2021 júniusa a legszárazabb és a harmadik legmelegebb június volt 1901 óta. Budapesten már június 18-án, országos átlagban pedig június 21-én átlépte a napi középhőmérséklet a 25 °C-ot, a hőségriadó első fokozatát. Rövid, átmenti felfrissüléstől eltekintve a hőhullám kitart azóta is. Ismét ízelítőt kapunk abból, ami a klímaváltozás miatt valószínűleg mindennapos lesz a századvég nyarain.
Az éghajlatváltozás egyik nyilvánvaló jele térségünkben a magas hőmérsékletekkel járó szélsőségek gyakoriságának növekedése. Számos éghajlati indikátor létezik a hőségperiódusok jellemzésére, ezek közül mutatunk be itt néhányat annak szemléltetésére, hogy hol tart a melegedés most, és mi várható a jövőben.*
A városi környezet, és az ebből fakadó városi hősziget jelenség fokozza a hőhullámok negatív hatását. A burkolt felületek és a gyenge átszellőzés miatt több, akár 5-10 fokkal is magasabb hőmérsékletet mérhetünk a sűrűn beépített övezetekben, mint külterületen.
A főváros lakossága a legkitettebb az egészségügyi kockázatoknak
Nyilvánvaló a növekedés a hőségriadó különböző fokozatait kielégítő napok számában a múlt század elejétől Budapesten (1. ábra). Míg az 1901–1930 közötti harmincéves periódusban átlagosan 11 hőhullámos nap (hőségriadó első fokozat) fordult elő évente (napi középhőmérséklet ≥ 25 °C), addig a közelmúlt és a jelen éghajlati időszakát (1991–2020) már 26 ilyen nap fellépése jellemezte Budapesten. A másodfok kritériumának megfelelő (legalább 3 napig 25 °C-ot elérő napi középhőmérséklet) napokból is több lett:
A másodfokú hőségriadós napok átlagos évi száma 1961–1990-re megduplázódott, 1991–2020-ra pedig megháromszorozódott a múlt század első három évtizedéhez képest.
A legkomolyabb megterhelést jelentő harmadfokú hőségriadós napok (legalább 3 napig 27 °C vagy annál magasabb a napi középhőmérséklet) kiugró növekedését látjuk a fővárosban 1991-től. Míg a múlt század elején nem érte el a 2 napot sem évente átlagosan a legkomolyabb hőhullámokból származó napok száma (voltak évek, amikor ennél több volt, de olyan is, amikor nem fordult elő ilyen nap), s még az 1961–1990-es normált is csak 2 ilyen nap jellemezte,
addig a jelen klímában már 7 nap felel meg átlagosan a harmadfok feltételének Budapesten. A legtöbb ilyen napot, 27-et, 2015-ben kellett elszenvedni.
A hőhullámok nagyobb kockázatot jelentenek az idősek és a betegek számára, és az egészségügyi ellátórendszert is jobban megterhelik. A legforróbb időszakokban az éjszakák sem hoznak felfrissülést. Amikor éjszaka sem csökken 20 °C alá a hőmérséklet (trópusi éjszaka), a nyugodt pihenés nem biztosított: a kilencvenes évektől Budapesten ennek számában ugrásszerű növekedést látunk (2. ábra).
A legutóbbi harminc évben (1991-2020) már 18 ilyen éjszakát kellett elszenvednünk átlagosan, a legtöbbet 2019-ben, amikor 41 trópusi éjszakát rögzítettünk Budapesten.
Minél hosszabbak és intenzívebbek a hőhullámok, annál nagyobb a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi és egyéb kockázat, azonban nem csak az emberek vannak veszélyben. A rendszerint velük együtt járó aszályok miatt a vízigényes szektorokra, például a mezőgazdaságra is negatív hatással vannak, de az épített környezetre (pl. közlekedési infrastruktúra) is káros a hatásuk. A forró szélsőségek gyakoribbá válása miatt a hűtési villamosenergia-igény is megnövekedett, évente ilyenkor dőlnek meg a nyári rendszerterhelési csúcsok.
Egy hőhullám hatása nemcsak a hosszától, hanem az intenzitásától és a hőhullám során tapasztalt legmagasabb hőmérséklettől is függ. A 3. ábrán a Budapesten tapasztalt hőhullámok tartam-intenzitás-csúcshőmérséklet szerinti osztályozását látjuk. Ennél az osztályozásnál figyelembe vettük az egymást követő hőségperiódusok összesített hatását is, mégpedig úgy, hogy két kánikulai időszakot összefüggőnek tekintettünk, ha a napi középhőmérséklet nem csökkent 21 °C alá, vagy legalább 3 napig 25 °C alá.
A leghosszabb, 30 napig tartó kánikula 2018 nyarán alakult ki Budapesten, míg a legmagasabb csúcshőmérsékletet elérő (33,4 °C napi középhőmérséklet), 15 napig tartó hőségperiódus 2007-ben lépett fel. A legintenzívebb (25 °C feletti hőmérséklet összeg) hőhullám 2013-ban alakult ki, ez meglehetősen hosszú is volt, 25 napig tartott. A 120 éves sort tekintve három hőhullám került fel erre az ábrára a múlt század első feléből (1921, 1932, 1946), ezek kisebb intenzitásúak voltak és nem tetőztek kiugróan magas hőmérsékletekkel.
Az ezredforduló utáni 20 évből viszont ötöt is láthatunk a 15 napot elérő hosszúságú hőhullámok között. Ezek a tények is alátámasztják a melegedő trendet.
Országosan is nő a forróság nyáron
A melegedéssel összhangban országosan is megmutatkozik a hőhullámos napok számának növekedése. 1994-ben, 2012-ben és 2015-ben lépett fel a legtöbb hőhullámos nap ( napi középhőmérséklet≥ 25°C) 1901 óta (4. ábra, bal panel). A 2020-szal záruló legutóbbi időszak átlagát tekintve évente átlagosan közel 11 ilyen nap fordult elő országos átlagban. Az 1981 utáni, igen intenzív melegedés időszakát tekintve több területen, főként a Kisalföldön, és a Dél-Alföldön a két hetet is meghaladja a hőhullámos napok számának növekedése (4. ábra, jobb panel).
Egyre több és hosszabb hőhullám vár ránk a jövőben
A regionális klímamodell szimulációk szerint a melegedés töretlen. A hőhullámokkal kapcsolatos indikátorok jövőbeli alakulását éghajlati modellek segítségével vizsgálhatjuk. A modelleredmények bizonytalanságokat hordoznak, egyrészt a fizikai folyamatok közelítő jellegű leírásából, másrészt az emberi tevékenység jövőbeli alakulásának kiszámíthatatlanságából fakadóan, ezért több modellszimuláció eredményét és több üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvet veszünk figyelembe a jövőbeli változások becsléséhez.
A fővárosra vonatkozóan két regionális éghajlati modell két kibocsátási forgatókönyvvel meghajtott eredményét és a paraméterekben bekövetkező változásokat mutatjuk be a 2021–2050 és 2070–2099 időszakokra, a modellezett múlthoz (1971–2000) viszonyítva. A modell egy optimista (RCP4.5) és egy pesszimista (RCP8.5) forgatókönyvet tartalmaz.**
A hőhullámok előfordulásának gyakorisága a jövőben Budapestre mindkét modell szerint növekedni fog a referencia időszakhoz viszonyítva.
A 21.század közepére még kisebb változásokat láthatunk, míg a század végére nagyobb az eltérés a szcenáriók között:
az optimista szcenárió szerint 10–24-gyel, a pesszimista szcenárió szerint 26–54-gyel több hőhullámos nap várható a fővárosban évente.
A hazai eredményeket vizsgálva, a hőhullámos napok száma országosan a legoptimistább szimuláció szerint is a 21. század közepére legalább a múltbeli (1971–2000) érték kétszeresére növekszik, a század végére pedig az indikátor évi átlagos előfordulása megközelítheti az egy hónapot.*** Az Alföld és az ország délkeleti területei különösen kitettek a növekvő hőhullámos időszakok okozta hőstressznek, míg a Dunántúlon és a magasabb hegyvidékeinken várható értékek elmaradnak az országos átlagoktól.
Néhány évtized múlva hétköznapi lehet az, ami ma szélsőséges
A legnagyobb stresszt jelentő, tartós, harmadfokú hőségriadós napok vizsgálatához több modellszimuláció eredményét vettünk figyelembe, melyek szintén a Euro-CORDEX együttműködésből származnak.****
A megfigyelések szerint 2000 előtt országos átlagban alig fordult elő harmadfokú hőségriadós év, bőven 1 alatti a 30-éves átlaga is ennek, míg 2000 után már évi átlagban vett 2 napra számíthattunk országosan az ilyen extrém időszakokból. A legextrémebb évek sorrendben 2012, 2015 és 2007 voltak, amikor is országos átlagban vett 7-8 ilyen nap is előfordult az év során (7. ábra).
Ami a közelebbi jövőbeli éghajlati időszakot, 2021–2050-et illeti, elmondhatjuk, hogy mind a 11 vizsgált modellszimuláció szerint az elmúlt, megfigyelt 20 évhez képest éves átlagban több ilyen időszak várható hazánkban. Megkétszereződik a 30 év alatt bekövetkező ilyen időszakok száma, de van olyan szimuláció, amely szerint akár háromszorosa is lehet az elmúlt években tapasztaltnak. Ezen átlag változása azt jelenti, hogy a nemrég megfigyelt extrém éveket (2012, 2015 vagy 2007) egyes jövőbeli években bőven felülmúlhatjuk.*****
A még távolabbi jövőben, 2051–2080-ban ennél is nagyobb mértékben fog növekedni a harmadfokú hőségriadós napok országos száma: ami extrém volt a közeli múltban, az teljesen átlagos lehet a modellek szerint.
Átlagosan 6,5 ilyen nap fordulhat elő a 11 modellszimulációt együttesen vizsgálva, de a változás nagyban függ már attól, hogy melyik kibocsátási forgatókönyvet tekintjük és melyik klímamodellt, mert a jelentől távolodva nő a bizonytalanság az eredményekben. Területi változásokat nem közlünk, de egyes modellszimulációk szerint akár átlagosan évi 11 ilyen extrém nap is előfordulhat a jövőben hazánk átlagában, és ez azt vetíti előre, hogy néhány évtized múlva a korábbi szélsőséges éveket gyakran felülmúljuk majd.
Nem tehetjük meg, hogy nem alkalmazkodunk
A gyakoribbá, hosszabbá és intenzívebbé váló hőhullámok nagyobb kockázatot jelentenek az idősek és a betegek számára, de az egészséges szervezet koncentráló képességét is visszavetik. Növekedni fog az UV-sugárzás okozta egészségügyi stressz is, mely fokozza a bőrbetegedések kialakulásának kockázatát.
A hőhullámok rendszerint aszállyal párosulnak, ez a mezőgazdasági tevékenységre lesz negatív hatással, csökkentve az élelmiszerellátás biztonságát. Számos sekély tó és vízfolyás esetében a hőhullámok gyakoribbá válása elősegítheti az eutrofizáció folyamatának felgyorsulását, ami pusztító hatással lesz a vízi ökoszisztémákra.
Módosuló energiaigényekre kell felkészülni: télen az energiaszükséglet mérséklődésére, nyáron a hűtési villamosenergia-igény jelentős növekedésére kell számítani. A már meglévő és a most épülő infrastrukturális elemeket és az épületeinket is ellenállóbbá kell tennünk a hőhullámokkal szemben, előtérbe helyezve az energiahatékonyságot.
Ha nem mérsékeljük az üvegházhatású-gázkibocsátásainkat, és ugyanezen a pályán haladva változtatjuk meg bolygónk éghajlatát, akkor a helyzet a legjobb elérhető tudományos adatok és modellek szerint csak rosszabbodni fog. A hatások már most is érezhetők és fokozódnak a jövőben, ezért az alkalmazkodással nem késlekedhetünk.
Forrás: Másfélfok.hu
