Keressen minket

Horgászat

Téli pergetés szürkeharcsára a Dunán

A Duna esztergomi szakaszára ment ki pergetni a barátjával 2021. december 27-én Lohner József. Aznap a levegő hőmérséklete körülbelül 1,5 – 2 Celsius fok-, a víz hőmérséklet 4 Celsius fok körül mozgott. Elég hideg volt a csónakban aznap, süllőt szerettek volna fogni. A süllők helyett azonban egy termetes szürkeharcsa akadt a horogra.

2021. december 27-én a termetes szürkeharcsát egy gumihallal sikerült kifogni (Kép: Lohner József – Agro Jager News)

Ilyenkor télen a víz hőmérséklete miatt minden egy kicsit lelassul . A wobblerek helyét lassan átveszik a 10 centiméter hosszú gumihalak.  A vizen a jig head méretét minden esetben a sodrás erőssége határozza meg. Általában a 7-17 grammos súlyok váltak eddig be. A tapasztalt dunai horgász csak addig használ wobblereket,  amíg lát rablásokat vagy kishalakat a víz felszínén. Felkészülve minden lehetőségre, az egyik kedvenc helyükre kötöttek ki, ahol már tudtak süllőket akasztani. Ők azon dunai horgászok közé tartoznak, akik gyengébb sodrású, nyugodtabb vizeket kedvelik. A nagy sodrású szakaszokhoz teljesen másképp kell hozzáállni és meghorgászni. Az elmúlt napokban közel egy métert emelkedett a Duna, ami a halakat alkalmazkodásra késztette. Mivel a vízi világban is gyorsan változhatnak a körülmények, az egyik dobást követően hirtelen egy hatalmas vendég akadt a horogra. A hideg, téli Dunából egy nagyobb testű szürkeharcsa bukkant elő. Mérete körülbelül 10 kilogramm volt, hossza 130 centiméter. Akármennyire is furcsának tűnik ez a nem hétköznapi fogás, itt a Dunán teljesen normális. Ez a ragadozó is a nyugodtabb, sekélyebb mélységbe húzódott, ahol kedvet kapott a felkínált csalihoz.

A tapasztalt horgász szerint az előző években jóval több harcsát sikerült így megfognia, amit természetesen minden egyes alkalommal vissza is engedett, mivel a szürkeharcsára a hatályos törvények szerint 2021. december 1. és 2022. február 28. között fogási tilalom vonatkozik. József egyébként is a sporthorgászok közé tartozik. Ezen a helyen már több  szürkeharcsát sikerült fognia.

Ilyenkor a Dunán teljesen természetes, hogy járulékos halként feltűnik időnként a szürkeharcsa. Ez a halfaj is táplálkozik télen, csak nagyon minimális mértékben. A Duna egy különleges folyó: a nagy víztömeg és a hirtelen változó vízmozgás miatt sokszor olyan halfajjal is találkozhatunk, ami az adott időben nem szokványos – összegezte tapasztalatait Lohner József, szenvedélyes dunai horgász.

Az alábbi videó mutatja be hogyan lehet szürkeharcsára pergetni gumihallal a Dunán:

Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News

Horgászat

A balatoni halőrzés 2021. évi mérlege

Nagyon sok körülmény befolyásolja a feljelentések számát, az időjárástól elkezdve, a Balaton vízszintjén át a társadalom pillanatnyi helyzetéig – gondoljunk csak a tavasszal még életben lévő éjszakai kijárási tilalomra.  A Társaság természetesvízi halgazdálkodási területe 62.800 ha, amely két nagy tömbre különül el, a Balaton és a Kis-Balaton I. ütemre. Persze számos kisebb-nagyobb vízterület csatlakozik ehhez (Nyugati-övcsatorna, Hévíz-folyás stb.) és csak a Balaton partvonala 235 km hosszú – közölte a Balatonihal.

A 2021. évben az intézkedések után 403 esetben tettek feljelentést a Balatonon (Kép: Balatonihal.hu)

Ezen a területen jelenleg nyolc halőr páros tevékenykedik általában párban, de természetesen előfordulnak olyan napok, amikor csak szólóban van szolgálat. A szolgálat rendelkezik páronként egy gépjárművel, kisgéphajóval és/vagy elektromos meghajtású csónakkal. Az év során három halőrnek szűnt meg a szolgálati viszonya, amelyet rövid időre a szolgálati területek átszervezéssel, majd három új kolléga felvételével sikerült rendeznünk. Két új kollégánk mostanra rendelkezik a megfelelő képesítésekkel, egy új kollégánk pedig már megkezdte a képesítések megszerzését. Esetenként több, más területen dolgozó kollégát is át tudunk csoportosítani a balatoni halőrzés segítésére, mert a szükséges képzettséggel rendelkeznek.

Év  Szabályszegés  Horgászrendi szabályszegés  Rendőrségi ügy 
 2014  229  68  15
 2015  324  78  16
2016   330  82  2
 2017  257  68  7
 2018  273  39  11
 2019  537  50  3
 2020  1022    17
 2021  403    7

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. (Ábra: Balatonihal.hu)

A szolgálat szervezésekor számos tényezőt vesznek figyelembe, ilyenek az évszakok és más időszakok sajátosságai (ívási időszakok, tilalmi időszakok, horgászok által kedvelt időszakok, fogási lehetőségek, előre jelzett időjárási körülmények), valamint a vízterületek aktuális horgász terhelése és a munkaidő szervezését befolyásoló jogi környezet. Az év során a MOHOSZ támogatásával és szervezésében, a szolgálat teljes állományát egységes ruházattal láttak el, így a halőri szolgálatok országszerte azonos egyenruhával rendelkeznek. Folyamatosan frissítjük a halőri állomány technikai eszközeit, illetve akiket már ebben az évben ellenőriztek kollégáink tapasztalhatták, a horgászjegyek ellenőrzése is elektronikusan történik.

A 2021. évben az intézkedések után 403 esetben tettek feljelentést. Már nem kezelik külön a horgászrendi szabályszegéseket és a kifejezetten enyhe szabályszegések kivételével ezekben az esetekben is feljelentést teszünk.
A feljelentéseink alapján visszakapott hatósági határozatok száma és az azokban kiszabott bírság összege (2014-2020. november):
Év  Megkapott határozatok  Bírság összesen 
 2014.  192  4.650.000.- Ft
 2015.  256  6.470.000.- Ft
 2016.  305  6.245.000.- Ft
 2017.  230  4.930.500.- Ft
 2018.  168  4.477.500.- Ft
 2019.  407  8.750.000.- Ft
2020.   744  19.242.400.- Ft
 2021.  378  11.814.875.- Ft

A méretkorlátozást is minden esetben be kell tartani (Kép: Balatonihal.hu)

A szabályszegések típusait áttekintő táblázatban csak azok a szabályszegések szerepelnek, amelyekből legalább 10 intézkedés történt az évben és egy intézkedés akár több típusban is szerepelhet akkor, ha a feljelentett egyszerre több szabályszegést is elkövetett.

Az év során a legnagyobb számban előforduló szabályszegés idén az engedély nélküli horgászat lett. Ha összeadjuk az engedély nélküli és a területi jegy nélküli horgászatot, akkor a megdöbbentő 178 esetszámot láthatjuk.

Szabályszegések főbb típusai 2021.
Szabályszegés   Intézkedések száma
 Engedély nélküli horgászat  100
 Érvényes területi jegy hiánya  78
 Fogási napló vezetésének hiányosságai  72
 Több horgászfelszerelés használata  72
 Behúzás szabályainak megsértése  33
Egyéb horgászrendi szabályszegés   32
 Méretkorlátozás megsértése  17
 Őrizetlenül hagyott felszerelések  16

A jegyzőkönyveket áttekintve láthatjuk, hogy 49 esetben az ellenőrzött személy több szabályt is megsértett, ebből 7 esetben hármat is (ezek a számok az összefoglaló táblázatban is megjelennek). A feljelentett személyek közül húsz külföldi állampolgár volt. Elmondhatjuk azonban, hogy az elmúlt évben – köszönhetően a világjárvány hatásainak – lényegesen kevesebb külföldi horgászott a Balatonon. A tavaszi éjszakai kijárási tilalom kifejezetten érezhető volt a halőreink által az év során ellenőrzött személyek számában.

Két horgászbottal lehet az engedély szerint horgászni. A tavalyi év nyertes kategóriája – a megengedett horgászeszközöknél több készség használata – a harmadik helyre szorult vissza. (Kép: Balatonihal.hu)A horgászrendünk szerint, az ott megnevezett kirívó szabályszegések miatt, lehetőségünk van egyes szabályszegő horgászoktól hosszabb időre is megtagadni a területi jegy kiadását. Ebben az évben, december elejéig, 39 esetben éltünk ezzel a lehetőséggel.

A halőrök ebben az évben is elvégezték a Balatonon fellelt haltetemek begyűjtését. A munkát átszervezték, egy páros egész évben pusztán ezzel foglalkozott, felszabadítva a többi halőr párost ez alól a munka alól. Így a halőrzés lényegesen hatékonyabb lett, a begyűjtött haltetemek számát tekintve a gyűjtés hatékonysága sem romlott.

Jogosulatlan behúzás gyanúja esetén a halőr megmérheti a dobástávot. (Kép: Balaonihal.hu)

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. felhívja a figyelmet arra, hogy 2022-ben is fordítsanak kiemelt figyelmet a “játékszabályok” betartására a balatoni horgászok. Abban az esetben, ha szabálytalanságot tapasztalnak, használják a halőri bejelentő sms számot, vagy e-mail címet!
Forrás: Balatonihal

 

Tovább olvasom

Horgászat

Kárókatona expanzió – hol a határ?

A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes.

Társaságunk számára az egyik legnagyobb, jelen pillanatban megoldhatatlannak tűnő problémakör a nagy kárókatonák kártétele elleni küzdelem. Ez a madár mind a tógazdasági haltermelésben, mind a Balaton halállományában nagy, immár nem is csak gazdasági, hanem természetvédelmi szempontok alapján is beavatkozást igénylő károkat okoz – közölte a Balatonihal.

A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes. (Kép: Balatonihal.hu)

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. (Ábra: Balatonihal.hu)

A károk mérséklése persze legyen a gazdálkodó feladata: a kapott engedélyek alapján gyérítse a kárókatonákat, biztosítson hozzá képzett és engedélyes munkaerőforrást, és oldja meg a finanszírozást. Ráadásul oldja meg a kárókatonák másodlagos károkozati anomáliáit is, ellenkező esetben ő, a gazdálkodó lesz a nemtörődömség, gondatlan gazda jelzőjével illetve…

Az általános helyzetképet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.  a tavalyi cikkében részletesen bemutatta. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.

A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!

Sikeres tógazdasági gyérítés eredménye

Nem véletlenül áldozunk sok emberi- és anyagi forrást a feladatra függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági növénytermesztésben általánosan elfogadott vadkárt senki sem fizeti meg számunkra. Sem a vadgazdálkodásra jogosult (hiszen nem vadászható vadfajról van szó), sem a természetvédelem. A feladatot azonban el kell végezni, a halastavakra látogató kárókatonákat folyamatosan mozgatni, riasztani kell.

Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.

Pihenő nagy kárókatonák a fehérre “mázolt” nyárfán (Kép: Balatonihal.hu)

A Balaton partmenti éjszakázóhelyeire kapott gyérítési engedély alapján a vadászat kivitelezése – érthetően – szigorú előírások szerint zajlik. A vadászat megkezdésekor a helyi vadászatra jogosult képviselője jelen van, a természetvédelem képviselője pedig a vadászat ideje alatt végig jelen lehet. Csak és kizárólag az engedélyben meghatározott személyek vehetnek részt a gyérítésben! A legnagyobb probléma azonban az, hogy a gyérítés kezdeti napján elért elejtési számokat soha többet nem lehet abban a szezonban elérni a madarak nagyfokú intelligenciája miatt. Az első vadászati nap után a kolónia „kitanulja”, hogy a mozgás és a vele járó durranás  veszélyes, és aznap este lővilágban nem érkezik meg a beszállóhelyére, helyette a vízen várakozik. Ezért van az, hogy a két éjszakázó helyen a madarak nagy létszáma ellenére is csak igen gyér kilövési számokat tudunk produkálni.

Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.

Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:

„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon “Balaton” néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében “a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe” is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”

A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben.

Nem szokványos látvány: pipáló küszök januárban… (Kép: Balatonihal.hu)

A kora reggeli órákban ezernél is több kárókatona szorította az összeállt halcsapatot a nyílt víz irányából egyre beljebb és beljebb a kikötőben. A helyi horgászok és halőreink több száz darab vegyes keszegfélét, valamint több tucatnyi süllőt és kősüllőt szedtek össze a víz felszínéről. A halak egy része még élt, a mólók külső oldala irányában elengedve magukhoz tértek és elúsztak, de nagyobb részüket sajnos már zsákban kellett a helyszínről elszállítani. Az ok egyértelműen oxigénhiány volt, a kikötő szinte teljes vízfelületén lehetett észlelni a „pipáló” (a felszínről levegőt nyelő) küszöket és keszegféléket. A helyzeten annyiban tudtunk segíteni, hogy üzembe állítottunk két tógazdasági vízforgató berendezést, amely a légköri oxigén vízbe oldódását fokozza, így a probléma fokozatosan mérséklődött, majd a feltámadó északi szél hatására megszűnt. Ma reggel ugyanez megtörtént, amit az alábbi videón rögzített kollégánk.

Vízforgatókat üzemeltünk be az oxigénhiány gyorsabb enyhítésére (Kép: Balatonihal.hu)

Számomra szomorú látvány, hogy a tihanyi félsziget keleti oldalán közlekedve hófehér fák fogadják az arra járókat a Balatoni Limnológiai Intézet épületének szomszédságában, amiket az éjszakázó madarak mindent kiégető ürülékükkel festettek fehérre. Kicsit olyan érzésem támad ettől a látványtól, hogy ezáltal nem vagyunk gondos gazdái sem a víznek, sem az érintett vízparti környezetünknek, s ezért akár kritikával is lehet illetni bennünket, halgazdálkodót.

Tihanyi látkép a kárókatonák ürülékétől fehérlő fákkal… (Kép: Balatonihal.hu)

A Balaton élővilágának védelme okán sokan, sokféle problémát megfogalmaznak joggal, mert valóban számos oldalról terheljük vizünket. A humán terhelések és károkozások mellett talán eltörpülhet egy-egy állatfaj expanzív előretörésével fellépő károkozás, amire jó példa a kárókatona: gyérítésük nehézsége elsősorban nem akarati, hanem természetvédelmi megfontolások miatt nehézkes. Függetlenül a gazdasági károkozástól, a fokozottan védett halfajok fogyasztásával, pihenőhelyének tönkretételével nagyon komoly természetvédelmi károkat is okoz.

A kérdés most már csak az, hogy hol a határ…

Forrás: Balatonihal.hu
Tovább olvasom

Horgászat

A horgászok természeti tudását vizsgálják az ÖK kutatói

Magyarországon 800 ezer regisztrált horgász van, így ők alkotják a felszíni vizeket használók legnépesebb közösségét. Ugyanakkor sem az ökológusoknak, sem a természetvédelmi szakembereknek nincsenek ismereteik a horgászok tudásáról, illetve általában az ökológiához való viszonyukról, ezért nagyon fontos lenne párbeszédet kezdeni velük a vizek állapotáról, védelméről – közölte az ELKH.

Ezzel a céllal indult el az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatássorozata, amelynek első lépéseként a horgászok vízinövény-ismeretét mérték fel. Az első eredményeket a kutatók a Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine című rangos szakfolyóiratban november elején megjelent tanulmányukban közölték. Az ezekből levonható következtetések szerint bár a hobbihorgászok ökológiai tudása nem mérhető a tradicionális természeti népek tudásához, mégis fontos ismereteket sajátítanak el az élővilágról, és ezeket képesek magabiztosan felidézni.

A világon átlagosan minden tizedik ember horgászik kedvtelésből. Ők emellett természetesen sok egyéb, vízhez kötődő tevékenységet is végeznek, miközben felkészülnek a horgászatra, és akár napokat töltenek a parton. Eközben megfigyelhetik a parti ökoszisztémát, a vízi növény- és állatvilágot, illetve a horgászattal kapcsolatos érdeklődésük kapcsán a halak környezetéről is többet olvasnak, mint akik nem horgásznak.

Habár az utóbbi évtizedekben az ökológiai kutatásokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a természettel együtt élő, a helyi ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó szakemberek – halászok, vadászok, juhászok – helyi ökológiai tudásának, csak az utóbbi évtizedben ismerték fel, hogy a hobbihorgászok ismeretei is hozzájárulhatnak a tudományos kutatásokhoz. Noha kézenfekvőnek tűnne, hogy a horgászok halakkal kapcsolatos ismereteit teszteljék, ennek eredményei borítékolhatók lennének. A legtöbb horgász nyilvánvalóan sokkal többet tud a halakról, mint mások, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének (VÖI) kutatói ezért a magyar rekreációs horgászokkal kezdeményezett párbeszéd során más úton indultak el.

„A hazai vizes élőhelyek néhány gyakoribb és ritkább növényfajával kapcsolatban készítettünk strukturált interjúkat horgászokkal. A vizsgálatnak csak részben volt célja a horgászok tudásszintjének felmérése, legalább ugyanilyen fontosnak tartjuk a velük való párbeszéd megkezdését” – mondja Löki Viktor, a Vízi Ökológiai Intézet Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, a kutatás vezetője. „A vizsgálat során 24 vízi vagy vízparti növény képét mutatjuk meg a horgászoknak, és a hozzájuk kapcsolódó ismereteikről kérdezzük őket.”

Az ökológusok három helyszínen készítettek interjúkat horgászokkal: a Velencei-tónál, a Keleti-főcsatornánál, illetve egy Debrecen melletti horgásztónál. E beszélgetések során rögzítették a horgászok arra vonatkozó adatait is, hogy mennyi ideje horgásznak, mi jellemző rájuk, és általában hogyan viszonyulnak a természethez. Ezután következett a teszt: képről kellett felismerniük a vízinövényeket. Ha nem tudták megnevezni a növényt, de állításuk szerint látásból ismerték, a kutatók ezt kontrollkérdésekkel ellenőrizték. Ha tudtak róluk más alapvető részleteket, azt is feljegyezték.

„A 24 növényfaj közül a horgászok átlagosan 4,6 fajt tudtak néven nevezni, és további 7,4-et felismertek, bár megnevezni nem tudtak. Vagyis a bemutatott növények felét ismerték fel a horgászok” – folytatja Löki Viktor. „Ez az eredmény részben megfelelt a várakozásainknak, ugyanakkor meglepő volt, hogy a három helyszínen különbözött a horgászok tudásszintje. A Velencei-tónál horgászók ‒ akik jellemzően a fővárosból járnak oda, és rövidebb ideje horgásznak – kevesebb növényt ismertek meg, mint a többiek.”

Az eredményekből kitűnik, hogy a horgászok önkéntelenül olyan jelenségeket, például helyi növényeket is megfigyelnek, amelyek nem kifejezetten érdeklik őket, sőt az sem feltétlenül tudatosul bennük, hogy ismereteket gyűjtenek a növényekről. Úgy tűnik, a természeti népek helyi ökológiai tudásához hasonlóan a horgászok is annál többet tudnak a természetről, minél régebben horgásznak. Ebből egyben arra is lehet következtetni, hogy a tudásuk nagy részét nem az iskolában szerzik, hanem a szabadidejükben tesznek rá szert.

„Rengeteg további kérdés merült fel bennünk. Például az ökológiai ismereteikkel kapcsolatos további leíró tanulmányok mellett mindenképpen érdemes lenne összehasonlítani a horgászok ökológiai tudását más társadalmi csoportok ismereteivel is” – érvel Löki Viktor. „Ezek az ismeretek elengedhetetlenek ahhoz, hogy pontosan felmérhessük a rekreációs horgászok ökológiai szerepét a vízi ökoszisztémák megőrzésében.”

Forrás: ELKH

Tovább olvasom