Vadászat
Vadászat – egy életen át
Éreth János 46 éve erősíti a SEFAG Zrt. csapatát.
Éreth János 46 éve erősíti a SEFAG Zrt. csapatát, a tapasztalt szakember áldozatos munkájáért elismerő oklevelet vehetett át március 21-én Fehér István vezérigazgatótól. Munkatársunk neve olvasóinknak ismerősen csenghet, hiszen az ő segítségével került terítékre a tavalyi gímbika idény két legnagyobb trófeatömegű agancsosa. Ismerjük meg közelebbről az elhivatott vadászembert! Éreth János kerületvezető vadásszal beszélgettünk, akinek munkássága jó példa lehet a fiatalok számára.
A szakember 1959-ben született Szigetváron, majd Dióspusztán nevelkedett. „Az erdő és a vad szeretetét már gyermekkoromban magamba szívtam, volt a faluban egy erdész és két vadász, én minden szabadidőmet velük töltöttem.” Éreth János Sopronban végzett, majd szakmai pályafutását a Mecsekerdőnél kezdte és 1978-ban áthelyezéssel került a Somogyi Erdőgazdasághoz. „Évekig fogatgazdaként tevékenykedtem, akkor még az erdészeti munkákhoz lovakat használtak, 24 pár fogat volt az erdészetnél és a lovak takarmányozását kellett megszerveznem! Én azonban mindig is vadásznak készültem, így amint lehetőségem nyílt rá, elszegődtem gyakornoknak Vörösalmára Félix István keze alá, ahol másfél évet töltöttem, majd Kardosfára kerültem beosztott vadásznak, a kerületvezető vadász akkoriban Cseke Albert volt. A Hárságyi kerületben kaptam lehetőséget, Ingola István helyét vehettem át, 11 évig Kardosfán szolgáltam, majd Vörösalmára mentem át, ahol nyugdíjazásomig maradtam is.”
46 év sok idő, a hosszú évtizedek alatt sok minden változott… „Régen inkább klasszikus vadászatok voltak jellemzőek, de ez sajnos a mai szemlélet szerint már túl sok időbe telik. Vörösalmához, de Kardosfához is számos emlék fűz, sok téli fogatos, szános vadászat volt akkoriban, rengeteg vendég igényelte, így hónapokat töltöttünk el vadászattal az erdőn. Fogatolásra inkább lombhullás után, a téli időszakban került sor, nyáron nagy volt a takarás. Lehetett így vaddisznóra, szarvasra, sőt Kardosfán muflonra is vadászni. Voltak 20 éven keresztül visszajáró vadászok Svájcból, ők mindig egy hetet töltöttek nálunk, úgy jöttek már, mintha haza jönnének. Reggel felültünk a fogatra vagy a szánra, attól függ, milyen idő volt, elvittünk magunkkal egy-két vendéget és egész nap mentünk. Délben tartottunk egy pihenőt, közben sütöttünk valami kis ételt. Időt szántunk a vadászatra, ez a mai rohanó világban már nem így megy sajnos. Nekem a vadászat élménye azonban mindig is fontosabb volt, mint a trófea.
Kedvelem a kihívásokat, ezért szeretek bőgésben gímbikára vadászni, semmihez sem fogható hangulata van! Először meglátja az ember, aztán hosszú időn át csak figyelgeti, majd tervezget, hozzá kell férni valahogyan, sokszor olyan helyeken, ahol nem könnyű, bent az erdőben, a sok tehén között. Mekkora élmény, ha a viszontagságos körülmények között sikerül egy bikát terítékre hozni! Hogy mit jelent nekem a szeptemberi szarvasbőgés? A bőgés mindig ünnep, amikor maghallom augusztus végén a bikát, akkor már nincs maradásom, hív az erdő és én minél többet szeretnék kint lenni. Nagy kedvencem a muflon is, hisz vadászata nagyon sportos, sokat kell menni utána, cserkelni kell akár egész nap, meg kell érte küzdeni, nem adja könnyen magát.”
A hivatásos vadászok élete amúgy sem egyszerű, kell egy biztos családi háttér. „Nekem, hála a feleségemnek, ez megadatott. Van egy fiam és egy lányom, mindketten vadásznak, a fiaméknál már van unoka is, két és féléves, de már volt kint velem az erdőn. Mindig is szerettem a Zselicet, itt is élek és a kollégákkal is mindig megtaláltuk a közös hangot, ha voltak mélyebb pontok, mindig volt valaki, aki átsegített rajtuk. Én is próbálok segíteni, ha azt látom, hogy egy munkatársnak szüksége van rá. A kölcsönös tisztelet és a barátság hatja át a munkakapcsolataimat is, Simon Tamással – a Kelet-Zselici vadászterület vadgazdálkodási ágazatvezetőjével – is régóta dolgozunk együtt, vele is kialakult egy jó baráti kapcsolat.”
A munkás éveket tekintve a tavalyi bőgés volt az utolsó, ekkor esett élete legnagyobb trófeatömeggel rendelkező agancsosa. „A kíséretemben került terítékre „az idény bikája”, egy 13,52 kg-os kivételes példány Vörösalmán -, azt hiszem, ez egy szép megkoronázása volt az elmúlt az éveknek.”
Hosszú pályafutása során már több elismerést is magáénak tudhat, a március 21-én kapott oklevél ezek sorában a harmadik volt. „Kaptam egyet 2004-ben, 2014-ben egy Hubertus keresztet ítéltek oda nekem, 2018-ban és most 2024-ben pedig egy-egy elismerő oklevelet. Az ilyen alkalmakkor mindig meghatódom, annak ellenére, hogy sosem vártam el ezeket, hisz nem ezért csinálom, de tagadhatatlan, hogy egy jóleső érzés, hogy az embert értékelik.”
Éreth János jelenleg a nyugdíj előtti három hónapos felmentési idejét tölti és július 2-án nyugállományba vonul. „Ami biztos, az erdő eztán is marad és a vadászat sem szűnik meg a nyugdíjazásommal, hisz eddig sem munkaköri kötelességként fogtam fel a hivatásomat, ezután is járom majd az erdei ösvényeket és persze szeretném egyengetni a fiatalok útját. Szeretném megismertetni a területet azokkal, akiknek átadom. Nekem több mentorom is volt az évek során, akikre jó szívvel emlékszem vissza. Az egyik, aki átcsalt a Mecsekerdőtől, Ingola István. Ő még most, 82 évesen is aktív, mellette nagyon sokat tanultam, de Félix István is meghatározó alakja volt szakmai pályafutásomnak, aztán volt még egy másik igen jó barátom, a sajnos időközben elhunyt Németh Ferenc, aki szintén egy nagytudású ember volt, érdemes volt tanulni tőle. A fiataloknak azt üzenem, folytassák az általunk járt utat és mentsék át legjobb tudásuk szerint a meglévő vadállományt a következő generációnak és ha olykor vannak is nehézségek, sose adják fel, mindig szolgálják az erdőt és benne a vadat szívvel, lélekkel!”
Vadászat
Lencsevégen az idei első szarvasborjú – GALÉRIÁVAL
Elkezdődött a borjazás a gemenci szarvasok életében – számolt be az Agro Jager News megkeresésére Retkes Tamás, szekszárdi természetfotós, aki a napokban fényképezett borjas gímszarvas teheneket. Hatalmas élmény volt találkozni ezekkel az állatokkkal, mesélte lapuknak, miután a legújabb fotótúrájáról is megkaptuk a beszámolóját.
Retkes Tamás élménybeszámolója
04:30-kor keltem, hogy napkelte előtt kiérjek. Még fent volt a hold, amit jól lehetett fotózni. Ködös-párás reggel fogadott, nagyon jó hangulatú fotókat lehetett készíteni reggel.
Beljebb érve az erdőbe, egy tisztáson legelésztek a szarvasok. Itt sokáig tudtam őket fotózni, amíg szépen átsétáltak előttem, beljebb a sűrűbe.
Mentem tovább a megszokott utamon, benéztem egy másik tisztásra, ahol egy szóró is van, hogy esetleg van-e rajta valami. Pár disznó volt csak, én kismalacokat szerettem volna fotózni, de őket nem láttam, így lőttem pár képet a disznókról és mentem volna tovább, amikor egyszer csak, – ahogy a keresőben nézelődtem, – felbukkant egy kis fej.
Először azt hittem kisróka, de mikor ráélesítettem, akkor láttam, hogy egy nyuszt néz velem szembe – kíváncsian.
Sikerült róla pár fotót készítenem. A reggeliző helyemre érve – ez egy olyan hely, ahol négy nyiladékot belátok, tulajdonképpen egy kereszteződés – a szembe lévő nyiladékon egy tarvad lépett ki elém.
Lőttem róla is pár fotót, aztán átváltott előttem. Jobbra fordulva láttam, hogy több tarvad legelészik, elkezdtem őket is fotózni.
Több, mint egy órán át tudtam őket fotózni, nem vettek észre és a szelem is jó volt. Volt velük egy kis borjú is, nagyon szertelen volt, ahogy össze-vissza futkározott.
Sikerült olyan jelenetet fotóznom, ahogy kétlábra állnak.
Visszafordulva a szembe lévő nyiladékra, láttam, hogy a távolból egy aranysakál közeledik felém, de sajnos bal oldalról ismét szarvasok váltottak ki, így a sakál jobb oldalra távozott.
Miközben fotóztam a szarvasokat, reménykedtem, hogy a sakál visszajön. Szerencsém volt ismét, mert visszajött a sakál, ha csak egy kis időre is, jobbról átment előttem a nyiladékon és baloldalt eltűnt a sűrűben. Utána még jött pár tarvad, átváltottak előttem. Őket is lefotóztam, aztán tovább indultam.
Felnézve az égre egy sast láttam, készítettem pár fotót róla, de nagyon magasan, messze volt. Már a visszafele vezető nyiladékon jöttem, amikor mellettem, egész közel kiugrott egy bika.
Egymásra néztünk, készítettem róla pár fotót és elinalt. Egy vizes rész mellett jöttem el, óvatosan kinéztem a vízre, de csak két hattyú úszott a vízen.
A további úton visszafelé sajnos már nem láttam semmit, sütött a nap, kezdett meleg lenni, 11:30 körül értem vissza az autómhoz. Örültem, hogy ilyen jó mozgás volt és hogy sok szép fotót készíthettem. Meg is köszöntem a Jóistennek!
Hazaérve Nimród kisfiam nagy öleléssel, Kedvesem pedig egy csókkal és finom ebéddel várt.
Írta és fényképezte: Retkes Tamás
Vadászat
A hazai vadállományunk egyedülálló nemzeti kincsünk
Nagy István agrárminisztern nyilatkozott a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén
Teremtett világunk megőrzése közös kötelességünk, a természet rendjét pedig nem lehet megbontani, éppen ezért hárul kiemelkedően fontos szerep a felelős és tudatos vadgazdálkodásra – közölte Nagy István agrárminiszter a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén, szerdán.
A tárcavezető a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy tájegységeink jellegzetes arculatához az egyes vadfajok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a hegyek, a síkságok, a folyók vagy az erdők. Az egészséges, jó genetikai értékekkel rendelkező vadállomány fenntartásában pedig a vadászat kulcsfontosságú. Mindannyian büszkék lehetünk a vadállományunkra, amelyre szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a nemzeti kincsünk. Ezzel az értékkel pedig felelősen kell gazdálkodnunk, hogy megőrizzük a jövő generáció számára – tette hozzá.
A miniszter kiemelte, kisebb létszámú, de jobb minőségű vadállomány kialakítására kell törekedni, olyan optimális létszámra, ami megteremti a vadgazdálkodási ágazat összhangját a mező- és erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel. Nagy István szerint az egyedülálló adottságainknak köszönhető az is, hogy a magyar vadhús népszerű Európában. A vadhús amellett, hogy különleges ízélményt biztosít, élettani szempontból is számos jótékony tulajdonsággal rendelkezik. Hagyományainkat és szokásainkat tudatosan kell megvédenünk. Meg kell becsülnünk a normalitást a gazdák és a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi áldozatos és kitartó munkáját, akiknek köszönhetően biztonságos élelmiszer kerülhet a magyar családok asztalaira – hangsúlyozta.
Kifejtette, a Nagykunság szívében, Karcagon a kunok földjének lakói híven őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. A közös kötelességünk pedig az, hogy a természet, a vad és az ember alkotta egyensúlyt megőrizzük és fenntartsuk az utánuk jövő generáció számára.
Forrás: AM
Vadászat
170 millió az idei kiemelt kamarai programokra
A Vadászkamara Elnöksége döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról
A Vadászkamara Elnöksége április 25-ei ülésén döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról. A Küldöttközgyűlés márciusi határozata értelmében az ifjúságnevelésre, a hivatásos vadászokra, kutatásra és közönségrendezvényre 2024-ben összesen 169 531 250 forintot fordít az érdekképviselet Központja. Ezt a döntést váltotta aprópénzre az Elnökség a tanácskozáson, amelyen egyéb témák is napirendre kerültek.
Az ülésen az Elnökség tagjai egyhangúlag támogatták dr. Jámbor László elnök előterjesztéseit, így döntés született az ifjúságnevelési és hivatásos vadászok felkészültségét erősítő vármegyei pályázatokról, illetve központi feladatok finanszírozásáról is.
A vármegyék ugyan többletforrást igényeltek a korábban meghatározott kerethez képest, de más források átcsoportosításával ezt is biztosította az Elnökség (erre a márciusi Küldöttközgyűlés egyik határozata adott lehetőséget, részletek itt). Ezek alapján a feladatok és a hozzájuk rendelt pénzösszegek az alábbiak szerint oszlanak meg:
- Az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési programra idén 114 millió forintot fordíthat a Vadászkamara központja. Ebből 84,7 millió forint a vármegyei Területi Szervezetek ifjúságnak szóló kezdeményezéseinek, programjainak megvalósulását segítheti a 2018 óta működő pályázati rendszerben, a fennmaradó összegből pedig ez évben is megjelenhetnek a nagysikerű, gyerekeknek szóló „Kisvadász” foglalkoztató füzet újabb számai (részletek, letölthető korábbi számok itt).
- A hivatásos vadászok szakmai felkészültségét és munkafeltételeiket javító programokra a vármegyéktől beérkezett pályázatok alapján 49,9 millió forintot különített el az Elnökség, ebből a Területi Szervezetek rendeznek a vadőröknek képzéseket, szűréseket, szakmai tanulmányutakat.
- A több éve futó, a mikotoxikonat és azok vadállományra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásra 10 millió forintot szán a szervezet. Ezzel kapcsolatban Bajdik Péter főtitkár elmondta: a fő feladat, hogy a lehető legtöbb vadgazdálkodó és vadász értesüljön a problémáról, ha valaki rendellenességet tapasztal a szaporodásbiológia vagy trófeák terén, gondoljon erre az eshetőségre is. Ezt célozták a témában országszerte tartott előadások és ez a fő célja a Vadászkamara rövidesen megjelenő, helyes takarmányozási gyakorlatot ismertető szakkönyvének is. (A kutatás előzetes eredményeiről a Nimród Vadászújság 2023 májusi számában jelent meg cikk, elérhető itt.)
- Végül, de nem utolsósorban a Vadászkamara legnagyobb éves közönségrendezvényét, az Országos Vadásznapot a szervezet Központja 10 millió forinttal támogatja. A rendezvényre augusztus 24-én, szombaton, Lakitelken kerül sor.
Ugyancsak egyhangú döntés született a bizottságok és szakbizottságok költségvetéséről. Ennek teljes kerete 19,6 millió forint, amelyet az Elnökség egyhangúlag támogatott.
A tanácskozás napirendjén szerepelt a Vadászévkönyv jövőbeni kiadásának módja. A tavalyig tartó gyakorlat, miszerint a Vadászkamara éves szakmai kiadványát a vadászok számával egyező számban készíttesse el a szervezet, az online vadászjegyváltás térnyerésével egyértelműen pazarlóvá, egyben okafogyottá vált. Felmerült, hogy csak digitálisan készüljön el a könyv, azonban ennél nagyobb az érdeklődés, és a hivatásos vadászok korábban egyértelműen jelezték: igénylik a papíralapú kiadványt. Idén az évkönyv letölthető volt vadászjegyváltáskor, illetve a Vadászkamara honlapjáról, és minden hivatásos vadász kapott egy-egy nyomtatott példányt, valamint a Területi Szervezetek 100-100-at. Ezt a hibridmegoldást továbbgondolva az Elnökség elfogadta, hogy a letöltés lehetőségét megtartva minden Területi Szervezet a saját belátása és igényei szerint rendeljen nyomtatott Vadászévkönyveket. (A Vadászévkönyvek digitális formában mind letölthetők a honlapunkról.)
Az „Egyebek” napirendi pont keretében Bajdik Péter tartott előadást a VadON tagnyilvántartó rendszer és kapcsolódó informatikai rendszerek fejlesztéséről. Ezzel összefüggésben elmondta az is, hogy idén már a vadászok 47%-a érvényesítette online a vadászjegyét, míg tavaly arányuk 39%, 2022-ben 28%, az első évben, 2021-ben pedig még csak 16% volt. (Az idei vadászjegy-érvényesítés statisztikai adatairól a májusi Nimród Vadászújságban adunk részletes tájékoztatást.) Emellett a többi között szó esett a közeljövőben tervezett ágazati jogszabálymódosításokról (a Vadgazdálkodási törvényt is módosító törvényjavaslatról részletek a Parlament honlapján). Hrabovszki János országos sportvadász alelnök és a Békés vármegyei Területi Szervezet elnöke felhívta a figyelmet az Alföldön tapasztalt őzelhullásokra, Szigethy Béla, a Bács-Kiskun vármegyei Területi Szervezet sportvadász alelnöke pedig az Országos Vadásznap előkészületeiről és helyszínéről adott részletes tájékoztatást.
Forrás: OMVK