Természetvédelem
Ismerjük meg az invazív nílusi ludat!
A költési időszak alatt mind a tojó, mind a gúnár agresszívvá válik, sőt, más fajokkal – például récékkel, szárcsákkal, vízityúkokkal – szemben is ellenséges magatartást mutathat, meghiúsítva azok költését. Fák fészkein is költhet. Ragadozómadarakat is képes kilakoltatni
Afrikai elterjedésű faj, a Szaharától délre a sivatagos vidékek és a sűrű trópusi esőerdők kivételével szinte mindenütt megtalálható. Fogságban is jól szaporodik, elterjedt és nagyon népszerű díszmadár; szökött példányai Európa-szerte rendszeresen előfordulnak – közölte az Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisa
Mára jelentős, önfenntartó és erősen növekvő állományai alakultak ki Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában és Németországban is. Magyarország területén először 1993 januárjában került elő Pakson; ezt követően – főleg őszi, téli libacsapatokban – több alkalommal is megfigyelték. Újabban városi környezetben is egyre gyakrabban kerül elő. Első költését 2016. július 20-án észlelték a zsennyei kavicsbányatavon (Vas megye) észlelték – ekkor egy párt figyeltek meg tíz fiókával. 2017-ben ugyanezen területen újra költött, azonban az állomány felszámolásra került.
Élőhelye
A faj olyan élőhelyeken fordul elő, melyek bőséges vízellátással (vizes élőhelyek, lagúnák, tavak), valamint táplálkozásra és fészkelésre alkalmas biztonságos, száraz területekkel is rendelkeznek. A betelepített egyedek jellemzően mesterséges vízfelületek (pl. városi parkok, halastavak) közelében telepszenek meg; ezek környékén még városi épületeken is költenek.
Életmódja, táplálkozása
A két nem hangja különbözik egymástól. A hím hangja csöndesebb, rekedtebb, jobban hasonlít a hápogásra. A tojó ezzel szemben hangos, rikácsolásszerű hangot ad ki, amit szüntelenül hallat – különösen, amikor fiókáiról gondoskodik.
Éjszaka és nappal is táplálkozik, az év nagy részében kisebb csapatokba verődik. A költési időszak alatt mind a tojó, mind a gúnár agresszívvá válik, sőt, más récefélékkel szemben is hasonló magatartást mutathat. Kedveli a vizes élőhelyeket, így táplálékának jelentős része vízinövényekből és vízparti füvekből áll; ugyanakkor szántóföldeken is megjelenik, ahol a vetőmagokat és a sarjadó vetést fogyasztja. Étrendje nemcsak növényi eredetű táplálékból áll; szívesen fogyaszt sáskát, földigilisztát, lepkét, termeszt, hangyát és más ízeltlábúakat is.
Általában egész életére választ párt magának. Fűből, sárból épített fészkét fák üregébe, a talajra vagy egy-egy sziklahasadékba rakja, de szívesen elfoglalja más madarak fészkét is. Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, majd a 28-30 nap múlva kikelő fiókák gondozásában is. A fiókák tizenegy hetes korukra tanulnak meg repülni, de még hónapokig szüleik mellett maradnak. 20-25 évig él.
Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai
A ludakra jellemzően a költési időszak alatt mind a tojó, mind a gúnár agresszívvá válik, sőt, más fajokkal – például récékkel, szárcsákkal, vízityúkokkal – szemben is ellenséges magatartást mutathat, meghiúsítva azok költését.
Még a nála nagyobb emlősöket is sikeresen elűzi a fészek, illetve a fiókák közeléből. Mivel fán lévő fészkekben is szívesen költ, az is előfordult, hogy ragadozómadarakat lakoltatott ki fészkeikből. Mezőgazdasági kártétele jelentős, a városi vizek szennyezése pedig humán egészségügyi problémákhoz vezet.
Leírása, határozóbélyegei
Hossza 63-73 centiméter, szárnyfesztávolsága 1,1-1,4 méter, súlya 1,5-2,5 kilogramm. Közepes méretű lúdfaj. Viszonylag hosszú lábú madár, háta barna, hasa és mellkasa világosabb.
Feje halvány krémszínű. Szeme körül, valamint a begye közepén szürke-vörösesbarna, jól definiálható folt található. Nyakán bozontos tollakat visel, gallérszerű, barnás sávval. Repülés közben látható kontrasztos, fehér szárnyfoltot visel, farka pedig fekete. Fénylő zöld szárnytükre van, csőre és lába rózsaszín. A nemek tollazata hasonló; a tojó kisebb a gúnárnál.
Forrás: invaziosfajok.hu
Nem a Mátra alján, hanem a bihari határ mentén, Pocsajon, a falu szélén lakik az öreg néne, aki két éve fogadta magához a sete-suta őzgidát, mely mindeddig boldogan élt a kertben, kutyával, tyúkokkal, kacsákkal, libákkal békességben.
Egy nem túl szép napon az eddig barátságos kutya megharapta az őz fejét, ahogy megugrott, a lába beszorult egy vaskarám alá, és a hátulsó lába lábtő ízületén nyílt ficam keletkezett. A bőr 12 cm-en felszakadt, és a csont kifordult. Az őz azon járt, mely szennyeződött, fertőződött, ha azonnal nem kap műtéti ellátást, amputálni kell. Gazdája egy nyolcvan éves öreg néni nem tudta elsősegélyben részesíteni, másnak az őzike nem hagyta magát megközelíteni.
A debreceni speciális állatmentők aznap nem tudták szállítani, altatás nélkül nem is lehet. Azonnal kocsiba ültem munkatársammal, és egy bő óra alatt odaértünk Pocsajra. Altató injekció az ólban a combjába, majd mosás, fertőtlenítés, antibiotikum, sínbe rakás, lepedőbe göngyölés és a Duster hátsó ülésén munkatársunk vigyázott rá útközben. Ha mozdult, kapott még egy kis altatót, mert mintegy fél óra a hatása, az út pedig 100 km. Hortobágyon még egy adag, mely már kockázatos volt, mert kérődzők hosszú altatás során felfúvódhatnak, de szükséges, mert azonnal meg kellett operálni.
Mosás, fertőtlenítés, antibiotikumos lemosás még egyszer, csak jobban, szalagok, ízületi tok és bőr varrása után sínezés. Egy folyosót almoztunk be neki, a redőnyös falú kórtermeket összetörte volna, ha nekiugrik. Nem ugrál, de áll, járkál, eszik, iszik, és a gazdái másnaponta látogatják. Öreg néne simogatja, becézgeti, szeretgeti, két hét múlva hazaviszi.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Dr. Déri János beszámolója 2023-ból:
Tavaly a madárinfluenza miatt a daruállomány 10%-a elpusztult.
Éppen egy éve tört ki a darvak között a madárinfluenza. Tavaly talán a világon a legtöbb daru gyűlt össze Hortobágyon, közel 200 000 madár. Táplálkozni a kukorica tarlókon százas-több ezres csoportokban, és éjszakázni alacsony vízállású, leeresztett halastavakban tízezrével.
Valahol 20 ezer, valahol 60 ezer egy tóban, ahol könnyen terjed a vírus. Hortobágyon pár ezer hullott el, innen a szegedi Fehér tóhoz vonulók közül közel 20 ezer. Az egész állománynak a 10 %-a! A hullák nem kerültek összeszedésre, még februárban sem, mert nem volt gazdája. Sem az állategészségügy, sem a természetvédelem nem tudott, vagy nem akart ezzel foglalkozni.
A daruvész során érdekes módon pár nagyliliken kívül nem volt más madárfaj az áldozatok között. Még a korábbi járványok alatt leginkább érzékeny hattyúk is kimaradtak belőle, bár előtte a nyár folyamán több gólya, egerészölyv is fertőződött.
De az összes nagyüzemi házibaromfi állomány elkapta és kártalanítás mellett mindet ki kellett irtani. A tavaszi vonulással a darvak már nem hullottak, a vadludak sem, de a házi baromfiállományok igen, melyeket ismét ki kiellett irtani.
A vírus endémiássá vált, nem kell már behurcolni, itt terem. Bár idén a vadmadarakat megkímélte a betegség, most újra dühöng a házi baromfiállományok között, és nem biztos, hogy nem jelentkezik vadon élőkben újra. Néhány nyári lúdban már megjelent Hortobágyon és a környéken.
Ha találkozik valaki túl szelíd, emberi közelséget elviselő, esetleg remegő, fejét rázó, tekerő vízimadárral, akkor a tavalyi protokoll szerint nem kell hozzá nyúlni, ott kell hagyni, ahol van, és a hatósági állatorvosnak kell szólni. Ha mi tudunk róla, megoldjuk a karanténozását, a tampon minta vételét és vizsgálatra küldését. Ha valaki akár közvetlenül, akár közvetve érintkezett velük, azonnali teljes személyi fertőtlenítés, ruhacsere szükséges, és ne menjen madarak közelébe!
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Az I. és a II. rendű vádlott közel 75 köbméternyi hulladékot helyezett el Mátraháza határában.
Az I. és a II. rendű vádlottak egymástól függetlenül több köbméternyi építési törmeléket, háztartási hulladékot, míg másikuk egy kanapét is elhelyezett a Mátraháza külterületén található tájvédelmi körzetben. Az illetékes kormányhivatal által a földterület megtisztítására kötelezett vétlen tulajdonosok közel 1.600.000 forintot fizettek az évek során felhalmozódott hulladék elszállításáért.
A bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2022. március 3-án a használatában lévő tehergépkocsival öt fordulóval hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül 0,5 m3 vegyes, veszélyes anyagnak nem minősülő – tégladarabokat, egy pozdorja darabot, szigetelőanyag darabokat, nagyobb vastagságú üvegdarabokat tartalmazó – építési-bontási hulladékot, valamint 7 m3 települési hulladékot helyezett el a tulajdonosok márkházi külterületi ingatlanán.
Az I. rendű vádlott által kihelyezett 0,5 m3 építési-bontási hulladék alkalmas volt a föld, a víz, illetve azok összetevői veszélyeztetésére.
A II. rendű vádlott 2021. szeptember 13. és 2021. október 14. napja között, pontosan meg nem határozható időpontban ugyancsak hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül veszélyes faanyagot tartalmazó kanapét helyezett el hulladékként ugyanott. A II. rendű vádlott által engedély nélkül elhelyezett kanapé veszélyes hulladéknak minősült.
A Márkháza külterületén található, tájvédelmi körzethez tartozó földterületen korábban egy szakadék volt található, amelyet az évek során – illegálisan – veszélyes hulladékot is tartalmazó hulladékkal töltöttek fel ismeretlenek. Az illetékes kormányhivatal a terület tulajdonosait a hulladék elszállítására kötelezte. Az összesen közel 75 köbméternyi hulladék elszállítása a tulajdonosoknak 1.600.000 forintjába került.
A Salgótarjáni Járásbíróság a 2024. október 7-én megtartott előkészítő ülésen hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntette miatt az I. rendű vádlottat 180 óra közérdekű munka büntetésre, míg a II. rendű vádlottat 1 év, végrehajtásában 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A bíróság döntése fellebbezés hiányában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.
Forrás: Magyarország Bíróságai