A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Debrecenben, a Böszörményi úton található főépületében, újra megnyílt egy, a debreceni agrárfelsőoktatás történeti emlékeit összegyűjtő állandó tárlat. 2013-ban Prof. Dr. Nagy János prorektor kezében annyi értékes emlék gyűlt össze, hogy nyilvánvalóvá vált a professzor számára, hogy elérkezett az értékmentés ideje. A munka úgy tíz éve kezdődött és új fordulatot, új lökést Dr. Stündl László dékán vezette kar adta meg az elmúlt évben. A debreceni összefogás azonnal meghozta az eredményeket és agrártörténeti ritkaságok kerültek elő, amelyekről ki kell emelni, hogy mindenféle felkérés nélkül, egyetem szerte külön-külön őriztek. Csak éreztük, hogy ezeknek a relikviáknak történelme van és valamilyen formában meg kell menteni az utókornak – nyilatkoztak többen.

Varga Antal mellett a képen balról, Fekete István, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar egyetemi tanársegédje. Fotó: AJN

A református Tiszántúlon, Debrecenben, a sokszínű, cívis városban járunk, ahol sem folyó, sem hegy nincs és mégis a hangulata, a történelme megragadja az idelátogatót. A Böszörményi útról fordulunk le a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar felé. Az egyetemi negyedben vagyunk, ahol saját mini úthálózat, infrastruktúra, sportlétesítmények, arborétum, üvegházak, kísérleti telepek és laborok sorakoznak. Akkora területen, hogy aki itt dolgozik vagy él, mert a kar sok emeletes kollégiuma is helyet kapott, annak érdemes kerékpárt tartani, mert máskülönben hatalmas területeket kell besétálnia. Évente egyszer a Farmer Expo alatt szabadon látogatható, máskülönben az egyetem komplex, szigorú biztonsági rendszerei miatt, csak az itt kutató oktatóknak, hallgatóknak van szabad bejárása.

A főportájával szemben, található a kiállítás, muatja Fekete István egyetemi tanársegéd. Fotó: AJN

A főépülettel szemben állok meg. Az épület első ránézésre becsapja a látogatót, hiszen a szögletessége, a 70-es évek intenzív lakásépítéseinek idejét vízionálja a látogató előtt, de ahogy közeledünk, a főbejárat oszlopsora és az ablakok már némi huncutságot mutat, hogy lehet, pár évtizedet mégiscsak téved, aki, a ’70-es évekre tippel. Varga Antal, az agrártörténeti kiállítás dekoratőre és egyben a gyűjteményes anyag kezelője nevet is: kérdésemre, hogy gyanús, hogy az épület korábbi, azonnal meg is jegyzi, hogy bizony az 1940-es években felépített épületben állunk. Tulajdonképpen az agrárfelsőoktatás ma is meghatározó épülete, amely abban az időben, modern stílusával, büszkesége volt a városnak. Akkor már több mint 70 éve töretlenül zajlott az agrárfelsőoktatás és történelmi ténnyé emelték a mögöttünk álló évtizedek. Kutatók sora, munkássága, teszi megkérdőjelezhetetlenné a debreceni agrárképzést. Múltja, jelene és stabil fundamentuma miatt, a jövő agrárkutatásának, agrárképzésének komoly bázisa.

Varga Antal mellett Fekete István, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar egyetemi tanársegédje, a tárlat szakmai támogatója köszönt, barátságosan, hiszen a Balásházy János Technikum integrálása kapcsán korábbi cikkünkben már bemutattuk. (itt olvashatnak róla) A főépület főportájával szemben, a kar legnagyobb előadója nyitott ajtaján, szó szerint ömlik a diákság. Szünet van! Híres professzorok „nagy sebeséggel” érkeznek erről is, arról is és a diákság szinte „nyílik” előttünk, majd egy pillanatra megállva utat engednek nekik. Majd újra összezáródva, látszólag rendezetlenül, de tovább áramlik az egyetemi polgárság a folyosókon s ahogy távolodnak a vezető kutatók, a hangerő is egyre bátrabb. Ismerős helyzet, nevetünk mind a hárman. Közvetlenül innen nyílik az intézménytörténeti állandó kiállítás, kalauzolnak tovább és a főporta hosszú pultjával szemközt, valóban ott vár bennünket a kiállítás…

Az egyetemen valaha itt működött a sportszertár, a tornacsarnok és ahol megálltunk, ez volt régen az öltöző – mutat körbe Varga Antal. Fekete István egy pillanatra megáll a folyosón és kollégájától, szinte csodálattal kérdezi, hogy már az 1849-ban készített herbáriumot is bekereteztük, majd együtt olvassuk a feliratot, illetve a bélyegző alapján megállapítjuk, hogy a Magyar Királyi Vetőmag Minősítő Állomáson preparálták. Tehát akkor felkerültek ezek is… néz egymásra a két szakember – látható, félszavakból is értik egymást.

Herbárium 1849-ből, mutatja büszkén Varga Antal. Fotó: AJN

Ezt a gyűjteményes sort, a Debreceni Egyetem ajánlotta fel, bocsátotta tartós megőrzésre. Ezekből a herbáriumokból még jó néhány lapul a raktárban – feldolgozásuk jelenleg is zajlik.

A folyosóról belépünk az állandó kiállítás anyagai közé. Legelőször egy mini gőzgépet pillantok meg, de Varga Antal – tárlatvezetőm – mégis előbb a vitrinekben bemutatott tárgyak felé lép. Természetesen, ahogyan az egyetemi órákon megszokhattuk, itt is fokozatosan, tervezetten indul a különóra, amellyel nem tévedtem, hiszen kiderült, hogy nemcsak az egyetemisták látogathatják, hanem középiskolások is. Érthető, hiszen a Debreceni Egyetem gyakorló technikuma, a pallagi Balásházy János Technikum diákjai, de a város más intézményei számára is történeti képzési helyé szeretnék bővíteni.

Varga Antal és Fekete István Dr. Surányi Béla agrártörténész munkásságát méltatta a tárlat bemutatása legelején, aki a tárlat tartalmi anyagát, struktúráját, azaz a forgatókönyvét összeállította. Lassan bővülve érkeztek és csatlakoztak több irányból is az egyetem munkatársai. Érdemei megkerülhetetlenek.

A Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia oklevele. Fotó: AJN

Varga Antal a tematikusan és vitrinenként külön-külön összeállított anyagot, a berendezett kincsekkel, relikviákkal teli különleges gyűjteményt részletezi. Legelsőként a növénytermesztés és a kertészet mutatkozik be. Deininger Imre 1868-ban kezdte meg tevékenységét a Növénytermesztési Tanszéken. Rapaics Rajmund neve, majd a ma nagyon felkapott, de valójában már évszázados alapjait lefektető ökológiai gazdálkodással foglalkozó Máthé Imre is, valaha a debreceni alma mater oktatói bázisát erősítette. Nincs új a nap alatt – hallottam sokat a Kossuth díjas Beke Ferenc fiától, úgy látszik a híres agrármérnök szavajárása most is igaz. Aztán Mándy György, a kultúrbotanika nemzetközileg is jegyzett kutatója, Pethő Menyhért, Kerpely Kálmán, Ruffy-Varga Kálmán, Manninger Gusztáv Adolf nevei villannak fel és Bocz Ernő professzor tűnik fel, akik meghatározó alakjai voltak az egyetemnek.

Bócz prefesszor úr indexét is itt őrzik. Fotó: AJN

A közeli múlt… hiszen, Bocz Ernő hangja talán még visszhangzik az egyetem falai között – mondják is, hogy a „prof” sohasem hagyta el a szeretett Növénytermesztési Tanszékét. Munkássága nemcsak a növényekben, kutatási eredményeiben maradt fent, hanem a kutatói utánpótlásban, mivel a ma itt kutató vezető professzorok képzésében meghatározó szerepet vállalt. Szakmaisága ma is meghatározó az intézmény falain belül és kívül egyaránt. Munkásságához hűen, a különféle kísérleti telepek, mint a Látóképi Kísérleti Telep volt munkatársainak nevei is rendre megtalálhatók.

A Debreceni Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetben szinte kéz a kézben járt a növénytermesztés és az állattenyésztés.  Tormay Béla neve tűnik fel legelsőként a következő szekció vonatkozásában, majd sorra az összes kutató, akiknek a munkásságáról, ha az ország bármelyik egyetemén tanul az ember, illik tudnia. Megkerülhetetlen a képzésekben, hogy életüket megismerjék a mérnökök. A nagy nevek között feltűnik, Csiszár Vilmos alakja is. Csiszár Vilmos volt az első kutató hazánkban, aki lefektette magyar élelmiszerhigiénia alapjait.

Régi tanszékek nyomát őrzi a megmentett tábla. Fotó: AJN

Ma igen felkapott kutatási téma és szinte a zászlós hajója az európai uniós támogatásoknak és újabb irányelvek kapcsán, a gyepterületek és azok hasznosítása. Vinczeffy Imrét ma, a XX. század második felében megteremtett „gyepes iskola” atyjának tartják. Mondhatnám úgy is, ahogy a napokban elhunyt Dr. Hagymási László, a valamikor a Debreceni Agrártudományi Egyetem kötelékében, Hódmezővásárhelyen dolgozó vadászati szakember tartotta, hogy ott kell oktatni és kutatni, ahol annak a tudományterületnek a bázisa van. Ő a fácán, a mezei nyúl és az őzgazdálkodás kapcsán foglalt állást, de nyilvánvaló, hogy a hortobágyi legelők, az alföldi gyepek nemcsak Magyarország, de Európa legnagyobb és minden természetvédelmi vonatkozásával kiegészülve, a legnagyobb lehetősége ma is ennek a munkának. Különösen abból az aspektusból, hogy a Nyírség laza homokján kialakult sérülékeny, homoki gyepeket is könnyedén el lehet érni Debrecenből.

A növényvédelem kérdése két oldalról érintette és érinti ma is az egyetemet. Egyrészt meg kell találni azokat a megoldásokat, amellyel hatékonyan lehet megelőzni, rosszabb esetben fékezni, lelassítani és lehetőleg megállítani, egy-egy növényi betegség vagy kártevő terjedését, amely egyrészt vonatkozhat kémiai megoldásokra, másrészt az agrotechnika, a talajművelés, a vetés váltás megoldásaira, amellyel a ma már egyre jobban a megelőzés, a prevenció tudománya értékelődik fel.

A preofesszori fal, köztük olyan nevek, mint Dr. Ubrizsy Gábor, Kossuth-díjas növénypatológus. Fotó: AJN

A másik hatalmas és különösen fontos feladat viszont a nemesítésre és a fajtakiválasztásra, az adaptációra hárul. Ennek a tükrében érthető meg, hogy egy merőben más, de kísérleti hátteret igénylő munka során, a gazdasági károkat úgy előzte meg az egyetem, hogy kisebb területeken ugyan, de üzemi léptékben tesztelte és illesztette hovatovább illeszti ma is a termelés körülményeihez, lehetőségeihez a fajtákat. A termés mennyiségének növelésére már 1868-as alapítása során az egyetem fókuszába került. Rapaics Rajmund, Gulyás Antal és talán a hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt, hazánk egyik leghíresebb mikológusa, Ubrizsy Gábor munkássága is a debreceni csernozjomon vert gyökeret.

Varga Antal dekoratőr kezenyoma a debreceni gyűjteményben. Fotó : AJN

A második világháború után indított nagyarányú mezőgazdasági kemizálás hatására Debrecen már akkor, azonnal reagált és az 1950-es évek közepén indult repülőgépes növényvédelemmel párhuzamosan, 1956-tól indult meg az első önállóan növényvédelmi tárgy oktatása. A szakma és az agrárszektor végül 1968-ban ébredt fel csipkerózsika álmából, és látható a kiállításon bemutatott tárgyak kapcsán az is, hogy az addigra, az ágazatot agrármérnökkel feltöltő egyetemeknek, tovább kellett képezni a legtehetségesebb növénytermesztőket: ezzel elindították a növényvédelmi szakmérnök képzést is. A növényvédelem vezető kutatóit sorakoztatták fel a képzés során és Koppányi Tibor után Szepessy István, Tóth Oszkár és Szarukán István folytatta a sort.

Önálló vitrinben őrzik az Agrokémia és a Talajtan történeti emlékeit. A távolinak tűnő általános vegytan és földmívelési vegytan az alapjait fektette le, a ma is működő tanszéknek. Szerteágazó tudományterületek bontakoztak ki az elmúlt 100 év során s aki itt tanult csak a szűken vett 30 évben, az jól tudja, hogy Loch Jakab, Filep György és Kátai János professzor órái látogatása megkerülhetetlenek voltak ahhoz, hogy a ma már rendkívül gazdag irodalommal bíró kutatási területek elégséges megértése után, összeszedjük ismereteinket a szigorlatra.

Különféle régi eszközöket is megmentettek. Fotó: AJN

Varga Antal mosolyog is ezen, hiszen az egyetem és saját munkássága 25 éve fonódik össze. A legendák, a legendás vizsgák, oktatók nevei a történeti kiállítással teljesen összefonódnak, a kiállítás szervezői bíznak benne, hogy ahogy a most élő kutató professzorok, a nagy tiszteletű nyugdíjas, de a kari tanács által továbbra is az oktásban nélkülözhetetlen professzor emeritusok visszaemlékeznek, úgy emlékeznek majd a mostani diákok életükre, az egyetem mindennapjaira. Ez az egyik célja ennek az agrártörténeti kiállításnak, amelyet Prof. Dr. Nagy János mintegy 10 éve felismert.

Tartalommal és személyes élményekkel átszőtt múzeumot építenek most Debrecenben. Fekete István érkezik és hoz egy 1941-ből származó sárgulási meghívót, amelyet a Nagy János prorektor bocsátott a rendelkezésükre – hitelesen bizonyítva, hogy a debreceni agrárfelsőoktatás élő történelemmel bír, élő agrárhagyományait hűen ápolja.

Egy 1941-ből származó sárgulási meghívó, amelyet a Nagy János prorektor bocsátott a rendelkezésükre – mutatja büszkén Fekete István. Fotó: AJN

Debrecen azonban őrzi a megújulás titkát is. Nehéz megérteni, hogy miként hajt ki újra és újra, de alapvetően a választ a képzésben, a mérnökképzésben, a mérnöki gondolkodás kialakításában kell keresni. Egészen pontosan ott, ahol az önálló döntések felelősségére tanítják meg a hallgatókat. Az egyetem ugyanis nemcsak a világtrendeket követi, hanem kutatásaival a vidék, a magyar agrárium problémáira is keresi a válaszokat. Az európai uniós irányelvek követelményeit, előírásait csakhamar a nemzeti jogszabályok követik. Ahhoz azonban, hogy a teljes agrárszektor rugalmasan tudjon reagálni, az ismeretanyagnak is bővülni kell. Az oktatásra, tanulásra és a kutatásra nyitott agrármérnökökre van szükség. Egyetemi, széleslátókörű, képzett, tájékozott szemlélet kialakítása a záloga a magyar mezőgazdaságnak. Persze gyakorlati ismeretekkel alaposan megspékelve, mert az elmélet és a gyakorlati képzés bőven több, mint 100 évvel ezelőtt is szervesen kiegészítette egymást Debrecenben.

Az ismereteket szélesítve, a látóteret bővítve, az egyetem több mint 20 évvel ezelőtt elindította a vadgazdálkodási mérnök (1998) és a természetvédelmi mérnök (2001) képzését is – hirdeti a következő tábla. Alapvetően a Debreceni Agrártudományi Egyetem jogelődje, az elsők között alapította meg az Állattani Tanszéket, amelyből kialakult mára ez a széles képzési paletta. Ezért is kaphatott önálló vitrint. Hozzá kell tenni, hogy az egyetem előrelátásáról árulkodik az is, hogy a ma annyira népszerű erdei iskolák speciális természetpedagógusainak első évfolyama már 2020-ban abszolvált, amihez alapjaiban, már a 2010-es évek elején döntéseket kellett hoznia a karnak. A bemutatott kiállítási tárgyak között Juhász Lajos professzor és Dr. Szendrei László felajánlásaiból tevődött össze a vadgazdálkodással a természetvédelemmel kapcsolatos részleg.

Minden tárgynak önálló története van, de vannak olyan kincsek is, amelyeket egyszerűen behoztak a kollégák – meséli Varga Antal. Szinte elképesztő és megmagyarázhatatlan az, hogy kérés és minden más felhívás híján őrizték az egyetemi dolgozók a valamikori Debreceni Agrártudományi Egyetemhez köthető egykori rektori talárt, amely ma az egyik ékessége a gyűjteménynek. A Debreceni Agrártudományi Egyetem 2000-ben az egyetemi integráció során a Debreceni Egyetem része lett, amellyel egyúttal átszervezték a hódmezővásárhelyi, a szarvasi karokat. A rektori talár, a rektori lánc azonban féltve őrzött kincs maradt és a dékánság szekrényében őrizték, hiszen mégsem lehet leselejtezni egy ilyen értékes hatalmi jelképet.

A Debreceni Agrártudományi Egyetem rektori talárja és rektori lánca, amelyet az egyetem dolgozói őriztek 20 éven keresztül. Fotó: AJN

A kiállítás megannyi régi tárgyát nagyon nehéz leírni, mégis megígértem, hogy a kicsi gőzgépet azért még körüljárjuk. Felkutatásában és helyreállításában Csizmazia Zoltán egykori rektor neve tűnik fel, aki a gépészet professzora is egyben. Először a fellelt gépet begyűjtötte, majd munkatársaival a hiányzó alkatrészeket korhűen legyártották és a hosszú restaurálás végén ma már üzemképes állapotban, úgy mond szervizelve, a kiállítás egyik emblematikus tárgya, persze az írott emlékek mellett.

Maketteket is hoztak be, a képen látható régi SZK típusú kombájnt Dr. Széles Adrienn intézetigazgató ajánlotta fel. Fotó: AJN

Prof. Dr. Nagy János prorektor az Agro Jagernek összegezte, hogy a kiállítás az elmúlt 10 év után, napjainkban a reneszánszát éli. Köszönhető ez, a Dr. Stündl László dékán úrnak és a kar vezetésének, továbbá köszönhető ez a Budapesten végzett, innovatív, a múzeumi tárlatok berendezésének, a kiállítás XXI. századi felgyorsult világát is kielégítő, Varga Antal dekoratőr szemléletmódjának és persze az egyetemi munkatársak sorának, a gépszín, a különféle kíséreti telepek dolgozóinak, és nem utolsó sorban, Fekete Istvánnak, akinek tulajdonképpen szenvedélye a hazai és ezen belül főleg a debreceni agrárfelsőoktatástörténet. Ha van igazi csapatmunka, akkor ez a kis múzeum szimbolizálja azt az összefogást, amire az egyetem képes lehet – értékelt Prof. Dr. Nagy János.

A gőzgépet Csizmazia Zoltán egykori rektor és munkatársai mentették meg és adományozták a múzeumnak. Fotó: AJN

A múzeum „szemüvegén” keresztül is kirajzolódik, hogy Debrecen és Pallag, e két intézmény története 153 évre nyúlik vissza – folytatja a prorektor – s ha el is, el is távolodott egymástól, végül mindig összekapcsolódott a történelmük. A XXI. század második- harmadik dekádjában, a Debreceni Egyetem biztosítja azt az intézményi keretet, amellyel olyan oktatási, továbbtanulási pályát alakítottak ki a Debrecenbe érkező diákságnak, amire joggal és teljes bizonysággal mondhatjuk, hogy nemcsak hazánkban, de Európában is egyedülálló siker. Mi kutatók, egyetemi tanárok évről évre, újabb és újabb diplomásokat képzünk. Figyelünk, kapcsolatot tartunk a gyakorlattal és érzékeljünk nemcsak a gazdasági, hanem a jogi változásokat, amelyek meghatározzák az agráriumot. Azonban látni kell, hogy minden gazdasági ágon túl, a legfontosabb mégis az élelmiszer előállítás, a növénytermelés, a vetőmag előállítás, amelyet a környezetünk fenntarthatósága mellett el kell végeznie a szakmának, hiszen jó minőségű és megfelelő mennyiségű élelmiszerre mindig szükség lesz. Ez a történeti kiállítás keretet ad arra, hogy megértesse és elindítsa az ideérkező diákokat, hallgatókat, hogy ismereteiket szélesítve eldönthessék azt is, hogy milyen tudományterületen szeretnének egyetemi tanulmányokat folytatni és később kutatni – tájékoztatott Prof. Dr. Nagy János prorektor.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Agro Jager News

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Agro Jager News

Amennyiben Ön Debrecenben, vagy Pallagon végzett és tulajdonában van olyan tárgy, emlék, amely a debreceni agrárfelsőoktatás történetével kapcsolatos, és azt szívesen felajánlaná az egyetemi múzeumnak akkor kérem, vegye fel az egyetem munkatársaival a kapcsolatot.

Varga Antal – gyűjtemény vezető

avarganti@gmail.com

+36 52 508 444 88408

+36 30 955 90 86

Fekete István – intézményi szakmai támogató

feketei@agr.unideb.hu

+36 52 508 444 / 88453