Emberek, életek
Lendületben a Turbucz család
Egy reggelen a zsadányi Turbucz családdal közösen végeztük el a munkákat. Életükről, terveikről, lehetőségeikről beszélgettünk a korona vírus járvány idején
Száraz tavaszunk van. A napraforgó és a tengeri a földben. Várjuk az esőt és várjuk a koronavírus járvány végét, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásába. A „dolgozz otthonról” vidéken másképp működik. Az élet nem áll meg, a földeket be kell vetni, a jószágot meg kell etetni. A református Tiszántúlon járunk, a Körösök-völgyében, Zsadány községben. A Turbucz család ebben a kis faluban, amely Gyulától 42, Debrecentől 75 kilométerre fekszik teremtette meg az önálló gazdálkodás lehetőségét. Nem a rendszerváltáskor vágtak bele, akkor még a gyerekek kicsik voltak, de a mögöttünk álló évtized lehetőségeit megragadva, ügyesen, mégiscsak saját lábukra tudtak állni. A nagyszülőkkel, szülőkkel a hátuk megett a fiatalok belevágtak és ahogy lenni szokott, a család összes tagja segít, hogy a fiatal gazda pályázat sikeres lehessen. Életükbe, munkájukba, a zsadányi és a vidéki élet szépségeibe, nehézségeibe engedtek bepillantást azon a reggelen, amikor velük tartottam, hogy leszedjük 2200 tyúk összes tojását, megetessük a marhákat, a birkákat. Persze jutott idő a régi történetekre is. Mesélt a 75 éves Imre bácsi, aki 61 éve dolgozik, mesélt a fia János és unokája Richárd is.
Balról Turbucz Imre, középen fia, Turbucz János, mellette jobbról Richárd, balról Zoltán fia.
Nincs megállás, a jószágnak enni kell adni, mi a mezőgazdaságban nem állhatunk le és ez különösen igaz az állattenyésztőkre. Itt minden nap meg kell etetni a jószágot és le kell szedni a tojást. Jönnek a vevők, várják a tojást nem csak itt a faluban, hanem a környékben is. A megye városaiba is jut a Békés megyei Zsadányból, a Turbucz család tanyájáról. A koronavírus idején is mindenki dolgozik. Gyere csak velem Péter, mert úgy is rájuk dolgozunk – mondja nekem Turbucz Imre, aki idén töltötte a 75. életévét és a 61. munkaévét kezdte meg.
– Nem félek én semmitől, meg itt kint a tanyán sose beteg az ember.
– Azért a távolságot megtartjuk Imre bácsi!
– Úgy, úgy az a rendje!
Tubucz Imre: “Gyere, figyeljed, hogy jár a kezem”
Gyere, figyeljed, hogy jár a kezem. Látod? Ez a sora – indulunk meg a tyúkól eme végiben. Fia, Jancsi és unokája Ricsi, ők ketten amarról szedik. Majd tudom én, hogy kell. Nekem már apám is gulyás volt, aztán meg juhász lett. Itt, ni, a „Körözsön” túl, komádi gyerek vagyok én. Onnan járt apám ide pásztorkodni Zsadányba, de én már ide nősültem. Eközben egy tálca tojás már össze is gyűlt. Na, mondtam is édesapámnak, hogy én innen fogok nősülni, ami ellen nem is emelt kifogást, de akkora már jöttek az új dolgok, elkerültünk innen Biharkeresztesre, ahol traktoros voltam. A feleségemmel, akit 1965. augusztus 28-án elvettem, elkerültünk Pusztamarótra, messze Nyergesújfalu mellé. Kertészkedtünk, vegyszereztünk, meg mindent megcsináltam, amit rám bíztak, meg amit kellett, de a feleségem nem szeretett ott élni és nagyon vágyódott haza, Zsadányba. Na, akkor jöjjünk, pakolj össze, indulunk – mondtam egyszer az egyik napon. Sajnos addig még nem volt meg egyik gyerek sem, de ahogy hazajöttünk az én kívánságom is teljesült. Elébb Jancsi fiam, aztán Imre fiam érkezett meg.
Turbucz János: Minden tojást meg kell fogni!
Én azzal fel is hagytam a mezőgazdasági munkával és elszegődtem péknek, de sose hagytam el a kis földünket, ahhoz nagyon ragaszkodtam. Ha az csak a háztájinak volt elég, akkor is volt, meg aztán a dongó! Örülök is neki, hogy Ricsi unokámat sikerült megfertőzni vele, mert az nagyon szereti. Aztán elmentem péknek és a nyugdíjig abban dolgoztam. Voltam én itt Zsadányban, Okányban meg Sarkadon is.
Jó is volt az papa! – kiáltott ide Jancsi – miközben rakta sorba a tojást. Minden reggel, mikor mentünk iskolába a legjobb barátommal, Terjék Imrével, édesapám már kikészítette nekünk az öt-öt darab kiflit, a boltban meg kaptunk egy-egy félliter tejet. Ősztől-tavaszig így ment. Sose volt olyan, hogy ne kaptunk volna reggelit iskola előtt.
Jancsi fiam aztán kőművesnek tanult, az Imi gyerek is felnőtt, elkerült Budapestre. Néha, néha azért még látjuk őt is.
Turbucz Richárd: A családban mindenki segít, papa 75 évesen dolgozik velünk.
Jancsi veszi át a szót. Szerettem azt a szakmát nagyon. Kemény munka, de ha szépen dolgozik az ember, akkor évek után is elmehet megnézni, merre dolgozott. Jóleső érzés fog el, hogy na, nem végeztünk hitvány munkát. De változtak az idők s volt, hogy nem kaptunk meg a bérünket. Sok vállalkozó jött s egyszer sok munka volt, aztán meg volt, hogy semmi. Különösen ősztől volt rossz a sora a kőműves szakmának. A gyerekek meg jöttek. Elébb Ricsi, aztán Zotya. Építkezni kellett, olyankor mindenhova kell a pénz. Szerettem volna autót, hogy könnyebb legyen és édesapám unoköccse Komádiban, Ökrös Mihály és a felesége Balassa Erzsébet, akkor már nagyban kacsát tömtek.
Édesapám megbeszélte vele, hogy megtanít a tömésre és három hónapra maga mellé vett, azzal a kikötéssel, ha egyetlen egy napot is kihagyok, többet ne is menjek őhozzájuk. Zsadányból minden reggel biciklivel ott voltam. Szeretett nagyon, nem különben én is őket. Pontos menetrend szerint megérkeztem, megittuk a kávét, rágyújtottunk, aztán indult a munka.
Igazából jószága édesapámnak mindig volt itthon. Hízó, aprójószág, mert ha kettő disznót felhizlaltunk, abból egyet levágtunk, egyet leadtunk s az betakarta a lakás rezsijét. Ha esetleg még kettőt beállítottunk, akkor maradt még egy kis pénz, mert a fizetés ám nem volt nagy! Családi pótlékra is 60 forintot kaptunk, hát igyekezni kellett – teszi hozzá Imre bácsi.
Három kaukázusi juhász kutya őrzi éjjel-nappal a tanyát.
Na, a lényeg az, hogy három hónap után Misi bácsi azt mondta, hogy beajánl a békéscsabai nagyfőnöknek és az ő kontójára kaptam is 200 kacsát. Annyira nagy dolog volt, hogy kétnaponta megnézett! Ott nagyon pontosan kellett dolgozni, nem lehetett csúsztatni, mert az emésztési időt nem lehetett sürgetni s a 13 nap hízlalásból hamar 14 nap, vagy több is lehetett. Romlott a minőség és csúszott a leadás. Ez mind veszteség volt. Elég az hozzá, hogy mikor leadásra került a sor, a 200 kacsánkból egy se pusztult el. Misi bácsi annyira aggódott, hogy azt mondta: Jancsi! Kettőt vágjatok le! Lássuk, hogyan dolgoztatok!
Eső nincs, odakint porvihar tombol
Sohasem felejtem el: Misi bácsi 523 forintot kapott egy májért, én 534 forintot. A békéscsabai nagyfőnök azonnal felvett és 200 kacsát kaptam a következő héten, de nem kaptam nagyobb mennyiséget, pedig addigra, megépítettem egy akkora ólat, hogy akár 440 kacsa is elfért volna. A lehetőség aztán karácsonykor jött el, amikor a nagyok nem akartak tömni az ünnepben. Akkor kérdezte meg újra a nagyfőnök, hogy bevállalunk-e 350 kacsát. A feleségemmel megbeszéltük és megindultunk. A végére már 750 kacsát tömtem egyedül. Sajnos a cég úgy tudom, hogy kivitte a termelését Bulgáriába és a tömősöknek váltani kellett. Így nekünk is..
Zoltán műtrágyát fog szórni
Viszont közben nőttek a fiúk! Ricsi szeme fel is csillant, mert ő előbb méhésznek iratkozott be Elekre, de aztán emelt szinten érettségizett és még 18 évesen középfokú, komplex német nyelvvizsgát tett. Viszont nem a szakmájában kezdett el dolgozni, hanem elszegődött nagyapja után péknek. Az én vérem – mutat cigarettával a kezében Imre bácsi. Csak, hát jött az ifjú gazda- teszi hozzá Imre bácsi.
Na, én úgy voltam vele – meséli Ricsi, – hogy akkor mi is megindulunk. A faluban van egy rendelet, hogy 20 marhánál nem lehet több és a tyúkból maximum 500-at lehet tartani. Nagyon ki kellett jönni a faluból. Csak mégis merre? Sokat gondolkoztunk, hogy mit kellene tenni, de aztán akitől béreltünk 6,5 hektár földet felhívott, hogy eladja a tanyát és a földet is. Itt, ni, a falu alatt, Komádi felé.
A birkákra is sor kerül
Sok pénz volt, de összeültünk nagyapámmal, édesapámmal, édesanyámmal, meg a testvéremmel, Zoltánnal és megbeszéltük, hogy belevágunk. Mikor máskor? Tudtam, hogy számíthatok a szüleimre, papára, de nem gondoltam volna sose, hogy ekkora segítség lesz, ha összefog a család. A testvérem Kétegyházán növénytermesztést és mezőgazdasági gépszerelést tanult, papából előjöttek a pásztorkodásból a régi dolgok, apu révén meg olyan gyorsan fel tudunk építeni bármit, hogy alig győztük hozni az anyagot. A második tojóházat például hat nap alatt építettük fel, mert jött a tél és a tyúkoknak jó szállás kellett. Ha ugyanis romlik a tartási körülmény a tojástermelés leáll, viszont az étvágyuk ugyanakkora – nevet.
Turbucz Richárd nagypapája 75 éves, idén 61 éve dolgozik
Papára mindenki számíthat. Nem is tudom, mi lenne nélküle velünk, mert döntő többségében itt van a tanyán. Szinte mindig kint alszik a jószággal. Mindenre vigyáz a három nagy medveölővel, amelyek talán a leghűségesebb barátaink idekint. Persze a faluban minden gazdának megvannak a barátai, akivel összetart s bajban segítünk egymásnak. Sokszor van úgy, hogy megy valaki Csabára és felhívjuk egymást, hozzak-e valamit? Meg odakint annyi baj történhet az emberrel, hogy azt nem lehet felsorolni. Látod, te is milyen kutat leltél Bölcsiben?
Turbucz Zoltán azonnal jött segíteni, amikor bajba kerültem
A tyúkok mellett hizlalunk még bikát és vannak teheneink, meg néhány birkánk is. Műveljük a saját földjeinket és bérlünk is szántót, lucernát. A vízügytől a Sebes-Körös oldalt, a gátakat is kaszáljunk, ami főleg szezonban nagyon sok erőt kivesz belőlünk. Meg bizony a gátat kaszálni nem gyerekjáték, aggódnak is értünk eleget!
A legnagyobb nehézség az volt a kezdésben, hogy gépeink jóformán nem voltak, így kellett venni kaszát, rendsodrót, bálázót – ami például nyolc bika árát vitte el. Ami jön a földből, a jószágból, már forog is bele a gazdaságba. Mindig kell valami, amivel ki tudjuk váltani a bérmunkát. Eddig német importból vettünk használt gépeket, de azokat, csak, csak javítani kell. Viszont azért már tudtunk venni egy-egy új gépet is. Például van már egy új bálacsomagolónk és a lazító is vadonatúj már – büszkélkednek sikereikkel, amire valljuk meg, azok is lehetnek.
Imre bácsi kedvenc bárányával
A vállalkozás, a fiatal gazda program azonban nehezen indult be, mert a vevőknek meg kellett ismernie a tojásunkat. Mi is kitanultuk, mi is megfizettük a tanulópénzt, de most már stabil vásárlóink vannak és igyekszünk minden kérésüket teljesíteni. Van már cukrász vásárlónk, nagykereskedőnk, de adunk a helyi boltba és kiszolgáljuk a kisebb, tálcás vevőket is.
A koronavírus járvány nagyon rossz időpontban jött, mert féltünk nagyon, hogy kell-e a tojás, de úgy tűnik, az kell. Keresik, csak az a nagy baj, hogy a hízómarha piaca állt le. Vagyunk itt páran, akiknek már kész bikái vannak, de halljuk messzebbről is, hogy leállt a szállítás. Ezzel nagy problémák lesznek. Ugyan van takarmányunk, de be kellene állítani a következő transzportot, ezeknek meg már a vágón kellene lenni – miközben édesapja, Jancsi, beborít egy nagy veder abrakot, amit a hatalmas szélvihar az arcunkba csap.
Április 25-én a szélvihar az abrakot is felkapta
Még ez is – gyújt rá egy cigarettára Imre bácsi. Nincs eső hetek óta, olyan száraz a határ, hogy nincs egy béka, amit felvehetne a gólya. Egy jó gombás tojást nem ettem még az idén, mert bizony a’ se nőtt még. Sokat aggódom a fiúk miatt, mert lehetne jobb dolguk is, meg igen sokat is mennek. Más részről meg tudja Péter, azzal nyugtatom magam, hogy csak megéltem, hogy lehet sajátunk. Én sokat láttam már. Éltem így is, úgy is. Egy munkahelyen is kell dolgozni, de itt ezek a fiúk sokkal többet dolgoznak, csak azzal a különbséggel, hogy ha bármit is arrébb tesznek, azt maguknak teszik. Ha ez nem viszi őket előrébb, akkor semmi se. Na, meg a dédunokám! Majd látjuk, mi lesz belőle, de azt már látom, hogy a bocikat nagyon szereti. Mihelyst kijön a tanyára, már vinni kell a bociknak egy kis gazt, hogy ő etesse meg. Én is így nőttem fel, most a dédunokám is. Na, hátha falusi gyerek lesz az is. Kell az internet is, mert kell, de ezt nem lehet még megízlelni se a gép előtt ülve…
Szusszanásnyi pihenő
A tojást eközben mind leszedtük, megetettük a marhákat, egy részük már szépen kérődzik. A birkákat hamarosan nyírják és Ricsi már a kombinátort akasztja fel, édesapja a függesztőorsón teker még egyet, mert látja az állásából, hogy majd csak úgy lesz a gép vízszintben…
A reggeli munka után Richárd már indul is a határba
A telefon legyen nálad, tudjam, hogy hol jársz. Meg aztán nehogy bajod legyen, mert akkor jobb, ha nem is találkozunk – teszi hozzá Imre bácsi. Jancsi a tojást beviszi a házhoz, válogatják, bélyegzik. Ricsi meg megindul, mert a szőlőskertben felfogtak egy négyszáz négyszögöl földet és azt még be fogják vetni. A többivel szépen összejön az is, meg ott van a legjobb föld a határban. Imre bácsi útnak engedi a fiúkat, s mivel már éppen elmúlt dél, egy kicsit ledől delelni. Elcsendesedik, elül ilyenkor minden madár, délután meg indul újra minden.
– Papa! – hajol még ki a gépből Ricsi – Mikor eszünk paprikás krumplit?
– Ha lesz a bográcsba való, akkor még galuskát is szaggatok bele!
– Mire felébred, ott lesz minden a bográcsban!
– Akkor le se feküdj te lókötő! – nevet a 75 éves Imre bácsi.
Aztán eltűnik Ricsi is és a Papp Anti tanyája után már csak hallik, merre megy a traktor, Zsadányból kifelé, a zsadányi szőlőskert felé…
Dr. Szilágyi Péter
Emberek, életek
Felszentelték az okányi Boldog Apor Vilmos templomot – GALÉRIÁVAL
Okányról már több alkalommal írtunk, itt, az Agro Jager News hasábjain. Az elmúlt évek alatt megismerhettünk gazdálkodókat, jártuk, hajtottuk a sűrűket, vadásztunk a történelmi Bihar vármegyéhez tartozó településen, amely ma már Észak-Békéshez tartozik. Történelmi kapcsolódása azonban mindig felbukkan Biharhoz, Nagyváradhoz. Most pedig már két tornya lett a községnek – fogalmazott Szívós László, a település polgármestere. Dr. Kiss-Rigó László, a Csongrád-Csanád Egyházmegye püspöke, a II. világháborúban az orosz csapatok által 1945-ben meggyilkolt, majd boldoggá avatott, Apor Vilmos nevére szentelte fel az új templomot, hiszen Apor Vilmost Gyulán szentelték püspökké, aki akkor még a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjaként dolgozott, ha úgy vesszük, ezen a vidéken.
Templomszentelés Okányban. Forrás: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A történet folytatódott, s 2025. június 7-én Dr. Kiss-Rigó László, a Csongrád-Csanád Egyházmegye püspöke szentelte fel Okányban, a Germán Géza tervei alapján készült, Boldog Apor Vilmos katolikus templomot. A község döntően református, de ahogy Szívós László fogalmazott, mindig kitartottak a katolikus lakói is Okánynak s hol többen, hol kevesebben, laktak, éltek a településen.
2025. június 7-én megszólalt az okányi Boldog Apor Vilmos katolikus templomának harangja. Forrás: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A templom helyén korábban királyi posta működött, majd ugyan létezett itt egy imaház is, de folyamatosan fel-felvetődött, hogy szeretnének a hívek egy templomot s hol másutt, mint a romos állapotban lévő imaház helyén tették le az alapkövét.
Több család nagyon várta a templomot. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Dr. Kiss-Rigó László püspök erre úgy reagált, hogy, az egyház egy emberért is lehajol s a 2000-es évek elejétől folyamatosan, Okányból mindig kaptak jelzést, hogy továbbra is szeretnének egy katolikus templomot a helyiek.
Emléklap a templomszentelésről.
A Református Tiszántúl falvaiban megannyi helyen láthatók a különféle felekezetek templomai. Vannak, amelyeket ma is élő lelkek töltenek meg s vannak olyanok, amelyeket a történelem vasfogai közül sikerült megmenteni.
A templomszentelés előtti pillanatok az okányi Boldog Apor Vilmos katolikus templom sekrestyéjében. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Ezek a tények jól megmutatják, hogy az épített környezet, mások vallásának, szokásainak a tiszteletben tartása fontos a tiszántúli embereknek, népeknek. Régen is az volt és ma is élő hagyomány.
Az okányi gyerekek néptánccal készültek. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Dr. Kiss-Rigó László püspök úgy fogalmazott a templomszentelésekor, hogy a kereszténység összeköt bennünket, mindannyiónkat. Hozzátette, ha egy ember valamit elmond, majd további hat ember egymás után tovább adja, akkor a végén egy teljesen ellentétes történetet kapunk. Az elmúlt 2000 évben azonban az egyház úgy adja át generációról, generációra a keresztény értékeket, ahogy azt 2000 évvel ezelőtt is pontosan így élték meg.
A templomszentelés legkisebbje édesanyja ölében várakozott. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Dr. Kovács József, a térség országgyűlési képviselője kiemelte, hogy 2019-ben Tarhoson építettek római katolikus templomot, ahol egyáltalán nem állt templom. Mára már minden Békés vármegyei településen találnak az emberek valamilyen templomot. Mától Okányban is már két templom, két felekezet gyűjti össze a lelkeket. A hitélet erős, a vallásgyakorlás fontos az okányiaknak, az észak-békésieknek.
Fiatalok érkeznek a templomszentelésre. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
A maga nemében egyedülálló templom megjelenése különleges, mert nem az utcafront síkjában, hanem beljebb helyezték el. A templom előtt kerékpártárolót és pici zöldterületet alakítottak ki. Míg kívülről zárt egységnek tűnik, közelebb lépve padokat találunk a templomajtó előtt.
Vadászati hírekért, történetekért látogasson el a Vadászat rovatunkba. Kattints a képre!
A templomba lépve, balra azonnal egy igen csavaros csigalépcső vezeti fel a híveket a karzatra, miközben, aki a templomba lép, az jobbra fordulva, szemközt az oltáron, tenyerét magasba emelve boldog Apor Vilmos képét pillanthatja meg.
A díszvendégeket köszönti Szívós László polgármester a szentmise előtt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
Ezzel azonban a meglepetése nem ér véget annak, aki ide belép, mert jobb kéz felől hatalmas ablakokon pillanthatunk ki egy pici belső udvarra, ahol egy, majd másfél-két méter magas, olajfát láthatunk, amellyel nemcsak a természet templomába viszi vissza a XXI. századi hívő embert, hanem az olajfa arra is emlékeztet mindenkit, hogy mi történt a Gecsemáné-kertben.
A templomszentelést Dr. Kiss-Rigó László püspök celebrálta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LLM. / Agro Jager
A templom teljesen megtelt a felszentelése napján, s amikor Dr. Kiss-Rigó László püspök Szegedről megérkezett, még a templom előtt is álltak. Voltak ott persze reformátusok is, de mint a cikk elején jeleztem, ez arrafelé megszokott. A másik öröme, az a reformátusok öröme is.
Germán Géza, a templom tervezője.
A kívánság, az okányi katolikusok kívánsága meghallgattatott, s ha nem is egykönnyen, de be is teljesült. Sokan dolgoztak azon, hogy ez a templom a vágyakból tervekké, valósággá nőjön és tégláról, téglára megépüljön. Azonban a harangszó mutatja, hogy ma már lélek is költözött, lélek is lakik a toronyban s minden délben hirdeti, hogy itt katolikus emberek is élnek. A templom ajtaja nyitva áll s mindig is nyitva lesz az okányiak előtt. Jöjjenek! Lakják be! Használják nemcsak ezt a templomot, hanem közösségi teret is – mondta Dr. Kiss-Rigó László püspök.
Okányban, a Boldog Apor Vilmos római katolikus templom szentelésekor a magyar himnuszt éneklik. Forrás: Agro Jager
Okányban az önkormányzat sok feladatot magára vállalt – mesélte Szívós László polgármester az Agro Jagernek. Kerítést építettek, parkot rendeztek, füvesítettek s a faluba érkező vendégeket vendégül látták. Kiemelte, hogy nem gondolták, hogy ilyen sokan elfogadják a meghívást s mivel mással fogadhatták volna a vendégeket, mint az errefelé még ma is igen fontos, jeles alkalmakkor felszolgált birkapörkölttel.
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
lapigazgató
agrárjogi és vidékfejlesztési szakjogász
Emberek, életek
Felszentelték Körösújfalu református templomát – GALÉRIÁVAL
Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
Bár a történelmi Bihar vármegyében járunk, Körösújfalu község azonban ma már Békés vármegyéhez tartozik. Hogy Körösújfaluban volt-e korábban templom, nehéz megmondani, hiszen még száz éve sincs, hogy Iráz-pusztát átnevezték. Egy azonban bizonyos: a helyiek régóta vágyták, hogy legyen ott is, nekik is, templomuk. Hogy a hitélet arrafelé, avagy errefelé erős, mi sem bizonyítja jobban, hogy ma már történelmi tény, hogy Sajtos Jánosné kezdeményezésére házi istentiszteletre is összejöttek a hívek. Igazi filmvászonra illő, a református hitvallást választó ember, olyan igazi, régi, nyakas kálomista a körösújfalusi, akik nem engednek hitvallásukból. S lám, ha nem is egykönnyen, de felépült a körösújfalui református templom. A templomszentelésen Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy Körösújfaluban felépítették az emberek a templomot s eljött az idő, amikor a némaságot fel kell váltania a kiáltásnak, mert az elnémuló nemzeteknek nincs jövője.
Balról Dr. Fekete Károly püspök, középen Demeter Ottó esperes, a Körösújfaluban álló református templom felszentelése előtt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A református ember nagy teherbírású, többet is elvisel, mint másféle, mert tudja, hiszi, hogy a Jóisten annyival terheli meg, amennyit elbír. S ha néha úgy is érzi, hogy számára sok, hiszi, hogy képes arra, hogy véghez vigye, mert a Jóisten tudja, hogy elbírja a terhet. Bízik benne. E láthatatlan kapocs köti össze a református embert a teremtővel s emiatt történik az, hogy olyan dolgokat visz véghez a református ember, aminek, ha úgy veszünk, akkor valójában sokszor nincs is racionalitása. Gyakorlatilag ép ésszel fel nem fogható, amit e szövetség képes véghez vinni.
Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Refomrátus Egyházközség püspöke áldása, a körösújfalui templom szentelésekor. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Dr. Fekete Károly püspök kiemelte, hogy a mai kor emberének más kihívásokkal is szembe kell nézni: miszerint, hogyan tudja az igazságtalanságokat kimondani, hogy eközben megőrzi emberi méltóságát, kereszténységét? A szolgalelkűség nagy bűn egy református emberben, ahogyan a hallgatás is. Arról nem is beszélve, ha ki akarunk mondani valamit, de valakitől vagy valamitől félünk az igazságtalanságnak hangot adni. Az elnémuló nemzeteknek nincs jövője és meg kell fogalmazni, majd ki kell állni magunkért és másokért is. Az igazság nem köthet alkut. Ahhoz azonban, hogy bátor legyen az ember, belülről támaszának kell lenni, belül menedékének kell lenni, ami külsőleg azonban már kézzel fogható. Ezt szimbolizálja egy-egy templom, ami az emberek belső összefogásából, hitéből fakad. Körösújfalu megmutatta, a közösség, az összefogás, a vésztői reformátusok támogatásával, – ami ma már mindenki számára látható is, – hogy itt reformátusok élnek. Állnak a falak!
Dr. Kovács József országyűlési képviselő köszöntője a körösújfalu református templom felszentelésén. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A vallás alapkövei között legalul ott rejtezik a hit és az ígéret, ami kéz a kézben jár. De hol volt a körösújfalusiak életében, hogy bárki megígérte volna nekik, hogy egyszer templomot építhetnek? Ki ígérhette volna meg nekik? Ám hittel hitték, hogy egyszer lesz nekik templomuk. A mai Békés vármegyében két községben nem állt, – a ma ismert világunkban – templom. Az egyik ilyen település Tarhos, míg a másik Körösújfalu volt, emelte ki Dr. Kovács József , a térség országggyűlési képviselője köszöntőjében. Ami igaz, az igaz, de most a vármegye minden településén áll templom s a hitélet gyakorlásához biztosított ma már minden településen hol egy, hol pedig több felekezet temploma is, ami jól mutatja, hogy Békés vármegye vallási élete is színes.
Markó István főgondnok a templom új bibliájával. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha úgy vesszük, a református tömb szívét, lelkét ma is Debrecen adja. 1557-ben, alapításának esztendejében, a Tiszántúli Református Egyházkerület a magyar reformátusság legnagyobb területű egyházkerülete, tizennégy egyházmegyét foglalt magában: a Beregit, Békésit, Biharit, Debrecenit, Érmellékit, Közép-szolnokit, Máramarosit, Nagybányait, Nagykunságit, Szabolcsit, Szatmárit, Szilágyit, Ugocsait, Zarándit. Mára területi nagyságát elveszítette, de a gyülekezetek számát tekintve, – a 414 gyülekezettel – azonban még mindig a legnépesebb kerület Magyarországon.
„Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó”
A református ember feleslegesen nem beszél, de amit vállal, amit kiejt, kimond, kér vagy megegyez, azt betartja. Így összefogással, ha nehezen is, de megépült a körösújfalusi templom, amelyben a Vésztői Református Egyházközségnek kiemelkedő szerepe volt.
Szalagátvágás előtti pillanatok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Dorcsák Ignác Pál református lelkész emlékeztetett, hogy a faluban ma már nincs általános iskola, de talán gyógyír, hogy a maga nemében különleges megjelenésű és belső terű református templom északi oldalán, olyan nagy méretű teraszajtót terveztek, amely a helyi óvodára nyílik.
Vadászati hírekért, történetekért látogasson el a Vadászat rovatunkba. Kattints a képre!
A szegedi tervezők, Molnár Péter és Dr. Sódar Péter kiemelték, hogy a XXI. század templom tervezése komoly kihívások elé állította mindkettőjüket, hiszen az archetipikus építkezés mellett, – amely évszázadokon át megszokott, kialakított stílust követel meg, amit keresnek az emberek, – teljesíteni kell azt a funkcióját is egy-egy új épületnek, hogy az betölthesse a közösségi szerepét is.
Dorcsák Ignác Pál református lelkész templomszentelési imát tart. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Az, hogy a körösújfalui református templom kelet-nyugati tájolással épült meg, ha úgy vesszük, szerencsés együttállás is – mesélték a tervezők. A református templomokban a fa felhasználása fontos elem, amit a templom fényjátékaiban is annyira jól sikerült beilleszteni, hogy kora reggel és naplementekor önmagában véve is látványos. Bár a reformátusoknál a templomot elsősorban vasárnapi imádkozásra használják, de a most felépült templom képes a mai felgyorsult világunkban is olyan többletet adni, ami kiemeli a templomot, a vallási tereket, a digitális világ színteréből.
Palástos lelkészek igei köszöntője: Nagy Viktor, a biharugrai, a körösnagyharsányi gyülekezet lelkésze. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ahhoz, hogy valaki ezt megélhesse, el kell látogatnia ide, hiszen a templom nyugati falán naplementekor áttörő napsugarak, egyedülálló jelenséget kölcsönöznek, miközben a hosszúkás, de keskeny ablakok az erődtemplomok, középkori hangulatát adják, ami a régi emberek fizikai védelmét is képesek voltak biztosítani.
A biblia elhelyezése az úr asztalán. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Szalagátvágás, a templom kulcsai szimbolikusak, nemcsak a lelkész, a templom, hanem az egyházközség életében is, még akkor is, ha enélkül is használták a helyiek. Amikor felkerült a tető, a református gyülekezet, ha úgy vesszük, elfoglalta a templomot. Segíts magadon és az Isten is megsegít – szól a közmondás, ami még szervesen él a bihari ember, a tiszántúli reformátusok szívében.
Palástban Dr. Fekete Károly püspök, Demeter Ottó esperes és a templomszentelésre érkezett lelkészek, egyházi előljárók, Körösújfalu polgármesterének, Szabó Csabának a társaságában. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Itt még szól a népdal, szólnak a zsoltárok a bölcsők felett, a megtartó istenben vetett hit a mindennapok szerves része: mi sem bizonyítja jobban, hogy palástos lelkészek tömege vett részt a templomszentelésen. Jó szokás szerint, szeretet-vendégség nélkül senki nem indulhatott hazafelé. Rendes bihari paprikással, tepsis töltött káposztával kedveskedtek a helyiek, mert Dél-Békéstől Szilágy megyéig, minden honnan érkeztek a reformátusok Körösújfaluba.
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
jogász, agrárjogi és vidékfejlesztési szakjogász
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Emberek, életek
Kalcsevics Csaba vadászékszerész
Édesanyám negyven éve kezdett ebben a szakmában. Szegeden az arany- és ezüstraktárat vezette. Azért volt felelős, hogy az ötvösök számára, a megrendelések után, kiadja a szükséges alapanyagot, majd az elkészített munkák után pontosan elszámoljanak. Nagyon sokat jártam bent, különösen úgy, hogy édesapám is ennél a cégnél dolgozott. Ők az öntőrészlegen készítették elő, illetve olvasztották be, a már nem használt vagy beadott ékszereket. Ma ötvös vagyok, ötvösként keresem a kenyeremet – fogadott műhelyében Kalcsevics Csaba. Testvérével szegedi birkózólegendák voltak – ma is azok. Napjainkban, a szabad és kötött fogásban oroszlánszívű Csaba, finom ékszereket és exkluzív ajándéktárgyakat, köztük vadászékszereket készít. Az országban pedig egyedüliként készít háromdimenziós ékszereket. Őt látogattuk meg a műhelyében, aki nem mellesleg vadászik is…
„Elmondhatok, ha kívánod, sok régi szokásokat,
Ha nem restelsz megtanúlni minden aprólékokat.”
Vergilius: Georgicon
Kalcsevics Csaba ötvösmester munka közben Fotó: Agro Jager
Az én ötvöspályám a rendszerváltás után kezdődött. Hatalmas változások történtek Szegeden és sorra zártak be, számolták fel az üzemeket vagy éppen privatizálták, de aztán a külföldi vevő azokat is bezárta, mert piacot vásárolt és nem kellett számára a konkurencia. A szüleim azt mondták, próbáljam ki magam az ötvös szakmában. Beszélnek Fülöp Istvánnal, aki a cégnél, de országosan is, híres és jó hírű, neves ötvösnek számított. Ráadásul most éppen tanulót, segédet keres. Édesanyámat és édesapámat jól ismerte a szegedi ötvös ipar és a bizalom, a pontosság, a hitelesség a legelső közöttük: ma már mondhatom úgy is, hogy közöttünk.
Kalcsevics Csaba: A legnagyobb mesterek mellett nőhettem fel, akiktől a legrégebbi technikákat is megtanulahttam. Fotó: Agro Jager
Addig is szerettem bejárni a céghez, hiszen a testvéremmel, Lacival, szegedi gyerekek voltunk és mindig jó volt beugrani édesanyánkhoz. A cégnél nagy rend, tisztaság fogadott és ez mikor tanuló lettem, hatványozottan rám is vonatkozott. A fémhez, a megmunkáláshoz amúgy is értettem, de nem gondoltam, hogy az ötvös iparban fogok dolgozni és ezek a nemesfémek, drágakövek nem titok, hogy különleges bánásmódot igényelnek. Ahogy az idősebb mesterek később elmondták, látszott rajtam, hogy érdeklődöm, hogy fogékony leszek, de ez nem volt elég, ahogyan ma is tanulni kellett! Felvételiztem Budapestre, a szakmában csak a Práter utcainak hívott ötvös iskolába és szerencsére fel is vettek. Így kezdődött..
Az ékszerben nem ismer középutat Kalcsevics Csaba ötvösmester Fotó: Agro Jager
A munkahelyemen egyre több feladatot kaptam és lettek saját, önálló munkáim is. István, a mesterem, egyre több és egyre nehezebb feladatokat bízott rám. Hamarosan a klasszikus értelemben vett ékszerkészítést, javítást és a restaurálást is rám merte bízni. Voltunk páran, akik egy külön műhelyben dolgoztunk, csak az ő keze alá gyártottuk, újítottuk fel az ékszereket.
Egyedi megrendelések, egyedi ékszerek kerülnek ki Kalcsevics Csaba műhelyéből, amelyek végig elkísérnek bennünket. Fotó: Agro Jager
Betoppant az első vadászékszer megrendelés
Pontosan emlékszem, hogy átmentem Pista bátyámhoz, hogy most mi tévők legyünk, mert egy Angliából érkezett mókusfogat kellett egy gyűrűbe elhelyezni. Ez még nem is lett volna akkora kihívás, de a megrendelő ajándékba szerette volna és nem tudta a méretet, de nem is tudott mintadarabot hozni. Így mind a ketten fogadni mertünk volna arra, hogy igazítani kell s a hevítést, amelynek el kell érni a formáláshoz a 600-700 oC-ot, azt a fog nem viseli el. Egy ötvösfogással ideiglenes rögzítettük, majd mikor az igazításra került a sor, akkor egy különleges megoldással véglegesen fixáltuk. Pista bátyám emiatt meg is dicsért és nagyon jól esett. Különösen úgy, hogy pár éve újra feltűnt a mókusfogas gyűrű és aki akkor kapta, nagyon vigyázz rá, éppen csak egy kis utómunkám volt vele. Mindannyiunknak jól esik, ha saját munkánkat viszontlátjuk, különösen úgy, ha az egy egyedi, megrendelésre készült darab – meséli a mester.
Kalcsevics Csaba műhelyében nem lehet olyat kérni, amit ne készítene el. Az Agro Jager News egyedi, kézzel készített kitűzői is elkészültek a karácsonyfa alá. Fotó: Kalcsevics Csaba
Fülöp István, Pista bátyám, aztán úgy döntött, hogy Zalacsányban folytatja önálló műhelyében az ötvös szakmát, én pedig tovább maradtam a szegedi műhelyben. Az egyedi megrendelések mellett, mondhatjuk úgy, tömegárut és volument készítettünk. Szerettem volna több különleges, igazi ötvös termékeket készíteni és egyre többet nézegettem körül a nagyvilágban.
Így történt, hogy a Müncheni Ékszer Világkiállításon megpillantottam a 3D technikát. Az ötvösöknél nagyon hosszú ideig úgy készültek a termékek, hogy a megrendelő elmesélte, lerajzolta vagy mi rajzoltuk le a megálmodott ékszert és utána igyekeztünk megvalósítani. A mai kor azonban elhozta a szakmának a 3D tervezést, amikor is otthon, gép előtt megtervezzük az ékszereket, bemutatjuk és a vevő számára azt követően készítjük el.Vallom, hogy egy jó ötvös foglal. Tehát amit az aranyon kívül az ékszerben látunk, azt minden más anyag nélkül, az arany vagy éppen az ezüst tartja. Ilyen esetben azonban a későbbi utómunkák nagyon sok munkával oldhatóak csak meg. Ezzel a technikával, a 3D tervezéssel azonban a vevő mindent lát, megnézhet és még a munka előtt, igény szerint módosíthatja.
Átadás előtt az Agro Jager News egyedi, kézzel készített ékszer kitűzői Fotó: Kalcsevics Csaba
Elhatároztam, hogy három gyermekem mellett ki fogom tanulni ezt a technikát és házasemberként, családapaként belevágtam a tanulásba – újra. Mára különleges területem a vadászékszerek, az egyedi trófeák mintájára elkészített ékszerek, ajándéktárgyak és bármi más, amellyel a vadászok, erdészek keresnek meg. Szoktam mondani, hogy nincs lehetetlen.
„A vadászékszerek kultusza sok évezredes. Mindenki az egyedi motívumokat, egyedi formákat szeretné.”
Fülbevalók, gyűrűk, medálok, ékszerek és megannyi kérés érkezik a vadászok részéről, amit teljesítenünk kell. Az ikertestvérem és én is vadászok vagyunk, így át tudjuk érezni, mit keresnek a vadászok és mit jelent számunkra egy-egy trófea, mit jelent számukra egy emlék, egy grandli. Számukra egy tárgy mögött értékes, személyes történet áll. Ezt szimbolizálja egy-egy vadászékszer.
A Müncheni Ékszer Világkiállítás meghatározó élménye után belevágott az ékszer készítés legújabb dimenziójába Kalcsevics Csaba, amely új távlatokat nyitott meg az ötvösök és a megrendelők között Fotó: Agro Jager
Legutóbb egy őzbak agancsát másoltuk le, készítettük el háromdimenziós rajzban, majd mikor a megrendelőnk meglátta, már meg is kaptuk a gyártási engedélyt. Legkülönlegesebb darabunk azonban, amit azt hiszem, nem igen fogok elfelejteni, azonban mégsem egy trófeás vad volt, hanem egy szarvasünőt ábrázoló tejkiöntő, amelyet aranyból készítettünk el.
A legendás Kalcsevics-ikrek, akik, ha tehetik együtt járnak vadászni is. Fotó: Kalcsevics család
Az ékszerkészítés, a vadászékszer-készítés, azt hiszem, a magyarok életét mindig végig kísérte, hiszen az aranyszarvas lelet is bizonyítja, hogy az ötvösöknek akkor is teljesíteni kellett ezeket a kéréseket. Ma, a XXI. század technikáival, a lehetőségek széles tárháza nyílott meg előttünk. Ma olyan egyedi, személyre szóló, hosszú élettartamú tartó ékszereket tudunk készíteni, amelyekre, ha vigyázunk, értékes emlékei maradhatnak gyermekeinknek, unokáinknak.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Kalcsevics Csaba és Dr. Szilágyi Bay Péter
Kalcsevics Csaba elérhetősége:
Telefon: +36 20 443 55 80
Facebook -> ITT!
***
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Zala vármegyei vadgazdálkodási pályázat
Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer, Békés Vármegye, 2026.
Engedély nélkül gyűjtöttek agancsot
2026-ban is folytatódik az Országos őzgida- és fészekalj mentési akció-program
Az ökológiai gazdálkodók új lehetőségei a működő minőségrendszerhez történő csatlakozás című pályázati felhívásban
Új élelmiszer-adalékanyag a láthatáron: borsórost-koncentrátum (FIPEA)
A Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer Pest vármegyei pályázati kiírása
Kis sárszalonka a Csaba-réten
Agrárágazati civil szervezeteket támogató pályázat 2026.
Elkezdődött a költési szezon a vércséknél
Ragadozógyérítés J-N-Szolnokban
Pergetve fogtak harcsát
Dr. Majzinger István 65 éves
Élet születik – malacoznak a kocák
Őzgidamentéssel kapcsolatos szakmai napot tartottak Békéscsabán, az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottsága közreműködésével
Kitüntetések a vadgazdálkodási ágazat szereplőinek
Megújult az EDU felületén az ASP járványügyi képzés a vadászok számára
Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer Bács-Kiskun 2026.
Lezajlott a hivatásos vadászok szakmai továbbképzése Baranyában