Hamar Sándor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség területén horgászott barátjával. Egy kapitális pontyot sikerült megakasztania. Élményeiről beszámolt lapunknak:

RSD horgászat szeptember közepén.

Az egész egy telefonhívással kezdődött még augusztus elején. Egyik gyerekkori barátom hívott, hogy mi lenne, ha szervezne egy több napos dunai horgászatot. Több se kellett, azonnal igent mondtam. Szép kis csapat kerekedett, végül hatan mentünk, közülük négyen horgásztunk.

Fotó: Hamar Sándor – AJN

Kicsit körülményes volt a szervezőnek olyan helyet találni, ahol ennyi horgász kényelmesen elfér egymás mellett. Végül Dömsödön, az Alsó-Dunapart utcában sikerült szállást találnunk, amihez járt egy kb. 20-30 méter széles stég. A horgászat időtartama 09.18-tól 09.22-re lett szervezve, de én csak 09.19-én reggel érkeztem. Horgászni viszont csak délután tudtam elkezdeni, mert voltak kisebb-nagyobb fennakadások. Az első, hogy kipakolás után vettem észre, hogy az elektromos kapásjelzőm rádiójában le van merülve elem. Szétszereltem és akkor láttam, hogy egy olyan típusú elem van benne, amit életem során akkor láttam először. Interneten rákerestem a típusára és a legközelebbi biztos hely, ahol lehetett ilyen elemet kapni, az Soroksáron a Mediamarkt volt.

Így hát a napközbeni csúcsforgalomban kb. 2 óra alatt jártam meg az oda-vissza utat. Visszaértem, kicseréltem az elemet és működött a kapásjelző rádió. Nagy volt az öröm, de nem tartott sokáig, mert az autóm távirányítója az istenért sem akart működni, ami azért nagy probléma, mert kulcslyuk hiányában csak távirányítóval lehet kinyitni és bezárni. Újabb stresszidőszak érkezett, mert a kocsi egy idő után bezárja magát, ha a kulcs nincs a közelben. Csak arra tudtam gondolni, hogy ebben is az elem merült le, ami teljesen agyrém volt abban a pillanatban.

Egy közeli boltban találtam is, de továbbra sem működött a távirányító. Nagy idegeskedések közepette visszamentem a szállásra, kerítettem egy 10-es villás kulcsot és egyik barátom javaslatára levettem az akksi sarut, majd visszaraktam… Rápróbáltam és nagy megkönnyebbülés volt, mikor gombnyomást követően hallottam kattanni a zárat. A sorozatos szívás után már reméltem, hogy nem jön közbe semmi és végre nyugodtan el tudom kezdeni a horgászatot, ami szerencsére így is lett. Csónakkal való etetést követően be is vettem a szerelékeim, amik a helyiek javaslatára, ólomsúly helyett, bordáskosár volt, tekintettel arra, hogy iszapos a mederfenék. Az egyikre 20mm-es magas szénhidráttartalmú mangó ízesítésű bojlit fűztem hajszálelőkére, méretben azonos vajsav/mézes pop-uppal kikönnyítve, míg a másikra 2 szem főtt kukoricát raktam, szintén pop-uppal kiegészítve.

Az utóbbival többszöri alkalommal, egymás után fogtam szebb méretű dévérkeszegeket és egy ezüst kárászt is. Mivel nem ők voltak a célhalak, úgy döntöttem, hogy a kukoricás szerelékemre is bojlit fűzök. A csaliváltást több órás csend követte… Megtörtént a fényváltás, eltűnt a nap és kb. 20 óra körül folyamatos húzós kapásra lettem figyelmes. Egyből rohantam a bothoz, majd akasztást követően éreztem, hogy ez bizony nem az aprajából való lesz. Az első 15-20 másodpercben azon kívül, hogy az ég felé tartottam a botot (ami szinte teljesen derékszögbe állt), semmi mást nem tudtam csinálni, se húzni, se az orsót tekerni… Majd szép lassú, komótos mozgással elkezdett hol jobbra, hol balra mozogni.

Fotó: Hamar Sándor – AJN

A nagy tűzijáték akkor kezdődött, amikor parközeli töréshez érkezett, onnantól egy teljesen másfajta fárasztás vette kezdetét. Az orsó fékét azonnal gyengébbre kellett állítanom, hogy a hal hirtelen kirohanásait megfelelő módon tudjam kezelni. Egészen jó erőben volt, szépen megdolgoztatta a viszonylag erős felszerelésem, ami egy 3 méteres 3 librás Daiwa bojlis bot és egy 8000-es méretű Okuma orsóból állt. Az orsó 0,30mm-es monofil főzsinórral és szintén monofil 0,40 mm-es dobóelőkével volt ellátva. Kb. 10-15 perc izgalmas fárasztás után szákba tudtuk terelni és végre kezemben tarthattam életem legszebb halát. Nagy volt az öröm, mert telepített tavakból sem sikerült soha ekkorát fognom, ami jelen esetben 14 kilogrammot jelent. Így, hogy a Dunából tudtam ezt a szép pontyot horogra csalni, sokszoros volt az öröm és arra gondoltam, hogy megérte ezért a gyönyörű, utolsó pikkelyéig tökéletes, egészséges halért az egész napos szívás és a fennakadások sorozata.

Gyors fotó és szájfertőtlenítést követően azonnal visszahelyeztem életető elemébe, hogy még nagyobbra nőhessen.

Írta és fényképezte: Hamar Sándor

Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a rendelkezésre álló információk, valamint a laboratóriumi vizsgálatok alapján nem javasolja a Sajóból kifogott halak fogyasztását. Akut kockázat nem áll fenn, valamint a határértékkel szabályozott toxikus nehézfémek esetében is negatívak az eredmények. A vizsgált halakban kimutatott arzéntartalom miatt azonban indokolt az elővigyázatosság.

Fotó: NÉBIH

Az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület hívta fel a Nébih figyelmét azon közösségi média hírre, amely szerint a szlovák hatóság arzénszennyezettség miatt megtiltotta a Sajóból kifogott halak fogyasztását. A Nébih haladéktalanul felvette a kapcsolat a szlovák élelmiszer-ellenőrzésért felelős hatósággal, majd mintát vett a Sajó határhoz közeli részéből származó növényevő és ragadozó halakból toxikus nehézfémek jelenlétének vizsgálata céljából.

A laboratóriumi mérések határértékkel szabályozott toxikus nehézfémet (ólmot, higanyt, kadmiumot) nem mutattak ki a kifogott halakból. Az Európai Unióban arzénszennyezettségre vonatkozó határérték halak esetében jelenleg nincs. Egyeztetési szakaszban van egy rendelettervezet, amely az édesvízi halakra is megállapítana arzénra vonatkozó maximális szintet, érvényes jogi alap hiányában azonban a hatósági minták jelenleg nem minősíthetőek. A Sajóból kifogott halak esetében ugyanakkor elmondható, hogy az idősebb, növényevő egyedekben mért arzéntartalom meghaladta a tervezet szerinti határértéket. A fiatalabb, ragadozó halak mintái határértékhez közeli, vagy azt kismértékben meghaladó arzénmennyiséget tartalmaztak.

A rendelkezésre álló információk és vizsgálati eredmények alapján a Nébih nem javasolja a Sajóból kifogott halak elfogyasztását. Kiemelendő, hogy a halhús nem tartalmaz olyan mennyiségű arzént, ami akut mérgezést okozna! Az arzén kis koncentrációban, de hosszan tartó bevitele azonban már egészségügyi kockázattal járhat, ezért indokolt újabb értesítésig mellőzni a Sajó halállományának étkezési célú felhasználását.
A Nébih a továbbiakban is figyelemmel kíséri a nemzetközi és hazai eseményeket és folytatja érdemi változás esetén megismétli a vizsgálatokat.

Az arzén jelenléte a mindennapokban
A környezetben való általános elterjedtsége miatt az arzén igen kis mennyiségben mindenkinek a szervezetébe bekerül. A terhelés mértéke elsősorban a táplálkozási szokásokkal függ össze. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) adatbázisa szerint a gabona alapú termékek, a rizs és rizsalapú termékek, a tej és a tejtermékek, valamint az ivóvíz teszik ki az európai fogyasztók szervetlen arzén bevitelének nagy részét. A hazai adatok azt mutatják, hogy összességében az arzén bevitel nem jelent kockázatot a fogyasztókra. Az arzén forrása Magyarországon az ivóvíz, azonban a vízkezelésnek köszönhetően a kifogásolt ivóvíz aránya jelentősen lecsökkent, határérték túllépése esetén az ivóvíz nem fogyasztható. A Nébih ellenőrzései során egyéb minták esetében nem fordult elő arzén miatt kifogásolt termék.

Forrás: NÉBIH

Bilisics Csaba 15 éves horgász, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség területén pergetett, a Makád Parkerdő területrészen. A szerencsés horgász beszámolt az élményeiről lapunknak:

Fotó: Bilisics Csaba – AJN

2024. szeptember 19.-én késő délután sikerült megakasztanom egy 5-28 grammos Delphin Zandera bottal és egy 4000 Shimano stella fj orsóval, 20 mm-es fonott zsinórral, a fényképen látható kapitális busát. A csalim egy lurefrans x70 volt. A farokúszója tetejébe akadt a csali. Két nagy koppanást éreztem, miközben a víz alján tekertem a csalit.

Miután megakasztottam a halat, egyből lehúzott egy 80 méter zsinórt: Csónakkal mentünk utána és körülbelül 10 perc volt a fárasztási idő. Enyhén fújt a szél, kisebb hullámok voltak aznap az RSD-n.  A hal hossza elérte a 130 centimétert. A súlya megközelítőleg 65-70 kilogramm lehetett.

Nagyon szépen köszönöm édesapámnak a segítségét és tanácsait, amelyekkel mindenben támogatott a fárasztás során – zárta beszámolóját Bilisics Csaba.

Írta és fényképezte: Bilisics Csaba

További részletek a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségről itt érhető el