Természetvédelem
Miért hullanak el a fehérfejű rétisasok Észak-Amerikában?
1994-ben egy új betegség ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok déli területein az 1990-es évek óta egy titokzatos neurodegeneratív betegség tizedeli a fehérfejű rétisasok és más fajok állományait.
1994-ben egy új betegség ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok déli területein az 1990-es évek óta egy titokzatos neurodegeneratív betegség tizedeli a fehérfejű rétisasok és más fajok állományait. A németországi Luther Márton Tudományegyetem (MLU) és az amerikai Georgiai Egyetem friss tanulmánya végre megoldást adhat a rejtélyre – közölte a Phys.org cikke alapján a 24.hu.

A korábban ismeretlen kór a vakuoláris mielinopátia (VM) okozta a sasok pusztulását (Kép: Todd Ryburn Photography / Getty Images)
A problémát egy olyan toxin okozhatja, amelyet invazív vízi növényeken előforduló cianobaktériumok termelnek. A helyzetet csak súlyosbíthatják azok a szerek, amelyekkel az érintett növényeket próbálják kiirtani.
1994-ben tömegesen kezdtek el pusztulni a sasok Arkansas államban. A beteg állatok agyában lyukak alakultak ki, és elvesztették az irányítást testük felett. A korábban ismeretlen kór a vakuoláris mielinopátia (VM) nevet kapta, a betegség eredetét akkor nem sikerült feltárni.
A későbbi vizsgálatok felfedték, hogy nemcsak a sasok, hanem növényevő prédáik is érintettek. Utóbb az is kiderült, hogy a betegségnek köze van a Hydrilla verticillata nevű inváziós növényhez, amely a régió tavaiban jelent meg. Egyes, a faj által érintett vizeknél ugyanakkor nem ütötte fel a fejét a betegség.
2005-ben aztán felfedeztek egy, a növény levelein előforduló cianobaktériumot, az Aetokthonos hydrillicolát. Úgy tűnt, a betegségnek ezen organizmushoz van köze, a laboratóriumi tesztekkel azonban nem bukkantak a VM nyomára. Csak Timo Niedermeyer, az MLU kémikusának újabb vizsgálatai során derült ki, hogy a tenyésztett baktériumok nem, csupán a természetben, leveleken lévő organizmusok bocsátanak ki egy eddig ismeretlen vegyületet.
Az anyagot a felfedezést követően sikerült vadon élő madarakban kimutatni, ezzel több mint két évtized után megoldották a VM rejtélyét. A kutatók úgy gondolják, hogy az invazív növény ellen használt szerek elősegíthetik a toxin képződését.
Forrás: 24.hu
Természetvédelem
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyon
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) elsősorban nyírségi homoki sztyeppréteket, erdősztyepp-réteket, és a nyíltabb nyírségi mészkerülő homokpusztagyepeket kedvelő fokozottan védett, endemikus faj.

Virágzik a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Virágzása az utóbbi években a szakirodalom szerinti adatokhoz képest egy hónappal korábban kezdődött.

A magyar kökörcsin hazánkban őshonos virág. Fotó: Demeter Emese
A magyar kökörcsin hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

2025-ben egy hónappal korábban virít a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Írta: Utassy Bence – Természetvédelmi Őrszolgálat
Fotó: Demeter Emese
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Nem zárt be a Hortobágyi Nemzeti Park
Tévesen látott napvilágot az a hír, mely szerint a Hortobágyi Nemzeti Park nem fogad látogatókat. A párosujjú patás állatokat veszélyeztető ragadós száj-és körömfájás fertőző betegség megelőzésének érdekében a Hortobágyi Vadaspark határozatlan ideig valóban zárva tart és emiatt az erre a helyszínre 2025. március 15-re meghirdetett „Gólyaelengedés a Hortobágyi Vadasparkban” programunk is elmarad. Azonban a többi létesítményük működése zavartalan.

Továbbra is látogatható a Hortobágyi Nemzeti Park.
A jelenlegi is látogatható helysznínek listája a következő:
a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont, a „Hortobágy természete” és a Pusztai Kincsestár „A Jószág haszna” kiállítások.
a Hortobágyi Pásztormúzeum
a Hortobágy-halastavi tanösvény
a Szálkahalmi Tanösvény
az Egyek-pusztakócsi mocsarak és Górési tanösvény
a Tiszakürti Arborétum
a Cégénydányádi Cégénydányádi Kende Kúria és Kastélypark Természetvédelmi Terület
A gólyaelengedés kivételével megtartjuk szakvezetett túráinkat.
A márciusi programok és a létesítmények elérhetőek honlapukon. Kattintson ide!
Forrás:
Hortobágyi Nemzeti Park
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:
Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.

Fotó: Yellowstone Through The Lens
Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.
De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.
Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.
És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.
Forrás: Yellowstone Through The Lens