Mezőgazdaság
Szárazság Magyarországon 2022-ben és a múltban
MET: 2021-ben szárazság volt Magyarországon, majd 2022-ben tovább folytatódott és most is tart a csapadékszegény időjárás, aminek következtében az ország jelentős részén aszály alakult ki. A legsúlyosabb aszály az Alföld középső és tiszántúli részén van. Jelen tanulmány az idei csapadékmérések mellett foglalkozik a csapadék térbeli és időbeli változékonyságával, és a XX. század eleje óta tapasztalt száraz időszakokkal.
Aszályos területek jelenleg Közép- és Dél-Európában
Az 1. ábra az ERA5 reanalízisből készült 6 havi standardizált csapadékindex (SPI6) alapján mutatja, jelenleg Magyarország tágabb környezetében merre tapasztalható nagyobb aszály. Magyarország keleti felén kívül nagy területen komoly szárazság uralkodik Romániában, Moldovában, Ukrajnában, hazánktól délre a Balkán északi felén, Olaszországban és Franciaország délkeleti területén.
Csapadék eloszlása Magyarországon 2022 első felében
Az 1. ábrán is láthattuk, hogy komolyabb szárazsággal Magyarországnak inkább a keleti fele érintett. Ezt az Országos Meteorológiai Szolgálat csapadékmérései is alátámasztják. A Dunától keletre általában a 200 mm-t sem érte el a féléves csapadék (2. ábra), az Alföld középső és tiszántúli részén nagyobb területen 120 mm alatt maradt, ami az érintett területen szokásos érték kb. fele. Ezzel szemben a dunántúli hegyvidékeken, a nyugati és délnyugati országrészben többfelé a 250–300 mm-t is elérte már a június végéig lehullott csapadék mennyisége, ami az átlagos közelében van.
Csapadék eloszlása Magyarországon az elmúlt 12 hónapban
Már a tavalyi évet is általában a szárazság jellemezte. Ha kitekintünk 2021 második felére is, az elmúlt 12 hónap csapadékmennyisége az Alföldön nagy területen 350 mm, helyenként 300 mm alatt maradt (3. ábra), ami a normál csapadék alig fele. A Dunántúlon eközben általában 500 mm felett, a nyugati határ mentén 700 mm körül alakul a 2021 júliusa óta hullott csapadék mennyisége.
A csapadék jellemző térbeli eloszlása Magyarországon
Az elmúlt egy évről és idén eddig elmondható a csapadék térbeli eloszlásáról, hogy a hegyvidéki területek és a nyugati, délnyugati országrész a csapadékosabb, míg az Alföld középső része a legszárazabb. Ez a térbeli eloszlás a csapadék esetén teljesen normálisnak mondható. Az évi csapadékösszeg 30 éves átlagait figyelve is hasonló képet kapunk, bármilyen éghajlati normál időszakot választunk (4. ábra). A legcsapadékosabb területei az országnak a hegyvidékek és a nyugati, délnyugati megyék. Ezeken a tájakon 700–750 mm-t meghaladó átlagos éves csapadék is előfordul, míg a legszárazabb része az országnak az Alföld középső vidéke, ami a legtávolabb van a hegyvidékektől. Az Alföld közepén változó területi kiterjedéssel, de a legszárazabb tájakon minden klímanormál esetén az éves csapadékmennyiség átlagban 550 mm alatti. Országon belül tehát még sokéves átlagban is jelentős különbségek alakulnak ki.
A 4. ábrán is jól látszik, melyek általában az ország szárazabb és csapadékosabb területei. Vizsgáljuk meg, hogy alakulnak az éves csapadékösszegek a csapadékosabb délnyugati és a szárazabb délkeleti országrészben. Ehhez tekintsük a két-két megyei átlagokat, délnyugaton Zala és Somogy megyét, délkeleten Csongrád-Csanád és Békés megyét.
Különböző éghajlati normálok esetén az éves csapadékösszeg átlagai délnyugaton és délkeleten az alábbiak:
Klímanormál |
Délnyugat |
Délkelet |
1901–1930 |
751,3 mm |
558,7 mm |
1931–1960 |
751,0 mm |
574,0 mm |
1961–1990 |
717,7 mm |
541,6 mm |
1991–2020 |
713,5 mm |
567,5 mm |
Átlagosan 150–200 mm-rel csapadékosabb a délnyugati országrész, mint a délkeleti. Ritkán 300 mm-t meghaladó különbség is kialakul. 1937-ben 405,4 mm-rel volt átlagosan csapadékosabb Zala és Somogy megye, mint Csongrád-Csanád és Békés. Nagy időbeli változékonyság jelenik meg, mert a következő 1938-as évben átlagban csak 8,4 mm-rel volt csapadékosabb a két délnyugati megye. A 121 év alatt csupán három év volt, amikor a délkeleti országrész, ha minimálisan is, de csapadékosabb volt délnyugatnál, ezek: 1978, 1999 és 2001.
Átlagosan kb. 300 mm-es különbség jellemző az ország legszárazabb és legcsapadékosabb tájai között. Időnként azonban ennél jóval nagyobb, akár 600–700 mm-t is meghaladó különbségek alakulhatnak ki az országon belül. Előfordulhat, hogy a legcsapadékosabb vidékeken eléri az évi csapadékösszeg az 1000 mm-t, míg ugyanabban az évben a legszárazabb területeken 350–400 mm alatt marad. Ilyen évek voltak többek között 1904 és 1982 (5. ábra). Az említett két év az Alpokalján csapadékosnak számított, helyenként 1000 mm feletti éves csapadékkal, eközben az Alföldön vagy északkeleten nagy területek kifejezetten szárazok voltak.
Évi csapadékösszeg időbeli változékonysága Magyarországon
A csapadék nem csak térben, hanem időben is nagyon változékony meteorológiai elem (6. ábra).
Az éves csapadék országos átlagban 600 mm körüli hazánkban, általában 500 és 700 mm közé esik. A legcsapadékosabb években előfordul 800 mm feletti érték is, míg a legszárazabb évek, amiket inkább az utóbbi évtizedekben találunk, 450 mm alatt maradnak. Hosszútávon az éves csapadék kismértékű csökkenése figyelhető meg.
Különböző éghajlati normálok esetén az éves csapadékösszeg országos átlagai az alábbiak:
Klímanormál |
Országos éves átlag |
1901–1930 |
621,1 mm |
1931–1960 |
627,8 mm |
1961–1990 |
592,7 mm |
1991–2020 |
616,4 mm |
Tekintsünk száraznak egy évet, ha az éves összeg több, mint 15%-kal elmarad az átlagtól és csapadékosnak, ha több, mint 15%-kal meghaladja azt. Ekkor a száraz évek esetén több, mint másfél havi csapadékhiány, csapadékos év esetén többlet lép fel. A különböző éghajlati normálok esetén a száraz és csapadékos évek esetszámai az alábbiak szerint alakulnak:
Klímanormál |
Száraz év |
Csapadékos év |
1901–1930 |
5 |
3 |
1931–1960 |
6 |
5 |
1961–1990 |
6 |
4 |
1991–2020 |
5 |
5 |
Magyarországon tehát átlagosan három évente előfordul egy szárazabb vagy csapadékosabb év. Rendszertelenül előfordulnak továbbá tartósan száraz, illetve csapadékos évek sorozatban is. Tartósan száraz évek jellemezték például az 1940-es évek közepét vagy az 1980-as évek végét, 1990-es évek elejét. Tartósan csapadékos éves sorozata volt például az 1910-es vagy 1960-as években.
Tartósan száraz időszak volt például az 1990-es évek elején, 1992 és 1994 között. Ezekben az években az évi csapadékösszeg országon belüli eloszlását mutatja a 7. ábra. A három év közül az 1992-es volt a legszárazabb, az országos átlag is 500 mm alatt volt, az Alföldön és az Északi-középhegység térségében nagy területen 400, sőt 350 mm alatt volt az éves csapadékösszeg. Az Alföldön többfelé a következő két évben is 400 mm alatt maradt az évi csapadék, míg a Dunántúlon voltak olyan térségek, ahol mindhárom évben 700 mm feletti csapadékmennyiség hullott.
Példák a csapadék rövid időn belüli nagy változékonyságára
A csapadék egyik évről a másikra is nagy változékonyságot mutathat. Egy csapadékos évet követhet egy száraz és fordítva. Rendkívül csapadékos év volt. Például 1999, amikor a Dél-Alföldön is 800 mm feletti csapadék hullott, míg a következő év a Dél-Alföldön rekordszáraz volt, nagy területen 300 mm alatti éves összeggel. A 2000-ben Szegeden mért 203 mm, a legkisebb mért évi csapadékösszeg Magyarországon (8. ábra). Hazánk legcsapadékosabb éve 2010 volt, sokfelé 1000 mm, a hegyekben és délnyugaton 1200 mm feletti csapadékkal. A Jávorkúton ekkor mért 1554,9 mm, a legnagyobb mért évi csapadékösszeg hazánkban. A következő 2011-es év viszont szokatlanul száraz volt. Annyira alacsony csapadékösszegek ugyan nem fordultak elő, mint 2000-ben, de országos átlagban 2011 a legszárazabb 1901 óta. Fordítva is találunk példákat, száraz évet is követhet csapadékos. Ilyen volt például 1921–1922-ben és 1935–1936-ban (9. ábra). Általában a száraz éveknél sokkal egyértelműbben megjelenik, hogy az ország legszárazabb része az Alföldre esik, ami gyakran nagyobb területre kiterjed. Ez is azt mutatja, hogy Magyarországon belül leginkább az Alföld van aszálynak kitéve, és ott a legnagyobb a kockázata a tartós, súlyos aszálynak is, ami az elmúlt évszázadban is gyakran előfordult, tehát hozzátartozik Magyarország éghajlatához.
A csapadék hónapról-hónapra vagy évszakról-évszakra már sokkal nagyobb változékonyságot mutat, mint az évek között. Az évszakoknál az egyik legextrémebb esetre kitérünk a tanulmányban, amit 1952-ben találunk. Országos átlagban a legszárazabb nyár a XX. század eleje óta az 1952-es volt, ami a szárazság mellett tartós hőséggel is telt. Az Alföldön sokfelé 80 mm alatti, Szegednél 60 mm körüli évszakos csapadék hullott, majd a következő évszak országos átlagban a legcsapadékosabb ősz a mai napig. 1952 őszén például Szeged környékén 300 mm-nél is több csapadék esett (10. ábra).
Egymást követő száraz napok maximális hossza
A száraz időszakok vizsgálatára szolgáló éghajlati index az egymást követő száraz napok számának maximális hossza, ami az a leghosszabb időszak – ebben a tanulmányban évente –, amikor a napi csapadékösszeg nem érte el az 1 mm-t.
Különböző éghajlati normálok esetén az évente átlagosan előforduló leghosszabb száraz időszak hossza országos átlagban:
Klímanormál |
Leghosszabb száraz időszak |
1901–1930 |
25,9 nap |
1931–1960 |
25,8 nap |
1961–1990 |
29,3 nap |
1991–2020 |
27,8 nap |
Országos átlagban évente van egy közel egyhónapos időszak, amikor nem fordul elő 1 mm-t elérő napi csapadék. A csapadékosabb nyugati, délnyugati országrészben ez az átlag pár nappal kevesebb, míg a szárazabb Alföldön néhány nappal több. Az átlagos maximum Magyországon 50 nap körüli minden klímanormál esetén, ami azt jelenti, hogy egy-egy évben általában van egy kisebb terület az országban, ami szinte mindig az Alföldre esik, ahol kb. 50 napon át nincs 1 mm-t elérő napi csapadék. Átlagosan 6–7 évente két hónapot meghaladó ilyen időszak is előfordul az országban. Az időbeli változékonysága ennek az éghajlati indexnek is nagy (11. ábra).
A többnyire csapadékosabb években találjuk a kisebb, a szárazabbaknál a nagyobb értékeket. Például a nagyon csapadékos 2010-es évben mindössze 17,7 nap volt az országos átlag, míg néhány évben ez az érték a 40 napot is meghaladta (például 1953: 42,3 nap). A teljes időszak alapján növekedés tapasztalható. A legtöbb hosszú száraz időszakot az 1970-es és 1980-as, míg a legkevesebbet az 1930-as évek környékén találjuk. Az elmúlt néhány évtizedben számottevő változás ugyan nem figyelhető meg az indexben, viszont, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi 40 évben sokkal melegebbek lettek a nyarak, és ezalatt a hőhullámoknak a gyakorisága és intenzitása egyaránt növekedett, összességében az aszály kialakulásának kedvezőbbek lettek a feltételei, ezáltal az aszálykockázat növekedett hazánkban.
Összefoglalás
Magyarországon a csapadék térben és időben nagyon változékony elem. Az országon belül általában a hegyvidéki területek és a nyugati, délnyugati országrész a csapadékosabb, míg az Alföld középső része a legszárazabb. Szárazabb évek esetén az ország legszárazabb része egyértelműbben az Alföldre esik, ami gyakran nagyobb területre kiterjed. Ez is azt mutatja, hogy Magyarországon belül leginkább az Alföld van aszálynak kitéve, és ott a legnagyobb a kockázata a tartós, súlyos aszálynak is. Az elmúlt évszázadban is gyakran előfordultak, akár éveken keresztül is száraz periódusok. A hazánkban időnként fellépő szárazság, aszály hozzátartozik Magyarország éghajlatához, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben jelentősen melegebbé váltak a nyarak, a több és intenzívebb hőhullám pedig erősíti az aszályhajlamot.
A tanulmány a homogenizált (MASH) állomási adatsorokból interpolált (MISH) rácsponti adatsorok alapján készült.
Forrás: Szentes Olivér – MET
Mezőgazdaság
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés 2024 október
A FAO (Food and Agriculture Organization) októberi előrejelzése:
A FAO (Food and Agriculture Organization) legutóbbi, októberi előrejelzése alapján a 2024. évi globális gabonatermelés 2853 millió tonnára emelkedett. A növekedés hátterében a rizs és a búza termésmennyiségének felülvizsgálata áll. Azonban a módosítások ellenére a 2024. évi globális gabonatermelés várhatóan még mindig elmarad a tavalyitól. (1. ábra)
A búzatermést 792,9 millió tonnára becsülik, ami 0,2 %-os növekedést jelent az előző hónaphoz képest. Az emelkedés az ausztráliai kilátások javulásával magyarázható, hiszem a kontinens nyugati részén a kedvező időjárási viszonyok javították a termésátlagot. A túlzott növekedést ellensúlyozza az Európai Unió termelési előrejelzése, ahol a túl sok csapadék miatt a vártnál alacsonyabbak a termésátlagok.
A kukoricatermelés előrejelzése csökkent az Európai Unióban, azonban az Egyesült Államokban az egész vegetációban tapasztalható kedvező körülményeknek köszönhetően emelkedett a legutóbbi felmérések szerint. A rizs tekintetében számos termelő országban a visszatérő árvíz negatívan hatott a hozamokra, azonban a csökkenést mérsékeli az Indiában várt rekordmennyiségű termés.
A becsült gabonafelhasználás 12,4 millió tonnával emelkedett az előző évhez képest, míg a búza felhasználására vonatkozó előrejelzés 793,7 millió tonnára növekedett. A becslések alapján a búza élelmiszeripari felhasználása növekedett, míg a takarmányozási és egyéb célú felhasználása csökkent. A kukorica és a cirok várható felhasználása szeptemberhez képest növekedett, ami a rizs esetében is megfigyelhető. Ez elsősorban India javuló ellátási kilátásával magyarázható, de az etanolgyártásra kibocsátott állami rizskészletek is szerepet játszanak benne.
A gabonakészletre vonatkozó előrejelzés szeptemberhez képest 1,7 millió tonnával csökkent, de ez még így is 10,5 millió tonnával magasabb az év eleji értéknél. A becsült készletek a tavalyihoz képest szinte változatlanok (30,6 %), ami megfelelő ellátási kilátásokat jelez. A búzakészletek várhatóan 316,2 millió tonnára emelkednek, főként az ausztrál és ukrán készletbecslések miatt. Azonban a kukorica- és árpakészletek csökkenése várható, amit elsősorban az Európai Unió alacsonyabb termelésátlagai okoztak. A rizskészlet előrejelzése 1,82 millió tonnával növekedett szeptemberhez viszonyítva.
A gabonafélék világkereskedelme 2,5 millió tonnával emelkedett, de ennek ellenére 2,7 %-os csökkenést jelez az előző évhez képest. A búza világkereskedeleme az előrejelzés szerint 4,1 %-kal (8,6 millió tonnával) csökkent a tavalyi évhez képest és 1 millió tonnával marad el a szeptemberi becsléstől. Ez főként az Európai Unió, valamit Egyiptom alacsonyabb export becslésének köszönhető. Ezzel szemben a kukorica kereskedelmének emelkedését várják az Európai Unió importigényeinek fokozódása, valamint a növekedő brazil export miatt.
Az árpa és a cirok iránt is megnőtt a kereslet, főleg Kína exportigényei miatt, amit várhatóan Ausztrália és az Egyesült Államok termése fedezni fog. A rizs kereskedelme csökkent, azonban várhatóan a jövő évben emelkedni fog a közel-keleti és afrikai országok importnövekedése miatt.
Forrás: Fodor Attila -NAK
Közkedvelt trópusi gyümölcsünk, vagyis a banán termesztését több tényező is veszélyezteti. A globális felmelegedéssel a klimatikus viszonyok jelentősen változnak: a legnagyobb kihívást az időjárási szélsőségek és a természeti katasztrófák okozzák. A termesztést egy gyorsan terjedő növénypatogén gomba, a Fusarium oxysporum f. sp. cubense is fenyegeti.
Emellett a kereskedelmi bizonytalanságok, az infláció és az árfolyam-ingadozások hatását sem lehet figyelmen kívül hagyni, melyek mind befolyásolják a banán árának alakulását. Az Európai-Unió csupán a banánfogyasztás kis részét (10-11 %) képes előállítani, így nagy mértékben ki van téve az import termékeknek. Az idei évben az importált banán nagykereskedelmi ára 0,89 és 1,1 euró/kg között mozgott, amit a 2023-as átlagár is megközelített (1.ábra).
Hazánk elsősorban Közép-és Dél-Amerikából importál banánt, mely döntően Costa Ricáról vagy Ecuadorból származik. Utóbbi esetében idén februárban volt a legmagasabb az átlag nagykereskedelmi ár a budapesti nagybani piacon (2. ábra).
A Fusarium oxysporum f. sp. cubense R1-es törzse a 20. század első felében okozott már jelentős veszteségeket. Dél-Amerikában a legpusztítóbb kórokozóként tartják számon. Sajnos eredményesen nem tudták kezelni a betegséget. Az egyetlen megoldás az ültetvények felszámolása és az új, rezisztens fajták telepítése volt. Mára a rezisztens, Cavendish fajták a globális termelés több, mint felét teszik ki. A Cavendish fajták megoldást jelentettek a gomba R1 törzse ellen, azonban egy új törzs, a Tropical Race 4 (TR4) ellen már nem nyújtanak védelmet. A fertőzött növények szállítószövetei elhalnak, ami hervadást, levélszáradást, az álszár megrepedését, végső soron pedig a növény pusztulását okozza (3. ábra). Jelenleg a piaci igényeknek megfelelő rezisztens fajta nem áll rendelkezésre és kémiai védekezésre sincs lehetőségünk, ezért a fertőzés megelőzésére törekednek a termelők.
A TR4 kórokozó globális elterjedésű, jelenleg 22 országban, főleg Dél- és Délkelet-Ázsiában azonosították, de a Közel-Keleten, Afrikában, Óceániában és Dél-Amerikában is jelen van. A helyzet sürgősségét felismerve megalakult a TR4 globális hálózat (TR4GN), ami megkönnyíti a kórokozó elleni védekezést és az általa okozott kár mérséklését. Ez a kezdeményezés kulcsfontosságú, hiszen a banánnak kiemelet szerepe van az élelmezésbiztonságban, emellett számos fejlődő országban létfontosságú bevételi forrást jelent.
Forrás: Fodor Attila -NAK
Mezőgazdaság
Műanyag helyett hagymahéj?
Az egyszer használatos műanyagok óriási problémát jelentenek világszerte
Az egyszer használatos műanyagok óriási problémát jelentenek világszerte, ezért egyre többen keresik a megoldást a csomagolások fenntartható alternatíváinak megtalálására.
Egy skót startup, a HUID (hollandul bőr) azt tűzte ki célul, hogy hagymahéjból olyan környezetbarát csomagolóanyagokat készítsen, amelyek otthon is komposztálhatóak. Ez az újfajta csomagolás nemcsak a műanyag hulladék csökkentésében játszhat fontos szerepet, hanem a mezőgazdasági melléktermékek hasznosításában is.
A HUID munkáját a National Manufacturing Institute Scotland (NMIS) és a Strathclyde Egyetem kutatólaboratóriuma, az Advanced Materials Research Laboratory (AMRL) is támogatja, különböző tesztek elvégzésével vizsgálják a hagymahéjból készült csomagolóanyagok teljesítményét, felhasználhatóságát és környezeti hatásait. Az eddigi eredmények bíztatóak, a HUID már két prototípust is kifejlesztett – a Pyber névre keresztelt, kartonhoz hasonló anyagot, és a Cellofil nevű rugalmas fóliát, ami az LDPE és PE fóliák kiváltására lehet alkalmas.
Az előállítási folyamat során cellulózt vonnak ki a hagyma héjából, amit aztán biopolimerré alakítanak, létrehozva egy olyan anyagot, amelynek eltarthatósága hasonló a műanyagéhoz, mégis komposztálható.
A hagymahéj egyedi tulajdonságai között kiemelendő, hogy természetes antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek segíthetnek a romlandó élelmiszerek eltarthatóságának meghosszabbításában. Egy másik jellegzetes tulajdonságát viszont nem „örökli” az alapanyagnak a csomagolás, mégpedig az illatát. A megalkotók elmondása alapján a minták illata nagyon enyhe, inkább édeskés.
A HUID hagymahéj alapú csomagolása jelentős lépés lehet a fenntarthatóbb gazdaság és a kevésbé műanyagigényes jövő felé és jó példa arra, hogy a kreatív innováció segítségével még a legegyszerűbb anyagokból is létre lehet hozni valami forradalmit.
Forrás: Köbli Brigitta – NAK