Természetvédelem
Elkészült az áramütött madarak éves összesített hatósági bejelentése
2020 januárjától mostanáig 439 bejelentés érkezett 522 elhullott állatról, mely alapján az MME a sajtóközlemény megjelenésével párhuzamosan bejelentést tesz a területileg illetékes természetvédelmi hatóságokhoz és üzemeltetőkhöz, áramszolgáltatókhoz, kérve az érintetteket a 146 jelentős madárpusztulást vagy fokozottan védett faj elhullását okozó helyszín és vezetékszakasz madárbaráttá alakítását.
2020 januárjától mostanáig 439 bejelentés érkezett 522 elhullott állatról, mely alapján az MME a sajtóközlemény megjelenésével párhuzamosan bejelentést tesz a területileg illetékes természetvédelmi hatóságokhoz és üzemeltetőkhöz, áramszolgáltatókhoz, kérve az érintetteket a 146 jelentős madárpusztulást vagy fokozottan védett faj elhullását okozó helyszín és vezetékszakasz madárbaráttá alakítását – olvasható az MME honlapján.

2020 januárjától mostanáig 439 bejelentés érkezett 522 elhullott állatról (Kép: MME)
A madarak számára az egyik legjelentősebb civilizációs veszélyt a középfeszültségű hálózat oszlopfejei és vezetékei jelentik (fotó: Orbán Zoltán)
Az MME 2018 óta a saját aktivistái mellett az erre a célra kidolgozott elektronikus űrlapon keresztül a lakosságot is bevonva gyűjti a madár áramütéses és vezetéknek ütközéses eseteket.
A madár áramütési és vezetéknek ütközési eseteket bejelentő elektronikus űrlap itt érhető el: https://goo.gl/forms/6XAOTzJCXP8pA1yt2 (okostelefonon is kitölthető és beküldhető)!
A felhívás eredménye
A 72 lakossági és 367 nemzeti parki és civil szakembertől származó bejelentés 41 beazonosított madár- és 2 emlősfaj, valamint további 9 nem meghatározható madár adatát tartalmazza, közülük 501 állat áramütés, 21 pedig vezetéknek ütközés következtében pusztult el. Az esetek az elektromos szabadvezeték-hálózat okozta probléma számos különösen aggasztó vonatkozására is rávilágítanak:
- a balesetet szenvedett madárfajok közül 11 a legmagasabb, fokozottan védett kategóriába tartozik: 160 fehér gólya; 6 szalakóta; 3-3 parlagi sas és gyöngybagoly; 2 túzok; 1-1 fekete gólya, halászsas, rétisas, kígyászölyv, vándorsólyom és kuvik;
- az esetek 53,73%-át mindössze 3 madárfaj: a fehér gólya (160 példány [31,37%]), az egerészölyv (64 pld. [12,55%]) és a vörös vércse (50 pld. [9,80%]) szolgáltatja, ami ezeknél a fajoknál – figyelembe véve a vezetékhálózaton átlag 170 ezerre becsült éves országos madárelhullást – már felveti az állományszintű pusztítás mértékét;
- a balesetet szenvedett madarak között egy jeladós túzok, szlovák, osztrák, német, szlovén és lengyel gyűrűs fehér gólyák, cseh gyűrűs vörös vércsék is voltak, ami a nemzetközi felelősségünket is jelzi.
A 2020-ban feltárt madárpusztulások kapcsán az egyes áramszolgáltatók és üzemeltetők különböző mértékben érintettek:
- az E-ON Hungária Zrt. hálózatán a mostani jelentés alapján 248 (66,8%) állat pusztult el, az esetek 8 jelentős madárpusztulással érintett, valamint 61 fokozottan védett faj egyedét érintő helyszínre vonatkoznak, ahol a jogszabályok szerint a szükséges madárbarát átalakításokat kötelező megtenni;
- ugyanez az ELMŰ és ÉMÁSZ Hálózati Kft. hálózatai esetén 58 elhullott állat [15,6%] 10 jelentős pusztulást okozó, ill. további 35, fokozottan védett faj egyedét érintő helyszínen;
- az MVM DÉMÁSZ Áramhálózati Zrt. szolgáltatási területén pedig 64 elhullott állat [17,3%] 1 jelentős pusztulást okozó, ill. további 30, fokozottan védett faj egyedét érintő helyszínen;
- a Kiskunságban talált, vasúti felsővezetéknek ütközött túzok kapcsán pedig a MÁV az illetékes.
A vezetékhálózat okozta problémakör
Az elektromos szabadvezetékeknek történő ütközés, illetve a villanyoszlopok fejszerkezetének hagyományos, a madárvédelem szempontjából kockázatot jelentő kialakítása miatti áramütés régóta ismert, és világviszonylatban is az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a madárfajok védelmében. Magyarországon a madarakat a veréb mérettől a gólyákig és a túzokig fenyegető kis- és középfeszültségű, valamint a vasúti elektromos szabadvezeték-hálózat közel százezer km hosszúságú és több mint egymillió oszlopot számlál!
Az áramütött madarak valós számát a rendkívüli hosszúságú hálózat rendszeres ellenőrizhetetlensége mellett azért is nehéz pontosan megbecsülni, mert a balesetet szenvedett állatok maradványai már órák-napok alatt eltűnnek az oszlopok alól. Az MME sok évtizedes munkája és tapasztalatai alapján, ezeket a körülményeket figyelembe véve, három becslési értéket állapít meg a madárpusztulások kapcsán. E szerint minimum 30 000, középértéken 170 000, maximum akár 500 000 elpusztult madárról lehet szó évente. A legvalószínűbb szám 200-300 000 példány között lehet, melynek közvetlen természetvédelmi kár értéke több milliárd forint (a becslési táblázat és a kapott számadatok magyarázata az alábbi kiadvány 21. oldalán található).
Az MME által készített tanulmány itt érhető el..
A természetvédelmi kár mellett természetesen minden esetben számolni kell a közvetlen gazdasági kárral is, hiszen az elpusztult madarak által el nem fogyasztott mezőgazdasági kártevők okozta terményveszteség, illetve az ellenük történő vegyszeres védekezés költsége is elérheti a százmillió forintos nagyságrendet.
A probléma kezelésére számos közös erőfeszítést tettünk az Akadálymentes Égbolt Megállapodás aláíróival, természetvédelmi célú projektek sora célzott meg átépítéseket, amelyek eredményei országos léptékben érzékelhetők. Eddig összesen legalább 83000 oszlop kapott valamilyen madárvédelmi kezelést a középfeszültségű hálózaton, de ezek egy része csak ideiglenes megoldást jelent.
Egyesületünk 2008 óta aktívan igyekszik formálni a jövő hálózatának madárbarát kialakítását is, és mostanára körvonalazódott az új létesítésű szakaszok esetén alkalmazandó hosszú távú megoldások köre.
Mindezek terjedése azonban nem olyan gyors, mint szeretnénk (eddig országosan közel 2500 oszlop), ezért is kérjük a megállapodás feleit a korábbiaknál nagyobb felelősségvállalásra, a szolgáltatókat pedig külön is, hogy a régi hálózatok rekonstrukciója esetén is a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák az új megoldásokat.
A madarak vezetéknek ütközését ilyen, szélben pörgő “reflektorokkal” is
csökkenteni lehet (videó: Orbán Zoltán)
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI


