Természetvédelem
A bársonyos lábakon járó végzet
A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben is feltűnt, legalábbis végre elárulta jelenlétét a skarlát bikapók (Eresus kollari) és sárgafejű bikapók (Eresus moravicus). Sikerült mindkét faj egy-egy példányára rábukkanni, ami azért is jó hír, mert hazánknak csak néhány, speciális élőhelyi körülményekkel rendelkező vidékén fordulnak elő ezek a pókok – közölte a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
Sárgafejű bikapók nőstény. (Kép: Illyés Evelin – BNPI)
A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: NBPI)
A bikapókok igazi konzervatív óvilági családba tartoznak; legtöbb fajuk ugyanis Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában él. Nagyjából mindössze 100 faj sorolható ide, ami a pókok körében igen kisszámúnak mondható. Míg a skarlát bikapók (Eresus kollari) elterjedési területe Európán túl, Közép-Ázsiába nyúlik, addig a sárgafejű bikapókot (Eresus moravicus) eddig csak Közép-Európában; Ausztria, Albánia, Szlovákia, Szerbia Csehország és hazánk területén találták meg.
Magyarországon mindkét faj védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 5000 Ft. E látványos küllemű állatok a viselkedésük egy jellegzetes eleméről kapták nevüket; hímjeik veszély esetén bikára emlékeztető támadó pozíciót felvéve, leszegett fejjel és magasra emelt potrohhal próbálnak félelmetesnek tűnni.
Nagytestű növényevő névadójukkal ellentétben a bikapókok ragadozók. Kifinomult zsákmányolási módszerük a saját testükhöz képest nagyméretű ízeltlábúakra; gyászbogarakra, ganéjtúrókra, futrinkákra egyaránt végzetes. A néhány centiméter mély aknát, melyet maguk ásnak, különleges pókselyemmel bélelik; ezt a rendkívül finom fonalakból álló, közelről szemlélve mégis gyapjas- (egyesek szerint inkább fodros) hatású hálót speciális szövőszervükkel hozzák létre, majd buktató-, és fogó fonalakat húznak belőle az aknán kívülre is. A felszínen ezt elrejtik a kövek és egyéb apró tereptárgyak közé, vagy növényi részekkel álcázzák. A bikapók biztosra megy. Nem hagyatkozik pusztán arra, hogy a „végzet hálójának” fogó felszínébe a rovarok kitinszőrei beleakadnak, és így többé nem képesek belőle szabadulni, ezen felül még egy bénító marással is „gondoskodik” arról, hogy áldozataiból táplálék válhasson a maga és utódai számára.
Skarlát bikapók hí. (Kép: Illyés Evelin – BNPI)
A nőstények által vájt akna azonban nem csak halálos drámák színhelye. Az ősz és tavasz folyamán kóborló-vadászó életmódot élő kifejlett hímek itt keresik föl az aknalakó nőstényeket, hogy az áttelelés utáni tavasszal az újabb generáció létrehozásában közreműködjenek. A párzást követően egy ideig együtt élnek, a fiatal pókokról viszont már egyedül a nőstény gondoskodik, méghozzá a végletekig; az ivadékgondozás végén, elpusztult testét utódai táplálékként hasznosítják.
A hazai bikapókfajok előfordulási térképe. (Ábra: https://zookeys.pensoft.net/article/5025/)
Mindkét pókfaj csak meleg, száraz mikroklímájú, speciális mikro-morfológiájú és növényzeti struktúrával borított élőhelyeken képes megélni, ezért hazánkban napsütötte, száraz élőhelyeken, sziklagyepekben, sztyepplejtőkön, laza, homokos talajon kialakult hiányos záródású gyepeken, ritkás cserjésekkel tarkított száraz erdőszegélyekben figyelhetjük meg. Megfelelő élőhelyeken a középhegységekben, dombvidékeken és az alföldön egyaránt megtalálható, az alföldön a homokterületekhez kötődik.
Foltszerű országos előfordulásuk szemléletes példa arra, hogy bizonyos élőlények igen speciális élőhelyi körülményeket igényelnek és arra is, hogy ezeknek a természeti értékeknek a fennmaradásához mennyire fontos a különböző élőhelyi „mikrotulajdonságok” sokféleségének a folyamatos megléte. Érthetően: antropocentrikus szemléletünkkel a kelleténél talán ritkábban ismerjük fel, hogy ami emberi szemmel alkalmas élőhelynek tűnik egy-egy faj számára, ott az adott faj életfeltételei mégis hiányoznak, ezért előfordulására hiába számítunk. Ezért is lehet fontos a természetei környezet olyan kisebb léptékű részleteinek, mint mikroélőhelyeknek a fenntartása, amelyek méretük miatt nem tűnnek jelentősnek, vagy emberi ízléssel „rendezettnek”, és gazdasági célra sem használhatóak.
Forrás: BNPI
Természetvédelem
Sárgyűjtőhelyek
Az MME a fecskék sárgyűjtőhelyeinek fontosságára hívja fel a figyelmet
A füsti és molnárfecskék fészekanyaga szó szerint az út pora – amennyiben az kellő mennyiségű vizet kapva sárrá válik. A jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú lakott területek fecskéinek, különösen a városközpontokba is bemerészkedő molnárfecskéknek, a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen sarat találniuk.
Fotó: MME
A helyzetet tovább nehezíti az utcai „kék” csapok megszűnése, továbbá a hazai legelő- és háztájiállat-tartás európai uniós csatlakozásunkat követő összeomlása, melynek következtében eltűntek az aszályos tavaszon, nyárelőn is fészekanyaggyűjtő-helyként funkcionáló útszéli pocsolyák, jószágitatók.
A sárgyűjtőhelyek nemcsak a fecskék, de a környék más állatai számára is fontos ivó- és fürdőhelyek, ezért ezek eltűnése a települési állatvilág egésze számára kedvezőtlen.
Nincs azonban még egy olyan állatcsoportunk, mint a fecskéké, amit olyan negatívan érintene a sárgyűjtőhelyek felszámolódása, mivel számukra ez nem csak az új fészkek építését lehetetleníti el, de a sérült fészkek javítását és a telepek tatarozását is veszélyezteti.
Útszéli sárgyűjtőhelyek
A legkézenfekvőbb megoldás, ha április első felétől május végéig (aszály esetén június végétől a másodköltés kezdetekor néhány hétig ismételten) kis forgalmú utak földes padkáján (a homokos padka nem jó, mert a nedves homok nem tapad jól, az ebből készült fészek nem tartós, könnyen leszakad!), gyártelepek udvarán slag vagy vödör segítségével asztalnyi területet jól beiszapolunk, addig locsoljuk a vizet, amíg a talaj többet már nem tud beszívni. Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy az időjárástól, a csapadékviszonyoktól függően néhány naponta újra locsoljuk a területet, folyamatosan lágy saras állagban tartva azt.
Fotó: MME
Sárgyűjtőhely a kertben
Amennyiben a kertben szeretnék sárgyűjtőhelyet létesíteni, első lépésben ásóval vagy kapával tisztítsuk meg a fűtől a talajt. Ezt követően ássunk egy sekély, mintegy fél ásónyomnyi mélységű gödröt, amit béleljünk ki műanyag fóliával. Ez megakadályozza a víz elszivárgását, segíti a sárgyűjtőhely kevesebb munkával való nedvesen tartását. Ha ezzel megvagyunk, a kiásott föld nagyobb göröngyeit ásóval vagy lapáttal aprítsuk fel, a gyökereket, ágakat, köveket szedegessük ki, majd a „finomított” talajt lapátoljuk vissza a fóliára. Belocsolás előtt simítsuk el a földet úgy, hogy kissé a gödör belseje felé lejtsen. Különösen füstifecskés területen érdemes a sárba száraz füvet keverni, a madarak a nedvességtől felpuhult szálakat kötőanyagként beépítik a sárgombócok közé. Ha lehetőségünk van rá, agyagos földet használjunk, mert ez még jobb tapadást biztosít.
Fotó: MME
Tálcás sárgyűjtő
Panel- és irodaházakban, lakótelepeken, betonos udvarokban, ahol még ennyi talaj sincs vagy nem szeretnénk a gyepet feltörni, megpróbálhatjuk a fecske sárgyűjtőhelyet 40-50 cm átmérőjű kerek, vagy 100×50 cm-es műanyag virágalátét tálcákba elkészítve felkínálni a fecskéknek.
A kellően finom földet egyszerűen szórjuk bele, simítsuk el, majd öntözzük mindaddig, amíg meg nem áll rajta a víz. A tálcás sárgyűjtőt hagyhatjuk a földön, de erkélyen, teraszon kis asztalra vagy párkányra téve kínálhatjuk fel a fecskéknek.
Fecskevédelmi eszközök beszerzése
Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>
Turizmusfejlesztési alkalmazás
A molnár- és füsti fecske-telepek sár fészekanyagot gyűjtő madártömegei olyan látványt jelenthetnek, ami megfelelő szervezéssel látogatók tömegeit vonzhatják. Ennek a lehetőségnek a kidolgozásáról részletesen olvashat itt >>
Fotó: MME
Védjük együtt a fecskéket!
Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:
- Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
- Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld. - Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
- Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.
Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!
Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!
További fecskevédelmi megoldásokról is olvashat a honlapunkon itt >>
Forrás: MME
Természetvédelem
Bajnok fogás
Terepmotoros csapatot fogtak el a Tarnavidéki TK turistautaktól távoli területén
Védett természeti területen természetvédelmi hatósági engedély szükséges technikai jellegű sporttevékenység folytatásához, járművel történő közlekedéshez. Erdőterületen pedig quaddal, terep-motorkerékpárral, motorkerékpárral – erdőgazdálkodási célú járműforgalom kivételével – közlekedni tilos.
Fotó: BNPI
A hosszú évekkel ezelőtt életbe lépett törvényekkel a jogalkotó hazánk természeti kincseinek megóvását tartotta szem előtt, hiszen a fenti tevékenységek nemcsak a talajt, gyepszintet, az erdőket és az ivóvízbázist, hanem az ott élő fajokat, azok élőhelyeit is veszélyeztetheti. Az utóbbi évek időjárási szélsőségei, a klíma változása nyomán felerősödött kedvezőtlen folyamatok miatt a biológiai sokféleség, unikális növénytársulásaink, erdőállományaink sérülékenyebbé váltak, amit a talajfelszínt terhelő járműforgalom, az ott zajló illegális sporttevékenység csak súlyosbít. Ez egy olyan, az erózióra egyébként is hajlamos, homokkő alapkőzetű területen, mint a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet, különös odafigyelést igényel.
A védett és Natura 2000 területek a természeti értékek hosszú távú megőrzésén kívül az élővilág zavartalan nyugalmát is hivatottak biztosítani, amit az óriási zajhatással járó quadozás vagy terepmotorozás a legérzékenyebb, szaporodási időszakban különösen zavar vagy veszélyeztet.
Mindezeket évekkel ezelőtt felismerve, felvilágosító, szemléletformáló és hatósági eszközöket egyaránt alkalmazva próbálja meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és Természetvédelmi Őrszolgálata a mind elterjedtebbé váló off-road sportok szabályozott keretek közé való terelését és visszaszorítását a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet térségében, de a közelmúltbeli események is azt mutatták, lesz még feladat.
Fotó: BNPI
Országos jelentőségű védett természeti területen számos alkalommal volt technikai jellegű sporttevékenység ellenőrzésére irányuló elrendelt akciószolgálat (https://www.bnpi.hu/hu/hir/quadozasbol-quadfogas), és egy újabbra a húsvéti nagyhéten is sor került. Ennek keretében a Tarnavidéki TK turistautaktól távoli, ember nem járta részén sikerült egy terepmotoros csapatot elfogni. Az intézkedés alá vont 4 fő természetvédelmi hatósági, tulajdonosi, erdőgazdálkodói engedély nélkül, rendszám nélküli enduro motorokkal folytatott a jogszabályokkal és a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető technikai jellegű sporttevékenységet. Volt köztük több olyan személy, aki járművezetői engedéllyel sem rendelkezett és soraikban találkozhattunk egy motoros bajnokkal is! A motorosok aznapi útjuk közben erdőfelújítás alatt áll fiatalost, érzékeny sziklagyepet, szurdokerdőt is károsítottak, költő madarakat zavartak le fészkeikről és növényeket tapostak. Bár a természetvédelmi őrök, majd a kiérkező rendőrök is jog- és szakszerűen, határozottan, kulturáltan és körültekintően hajtották végre intézkedésüket, az elkövetők az interneten valótlanságokat állítva próbálták megvádolni a közérdeket védő, hatósági feladatokat ellátó személyeket.
Fotó: BNPI
A természetvédelmi őrök intézkedése a kiemelt ünnepi, kirándulási időszakra esett, s a pihenésre, feltöltődésre vágyó embereket joggal háborította fel a máskor sem tűrhető, de ilyenkor sem szűnő terepmotorozás. Most is nyilvánvalóvá vált, hogy az endurosok tevékenysége az erdőtulajdonosok, gazdálkodók, önkormányzatok és állampolgárok számára sem kívánatos, sőt komoly magán- és közérdek sérelemmel jár. Sajnos még mindig van egy olyan, a jogszabályokat, az egymás mellett élés normáit be nem tartó motoros réteg, amely nem hajlandó igényeit a közös céloknak alárendelni, az össztársadalmi érdekeket előnyben részesíteni.
Az engedély nélküli off-road tevékenység elleni fellépés jogszabályokból adódó kötelesség, aminek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata a jövőben is eleget fog tenni. A természeti értékek védelme, a szelíd turizmus feltételeinek biztosítása érdekében ebben a társadalom széles rétegére és a sajtó támogatására is számítunk.
Természetvédelem
Összefoglaló a kerecsensólyom táplálékvizsgálatairól a LIFE SakerRoads projekt 2025. évi adatai alapján
Táplálékmaradvány-gyűjtést végeztek a kerecsensólymok fészkeinél
A kerecsensólyom hosszútávú megőrzésének egyik fontos eleme, hogy megfelelő ismeretünk legyen a sólyom táplálkozásáról és táplálékállatairól. A SakerRoads projekt keretében 2025-ben két módszerrel vizsgáltuk a zsákmányállatok mennyiségét és azok összetételét.
Fotó: MME
Táplálékmaradvány-gyűjtést végeztünk a fészkekből, valamint vadkamerák segítségével is megfigyeltük a költéseket. Ennek eredményeként több mint 800 zsákmányállatot azonosítottunk, amelyek jelentősen hozzájárulnak a hazai kerecsensólyom Észak-alföldi állományának táplálékvizsgálataihoz. Az adatok segítségével választ kaphatunk arra, hogy hogyan hat a táplálékspektrum a kerecsenek költési sikerére, és hosszútávon nyomon tudjuk követni az egyes zsákmányállatok változását is. A vizsgált területen főbb zsákmányállatok közé tartoztak a pocokfajok, a seregély, a kis termetű madarak és a galambfélék. Érdekesség, hogy az idei évben négy példány erdei fülesbagoly is előkerült a táplálékmintákban, ami ritka zsákmánya a kerecsennek. Az egykor gyakori zsákmányállatnak számító ürge a vizsgálatok során egyetlen esetben került elő.
A fészkek vadkamerával történő megfigyelése során nem csak a sólymok táplálkozását kísérjük figyelemmel, de lehetőségünk van a szülő madarak és a fiókák viselkedésének nyomon követésére is.
Fotó: MME
A kerecsenfiókák kirepülését követően számos más állat használja ideiglenesen a sólymok költőhelyét. A vendégek közül egy szlovák gyűrűs fiatal vörös vércsét és egy hazánkban gyűrűzött szalakótát is sikerült azonosítanunk a színes gyűrűik alapján. A gyűrűs madármegfigyelések mellett további 9 madárfaj fordult elő alkalmilag ennél a fészkelőhelynél. Mindemellett több alkalommal észleltük egy nyest jelenlétét is, ami volt, hogy alvóhelyül használta a sólymok részére kialakított költőhelyet.
Szeretnénk köszönetet mondani a MAVIR Zrt. projektpartnerünknek, hogy munkájukkal támogatják a fészkek kamerákkal történő megfigyelését és ezáltal a kerecsensólymok kutatását és védelmét. A vizsgálatok során használt vadkamerákat a LIFE SakerRoads projekt keretében a MAVIR Zrt. valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem biztosította számunkra. Ezúton is köszönjük!
-
- UOVISION CAMERA
Írta: Juhász Benedek – MME
Az otthon készített lőszereket árulta
Sárgyűjtőhelyek
Bajnok fogás
Összefoglaló a kerecsensólyom táplálékvizsgálatairól a LIFE SakerRoads projekt 2025. évi adatai alapján
Erdésztechnikus diákjaink az OSZTV soproni döntőjében
Vércsék és baglyok küzdelme Tiszavasváriban
Pásztorgémek Drávaszentesen
Tudósítás a Drón napról
Sikeres fellépés az illegális agancsozás ellen – nyugalom a vadnak, eredmény a szakmának
Aszályinformációk – 2026. április 16.
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Pergetve fogtak harcsát
Ragadozógyérítés J-N-Szolnokban
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Dr. Majzinger István 65 éves
Kitüntetések a vadgazdálkodási ágazat szereplőinek
Megújult az EDU felületén az ASP járványügyi képzés a vadászok számára
Lezajlott a hivatásos vadászok szakmai továbbképzése Baranyában
