Természetvédelem
December közepéig már 350 szürkemarha borjú érkezett
Az idei ellési szezonban eddig összesen 350 szürkemarha borjú jött világra a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság állattartó telepein. A bivalyoknál is jól alakul a szaporulat – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.

A Körös-Maros Nemzeti Park új kis jövevényei gyarapítják az állatállományt (Kép: Palcsek István Szilárd – KMNP)

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
A Montág-pusztai Állattartótelepen november 5-én érkezett az első szürkemarha bikaborjú. Novemberben még további 127 borjú követte és december közepére számuk elérte a 170-et. Az ivararány megközelítőleg 50-50 százalék. Ikerellés idén eddig nem volt. Az ellési szezon itt január 15-én zárul és maximum 200 borjút várunk.
A kardoskúti Sóstói Állattartótelepen a hónap közepéig 180 szürkemarha borjú jött világra, az ivararány itt is 50-50 százalék. Ikerellés szintén nem volt. Ezen a telepen az ellési szezon végéig 200-220 borjút várunk. A vemhes teheneket négy, egyenként mintegy 60 egyedből álló csoportra bontottuk. A kisborjak anyjukkal együtt először kisebb csoportokba (óvodákba), majd népesebb csapatokba (iskolákba) kerülnek. Itt már a szoptatási időszakban fokozatosan hozzászoknak a szálas és az abraktakarmányhoz. Ridegtartásban vannak, azaz a nyitott karámokból szükség esetén be tudnak húzódni a védettebb, nádtetős szín alá. A borjak nagyon elevenek, játékosak.
A magyar szürke szarvasmarhák utódai pirók, világos pirók, vagy sötét pirók színben látnak napvilágot, és hathónapos korukra érik el felnőtt, szürkés színezetüket. A teheneknek az ellésnél ritkán van szükségük emberi segítségre. Az újszülött borjak testtömege 20-tól 35 kg-ig terjedhet.

Az ellési szezon végéig 200-220 borjút várnak még a szakemberek (Kép: Palcsek István Szilárd – KMNP)
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Kőmagtári Állattartótelepén házi bivalyok is vannak. Náluk az ellési szezon döntő része a tavaszi időszakra esik, és nyár végig be is fejeződik. Idén 29 tehéntől 25 bivalyborjú érkezett, közülük 12 üsző, 13 bika. Hosszú évek jó ellési százalékát tartva tehát ismét szapora volt az állomány.
A bivalyborjak 20-25 kg-os testtömeggel jönnek a világra. Az ellés után a kisborjak néhány perccel már talpra is állnak, nagyon vitálisak, erőteljesek, borjúkori elhullás a legritkább esetben fordul elő. Ennél a fajnál nem jellemző az ikerellés. A borjakat 5-6 hónapos korukban választjuk le és három éves korukban válnak ivaréretté. Egy kifejlett bivalytehén testtömege 500-600 kg, egy bivalybika pedig a 800 kg-ot, de akár az 1 tonnát is elérheti.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

