Szarvason nagy hagyományai vannak a kisállatenyésztésnek. Szenczi János köszöntőjében kiemelte, Szarvason 1906. óta működik a Baromfitenyésztők Egyesülete. A Kárpát-medencében a leletek alapján már a rómaiak is tartottak tyúkot. Kutatók szerint, már a X. században felvett török jövevényszavunk arra utal, hogy már a Fekete-tenger térségében megismerkedhettünk ezzel az állatfajjal. Fontos gazdasági állatunk lehetett aztán később, hiszen I. Rákóczi György 1634-ben gyulafehérvári tiszttartójának adott utasításokban is felhívja a figyelmet a baromfik szaporítására. Itt Szarvason 1770-es évektől indult a gazdasági képzés Tessedik Sámuel iskolájában – Európában talán elsőként -hiszen néhány évvel később a híres Georgikonban is megindul Festetics gróf akadémiája.

Itt Szarvason 1862-ben tartottak először kiállítást, majd ezt követően a fővárosban és sorra az ország nagyobb megyeszékhelyein került megrendezésre ilyen és effajta kiállítás. A tyúkászok mellett kissé későn érkezett meg a nyúltenyésztők egységes megjelenése, amelyet ennek ellenére 1896-os Milleniuminagyvásáron megtekinthetett a nagyközönség. Fontos kiemelni, hogy 1906-ban, Szarvason, az akkor megalakuló szarvasi Baromfitenyésztők – bizony igen színvonalas – kiállításán már szerepeltek különféle nyúlfajták is – ahogy az akkori sajtó beszámolt erről.

A nyúltenyésztés napjainkban a hazai klubok összefogásán maradhatott fenn. Egyelőre a honi tenyésztők és állatbarátok révén még él a magyar nyúltenyésztés, amelynek újjászervezésében többen látnak lehetőséget – az ágazat azonban úgy tűnik, hogy Csipkerózsika álmát alussza.
A galambtenyésztők mellett meg kell még említenünk a magyar kacsa- és lúdtenyésztőket, akik talán a legkevesebben vannak. Sok problémával küzdenek ők is, holott a magyar gazdasági udvarokban, mind a hízott kacsa, mind a hízott liba, fontos élelmezési árucikk és egyes időkben adózási forma is volt. Tanúskodik erről teljes bizonyossággal az 1514. évi XIX. törvénycikk, amelyben a jobbágyoktól járó libajövedelmekről rendelkezik.
A szarvasi nemzeti kiállítás valójában inkább nemzetközivé vált, hiszen a vasárnapi díjátadó előtt a magyar szó mellett számos nyelven értekeztek, cseréltek címet a versenyzők. Körbejárjuk a kiállítást és miközben ragyogó jószágokkal, tenyésztőkkel, gondos gazdákkal találkozunk, meg-megállunk és beszélgetünk a kiállítás résztvevőivel. Induljunk akkor…

Klaus Andres Albert – törpe rex és fodros libatenyésztő

Klaus Andres Albert túrkevei tenyésztő és hazánk egyetlen egy baromfi nemzetközi bírálója Túrkevén él. Éppen egy-egy ketrecbe almát helyez. A barátom állatai, megkért, hogy míg távol van, a versenyzőknek tegyek ki eleséget. Ilyenkor ezt szoktak kapni és nevet, hogy egy különleges csavarral került Magyarországra, hiszen ő bizony Svájcban született. Bár ennek ellenére zavarba ejtően jól beszélgetünk magyarul. Nagyon szeretem Magyarországot, a feleségem is magyar és mi úgy tartjuk, úgy ismerjük Magyarországot otthon, hogy egy nagyon barátságos, vendégszerető nép. Magam gyermekkoromtól foglalkozom kisállattartással, 1993 óta. 2016-tól a baromfitenyésztésről áttértem a nyúl és a víziszárnyas tenyésztésre. Most törpe rexem van és fodros libám – mutatja kedves jószágait.
Magyarországon a jószágtartásnak különleges utat adtak Orbán Viktorék. Itt lehet ma már mindenféle jószágot tartani – nálunk viszont már az istállók méretét is centiméterekben határozzák meg és hangszigetelteknek kell lenniük, hogy csökkentsük a zajkibocsátást. Valamilyen formában ez gátat is szab a lehetőségeknek – meséli.
Érdeklődésemre elmondja, hogy Svájcban sokkal jobb helyzetben vannak a nyúltenyésztők, mert óriási érdeklődés van a nyúl iránt. Keresett árucikk, szívesen fogyasztják az emberek. A nyúl prémje értékes és a vágás után azt is megmentik, abból összefogva a termelők párjai gyermekeknek és hölgyeknek készítenek téli meleg ruhát. Sajnos itthon – Magyarországon- ez veszendőbe megy. Kidobom én is a drága prémet, sajnálom.

Nemzetközi bíróként Andres kiemeli, hogy nagyon fontos lenne és Magyarországnak sürgősen lépnie kellene, hogy Európában a most kialakításra került, kerülő standardokban ott legyenek a magyar tyúkfajták is. Nagyon szép, hogy a nemzeti versenyeken ott vagyunk, de külföldön, vagy az Európai Unióban is ott kellene lennünk, hiszen fajtáink, az azokban lévő genetika elveszhet, és ezzel komoly, pótolhatatlan veszteségünk lesz. Az elmúlt időszakban a Zsippó szépével próbáltak meg európai standardot szerezni, de megbukott a fajta.
Németországban, Ausztriában nagyon komoly bázisa van a kisállattenyésztőknek, csak galambból hetvenezrestáboruk van. Sok kedvelt magyar fajta is feltűnik: azonban az erdélyi kopasznyakú tyúk a német fajtalistában csak kopasznyakúként szerepel – sok bélyegben azonos, csak a teste picivel hosszabb – ekkora különbség azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy az erdélyi fajtánkat el tudjuk ismertetni. Láttam egy helyen, hogy a Komáromi bukónak óriási kultusza van és annak nagyon örültem.

Adreas hozzáteszi, hogy a német klubok nagyon erősek. Nagyon szép állományaik vannak és a kiállításaik tömegeket vonzanak. A kiállításokon a legtöbb állatot meg lehet vásárolni és gyakran órákat állnak sorba az emberek. Ott nem csak a középkorú és az idősebb generáció, hanem a fiatalok is nagyon kedvelik a dísz-, vagy éppen kishaszonállat-tartást. Szarvasról, a szarvasi kiállításról elismerően nyilatkozott, úgy véli, nagyon kellenek az efféle rendezvények, hogy új tagok, új belépők, régi tenyésztők egymással egyedeket tudjanak cserélni, adni-venni, hogy a genetika sokszínűséget meg tudják őrizni.

Vígh Attila – Makó

Vígh Attila párjával Makóról érkezett és örömmel meséli, hogy egyesületüknek a Maros parton 36 állandó tagjuk van. Főleg galambászok és baromfitenyésztők vannak, de most lépnek be nyúltenyésztők is. Örömmel meséli, hogy igazi nemzetközi kiállítás ez. Makó közel van a határhoz és nagy a mozgás a határ melletti tenyésztőkkel. Aradról, Kolozsvárról, sőt még Székelyudvarhelyről is vannak itt – körbenéz a tömegben: valahol itt, ebben a sorban vannak. Attila Magyarországon párjátritkító Yokohama tyúkfajtáját hozta el Szarvasra, amelynek ivarérett korában faroktollai elérik majd a 1,5-2 méter hosszúságot is. Most Onagadori fajta érkezik mellé, amelynek élethosszig tartóan nőnek ugyanezek a tollai, amelyek akár 8-10 méteresek is lehetnek majd. Ebben a fajtában itthon nagyon különlegesek vagyunk. Most a dániai versenyre készülünk, amelyre 70-90 000 állatot hoznak.
Sajnálja, hogy hazánk annak ellenére, hogy óriási hagyományai vannak a díszállattartásnak, eddig nem tudott ilyen versenyt szervezni, pedig 96 egyesület létezik az országban. A tartott állatok genetikai értéke és eszmei értéke is páratlan. Bár saját maga a japán fajták mellett megingathatatlanul elkötelezett, de érdeklődésemre mégis büszkén meséli, hogy Makón létezik egy helyi fajta, amit a helyi egyesületben tenyésztenek. A Makói Magasszálló Keringő, de erről a galambászok tudnak sokkal többet – és nevet egy jóízűt. Mi baromfisok vagyunk, mindenkinek megvan a saját kedvence!

Kondacs György – a Szarvasi Galamb- és Kisállattenyésztők elnöke

Egy feltűnően csendes, színes, varrott emblémás mellényben egy középkorú férfi segít a legkisebbektől a felnőttekig mindenkinek, aki hozzálép. Ő Kondacs György, a szarvasi elnök. Amikor megpályáztuk a rendezés jogát – mesél a kiállítási forgatagban – tudtuk, hogy nagyon sok feladatunk lesz és a tagság minden erejére szükség lesz. Ma, 53-an vagyunk itt tagok és ebben a munkába a tagjaink családtagjai is bekapcsolódtak. Az egyik épületben külön kaptak helyet a galambászok, a másik épületben a vízi szárnyasok, baromfisok és a nyúltenyésztők. A bírálatok pénteken egész nap zajlottak, szombaton már túlvoltunk ezen és a városból nagyon sokan érkeztek hozzánk. Vasárnap pedig a kisállatvásár miatt, illetve az állataikért érkező tenyésztők, nagy családok, gyerekek miatt zsúfolásig megteltek a termek, illetőleg az utca előtti parkolók – olyannyira, hogy a szarvasi polgárőrségnek is segítenie kellett, hogy itt az egyetem és a Víziszínház között akadálymentesen lehessen közlekedni. Nagyon sok segítséget kaptunk a várostól és a városban működő cégeknek és az egyetemnek is hálásak vagyunk, hogy több vendégünknek szállást tudtak biztosítani, közvetlenül itt a kiállítás mellett.

Örömmel jelenthetem be, hogy Szarvasra baromfi bírálók közül 12 fő fogadta el a meghívásunkat, közöttük egy szlovák bíró. A nyúltenyésztők versenyére kilenc bíró érkezett, három osztrák, három szlovák és három magyar bíróból állt össze a kar. A galambtenyésztők versenyére pedig, további nyolc bíró regisztrált a kiállításra.Uhrner Antal, az MGKSZ elnöke is mellettünk áll, mint galambász jegyzi meg, hogy a kisállattartók közül 330 galambot indítottak a versenyen. Hazánkban 36 fajtát ismernek el, további 6 fajta honosságának a kérdéskörében még nincs megegyezés, ennek ellenére a tenyésztők folyamatosan dolgoznak.

Kondacs György úgy látja, hogy át kell szervezni és meg kell találni azokat a csatlakozási pontokat, hogy a fiatalok újra meg tudják találni maguknak ezt a hazánkban oly régi gyökerekkel rendelkező hobbyt. Egyes szakágakban gazdasági állat, vagy élelmiszer-előállítás szempontjából mindig is nagyon fontos volt állattartás. Hozzátette, hogy nagyon örül annak, hogy a szarvasiak, a környékbeli emberek, újra össze tudtak fogni, valamint, hogy a kezdeményezés mögé beálltak a Brahma Tenyésztők, Orpington és Nagytestű fajták Klubjai és hogy az egykori alföldi nyúltenyésztők is felsorakoztak.

A nyúltenyésztők elmondták, hogy fontos lenne az ágazat feltámasztása. Sajnos a grúz piacot elvesztettük és a további embargó miatt az orosz piactól is búcsúzni kellett. Egy idősebb nyulas gazda hozzánk lépve megjegyezte, hogy rendezni kellene az egészségügyi kérdésköröket is, a felhasznált takarmányok növényvédő szer maradékait, ami a növényorvosok feladatai is lenne. Ebben a tenyésztők rögtön egyetértettek, hiszen a jó minőségű hús, tojás előállításához nagyon jó minőségű takarmányra is szükség van. Ezeket kellene rendezni és akkor újra meg lehetne szervezni a termelőkhöz kihelyezett nyúltenyésztést, újra piacot kellene építenünk. Egyedül azonban kicsik vagyunk ehhez. Még vagyunk azért egynéhányan, akik nem felejtettek el nyulat tartani – bólogatnak többen is – és bár most is tartunk a család számára és árulunk is nyulat önállóan, ma erre az ágazatra – 2015. óta – nem tudunk teljesen ráállni.

Szarvason nagy találkozások, nagy beszélgetéseknek adott otthont a Nemzeti Baromfi és Prémesállat Kiállítás. A jó hangulat és Szarvas, mint az Alföldünk egyik különleges mezővárosa, ízeivel, vendégszeretetével és szakmaiságával méltó helyszínt adott a rendezvénynek. A tenyésztők kivétel nélkül nagyon barátságosak voltak a vendégekkel, a laikusokkal, a kezdőkkel. Magam, mint gyakorló agrármérnök, a magyar és a háztájiban ma is könnyedén tartható fajták után érdeklődtem, amelyeket az áldozatos fajtafenntartó munka révén bizony most is megtalálhatunk.
Aki otthoni udvarában szeretne magyar állatfajtákat tartani, vagy olyan állatfajt, amiben könnyedén örömét leli, azoknak bátran ajánlom ezeket a kiállításokat. Szerte az országban 96 egyesület dolgozik, szervezi a mindennapi klubéletet és biztosak lehetünk benne, hogy készségesen segítenek nekünk, ha éppen magyar óriási nyulat, kendermagos tyúkot, magyar vadas kacsát, fodros ludat,vagy éppen dúcokba is szívesen beköltöző magyar galambfajtát keresünk.

Szilágyi Bay Péter