Horgászat
Szürkeharcsát fogtak a Lehőci holtágon – VIDEÓVAL
Wimmer Ferenc, Tolna-megyében, a Duna alsó holtágára, Lehőcre ment ki célzottan szürkeharcsára horgászni. A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületet a Tolnai híd alatt húzódó Mádi Kovács zsilip választja ketté. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.
Wimmer Ferenc fogta a fényképen látható szürkeharcsát, amely megközelítőleg 140 centiméter hosszúságú és 21,96 kilogramm volt. (Fotó: Agro Jager News)
A tolnai dunaszakasz szabályozásakor Gróf Széchényi István (1791 – 1860) is itt szállt meg. Emlékét egy tábla hirdeti az utókor számára az egyik ház falán. A Duna áradása 1956-ban hatalmas pusztítást okozott, a katasztrófát szintén egy emléktábla őrzi Tolna városában.
1956-os árvíz, és a pusztítása. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
A Mádi Kovács zsilip tövében egy halrács választja ketté a két vízterületet. Ferenc mindkét vízterületet igen jól ismeri, mert szabadidejében, társadalmi halőrként óvja a helyi halállományt.
2022. augusztus 7-én, jó barátjával, Bániczki Bélával indultak el horgászni. A helyi harcsafogó bajnokságon szokott együtt szerepelni a két rutinos versenyző. Idén, a hagyományteremtő céllal megszervezett I. Lehőci Harcsafogó Kupán már bizonyítottak, mert sikerült megszerezniük a harmadik helyezést. A két napos verseny minden csapatnak felejthetetlen élménnyel járt, mert mindenki zsákmányolt kisebb-nagyobb harcsákat.
A Lehőci holtág. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
A horgászat megkezdése előtt, a késő délutáni órákban, nagyméretű csalihalakat fogtak. A harcsánál a mindig a csalihal mérete a meghatározó. Minél nagyobb halat szeretnénk kifogni, annál nagyobb a csalihalat kell felkínálni. Egy bizonyos méret után, csak a nagyobb halak „jöhetnek”. A legoptimálisabb a „tenyérnyi-méretű” csalihal. A tenyeres kárászt csónakkal juttatták be a vízbe, a parttól alig 30 méterre. Mivel a harcsa a legokosabb halak közé tartozik, ezért minden részletre fokozottan figyelni kell. A szakítózsinórként erőgumit használt a tapasztalt horgász. A harcsára tipikusan jellemző az a viselkedés, hogy a felkínált csalit azonnal elengedi, ha bármilyen ellenállást érzékel. Mivel a gumi képes megnyúlni, ezért a harcsa nem veszi észre a csapdát. Másik előnye az, hogy újracsalizásnál könnyen ki lehetne kötni a végszereléket.
Egy jól ismert márka horgait használta, amelyen segédhorgok is vannak. Talán ez a legkíméletesebb megoldások egyike a csalihalaknál. A kis méretű segédhorgok nem okoznak komoly sérülést a csalihalnak. A horog ütötte seb fertőtlenítése után a hal életképes marad, és szabadon ereszthető, ha nincs kapás. A spannolós módszer mindig beválik a Tolnai Dunáért Egyesület vízterületén, amelynek a mélysége megközelítőleg 3 – 3,5 méter mély, vízállástól függően. Az idei év szárazsága a tolnai régiót sem kímélte. Friss vizet csak a Sióból tudnak kapni, amit felduzzasztanak vízügyi szakemberek, majd „visszafelé” érkezhet a holtágba a szivattyúzott víz. A holtág teljes szélessége eléri a 260 métert, hossza eléri a nyolc kilométert.
A halállományra nagyon büszkék a helyiek. Wimmer Ferenc éjjel-nappal a harcsákat és az orvhorgászokat figyeli…. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
Miután behelyezték a felkínált csalit, vártak. Teltek az órák. A kora esti órákban, ami talán az egyik legjobb időszaknak tekinthető, semmi nem történt. Az éjszaka csöndesnek bizonyult. Hazánk legnagyobb ragadozóhala bármikor rabolhat, de legjobb harcsára horgászni, sötét viharos éjszakákon. A harcsák kora esti órákban aktívak, majd lefekszenek „aludni”. Hajnali három óra fele pedig újra elindulnak a kora reggeli órákig. „Este 11, és hajnali háromóra között a horgász is aludhat egy keveset. Szinte biztos, hogy nem fog semmi történni”. A Lehőci holtág harcsafogói egész éjszaka, sőt még reggel is vártak… Nem történt semmi. Feljött közben a nap is, már majdnem indultak haza. Aki bizony harcsa horgászatára adja a fejét, számolnia kell a kudarccal is. Csöndben el is könyvelték, hogy ezen a horgászatuk alkalmával csak tapasztalatot gyűjtöttek. Hét órakor az egyik bot szinte kettétört egy nagyerejű kapástól. Feri, azonnal ott termett és bevágott a halnak. A rutinos horgász egyből tudta, hogy nagy halat sikerült megakasztania. Mivel a holtág bővelkedik akadókkal, ezért a fárasztáshoz azonnal csónakba ültek. Az összeszokott páros negyedóra fárasztás követően a csónakba emelte a meglepődött zsákmányukat. A szürkeharcsa megközelítőleg 140 centimért hosszú, és 21,96 kilogramm volt. A közös fényképek, és a horog ütötte seb fertőtelenítése után, azonnal vissza is engedték a halat.
A mostani horgászatukkal, a hamarosan megrendezésre kerülő „II. Baráti Harcsafogó Verseny”-re készültek fel, amelyet kora őszre szerveznek meg a Lehőci holtág területére. A versenyre még vannak kiadó helyek – összegezte tapasztalatait Wimmer Ferenc.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó és videók forrása: Bániczki Béla és Wimmer Ferenc
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Komádi aranysakál
