Keressen minket

Mezőgazdaság

Méhek a 22-es csapdájában

„A társadalom nehezen fogja elismerni, hogy a méhészkedés eredménye nem a kézzel fogható méhészeti termék lesz a jövőben, hanem magának a méheknek az életben tartása. Az ember által megváltoztatott környezetben az ember segítsége nélkül már nem lesznek képesek életben maradni a méhcsaládok” – nyilatkozta lapunknak Horváth János méhész szakmérnök, a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületének elnöke.

„A társadalom nehezen fogja elismerni, hogy a méhészkedés eredménye nem a kézzel fogható méhészeti termék lesz a jövőben, hanem magának a méheknek az életben tartása. Az ember által megváltoztatott környezetben az ember segítsége nélkül már nem lesznek képesek életben maradni a méhcsaládok” – nyilatkozta lapunknak Horváth János méhész szakmérnök, a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületének elnöke.
Beszéltünk azokról a környezeti ártalmakról, melyeket a nagyüzemi mezőgazdaság idézett elő – tájékoztatott a vasarnap.hu internetes hírportál.

Milyen egyéb kihívások érik a méheket?

Hazánkban 1978-ban jelent meg a varroa atka, mely a globalizációnak köszönhetően került át az indai méhről a mi méheinkre. Ez az élősködő ma a méhállományunk legfőbb ellensége: ha védekezünk ellene, akkor elpusztulnak a méhcsaládjaink. A varroa atka ellen hatékonyan vegyszerekkel, valamint körülményesebb felhasználású szerves savakkal és kevésbé hatékony illóolajokkal lehetséges. A globális kereskedelem hatására méheink két további veszedelmes ellensége is megjelent Európában – az egyik az afrikai származású kis kaptárbogár, a másik az ázsiai lódarázs. Mindkét faj képes a méhpopulációnk teljes elpusztítására.

Ázsiai lódarázs (Forrás: Pixabay.com)

Mindezek ismeretében nem jósolhatok fényes jövőt magunknak. A folyamatosan romló környezeti – és közgazdasági – feltételekkel küzdünk nemcsak idehaza, de mindenütt a világban. A méhcsaládokat egyre nehezebb jó erőben tartani, termelésre alkalmassá fejleszteni. Több európai országban nincs is hazai mézpiac, mert nincs kereskedelmi forgalomba kerülő nagy tételű méz. A hobbiméhészeknek a családja és a baráti köre fogyasztja el a termékeket, a profik pedig saját kiszerelésben adják el közvetlenül a fogyasztóknak. Jelenleg az EU csak a felét termeli meg saját mézfogyasztásának. Idehaza a társadalom egy része átérzi a gondjainkat, szóban támogat is minket, de a kényelemszeretet még mindig fontosabb – nem igazán szeret senki áldozatot hozni, lemondani valamiről. Jó példa erre a szúnyogirtás, melynek a terjedőben lévő új szúnyogfajok által terjesztett élősködők miatt közegészségügyi jelentősége van. Szóban védjük a méheket (a beporzókat), de nem viseljük el a szúnyogokat, és a társadalom nyomására szúnyogirtást végzünk. Melyik ujjunkba harapjunk, hol fáj kevésbé?

Szúnyog. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)

Ilyen az egészséges élelmiszerek, köztük a méz kérdése is. Szóban fontos, igényli mindenki, de vagy nem hajlandó, vagy nem tud annyit fizetni érte, hogy a termelőnek érdemes legyen dolgozni, hogy abból tisztességesen megéljen. Amikor a mi termékünket megversenyeztetik más földrészek termékeivel, akkor mindig lesz, aki az olcsóbbat fogja venni, bárhonnan való is az.Nemcsak mi járunk ebben a cipőben, ugyanezekkel a gondokkal küzdenek a zöldség- és a gyümölcstermelők is. Aki benne van, kiöregszik, az utódok pedig nem kívánják folytatni azt a küzdelmet, melybe szüleik belerokkantak, belekeseredtek. A fogyasztó közben háborog, mert a médiából folyik, hogy milyen drága a gyümölcs. Felborultak az ár-érték arányok. Egy kiló méz üvegben annyiba kerül, mint négy darab sárgadinnye. Ugyanennyi pénzért lehet vásárolni két doboz cigarettát vagy fél liter kommersz tömény szeszt. Felmerül a kérdés: kinek mennyi a fogyasztása, ki eszik meg két nap alatt egy kiló mézet vagy négy dinnyét? A másik kettő gyakran elfogy ugyanennyi idő alatt.

Milyen lehetőségeik vannak a méhészeknek az érdekérvényesítésre? Mennyire veszik a politikusok félvállról a fenyegető problémákat?

Úgy érzem, a méhész szakma apró lépésekkel halad előre, és nem vagyunk partiképesek a nagy gazdasági erejű ágazatokkal, vagy a multinacionális cégekkel szemben. Ennek csak részben oka, hogy a szakmai sajátosságaink miatt szétaprózottak vagyunk. Hiába van országos szintű szervezettségünk, nincs a gazdasági érdekei miatt értünk fellépő nemzetközi, hatékonyan lobbizó nagyvállalat. Sok politikus érzi, hogy fontos az ágazatunk, mert az egész élelmiszertermelés alapját képezzük, s nélkülünk felborulna a rendszer. Szót is emelnek értünk, mint ahogy az előző Európa Parlamenti ciklusban is megtörtént. De még nem borul semmi, és ezért a fontos döntéseket az arra jogosultak nem a mi és mindannyiunk jövője érdekében hozzák meg. Például ha kiragadjuk csak a vetőmag termelést mint ágazatot, és megvizsgáljuk annak elismertségét, gazdasági súlyát és érdekérvényesítési képességét pedig összehasonlítjuk a méhészetével, nem a méhek érdekei lesznek a nyerők, holott a vetőmagtermesztésnek is a megporzás biztosítja a sikerességét.

Magyar méhes a fiatal gyümölcsfák között (Fotó: Horváth János)

Érezzük, hogy a politika, a kormányzat nem akar magunkra hagyni minket, fontosnak ítéli és figyelemmel kíséri sorsunkat. Nagy István miniszter úr is közölünk való, gyakorló méhész, érzi a gondjainkat. A részben az EU által finanszírozott Magyar Méhészeti Nemzeti Program és az agrár kormányzat intézkedései mind-mind hatékony segítségek, kellenek a túléléshez, de ha nem történik teljes mértékű társadalmi és gazdasági paradigmaváltás, akkor ezek a segítségek valójában csak az agóniánkat hosszabbítják meg. Tovább tart az út, amin eljutunk majd a korábban már említett nyugat-európai országok méhészeti ágazatainak szintjére. Ha így folytatódik, akkor azt kell kijelentenünk, hogy a méhész nem fog megélni a hagyományos termékeiből, főként a mézből. A társadalom viszont nehezen fogja elismerni, hogy a méhészkedés eredménye nem a kézzel fogható méhészeti termék lesz a jövőben, hanem magának a méheknek az életben tartása. Az ember által megváltoztatott környezetben az ember segítsége nélkül már nem lesznek képesek életben maradni a méhcsaládok.

Van-e segítség szabályozási szinten?

Vannak olyan intézkedések, melyek kedvezőek vagy részben pozitívak. Említhetem a zöldítést is, mely a nyár végén a méhek számára hasznos, virágzó hajdina vagy olajretek táblákat jelent. Ezekhez a vetőmagot is meg kell termelni, az is méhlegelő. De az már gond, ha a földeken még novemberben is nyílnak a virágok, mert a méheket kicsalja, a fiasítást fenntartja, a kései hordásból az élelem híg marad, mely a lépekben megerjedhet, és a méheknek így már káros. A szabályozásban rendelkezni kellene arról, hogy ezeket novemberre le kell zúzni.

A magyar tájból hiányzó haszonállat, a szarvasmarha (Forrás: Pixabay.com)

A kormányzati intézkedések hatnak az állattartás súlyának visszaállítására. A szarvasmarha takarmányellátása, a szálastakarmány-termelés, a rétgazdálkodás méhlegelőt teremt. Volna még lehetőség bőven, például az egy növénnyel elvethető táblaméret legnagyobb méretének meghatározása stb. A most indult faültetési programban is vannak jó gondolatok, mert helyes fafaj választással évtizedekre kiható javulás idézhető elő, hiszen a fák hosszú életűek. Mézelő és virágport adó fákat ültetve a települések utcáin, üzemek nem kihasznált területein, a sok kicsi sokra megy elv alapján egyszer csak számítani fog a sok elültetett facsemete. Idézze fel mindenki magában a temetők vagy a parkok nagy hársfáit – micsoda nagy zsongás van rajtuk a virágzás idején! Bizony azokat is valaki kis facsemeteként ültette el egykor. Az erdőtelepítési pályázati felhívás is tartalmaz olyan kiegészítő támogatást, amely ritka őshonos elegyfafajok felhasználására ad jelentős többlettámogatást. Ezen fafajok között pedig számos, méhek által kedvelt faj is van, elsősorban a hársakat, juharokat említeném, de fontosak a vadgyümölcsök is. Ezzel kapcsolatban nagyon örültem, hogy az 1995-ben megvédett méhlegelő-javítással foglalkozó diplomadolgozatomat az Agrárminisztérium bekérte, majd felhasználta a döntéshozatala során.

Mit tehet ebben az ügyben egy városi ember?

Először is legyen tudatos fogyasztó! Ne csak akkor fogyasszon mézet, ha beteg, hanem tegye a mindennapjai részévé. Igya a teáját, kávéját a termelőtől közvetlenül vásárolt mézzel – minden alkalommal. Ezzel támogatja a méhészt, s ezáltal a méheket is.  Másodszor: ne rettegjen minden rovartól, tegyen különbséget közöttük, ismerje meg, figyelje az élő környezetét! Mindig belebotlok abba a furcsa kettősségbe, hogy én erdőmérnökként kedvelem az irodalmat, a történelmet. Műszaki problémákat kell megoldanom, számítógépen vásárlok és fizetek. Egy magyartanár, egy történész, egy gépész, közgazdász vagy egy programozó általában nem tudja, hogy mire lép rá a fűben, mit lát elrepülni maga mellett vagy egyáltalán azt, hogy mit eszik meg. Sajnos a mesterséges környezetben élő, természettől elszakadt embernek többnyire igénye sincs rá, hogy ezekkel tisztában legyen. Ha mégis, akkor létesíthet ún. darázs garázst vagy méhhotelt, melyekre jó példákat lehet látni az interneten.

Bogárhotel (Forrás: Pixabay.com)

A nádszálakból és kifurkált, korhadtabb fadarabokból álló építmény nemcsak a kert dísze lehet, hanem egy emeletes ház erkélyén is elfér. Tavasszal megfigyelve a szorgos faliméhek röpködését, nyáron hallva a fadongó mély zúgását, kicsit ki lehet szakadni a mindennapok rabságából, és alkalom nyílik arra, hogy a valóban fontos dolgokra is gondoljunk. Ma már nemcsak a városokban, de a falvakban sem művelik gyakran a konyhakerteket, inkább parkosítanak. Bár a ritkábban nyírt zöld közterületek messziről csúnyábbak, de közelebb hajolva sok érdekeset rejtenek! A fűnyírások ritkításával lehetőséget kaphatnak a növények a virágaik kibontására, láthatjuk a vidám sárga pitypangot, a gyerekek fújhatják a bóbitát. A repkények, ínfüvek és gyíkfüvek, zsályák, boglárkák és a sok vadvirág, melyek belakják az ilyen nyírt gyepeket, szintén megérdemlik az esélyt. A parkosított kertekben sok, a méhek számára hasznos növényt lehet ültetni. Nagyon szép levendulákat láttam balatoni nyaralók udvaraiban, körforgalmak közepén, közterületeken. Késő estig úgy hullámoztak a poszméhektől, mintha a szél lengette volna a virágokat, pedig csak a dongók lökdösték őket gyűjtés közben.

Ezek mind-mind apró, de a legtöbb ember előtt nyitva álló lehetőségek, melyekhez csak jó szándék kell – azon pedig Isten áldása van.

Forrás:

A Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületének elnökével, Horváth Jánossal készült interjút Tóth Gábor jegyezte le, amely a vasarnap.hu honlapon jelent meg 2020. október 7-én.

 

 

 

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

1901 óta a legszárazabb 7 hónapon vagyunk túl: az átlagos csapadékmennyiség csaknem fele hiányzik

Januártól július végéig csaknem 50 százalékos csapadékhiány halmozódott fel hazánkban, és a nagy folyóink vízgyűjtőin is jóval kevesebb eső esett az átlagosnál. A korábban betározott és visszatartott vízmennyiségnek köszönhetően az ivóvízellátás és a szerződött mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított.

Fotó: Országos Vízügyi Főigazgatóság Facebook oldala

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a belügyminiszter által irányított, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv. Székhelye: Budapest. Az OVF-et főigazgató vezeti. Munkáját gazdasági és műszaki főigazgató-helyettes segíti. (Ábra: OVF)

A vízügyes szakemberek elkészítették a Magyarország területére és a nagy folyóink vízgyűjtőire hullott 7 havi csapadék összesítését: az év első felében az átlagosnál 45 százalékkal kevesebb eső esett, vagyis az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzik. (Szemléltetésként: a legkisebb 7 havi összmennyiség Szolnok-Szandaszőlősön hullott, mindössze 98 mm, míg a legtöbb 406 mm volt, Szentgotthárd-Farkasfán.) Az országos területi átlagérték 188 mm, ami 154 mm-rel kevesebb az ilyenkor jellemzőnél. Az Országos Meteorológia Szolgálat adatai alapján ez a periódus 1901 óta a legszárazabb 7 hónap volt Magyarországon.

Az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére is a januárjától július végéig terjedő időszakban: a Duna-vízgyűjtőn az éghajlati átlaghoz képest 25%-os, míg a Tiszáén 31%-os csapadékhiány alakult ki. Mindkét területen a március volt a legszárazabb, amikor a csapadék 79-89%-a hiányzott. A vízgyűjtőkön már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál, az idei esztendő első 7 hónapja pedig ezt a hiányt csak tovább növelte.

Az aszályhelyzet, a tavak, folyók rendkívül alacsony vízállása, valamint a megnövekedett öntözési igények miatt folytatja munkáját a vízügy Országos Műszaki irányító Törzse, hogy országosan összehangolja a vízhiánnyal összefüggésben végzett vízügyi tevékenységet.

Az országban a 12 vízügyi Igazgatóságból 10 területén van érvényben vízhiány elleni készültség: jelenleg 7 vízhiánykezelő körzetben első-, 5 körzetben másod-, míg 23-ban harmadfokú (vagyis a legmagasabb) a védekezési készültség.

A megnövekedett vízigények a korábban visszatartott és betározott vízmennyiségből elégíthetőek ki. A visszatartott víznek köszönhetően folytatni tudjuk a tudatos vízkormányzást is a Tiszán Szolnoknál, aminek a legfontosabb célja továbbra is az, hogy a Kiskörei-tározóból (közismert nevén a Tisza-tóból) Szolnok város ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított legyen.

A kialakított öntözési menetrendek jóvoltából vízkorlátozásra sehol sincs szükség. Ugyanakkor rendkívüli – vagyis az öntözési igény elején nem jelzett – vízigények lekötésére csak korlátozott mértékben van lehetőség, és csak ott, ahol van szabad vízkészlet.

Dunán a budapesti Kvassay-zsilipnél, illetve Tasson a Sajó Elemér műtárgyon folytatódik a szivattyús vízpótlás. A 2022. július 13. óta tartó szivattyúzással mintegy 40 millió m3 vizet (nagyságrendileg egy Velencei-tónyi vízmennyiséget) emeltünk a Dunából a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágba, amit a térségben elsősorban öntözésre, halastavak üzemeltetésére használtak fel az érintettek, vagyis nem hagyta el az országot.

A Balaton átlagvízállása augusztus 9-én reggel 78 cm volt. A következő egy hétben folytatódik a vízszint lassú csökkenése. A legfrissebb előrejelzések alapján az üdülési idény végére (szeptember 1.) a tó átlagvízállása 70-75 cm között várható. A Balaton vízminőségét továbbra is heti egy alkalommal, 5 ponton – a  tó közepén 4 helyen, valamint a Zala-torkolatnál egy helyszínen – vett mintákból vizsgáljuk.

Velencei-tó ma reggeli vízállása 58 cm. A tó alacsony vízszintje miatt alapvető fontosságú a halak számára az oxigénellátás biztosítása, ezért elővigyázatosságból a vízügy munkatársai több ponton is levegőztető, vízforgató berendezéseket telepítettek, és azokat minden nap a kritikus hajnali időszaktól (4-5 órától) délelőtt 10-ig továbbra is üzemeltetik, hogy biztosan elkerülhető legyen az oxigénhiány kialakulása.

A területileg illetékes vízügyi igazgatóság augusztus 8-i mérései alapján a Velencei-tó vízminősége, az oldott oxigén koncentrációja, illetve az algaösszetétel és -mennyiség megfelelő a vízi ökoszisztéma fenntarthatósága szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy ez a minősítési rendszer eltér a fürdővíz-használat szerintitől, – amit a strandokat üzemeltető önkormányzatok vizsgáltatnak! – ez utóbbi elsősorban a víz mikrobiális szennyezettségén, vagyis általában a fürdőzők által bejuttatott fertőző baktériumok jelenlétén alapul! Az igen alacsony vízszint és a párolgás miatt fellépő vízvesztés a tó vizének jelentős koncentrálódását okozza, aminek következtében számos jellemző a jövőben a halak tűrőképességét meghaladhatja, és ez halpusztuláshoz vezethet.

Forrás: Országos Vízügyi Főigazgatóság

 

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Az őszi munkákat már az új szabályok mentén érdemes tervezni

Már az idei ősztől új szabályok mentén, az erősödő uniós zöld elvárásoknak megfelelve, de a megváltozott klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodást segítő agrártámogatási rendszer keretei között lehet majd gazdálkodni – jelentette ki Feldman Zsolt a Szentlőrinci Mezőgépnapok ünnepélyes megnyitóján.

Fotó: AM

Az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára üdvözlendőnek nevezte a gyakorlati gépbemutatóval is csábító Baranya-megyei szakmai kiállítást: mint fogalmazott, az eredményes gazdálkodáshoz a mai viszonyok között már elengedhetetlen a modern technológiák alkalmazása. Ezek megismeréséhez és kipróbálásához pedig a szentlőrinci szakmai napok kétnapos eseménye is hozzájárul.

Az agrárvállalkozások technológiai megújulását elősegítendő, az Agrárminisztérium tavaly indította el a Megújuló vidék, megújuló agrárium programot. A háromszorosára emelt vidékfejlesztési forrásokból meghirdetett mezőgazdasági beruházási pályázatok közül a precíziós gazdálkodásra történő átállást segítő támogatást igénylők 95%-a, azaz 2750 gazdálkodó már kapott támogató döntést, a kertészeti tevékenységhez kapcsolódó géptámogatás esetében pedig 2500 nyertes pályázó valósíthatja meg elképzeléseit. Emellett 2000 kisebb állattartó gazdaság ruházhat be gépekbe, technológiába kormányzati segítséggel.

Feldman Zsolt kulcskérdésnek nevezte a fejlesztések megvalósítását, amelyek hozzásegítenék a mezőgazdasági vállalkozókat a gazdaságosabb és versenyképesebb termeléshez. Az egyre növekvő inputárak, az orosz-ukrán háború okozta energiaár-emelkedés és a történelmi léptékű aszály rendkívüli helyzet elé állította a mezőgazdaságban dolgozókat. Ezért lenne fontos ebből a szempontból is a mihamarabbi béke az agrárium szereplői számára is.

A mezőgépnapok megnyitóját követően az államtitkár szakmai előadáson beszélt a következő öt évet meghatározó Közös Agrárpolitika (KAP) főbb jellemzőiről, azokról a változásokról, amelyek nyomán kell a jövőben gazdálkodni, amelyek meghatározzák az agrártámogatások igénybe vételének kereteit. Feldman Zsolt elengedhetetlennek tartja, hogy a KAP Stratégiai Tervet minél hamarabb, minél többen megismerjék azért, hogy időben felkészülhessenek a változásokra. Az Agrárminisztérium ezért folyamatosan közzéteszi a következő gazdálkodási év elképzeléséhez szükséges tervezett szabályokat.

Forrás: Agrárminisztérium

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Itt az újabb rendkívüli intézkedés: tilos kivinni tűzifát az országból

A háború és a brüsszeli szankciók okozta energiaválság miatt a kormány kiviteli tilalmat rendel el az energiahordozókra, így a tűzifára is. Az energia-ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű tűzifa külföldre történő kivitelét a kormány kontroll alatt tartja, szükség esetén korlátozni is tudja és elővásárlási jogával is élhet – közölte Nagy István agrárminiszter.

Fotó: AM

A tárcavezető arra hívta fel a figyelmet, hogy az elhúzódó orosz-ukrán háború és a brüsszeli szankciók miatt energiaválság alakult ki Európában. Brüsszel elismerte, hogy gázhiány van, és akár gázfelhasználási korlátozásokat rendelhet el a tagállamokban. Magyarországon is energia-veszélyhelyzet van érvényben és rendkívüli intézkedések szükségesek a magyar családok biztonságos energiaellátása érdekében. Amellett, hogy a kormány újabb gázkészleteket vásárol és növeli a gázkitermelést, a rendkívüli intézkedések része az is, hogy a hazai tüzelőanyag ellátás biztosítása érdekében a tűzifa külföldre történő kivitelének kontrollját, szabályozását és szükség esetén akár tilalmát is biztosítja – tette hozzá Nagy István.

Az új rendelet értelmében a tűzifa-kivitelt végző szervezetek és magánszemélyek minden tervezett külföldi értékesítésről bejelentési kötelezettséggel tartoznak a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) felé, ami erről tájékoztatást ad az Agrárminisztériumnak. Amennyiben a magyar lakosság és a közületek ellátása érdekében szükség van a bejelentő által külföldön értékesíteni kívánt fára, úgy a kormány él a rendeletben biztosított elővásárlási jogával, és a kijelölt állami erdőgazdálkodón keresztül a hazai közcélokra megvásárolja a mennyiséget. Nagyon fontos, hogy nem általános tilalomról, hanem a magyar emberek energia-szükségletét biztosító veszélyhelyzeti szabályozásról van szó – foglalta össze Nagy István. A rendelkezés értelmében felvásárolt tűzifát szociális célokra vagy az állami és önkormányzati közfeladatok ellátásának zavartalan biztosítására használják fel.

A tárcavezető emlékeztetett, a faanyag, mint fenntartható gazdálkodásból származó, megújítható energiaforrás fontos szerepet tölt be a magyar családok számára szükséges hőenergia biztosításában. A hazai erdőkből évente mintegy nettó 6,5 millió köbméter fát termelnek ki a gazdálkodók, amely minden évben kevesebb, mint az erdők természetes növekménye, így az ország hosszú távon számíthat a fenntartható módon hozzáférhető faanyagra. Az idei évben csak az állami erdőgazdaságok még mintegy 1,3 millió köbméter tűzifa kitermelésére rendelkeznek engedéllyel, amely a veszélyhelyzeti intézkedéseknek köszönhetően megfelelő hatósági kontroll mellett az erdők károsításának veszélye nélkül növelhető – hívta fel a figyelmet az agrártárca vezetője.

Forrás: Agrárminisztérium

Tovább olvasom