! Na, ezen jót derülnek! De az autópálya, hogy Debrecent összekötik Csabával, onnan meg megy le a határra, azért most mégis csak a legfontosabb.
Jönnek a vélemények, hogy megy az Szeghalomnak! Mire a másik: minek menne arra, hiszen ott van már egy út, errefelé kell hozni, Vésztőnek. Régen is Vésztőnek ment volna, csak megfúrták. Másképpen volt akkor a döntés! Másképpen…Ha most nem hoznak ide utat, nem lesz ebből a környékből semmi. A Komádi hídon nagy teherrel nem lehet átmenni, s ha szállítmányozni nem lehet, be fogunk megint ragadni. Út kell, híd kell!! A többit meg elrendezik a gyerekek. Mi mán abban nem fogunk részt venni, de most ezt ki kell járni – nyugtázza egy komoly hangú ember és kalapját szemibe húzva beteszi az ajtót. Biz’a, ebben igaza van megint… mondják.
Aztán kézről kézre jár a kilincs, jönnek az emberek, beszél, formálja a véleményét a falu. Lassan, lassan majd kialakul. Jóska meg-megáll, Erzsike összegyűjtötte a megrendelést, jön péntek reggelre a friss hús. Ennyit, meg ennyit kell félretenni ebből is, abból is. Minden napon más és más igény van. Aki biztosra akar menni, felíratja. Régi szokás ez már itt Zsadányban, no meg faluhelyen. Megjön a nagyapa. Erzsike édesapja. Sok szeretettel fogadják. Látom, hogy segítene, de nyolcvan év után inkább csak arrébb, arrébb áll, hogy nehogy útba legyen. Dehogy van útban, dehogy van – és Jóska és Erzsike belekarol édesapjába.
Hamarosan dél van, papa. Jöjjön, hazamegyünk ebédelni. Karácsonykor meg Peti megy magáért, el ne induljon biciklivel. Jóska csak neveti, mert tudja, hogy a zsadányi ember olyan, ha egyszer a fejébe vesz valamit és eldönti, abból csak a Jóisten verheti ki.

A Bedő család készül a karácsonyra. Már nem aggódnak a boltbérlet hosszabbítása miatt. Tervezik a jövőt, várják a hamarosan megszülető kisunokát és szíves szóval kívánnak a falubelieknek és az átutazóknak kellemes ünnepeket.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató
Emberek, életek
Felszentelték az okányi Boldog Apor Vilmos templomot – GALÉRIÁVAL
Okányról már több alkalommal írtunk, itt, az Agro Jager News hasábjain. Az elmúlt évek alatt megismerhettünk gazdálkodókat, jártuk, hajtottuk a sűrűket, vadásztunk a történelmi Bihar vármegyéhez tartozó településen, amely ma már Észak-Békéshez tartozik. Történelmi kapcsolódása azonban mindig felbukkan Biharhoz, Nagyváradhoz. Most pedig már két tornya lett a községnek – fogalmazott Szívós László, a település polgármestere. Dr. Kiss-Rigó László, a Csongrád-Csanád Egyházmegye püspöke, a II. világháborúban az orosz csapatok által 1945-ben meggyilkolt, majd boldoggá avatott, Apor Vilmos nevére szentelte fel az új templomot, hiszen Apor Vilmost Gyulán szentelték püspökké, aki akkor még a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjaként dolgozott, ha úgy vesszük, ezen a vidéken.

Templomszentelés Okányban. Forrás: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A történet folytatódott, s 2025. június 7-én Dr. Kiss-Rigó László, a Csongrád-Csanád Egyházmegye püspöke szentelte fel Okányban, a Germán Géza tervei alapján készült, Boldog Apor Vilmos katolikus templomot. A község döntően református, de ahogy Szívós László fogalmazott, mindig kitartottak a katolikus lakói is Okánynak s hol többen, hol kevesebben, laktak, éltek a településen.
2025. június 7-én megszólalt az okányi Boldog Apor Vilmos katolikus templomának harangja. Forrás: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A templom helyén korábban királyi posta működött, majd ugyan létezett itt egy imaház is, de folyamatosan fel-felvetődött, hogy szeretnének a hívek egy templomot s hol másutt, mint a romos állapotban lévő imaház helyén tették le az alapkövét.

Több család nagyon várta a templomot. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Dr. Kiss-Rigó László püspök erre úgy reagált, hogy, az egyház egy emberért is lehajol s a 2000-es évek elejétől folyamatosan, Okányból mindig kaptak jelzést, hogy továbbra is szeretnének egy katolikus templomot a helyiek.

Emléklap a templomszentelésről.
A Református Tiszántúl falvaiban megannyi helyen láthatók a különféle felekezetek templomai. Vannak, amelyeket ma is élő lelkek töltenek meg s vannak olyanok, amelyeket a történelem vasfogai közül sikerült megmenteni.

A templomszentelés előtti pillanatok az okányi Boldog Apor Vilmos katolikus templom sekrestyéjében. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Ezek a tények jól megmutatják, hogy az épített környezet, mások vallásának, szokásainak a tiszteletben tartása fontos a tiszántúli embereknek, népeknek. Régen is az volt és ma is élő hagyomány.

Az okányi gyerekek néptánccal készültek. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Dr. Kiss-Rigó László püspök úgy fogalmazott a templomszentelésekor, hogy a kereszténység összeköt bennünket, mindannyiónkat. Hozzátette, ha egy ember valamit elmond, majd további hat ember egymás után tovább adja, akkor a végén egy teljesen ellentétes történetet kapunk. Az elmúlt 2000 évben azonban az egyház úgy adja át generációról, generációra a keresztény értékeket, ahogy azt 2000 évvel ezelőtt is pontosan így élték meg.

A templomszentelés legkisebbje édesanyja ölében várakozott. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Dr. Kovács József, a térség országgyűlési képviselője kiemelte, hogy 2019-ben Tarhoson építettek római katolikus templomot, ahol egyáltalán nem állt templom. Mára már minden Békés vármegyei településen találnak az emberek valamilyen templomot. Mától Okányban is már két templom, két felekezet gyűjti össze a lelkeket. A hitélet erős, a vallásgyakorlás fontos az okányiaknak, az észak-békésieknek.

Fiatalok érkeznek a templomszentelésre. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
A maga nemében egyedülálló templom megjelenése különleges, mert nem az utcafront síkjában, hanem beljebb helyezték el. A templom előtt kerékpártárolót és pici zöldterületet alakítottak ki. Míg kívülről zárt egységnek tűnik, közelebb lépve padokat találunk a templomajtó előtt.
A templomba lépve, balra azonnal egy igen csavaros csigalépcső vezeti fel a híveket a karzatra, miközben, aki a templomba lép, az jobbra fordulva, szemközt az oltáron, tenyerét magasba emelve boldog Apor Vilmos képét pillanthatja meg.

A díszvendégeket köszönti Szívós László polgármester a szentmise előtt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Ezzel azonban a meglepetése nem ér véget annak, aki ide belép, mert jobb kéz felől hatalmas ablakokon pillanthatunk ki egy pici belső udvarra, ahol egy, majd másfél-két méter magas, olajfát láthatunk, amellyel nemcsak a természet templomába viszi vissza a XXI. századi hívő embert, hanem az olajfa arra is emlékeztet mindenkit, hogy mi történt a Gecsemáné-kertben.

A templomszentelést Dr. Kiss-Rigó László püspök celebrálta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
A templom teljesen megtelt a felszentelése napján, s amikor Dr. Kiss-Rigó László püspök Szegedről megérkezett, még a templom előtt is álltak. Voltak ott persze reformátusok is, de mint a cikk elején jeleztem, ez arrafelé megszokott. A másik öröme, az a reformátusok öröme is.

Germán Géza, a templom tervezője.
A kívánság, az okányi katolikusok kívánsága meghallgattatott, s ha nem is egykönnyen, de be is teljesült. Sokan dolgoztak azon, hogy ez a templom a vágyakból tervekké, valósággá nőjön és tégláról, téglára megépüljön. Azonban a harangszó mutatja, hogy ma már lélek is költözött, lélek is lakik a toronyban s minden délben hirdeti, hogy itt katolikus emberek is élnek. A templom ajtaja nyitva áll s mindig is nyitva lesz az okányiak előtt. Jöjjenek! Lakják be! Használják nemcsak ezt a templomot, hanem közösségi teret is – mondta Dr. Kiss-Rigó László püspök.
Okányban, a Boldog Apor Vilmos római katolikus templom szentelésekor a magyar himnuszt éneklik. Forrás: Agro Jager
Okányban az önkormányzat sok feladatot magára vállalt – mesélte Szívós László polgármester az Agro Jagernek. Kerítést építettek, parkot rendeztek, füvesítettek s a faluba érkező vendégeket vendégül látták. Kiemelte, hogy nem gondolták, hogy ilyen sokan elfogadják a meghívást s mivel mással fogadhatták volna a vendégeket, mint az errefelé még ma is igen fontos, jeles alkalmakkor felszolgált birkapörkölttel.
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
lapigazgató
agrárjogi és vidékfejlesztési szakjogász
![]()

Emberek, életek
Felszentelték Körösújfalu református templomát – GALÉRIÁVAL
Bár a történelmi Bihar vármegyében járunk, Körösújfalu község azonban ma már Békés vármegyéhez tartozik. Hogy Körösújfaluban volt-e korábban templom, nehéz megmondani, hiszen még száz éve sincs, hogy Iráz-pusztát átnevezték. Egy azonban bizonyos: a helyiek régóta vágyták, hogy legyen ott is, nekik is, templomuk. Hogy a hitélet arrafelé, avagy errefelé erős, mi sem bizonyítja jobban, hogy ma már történelmi tény, hogy Sajtos Jánosné kezdeményezésére házi istentiszteletre is összejöttek a hívek. Igazi filmvászonra illő, a református hitvallást választó ember, olyan igazi, régi, nyakas kálomista a körösújfalusi, akik nem engednek hitvallásukból. S lám, ha nem is egykönnyen, de felépült a körösújfalui református templom. A templomszentelésen Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy Körösújfaluban felépítették az emberek a templomot s eljött az idő, amikor a némaságot fel kell váltania a kiáltásnak, mert az elnémuló nemzeteknek nincs jövője.

Balról Dr. Fekete Károly püspök, középen Demeter Ottó esperes, a Körösújfaluban álló református templom felszentelése előtt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A református ember nagy teherbírású, többet is elvisel, mint másféle, mert tudja, hiszi, hogy a Jóisten annyival terheli meg, amennyit elbír. S ha néha úgy is érzi, hogy számára sok, hiszi, hogy képes arra, hogy véghez vigye, mert a Jóisten tudja, hogy elbírja a terhet. Bízik benne. E láthatatlan kapocs köti össze a református embert a teremtővel s emiatt történik az, hogy olyan dolgokat visz véghez a református ember, aminek, ha úgy veszünk, akkor valójában sokszor nincs is racionalitása. Gyakorlatilag ép ésszel fel nem fogható, amit e szövetség képes véghez vinni.

Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Refomrátus Egyházközség püspöke áldása, a körösújfalui templom szentelésekor. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Dr. Fekete Károly püspök kiemelte, hogy a mai kor emberének más kihívásokkal is szembe kell nézni: miszerint, hogyan tudja az igazságtalanságokat kimondani, hogy eközben megőrzi emberi méltóságát, kereszténységét? A szolgalelkűség nagy bűn egy református emberben, ahogyan a hallgatás is. Arról nem is beszélve, ha ki akarunk mondani valamit, de valakitől vagy valamitől félünk az igazságtalanságnak hangot adni. Az elnémuló nemzeteknek nincs jövője és meg kell fogalmazni, majd ki kell állni magunkért és másokért is. Az igazság nem köthet alkut. Ahhoz azonban, hogy bátor legyen az ember, belülről támaszának kell lenni, belül menedékének kell lenni, ami külsőleg azonban már kézzel fogható. Ezt szimbolizálja egy-egy templom, ami az emberek belső összefogásából, hitéből fakad. Körösújfalu megmutatta, a közösség, az összefogás, a vésztői reformátusok támogatásával, – ami ma már mindenki számára látható is, – hogy itt reformátusok élnek. Állnak a falak!

Dr. Kovács József országyűlési képviselő köszöntője a körösújfalu református templom felszentelésén. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A vallás alapkövei között legalul ott rejtezik a hit és az ígéret, ami kéz a kézben jár. De hol volt a körösújfalusiak életében, hogy bárki megígérte volna nekik, hogy egyszer templomot építhetnek? Ki ígérhette volna meg nekik? Ám hittel hitték, hogy egyszer lesz nekik templomuk. A mai Békés vármegyében két községben nem állt, – a ma ismert világunkban – templom. Az egyik ilyen település Tarhos, míg a másik Körösújfalu volt, emelte ki Dr. Kovács József , a térség országggyűlési képviselője köszöntőjében. Ami igaz, az igaz, de most a vármegye minden településén áll templom s a hitélet gyakorlásához biztosított ma már minden településen hol egy, hol pedig több felekezet temploma is, ami jól mutatja, hogy Békés vármegye vallási élete is színes.

Markó István főgondnok a templom új bibliájával. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha úgy vesszük, a református tömb szívét, lelkét ma is Debrecen adja. 1557-ben, alapításának esztendejében, a Tiszántúli Református Egyházkerület a magyar reformátusság legnagyobb területű egyházkerülete, tizennégy egyházmegyét foglalt magában: a Beregit, Békésit, Biharit, Debrecenit, Érmellékit, Közép-szolnokit, Máramarosit, Nagybányait, Nagykunságit, Szabolcsit, Szatmárit, Szilágyit, Ugocsait, Zarándit. Mára területi nagyságát elveszítette, de a gyülekezetek számát tekintve, – a 414 gyülekezettel – azonban még mindig a legnépesebb kerület Magyarországon.
„Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó”
A református ember feleslegesen nem beszél, de amit vállal, amit kiejt, kimond, kér vagy megegyez, azt betartja. Így összefogással, ha nehezen is, de megépült a körösújfalusi templom, amelyben a Vésztői Református Egyházközségnek kiemelkedő szerepe volt.

Szalagátvágás előtti pillanatok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Dorcsák Ignác Pál református lelkész emlékeztetett, hogy a faluban ma már nincs általános iskola, de talán gyógyír, hogy a maga nemében különleges megjelenésű és belső terű református templom északi oldalán, olyan nagy méretű teraszajtót terveztek, amely a helyi óvodára nyílik.
A szegedi tervezők, Molnár Péter és Dr. Sódar Péter kiemelték, hogy a XXI. század templom tervezése komoly kihívások elé állította mindkettőjüket, hiszen az archetipikus építkezés mellett, – amely évszázadokon át megszokott, kialakított stílust követel meg, amit keresnek az emberek, – teljesíteni kell azt a funkcióját is egy-egy új épületnek, hogy az betölthesse a közösségi szerepét is.

Dorcsák Ignác Pál református lelkész templomszentelési imát tart. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Az, hogy a körösújfalui református templom kelet-nyugati tájolással épült meg, ha úgy vesszük, szerencsés együttállás is – mesélték a tervezők. A református templomokban a fa felhasználása fontos elem, amit a templom fényjátékaiban is annyira jól sikerült beilleszteni, hogy kora reggel és naplementekor önmagában véve is látványos. Bár a reformátusoknál a templomot elsősorban vasárnapi imádkozásra használják, de a most felépült templom képes a mai felgyorsult világunkban is olyan többletet adni, ami kiemeli a templomot, a vallási tereket, a digitális világ színteréből.

Palástos lelkészek igei köszöntője: Nagy Viktor, a biharugrai, a körösnagyharsányi gyülekezet lelkésze. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ahhoz, hogy valaki ezt megélhesse, el kell látogatnia ide, hiszen a templom nyugati falán naplementekor áttörő napsugarak, egyedülálló jelenséget kölcsönöznek, miközben a hosszúkás, de keskeny ablakok az erődtemplomok, középkori hangulatát adják, ami a régi emberek fizikai védelmét is képesek voltak biztosítani.

A biblia elhelyezése az úr asztalán. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Szalagátvágás, a templom kulcsai szimbolikusak, nemcsak a lelkész, a templom, hanem az egyházközség életében is, még akkor is, ha enélkül is használták a helyiek. Amikor felkerült a tető, a református gyülekezet, ha úgy vesszük, elfoglalta a templomot. Segíts magadon és az Isten is megsegít – szól a közmondás, ami még szervesen él a bihari ember, a tiszántúli reformátusok szívében.

Palástban Dr. Fekete Károly püspök, Demeter Ottó esperes és a templomszentelésre érkezett lelkészek, egyházi előljárók, Körösújfalu polgármesterének, Szabó Csabának a társaságában. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Itt még szól a népdal, szólnak a zsoltárok a bölcsők felett, a megtartó istenben vetett hit a mindennapok szerves része: mi sem bizonyítja jobban, hogy palástos lelkészek tömege vett részt a templomszentelésen. Jó szokás szerint, szeretet-vendégség nélkül senki nem indulhatott hazafelé. Rendes bihari paprikással, tepsis töltött káposztával kedveskedtek a helyiek, mert Dél-Békéstől Szilágy megyéig, minden honnan érkeztek a reformátusok Körösújfaluba.
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
jogász, agrárjogi és vidékfejlesztési szakjogász
![]()
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Emberek, életek
Kalcsevics Csaba vadászékszerész
Édesanyám negyven éve kezdett ebben a szakmában. Szegeden az arany- és ezüstraktárat vezette. Azért volt felelős, hogy az ötvösök számára, a megrendelések után, kiadja a szükséges alapanyagot, majd az elkészített munkák után pontosan elszámoljanak. Nagyon sokat jártam bent, különösen úgy, hogy édesapám is ennél a cégnél dolgozott. Ők az öntőrészlegen készítették elő, illetve olvasztották be, a már nem használt vagy beadott ékszereket. Ma ötvös vagyok, ötvösként keresem a kenyeremet – fogadott műhelyében Kalcsevics Csaba. Testvérével szegedi birkózólegendák voltak – ma is azok. Napjainkban, a szabad és kötött fogásban oroszlánszívű Csaba, finom ékszereket és exkluzív ajándéktárgyakat, köztük vadászékszereket készít. Az országban pedig egyedüliként készít háromdimenziós ékszereket. Őt látogattuk meg a műhelyében, aki nem mellesleg vadászik is…
„Elmondhatok, ha kívánod, sok régi szokásokat,
Ha nem restelsz megtanúlni minden aprólékokat.”
Vergilius: Georgicon

Kalcsevics Csaba ötvösmester munka közben Fotó: Agro Jager
Az én ötvöspályám a rendszerváltás után kezdődött. Hatalmas változások történtek Szegeden és sorra zártak be, számolták fel az üzemeket vagy éppen privatizálták, de aztán a külföldi vevő azokat is bezárta, mert piacot vásárolt és nem kellett számára a konkurencia. A szüleim azt mondták, próbáljam ki magam az ötvös szakmában. Beszélnek Fülöp Istvánnal, aki a cégnél, de országosan is, híres és jó hírű, neves ötvösnek számított. Ráadásul most éppen tanulót, segédet keres. Édesanyámat és édesapámat jól ismerte a szegedi ötvös ipar és a bizalom, a pontosság, a hitelesség a legelső közöttük: ma már mondhatom úgy is, hogy közöttünk.

Kalcsevics Csaba: A legnagyobb mesterek mellett nőhettem fel, akiktől a legrégebbi technikákat is megtanulahttam. Fotó: Agro Jager
Addig is szerettem bejárni a céghez, hiszen a testvéremmel, Lacival, szegedi gyerekek voltunk és mindig jó volt beugrani édesanyánkhoz. A cégnél nagy rend, tisztaság fogadott és ez mikor tanuló lettem, hatványozottan rám is vonatkozott. A fémhez, a megmunkáláshoz amúgy is értettem, de nem gondoltam, hogy az ötvös iparban fogok dolgozni és ezek a nemesfémek, drágakövek nem titok, hogy különleges bánásmódot igényelnek. Ahogy az idősebb mesterek később elmondták, látszott rajtam, hogy érdeklődöm, hogy fogékony leszek, de ez nem volt elég, ahogyan ma is tanulni kellett! Felvételiztem Budapestre, a szakmában csak a Práter utcainak hívott ötvös iskolába és szerencsére fel is vettek. Így kezdődött..

Az ékszerben nem ismer középutat Kalcsevics Csaba ötvösmester Fotó: Agro Jager
A munkahelyemen egyre több feladatot kaptam és lettek saját, önálló munkáim is. István, a mesterem, egyre több és egyre nehezebb feladatokat bízott rám. Hamarosan a klasszikus értelemben vett ékszerkészítést, javítást és a restaurálást is rám merte bízni. Voltunk páran, akik egy külön műhelyben dolgoztunk, csak az ő keze alá gyártottuk, újítottuk fel az ékszereket.

Egyedi megrendelések, egyedi ékszerek kerülnek ki Kalcsevics Csaba műhelyéből, amelyek végig elkísérnek bennünket. Fotó: Agro Jager
Betoppant az első vadászékszer megrendelés
Pontosan emlékszem, hogy átmentem Pista bátyámhoz, hogy most mi tévők legyünk, mert egy Angliából érkezett mókusfogat kellett egy gyűrűbe elhelyezni. Ez még nem is lett volna akkora kihívás, de a megrendelő ajándékba szerette volna és nem tudta a méretet, de nem is tudott mintadarabot hozni. Így mind a ketten fogadni mertünk volna arra, hogy igazítani kell s a hevítést, amelynek el kell érni a formáláshoz a 600-700 oC-ot, azt a fog nem viseli el. Egy ötvösfogással ideiglenes rögzítettük, majd mikor az igazításra került a sor, akkor egy különleges megoldással véglegesen fixáltuk. Pista bátyám emiatt meg is dicsért és nagyon jól esett. Különösen úgy, hogy pár éve újra feltűnt a mókusfogas gyűrű és aki akkor kapta, nagyon vigyázz rá, éppen csak egy kis utómunkám volt vele. Mindannyiunknak jól esik, ha saját munkánkat viszontlátjuk, különösen úgy, ha az egy egyedi, megrendelésre készült darab – meséli a mester.

Kalcsevics Csaba műhelyében nem lehet olyat kérni, amit ne készítene el. Az Agro Jager News egyedi, kézzel készített kitűzői is elkészültek a karácsonyfa alá. Fotó: Kalcsevics Csaba
Fülöp István, Pista bátyám, aztán úgy döntött, hogy Zalacsányban folytatja önálló műhelyében az ötvös szakmát, én pedig tovább maradtam a szegedi műhelyben. Az egyedi megrendelések mellett, mondhatjuk úgy, tömegárut és volument készítettünk. Szerettem volna több különleges, igazi ötvös termékeket készíteni és egyre többet nézegettem körül a nagyvilágban.

Így történt, hogy a Müncheni Ékszer Világkiállításon megpillantottam a 3D technikát. Az ötvösöknél nagyon hosszú ideig úgy készültek a termékek, hogy a megrendelő elmesélte, lerajzolta vagy mi rajzoltuk le a megálmodott ékszert és utána igyekeztünk megvalósítani. A mai kor azonban elhozta a szakmának a 3D tervezést, amikor is otthon, gép előtt megtervezzük az ékszereket, bemutatjuk és a vevő számára azt követően készítjük el.Vallom, hogy egy jó ötvös foglal. Tehát amit az aranyon kívül az ékszerben látunk, azt minden más anyag nélkül, az arany vagy éppen az ezüst tartja. Ilyen esetben azonban a későbbi utómunkák nagyon sok munkával oldhatóak csak meg. Ezzel a technikával, a 3D tervezéssel azonban a vevő mindent lát, megnézhet és még a munka előtt, igény szerint módosíthatja.

Átadás előtt az Agro Jager News egyedi, kézzel készített ékszer kitűzői Fotó: Kalcsevics Csaba
Elhatároztam, hogy három gyermekem mellett ki fogom tanulni ezt a technikát és házasemberként, családapaként belevágtam a tanulásba – újra. Mára különleges területem a vadászékszerek, az egyedi trófeák mintájára elkészített ékszerek, ajándéktárgyak és bármi más, amellyel a vadászok, erdészek keresnek meg. Szoktam mondani, hogy nincs lehetetlen.
„A vadászékszerek kultusza sok évezredes. Mindenki az egyedi motívumokat, egyedi formákat szeretné.”
Fülbevalók, gyűrűk, medálok, ékszerek és megannyi kérés érkezik a vadászok részéről, amit teljesítenünk kell. Az ikertestvérem és én is vadászok vagyunk, így át tudjuk érezni, mit keresnek a vadászok és mit jelent számunkra egy-egy trófea, mit jelent számukra egy emlék, egy grandli. Számukra egy tárgy mögött értékes, személyes történet áll. Ezt szimbolizálja egy-egy vadászékszer.

A Müncheni Ékszer Világkiállítás meghatározó élménye után belevágott az ékszer készítés legújabb dimenziójába Kalcsevics Csaba, amely új távlatokat nyitott meg az ötvösök és a megrendelők között Fotó: Agro Jager
Legutóbb egy őzbak agancsát másoltuk le, készítettük el háromdimenziós rajzban, majd mikor a megrendelőnk meglátta, már meg is kaptuk a gyártási engedélyt. Legkülönlegesebb darabunk azonban, amit azt hiszem, nem igen fogok elfelejteni, azonban mégsem egy trófeás vad volt, hanem egy szarvasünőt ábrázoló tejkiöntő, amelyet aranyból készítettünk el.

A legendás Kalcsevics-ikrek, akik, ha tehetik együtt járnak vadászni is. Fotó: Kalcsevics család
Az ékszerkészítés, a vadászékszer-készítés, azt hiszem, a magyarok életét mindig végig kísérte, hiszen az aranyszarvas lelet is bizonyítja, hogy az ötvösöknek akkor is teljesíteni kellett ezeket a kéréseket. Ma, a XXI. század technikáival, a lehetőségek széles tárháza nyílott meg előttünk. Ma olyan egyedi, személyre szóló, hosszú élettartamú tartó ékszereket tudunk készíteni, amelyekre, ha vigyázunk, értékes emlékei maradhatnak gyermekeinknek, unokáinknak.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Kalcsevics Csaba és Dr. Szilágyi Bay Péter
Kalcsevics Csaba elérhetősége:
Telefon: +36 20 443 55 80
Facebook -> ITT!
***
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
















































































































































































































































































































