2021-ben hazánk egyik leggyakoribb békáját, a zöld varangyot (Bufotes viridis) választottuk az év kétéltűjének. A faj lakott területeken is nagy számban fordul elő, így sokan találkoznak vele, de sokszor félre is ismerik. Sajnos még napjainkban sem ritka, hogy egyesek ellenszenvvel viseltetnek a varangyok iránt, holott rossz hírnevükre a legkevésbé sem szolgáltak rá.
2021-ben hazánk egyik leggyakoribb békáját, a zöld varangyot (Bufotes viridis) választottuk az év kétéltűjének. A faj lakott területeken is nagy számban fordul elő, így sokan találkoznak vele, de sokszor félre is ismerik. Sajnos még napjainkban sem ritka, hogy egyesek ellenszenvvel viseltetnek a varangyok iránt, holott rossz hírnevükre a legkevésbé sem szolgáltak rá tájékoztatott a MME.
A zöld varangy testközelből (Fotó: Máté Bence)
Zöld és barna varangyok Európában
A zöld varangy rendszertanilag a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozik. Ezen belül egy olyan fajcsoport tagja, melynek képviselői a Szahara fakó homokjától egészen a Himalája zord hegyvidékéig előfordulnak. Rendszerezésük kemény dió és még korántsem tekinthető lezártnak. Az utóbbi bő egy évtized filogenetikai vizsgálatai alaposan átrajzolták a varangyfélék rendszertanáról kialakult hagyományos képet. Korábban a tudomány az Európában előforduló varangyokat egységesen a Bufo-nembe sorolta, majd a későbbi vizsgálatok eredményei nyomán felosztották a társaságot. A zöld varangy először a Pseudepidalea, majd a Bufotes nembe került, ez utóbbi besorolás számít jelenleg is tudományosan elfogadottnak. Több európai populáció faji vagy alfaji rangja jelenleg is tudományos vita tárgyát képezi. A Földközi-tenger nyugati medencéjének, valamint a Közel-Kelet zöld varangyait Bufotes balearicus, illetve Bufotes sitibundus néven egyes szerzők külön fajba sorolták. Az Európai Herpetológiai Társaság Taxonómiai Bizottságának 2020-as publikációja összesen 6 varangyfajt sorol fel.
Egyéb varangyfajok – balról jobbra, fentről lefelé: Bufotes boulengeri siculus – Szicília, B. boulengeri – Marokkó, Epidalea calamita – Franciaország, Bufotes cypriensis – Ciprus, Bufo bufo – Magyarország, Bufo spinosus – Franciaország
(Fotók: Mario Lo Valvo, Halpern Bálint, Bernard Dupont, Tom Kirschey, Vörös Judit, Luis Miguel Bugallo Sánchez)
Ez alapján a zöld varangy fajcsoport tagjai közül legnagyobb területen 2021 kétéltűje, a zöld varangy (Bufotes viridis) fordul elő. Közép- és Kelet- Európában törzsalakja, a B. v. viridis él, az Appennini-félszigeten és a Földközi-tenger nyugati medencéjének szigetein a B. v. balearicus honos, míg az Égei-tenger keleti szigetein a B. v. sitibundus fordul elő. 2020-ban a zöld varangynak B. v. dionysi néven egy új alfaját is leírták Náxosz görög szigetéről. Szicília nagy részén a Bufotes boulengeri helyi alfaja, a B. b. siculus él, míg Cipruson Bufotes cypriensis néven endemikus zöld varangy fordul elő. Nyugat-Európa és a Baltikum lakója a zöld varangyra némiképpen hasonlító nádi varangy (Epidalea calamita), hazánkhoz legközelebb Ausztria északnyugati részén találkozhatunk vele. A zöld varangy mellett hazánk másik gyakori varangyfaja a barna varangy (Bufo bufo). Korábban minden európai barna varangyot egy fajba soroltak, újabban viszont Nyugat-Európa és az Ibériai-félsziget barna varangyai Bufo spinosus néven külön fajba sorolandók.
A zöld varangy elterjedése Európában (az Európai Herpetológiai Atlasz alapján)
Tévhitek és a valóság
A varangyok az általános közvélekedés szerint nyálkás, undorító, veszélyes állatok hírében állnak, mindez azonban távol áll a valóságtól. Bőrük nem nyálkás. A vizet csak a szaporodási időszakban vagy nagy nyári melegben keresik fel, bőrük a szárazföldi léthez idomult, ennek megfelelően más kétéltűekéhez viszonyítva szárazabb tapintású. Ha közelebbről megnézünk egy zöld varangyot, akkor az „undorító” jelző sem állja meg a helyét. Tekintete kifejezetten barátságos, szája mosolyra görbül, szemei fémeszöld színűek. Testalkata kevésbé esetlen, mint rokonáé, a barna varangyé. Testéhez képest a lábai hosszabbak, bőre kevésbé szemölcsös. Hátának szürkés alapszínén szabálytalan alakú zöld foltokat visel, mintázatát gyakran narancssárgás vagy vöröses pettyek díszítik, összességében terepszínű hatást kelt. Rejtőszíneivel ügyesen beleolvad környezetébe. Hasa fehéres, rajta néhány sötétebb pötty vagy folt előfordulhat. Egyedi külleme miatt nehéz más hazai kétéltűvel összetéveszteni, esetleg egyes föld alól előásott, talajszemcsékkel borított példányait nézhetnénk elsőre barna varangynak. A zöldes szivárványhártya és a közel párhuzamosan álló fültőmirigyek azonban ilyen esetben is gyorsan elárulják, hogy zöld varangyról van szó (a barna varangy szivárványhártyája réz-arany színű, bab alakú fültőmirigyei hátrafelé kifordulnak). Tény, hogy a zöld varangy bőrének mirigyei méreganyagokat (bufotoxin) termelnek, ezek hatóerejét azonban sokszor túlbecsülik. Mérge normál körülmények között emberre nézve teljesen veszélytelen, ám a varangy esetleges elfogyasztása okozhatna kellemetlen emésztőszervi, továbbá szív- és érrendszeri panaszokat. A váladék szembe vagy nyálkahártyára jutva csípő, égető érzést okozhat, ám az irritáció bő vízzel történő öblítéssel gyorsan orvosolható. Gyakran előfordul, hogy a kézbe vett varangy ijedtében lepisili az embert, vizeletétől azonban nem kell tartani. A közkeletű vélekedés ellenére kloákájával nem céloz a szemre, nem tudja megvakítani az embert, és vizelete a bőrre jutva sem okoz ragyákat vagy hegesedést. Mindenesetre már csak a faj védettsége miatt is célszerű tartózkodnunk a varangyok kézbevételétől, ha valamilyen okból mégis így teszünk, akkor viseljünk gumikesztyűt és alaposan mossunk utána kezet!
Színezete és mintázata terepszínű hatást kelt (Fotó: Babocsay Gergely)
Az ember környezetében
A zöld varangy strapabíró állatként sokféle élőhelyen előfordulhat. A mérsékelt égövben természetes körülmények között inkább a nyílt területek lakója, a zárt, sötét erdőket általában elkerüli. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, tűri a hőséget és bizonyos mértékig a kiszáradást is. Ezek a tulajdonságai hozzásegítették ahhoz, hogy kultúrakövető fajjá váljon, mely az ember által létrehozott környezetben is megtalálja létfeltételeit. A zöld varangy olyan sikeresen alkalmazkodott a mesterséges környezethez, hogy lakott területeken sokszor jóval nagyobb egyedsűrűségben fordul elő, mint a természetben. Hazánknak talán nincs olyan települése, ahol ne élne zöld varangy. Erdős vidékeken kifejezetten települések belterületén, erdei utak mentén vagy bányaterületeken szokott előfordulni. Megtelepedéséhez a legtöbb faluban és városban is adottak feltételek.
A faj mesterséges környezetben is megtalálja létfeltételeit, de…
…felhagyott bányaterületeken is gyakran előfordul. (Fotó: Péntek Attila László)
A zöld varangy alapvetően éjjeli állat, melynek nappal búvóhelyre van szüksége. Ilyen célra falak, járdák repedései, rágcsálók üregei, kerti limlomok mind-mind megfelelnek számára. Esős, párás időben vagy a fóliasátrak nyújtotta kedvező feltételek között a zöld varangy néha nappal is előmerészkedik. Tápláléka főként rovarokból áll, emellett ha alkalma nyílik rá, akkor fogyaszt pókokat, ászkarákokat és gilisztákat is. Jelenléte a kertben kifejezetten hasznosnak mondható, a haszonnövények leveleit és gyökereit megrágni ragadozó alaptermészete mellett már csak azért sem szokta, mert fogai egyáltalán nincsenek. A búvóhely és a táplálék mellett a szaporodási időszakban valamilyen víztestre is szüksége van utódnemzedékének biztosítása érdekében. Vízelvezető árkokban, belvízjárta területek időszakos tócsáiban, kerti tavakban, használaton kívüli úszómedencékben vagy közparkok szökőkútjaiban egyaránt képes szaporodni.
A zöld varangy számára a belvízjárta területek is szaporodóhelyet jelenthetnek (Fotó: Halpern Bálint)
Varangynásztól telelésig
A zöld varangy általában márciusban fejezi be téli pihenőjét, de enyhe időben az első példányok már február végén is előmerészkedhetnek. Hazánkban többnyire április-május táján jön el a szaporodás ideje, ekkor az év nagy részében szárazföldi életet élő állatok a vizekhez vonulnak. Elterjedési területének déli, mediterrán vidékein a szaporodási időszak egészen hosszan, kedvező csapadékviszonyok mellett akár őszig is elhúzódhat. A fél méternél mélyebb tavakat a zöld varangyok általában elkerülik, kifejezetten a napsütötte, sekély tócsák a kedvükre valók. Szikesek vagy tengerpartok tócsáinak enyhén sós vize is megfelel számukra. A hímek jól fejlett hanghólyaggal rendelkeznek és a lótücsök nótájához hasonlító, pirregő hívóhanggal próbálják felkelteni a nőstények figyelmét. Egy-egy nőstény körül gyakran több hím is tülekedik a szaporodóhelyeken. Párba álláskor a hímek a hónaljuknál ragadják meg a nőstényeket. A nagyobb példányok akár tízezernél is több petét rakhatnak le hosszú zsinórokba rendezve. Párzás után a kifejlett példányok elhagyják a vizet. Fejlődő lárvái sötét, szürkésbarnás színűek, testük körvonalai felülnézetből egérszerű formát mutatnak. Főként elhalt vízinövényeket és algatáplálékot fogyasztanak. Átalakulásuk előtt a zöld varangy ebihalai a 4-5 centiméteres testhosszt is elérhetik, ekkor már a fajra jellemző foltos mintázat is megfigyelhető rajtuk. Az ebihalak átalakulása általában nyárra esik, a vizet elhagyó fiatalok 1-2 centiméter hosszúak. Átalakulásuk jórészt egy időben történik, gyakran tömegesen jelennek meg a szaporodóhelyet övező szárazföldön. Szétszéledésük után a felnőttekéhez hasonló, szárazföldi életmódot folytatnak, a vizektől akár több kilométer távolságra is elkóborolhatnak.
Tülekedés a szaporodóhelyen (Fotó: Halpern Bálint)
Petefüzér (Fotó: Sós Tibor)
A varangynász:
A zöld varangy téli pihenője általában októberben kezdődik, lakott területeken nem ritka, hogy ilyenkor akár többedmagával pincébe vagy vízóraaknába húzódik. Megesik, hogy a varangyok csapdába kerülnek ezeken a helyeken, ilyen esetben megmentésükkel célszerű megvárni a tavaszt és a kert egy csendesebb sarkában elengedni őket. Enyhe, esős időben (mint például 2020 karácsonyán) néhány példány átmenetileg megszakíthatja téli pihenőjét. Ez normális jelenség, problémát csak abban az esetben okozhat, ha a hideg hirtelen, erős faggyal tér vissza. Fokozatos lehűlés esetén a varangyok gond nélkül visszatérnek fagymentes telelőhelyeikre. Kedvező esetben egy kifejlett zöld varangy 10 évnél is hosszabb ideig élhet.
Leselkedő veszedelmek
A zöld varangy Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Hazánkban és elterjedési területének déli vidékein a faj állományai stabilnak mondhatóak, ellenben például Svédországban, ahol a zöld varangy a legritkább kétéltűek egyike. Természetes ellenségei lárvakorban a különböző vízben élő ragadozó rovarlárvák, a kifejlett példányokat pedig a vízisikló fogyasztja előszeretettel. Mint minden kétéltűt, a zöld varangyot is fenyegetik a különböző betegségek, mint például a Batrachochytrium dendrobatidis rajzóspórás gomba által okozott kitridiomikózis. A gombabetegség hazánkban ezidáig nem okozott tömeges elhullást, de fontos a kétéltűállományok folyamatos ellenőrzése, hogy szükség esetén még idejében tudjunk cselekedni. Lakott területeken a zöld varangy gyakran esik a gépjárművek áldozatául, esős éjszakákon tömegesen hullanak el közútjainkon.
A zöld varangy gyakran esik gázolás áldozatául (Fotó: Péntek Attila László)
Sajnálatos módon tudatlanságból szándékosan is pusztítják. A kertben talált varangyot gyakran agyonverik, illetve egyes kertitó-tulajdonosok részéről ismerünk példát a lerakott petezsinórok eltávolítására és megsemmisítésére is. Görögországban megtörtént, hogy ismeretlen elkövetők klórtartalmú tisztítószerrel pusztították el a vizet elhagyni készülő kisvarangyok tömegeit. A cél feltehetően az volt, hogy a szárazföldön szétszéledő kétéltűek ne zavarhassák a közeli szállodák vendégeit. A hasonló esetek megelőzése végett kiemelkedően nagy lehet az ismeretterjesztés szerepe. A varangyokra nézve egyes házi kedvencek is veszélyt jelenthetnek. A kutyákat és macskákat a varangyméreg általában hatékonyan rettenti el, míg azonban a varangy rosszízű mivoltát megtanulják, addig több példány pusztulását is okozhatják. A zöld varangyra nézve a legnagyobb veszélyt szaporodóhelyeinek eltűnése jelenti. A klímaváltozás okozta aszályok idő előtt kiszárítják a faj által kedvelt időszakos vizeket, megnehezítve a varangyok szaporodását. A szökőkutak és más meredek falú mesterséges vízterek gyakran csapdaként működnek az átalakuló fiatalok számára. Ha átalakulásuk után a varangyok nem tudják elhagyni a vizet, akkor általában belefulladnak. Városokban a zöldterületek eltűnése vagy a búvóhelyektől mentes, „steril” kertek terjedése szintén előnytelen a varangyok számára. Ha kertes házban lakunk, a varangyokat mesterséges búvóhelyek vagy halaktól mentes, sekély vizű kerti tavak létesítésével segíthetjük.
A faj védelméhez azzal is hozzájárulhatunk, ha a zöld varanggyal kapcsolatos észleléseinket feltöltjük az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapjára.
A zöld varangyról készült további képek ide kattintva tekinthetők meg.
Tolna vármegyében, Tamásiban, a Dám Pont Ökoturisztikai Látogatóközpontban szeptember 15-én nyílt meg az a fotókiállítás, amelyen Retkes Tamás képeit lehet élőben is megtekinteni. A megnyitón Dr. Almási István természetfotós, belgyógyász, gasztroenterológus, a Tolna vármegyei Balassa János Kórház osztályvezető főorvosa méltatta a szekszári természetfotós munkásságát.
Megnyitó a Dám Pont Ökoturisztikai Látogatóközpontban. Köszöntőt mondott Dr. Almási István természetfotós, belgyógyász, gasztroenterológus, a Tolna Megyei Balassa János Kórház osztályvezető főorvosa.
A természetfotós második hazája Gemenc és az Agro Jager News olvasói már megismerhették, hogy a rendkívül figyelmes aranysakált is meg lehet közelíteni, sőt pár hete egy nyusztot is sikerült lencsevégre kapnia, amelyről szintén lapunk számolhatott be. A sakálos cikket itt, a nyuszttal történt találkozást pedig itt lehet megtalálni!
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Tamásiban, az év végéig lehet megtekinteni a fotóimat – nyilatkozott az Agro Jager News érdeklődésére Retkes Tamás. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a szekszárdi pünkösdi fesztiválon kiállított 31 fotóból Tamásiban 15 fotót választottak ki Kutny Gáborral, a Tamási Dám Pont Látogatóközpont igazgatójával.
Retkes Tamás természetfotós kiállítása Tamásiban, a Dám Pont Ökoturisztikai Látogatóközpontban.
Kiemelte, hogy a kiállítás ötlete valójában a bemutatóközpont igazgatójától származik és ő kérte fel, hogy állítson ki náluk! A felkérésnek eleget téve, szeptember 14-én este, Kutny Gáborral együtt tették fel a fotókat.
Balról Retkes Tamás természetfotós Porga Ferenc, Tamási város polgármester társaságában.
A kiállításon 12 fotón gemenci gímszarvasok láthatóak, két fényképen vaddisznók és egy fotón egy nyusztot is megtekinthetnek a látogatók. A kiállítás év végéig látogatható – tájékoztatta lapunkat Retkes Tamás természetfotós.
Marti Richárd fotográfus és vadfotós, megosztotta élményeit lapunkkal: A felvételt 2023. szeptember első hetének első keddjén készítettem az első fekete gólyáról. Ami, mint kiderült, barna, és nem fekete. Na de utána kiderült, hogy mégis fekete. Nyugalom, én se tudtam követni, de aztán meglett a magyarázata. A fekete gólya azért barna, mert még juvenilis, azaz fiatal.
Marti Richárd fotográfus és vadfotós – Agro Jager News
Barna tollazata van és még nem piros a csőre, hanem fakó zöldes. Aztán méretében sem olyan nagy, mint a kifejlett példányok, amik három kg testsúlyúak, testhosszuk pedig eléri a 90-105 cm-t. Emellett 173-205 cm közötti szárnyfesztávval rendelkeznek.
Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!
Mit érdemes tudni a fiatal fekete gólyáról? Fontos tudni róluk, hogy testsúlyban, szárnyfesztávban és testhosszban is kisebbek, mint a kifejlett társai.
Marti Richárd fotográfus és vadfotós – Agro Jager News
A fehér gólya rokonaikkal szemben ők nem kedvelik az emberi közelséget, ezért nagy fák vastag ágaira építenek fészket, ami általában a talajtól 10-15 méter magasságban található, elég magasban ahhoz, hogy a fészketrabló vagy ragadozó állatok ne érhessék el.
Marti Richárd fotográfus és vadfotós – Agro Jager News
Ha véletlenül megsérül a fészkük, nagyon ritka az újjáépítés. A fészekben általában 3-5 tojás található és a fiókák 30-40 nap múlva kelnek ki. A fiatalok 65-70 napos tartózkodás után hagyják el a fészküket. A fiókák nem ragaszkodnak a családjukhoz és kirepülésük után nem maradnak együtt sem a szülőkkel, sem a testvéreikkel: igazi magányos repülők lesznek. Az ivarérett madarak hagyják el először a fészküke.
Marti Richárd, fotográfus és vadfotós.
Mint vonuló madarak, csak a nyarat és a fészkelési időszakot töltik az országban, a telet Afrikában. Általában nagyobb részük a Boszporuszon, egy kisebb részük a Gibraltári-szoroson halad át.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vért se izzadtam a képek elkészítésekor, miközben étkezés közben megörökítettem a növésben lévő fekete gólyát. Szerencsém volt, mert valamiért nem félt tőlem, sőt igazság szerint figyelmen kívül is hagyott. Lehet, hogy az ízletes rovarok, bogarak, vagy akár a tó és patak kisebb gerincesei jobban érdekelték, mint a fotós a nagy objektívvel a fűben.
A fotózás szakmájáról is beszéljek: a fényképeket egy Nikon D850-es vázzal és egy Sigma 150-600 mm-es objektívvel készítettem, kb. 10-30 méteres távolságból, és ellenfényben, de nem teljesen szemben a lemenő nappal – zárta beszámolóját Marti Richárd.
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Az idegenhonos inváziós fajok rendkívül jelentős negatív hatást gyakorolnak a természeti környezetre, a gazdaságra, az élelmiszerbiztonságra és a humán egészségre – derül ki a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésével foglalkozó tudományos és szakmapolitikai kormányközi platform, az IPBES legújabb jelentéséből.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A 2012-ben alakult, immár 143 tagországot számláló kormányközi testület tudományos értékeléseket készít bolygónk élővilágának, ökoszisztémáinak és általuk az emberiség számára nyújtott természeti javak gyorsan romló helyzetéről. Az IPBES 2023. augusztus 28. – szeptember 2. között, Bonnban zajló 10. döntéshozó ülésén elfogadott jelentés szerint eddig több mint 37 000 idegenhonos faj megjelenését figyelték meg, melyek az emberi tevékenység által jutottak el a világ különböző régióiba, olyan helyekre, ahol természetes úton nem fordulnának elő. Közülük mintegy 3500 faj vált invázióssá új élőhelyén, azaz olyan fajjá, amely fenyegetést jelent az adott régió őshonos élővilágára. Ilyen például a világszerte elterjedt, hazánkban őshonos vörös róka, az eredetileg az Amazonas-medencéből származó közönséges vízijácint, vagy az amerikai kontinensről behurcolt parlagfű.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az inváziós fajok világszerte kulcsszerepet játszanak a vadon élő fajok 60%-ának kipusztulásában. A negatív hatások 75%-át a szárazföldi ökoszisztémákban regisztrálták, a szigetek őshonos élővilágának kipusztulásáért az esetek 90%-ában legfőképp az inváziós idegenhonos fajok felelősek. Az emberiség számára nyújtott természeti javakra gyakorolt hatásuk 80%-a kedvezőtlen, az emberi jóllétet, az élet minőségét pedig a dokumentált esetek 85%-ában negatívan befolyásolják. A biológiai invázió évente több mint 423 billió amerikai dollárnyi gazdasági kárt okoz. A főként a globális kereskedelem és az utazás által terjesztett, invázióssá vált idegenhonos fajok negatív hatásait más kedvezőtlen tényezők, többek közt az éghajlatváltozás, a többszörösére erősítik. A jelentés azonban a globálisan és lokálisan egyaránt jelentkező problémákra megoldási lehetőségeket is kínál, és az idegenhonos inváziós fajok ellen folytatott küzdelem jó gyakorlatait és eredményeit is bemutatja. Kiemeli, hogy a megelőzés a leghatékonyabb módszer, hiszen ha egy faj már bekerült és elkezdett terjedni, akkor már sokkal nagyobb erőforrásokra van szükség állományának féken tartásához, visszaszorításához.
A 13 000 hivatkozást tartalmazó jelentést négy és fél év alatt készítette el 86 kutató, miután az IPBES 2019-ben megjelent világjelentése a biodiverzitás csökkenésének öt közvetlen oka egyikeként az idegenhonos inváziós fajokat azonosította. Az IPBES 10. döntéshozó ülése az új jelentésen kívül a testület működésének szabályozásáról, a tudományos munkacsoportokról és a 2030-ig tartó munkaprogramról is tanácskozott, valamint döntés született az Éghajlat-változási Kormányközi Testülettel (IPCC) való szorosabb együttműködésről is. Magyarország képviseletét az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztálya, valamint az ELKH Ökológiai Kutatóközpont delegációja látta el.
