Keressen minket

Természetvédelem

Keszthelyi kutatások a klímaváltozás becslésében

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói azt a vitatott kérdést is megválaszolták, hogy a szabad vízfelületek vagy a növénnyel borított felszín veszít-e több vizet a párolgás során, ami a klímaváltozás várható hatásainak becslését is pontosíthatja.

A Balaton, a Kis-Balaton és a Hévízi-tó közelsége miatt a párolgás különböző fajtáival kapcsolatos keszthelyi megfigyelések több évtizedes múltra tekintenek vissza. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói azt a vitatott kérdést is megválaszolták, hogy a szabad vízfelületek vagy a növénnyel borított felszín veszít-e több vizet a párolgás során, ami a klímaváltozás várható hatásainak becslését is pontosíthatja.

A magyar kutatók a Kis-Balaton párolgását becsülték (Kép: Dr. Simon-Gáspár Brigitta)

Napjaink egyik legtöbbet tanulmányozott témája a globális felmelegedés és annak különböző léptékű hatásvizsgálata, a lokális vonatkozásoktól az egész Földre kiterjedő globális szintig. A mérsékelt övi negatív hatások közül talán a legkevesebb szakmai vita a csapadékmennyiség várható csökkenése és területi-időbeli eltolódása körül van, amit már saját bőrünkön is tapasztalunk: egyre több a száraz és meleg nyár, aszályérzékenységünk fokozódott, a tavaszi induló talajnedvesség pedig egyre gyakrabban csökken kedvezőtlenül alacsony szintre.

A csapadékhatások mellett ritkábban kerül górcső alá a másik oldal, azaz a bevételből fedezett vízigényes folyamatok, melyek közt a legnagyobb részt a párolgás teszi ki. Holott a vízmérleg egyensúlyban tartásához legalább akkora súllyal szerepelnek a kiadási, mint a bevételi tagok. A Balaton vízszintjének alakításához is sokan társítják a megfelelő mennyiségű csapadékot, a melegedés miatt fokozott párolgást, mint jelentős vízszintcsökkentő tényezőt azonban nem veszik figyelembe – mutat rá a március 22-i Víz Világnapja apropóján a téma fontosságára Prof. Dr. Anda Angéla, a MATE Környezettudományi Intézet egyetemi tanára.

Egyik kutatásunkban a Kis-Balaton párolgását becsültük, ami azért különleges feladat, mert szabad vízfelületek és náddal, sással, más növényekkel borított felületek is vannak rajta. Egyfelől tehát távérzékeléssel feltérképeztük a terület növényborítottságát, másfelől pedig a Georgikon Campus speciális párolgásmérője segítségével kimértük azokat a különböző növénycsoportokra jellemző értékeket, amelyek ismeretében bármikor, csak a mért meteorológiai elemekkel számolható a tényleges párolgás mértéke – mutat rá a szakértő.

A MATE kutatói az eredmények alapján konkrét választ tudtak adni arra a számos élénk vitát kiváltó kérdésre, hogy a szabad vízfelület vagy a növénnyel borított felszín veszít-e több vizet a párolgás során. A válasz nem egyszerű, mert az eltérő felületek párolgása attól is függ, hogy milyen az időjárás. Meleg-száraz években a növénnyel borított felület párologtat többet, míg hűvös-nedves években a szabad vízfelszín. Ezek ismeretében 16 tenyészidőszak adatai alapján az átlagos területi párolgás a Kis-Balatonon 800 mm tenyészidőszakonként, mely az évjárat időjárásától függően legtöbbször 650-880 mm között ingadozhat – hangsúlyozza Prof. Dr. Anda Angéla.

A párolgás mérése szempontjából fontos technikai kérdés az is, hogy a hagyományos csapvízzel töltött párolgásmérő edényeknél mért adatok kiterjeszthetők-e a természetes vizekre. „Azt biztosan tudjuk, hogy a természetben tiszta csapvíz nincs, de azzal is számolnunk kell, hogy a tavak fenekén iszap van, a vízben pedig különböző növények élnek. Kutatásaink szerint pedig mind az iszap, mind a vízben található növények módosítják a párolgást, mégpedig akár 10-20 százalékkal is növelhetik azt. Ez egy mérési gyakorlatba azonnal átültethető eredmény, ami a párolgás becslését a valósághoz jobban közelítheti” – avat be a vizsgálat lépéseibe Dr. Simon-Gáspár Brigitta tanársegéd.

Vízzel, iszappal és hínárral telepített párolgásmérő kádak (Kép: Dr. Simon-Gáspár Brigitta)

A természetvédelmi szempontból érzékeny vizes élőhely, a Kis-Balaton párolgásának jobb megismerése, annak klímaváltozás hatására várható változásainak becslése a jövőben okszerű beavatkozás lehetőségét teremti meg. A Balaton fenntartható állapota szempontjából a kapott eredményeket az önkormányzatok, hatóságok, vízügyi hivatalok tudják hasznosítani, de az eredmények hozzásegíthetnek a vizes élőhely fenntarthatóságának biztosításához, vagy akár a jelenlegi területhasználat minőségének javításához is.

Forrás: MATE

Természetvédelem

Felfedezték a kornistárnics legjelentősebb Dráva menti élőhelyét

Több száz tőből álló kornistárnics állományra bukkant a napokban Lakócsa mellett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja, Csór Sándor. A Dráva mentén korábbról itt már ismertük a növény kisebb élőhelyét, valamint Rinyaújlak határában is van egy eltűnőben lévő állománya. A most felfedezett állomány a Dráva mentén a legjelentősebbnek számít.

Kornistárnics

A kornistárnics. (Fotó: Csór Sándor – Duna-Dráva Nemzeti Park)

Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre. (Ábra: DDNPI)

Ez a lila színű, térdmagasságig megnövő vadvirágunk nyár közepétől ősz közepéig virágzik. Kiszáradó láprétek ritka faja, melyekre jellemző hogy a tavaszi elárasztás után nyár végére kiszáradnak. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvíz viszonyok változása miatt, valamint a gyepgazdálkodás átalakulása és az invazív fajok tömeges megjelenése következtében állománya csökken. Hazánkban 1982-ben nyilvánították védetté, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A népi gyógyászatban a tüdőbaj kezelésére használták, tudományos elnevezése is erre utal (Gentiana pneumonanthe, a pneumo tüdőt jelent).
2018-ban az Év vadvirágának választották.

Forrás:  Schulcz Andrea – Duna-Dráva Nemzeti Park

Fénykép: Csór Sándor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Dévaványára szokatlanul korán érkezett meg az első gatyás ölyv

A Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai részterületén meglepően korán, már szeptember 2-án felbukkant az első, telelésre érkező gatyás ölyv.

Gatyás ölyv. (Fotó: Marik Pál – Körös–Maros Nemzeti Park )

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A gatyás ölyvek élőhelye a tundra és az erdős tundra övben található. Magyarországra csak telelni jönnek, általában októberben tűnnek fel. Az egerészölyvekhez hasonlóan az alföldi sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél kicsit nagyobb testűek, de elsősorban a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Színezetük változó, vannak világosabb és sötétebb példányok is, de a fehér faroksáv minden gatyás ölyvnél megtalálható.

Fő zsákmányuk a mezei pocok, így azokon a teleken, amikor rágcsáló gradáció van, nagyobb számban maradnak nálunk. Az, hogy mikor érkeznek, elsősorban attól függ, hogy a költőterületükön milyen a táplálékbázis. Ez a korai példány valószínűleg olyan helyről jött, ahol most nagyon kevés a táplálék.

Mivel az Alföld többi részéhez hasonlóan Dévaványa térségében is száraz volt a nyár, s ez kedvez az üregekben költő rágcsálóknak, így valószínűleg hamarosan növekszik majd a mezei pockok és güzüegerek állománya. Feltételezhető tehát, hogy a gatyás ölyvek bőven találnak majd táplálékot nálunk. A térségben az átlagos években mintegy 50 gatyás ölyv telel.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Virágzik a magyar gurgolya Veszprémben

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: Veszprém szikláin, a Benedek-hegytől a Sintér-dombon, a völgyhidat szegélyező gyepeken és az út miatt keresztülvágott sziklafalakon át a Betekints-völgyig most jól láthatók a néhol tömegesen virágzó, tömött ernyőcskéjű magyar gurgolya (Seseli leucospermum W. & K.) magas növésű, virágzó példányai.

Magyar gurgolya. (Fotó: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park)

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

Az egyébként különösebben nem feltűnő növény kizárólag hazánkban fordul elő, a Magyar Középhegység dolomithoz kötődő, bennszülött faja. Kizárólag a Dunántúli-középhegységben, a Pilistől a Keszthelyi-hegységig, azonban egy helyen a Dunát is „átlépi”, és a Vác fölötti Naszályon is előfordul. Tudományos leírása Kitaibel Páltól származik 1801-ből. A faj dolomit sziklagyepeken él, rendkívül jól bírja a meleget és a szárazságot, karógyökerével mélyre hatol a sziklarepedésekben. Levelei szinte szálakká redukálódtak, így kevesebb felületen párologtat. Pamacsszerű élénkzöld kis tőlevélcsomóiról már kora tavasztól felismerhető, olyan látványt nyújt, mintha valaki kis kaporcsomókat dugdosott volna a sziklák repedései közé.

A legtöbben nem gondolnák, hogy városaink közül nincs még egy, ahol belterületen ennyi és ilyen nagy természetvédelmi értékkel bíró, fokozottan védett természeti érték található. A tízezres egyedszámra becsült állománynagyságú magyar gurgolya mellett ugyan lényegesen kisebb egyedszámban – de szép számmal megtalálható az ugyancsak fokozottan védett Lumnitzer-szegfű is, amely ilyenkor szürkéskék párnáiról ismerhető fel a gurgolyáéhoz hasonló élőhelyeken.

Szerencsére a magyar gurgolya extrémnek mondható élőhelyei egyelőre nincsenek veszélyben, azonban a frekventáltabban látogatott kilátópontok közelében a bolygatás hatására megváltozó fajösszetételnek (gyomosodás) van leginkább negatív hatása a fajra is.

Forrás: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Tovább olvasom