Természetvédelem
Odúlakó madaraink védelme Budapesten 2021-ben
A Magyar Madártani Egyesület budapesti helyi csoportja hosszú ideje foglalkozik odútelepek üzemeltetésével. Ezeket városi közparkokban, külsőbb kerületek védett és védelemre érdemes területein helyezték ki és tartják fenn. Budapesti közparkokban 1000 db védett, illetve, természetközeli területeken 436 odú biztosítanak fészkelési lehetőségeket a madarak számára – közölte a Magyar Madártani Egyesület.
Tollas széncinege fiókák (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
A 2021-es eredmények a következők:
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete (Ábra: MME)
Védett és védelemre érdemes zöld területek: 300 foglalás 436 lehetőségből, ami 69%-os arány. Közparkokban: 306 odút foglaltak el madarak az 1000-ből, ami 30,6%-os arány. A foglalási arányokat összehasonlítva jól látható, hogy a védett területeken sokkal nagyobb mértékű az odúfoglaltság, amely egyrészt az elérhető táplálék mennyiségével indokolható. Emellett fontos kiemelni, hogy a BKM Nonprofit Zrt. FŐKERT Kertészeti divízió fenntartásában levő közparkokban idén kihelyezett odútelepek (950 db B illetve D típusú odú) még „frissek”, hosszabb időt vesz igénybe, hogy a madárvilág felfedezze ezeket. Az idei évi fiatalok egy része nagy valószínűséggel jövőre a születési helye közelében kezd majd költésbe, amely növelheti a foglalt odúk számát.
A megtelepedett fajok a következők (első szám a városi parkokra vonatkozik, a második a védett területekre):
Széncinege: 233, illetve 247 pár, összesen: 480 pár
Kék cinege: 38, illetve 25 pár, összesen: 63 pár
Csuszka: 3, illetve 6 pár, összesen: 9 pár
Seregély: 12, illetve 5 pár, összesen: 17 pár
Mezei veréb: 3, illetve 6 pár, összesen: 9 pár
Cinegefaj: 17, illetve 10 pár, összesen: 27 pár. (Ezek esetében nem lehetett biztosan megállapítani, hogy a tojások, illetve a fiókák szén- vagy kék cinegéhez tartoznak)
Széncinege fészekalja (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Ha az utódok számát (tojás vagy fióka) vizsgáljuk, akkor közparkokban 1706, a védett területeken 1795 utódot számoltunk össze. Természetesen sok esetben nem lehetett utódszámot mondani, mert éppen kotlott a szülőmadár, vagy éppen már kirepültek a fiókák. Ezzel együtt összesen 3501 példányos szaporulatot összesítettünk, amelynek természetvédelmi értéke 87 525 000 Ft. Az elfogyasztott rovarok számát nehéz becsülni, de ez is bizonyára hatalmas szám lenne. Hasznosságuk ezáltal elvitathatatlan.
Kotló széncinege szülő (Fotó: Lendvai Csaba)
Örökké éhes széncinege fiókák (Fotó: Lendvai Csaba)
Az odúkat bizonyos esetben más állatcsoportok képviselői is elfoglalhatják. Ilyen a Népligetben közel 40 odúban is észlelt nagy pele. Korábban budai telepünkön szaporodását is feljegyzetük nagyobb odúkban, de jellemzően csak nyár végén költöznek be. Odútisztítás és karbantartás közben számos alkalommal találtuk 1-1 példányát, elsősorban D odúkban. Sok helyen csak az ideiglenes jelenlétét fedeztük fel, az behordott levelek, illetve az otthagyott ürülék alapján.
Egy odúban időnként két pele is feltűnik (Fotó: Sarlós Dávid – MME)
Védett területeken több helyen is jelen vannak a kisebb termetű mogyorós pelék. Őket a májusi ellenőrzések során is észleltük, de kora ősszel is sok helyen előkerültek. Mindkét pelefaj az első októberi hidegekkel elhagyja a mesterséges odúkat és a fák gyökérzónájába vonul telelni.
Mogyorós pele B odúban (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Mogyorós pele mohafészekben rejtőzködik (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Egyik budai telepünk tavaszi ellenőrzése során erdei siklót is találtunk egy odúban. Ez kígyó faj bizony a tojások vagy a fiókák miatt kúszott be az odúba, ami a fészekalj pusztulását okozta. Fontos kiemelni, hogy az erdei sikló nem veszélyezteti az odúlakó madarak állományát, a jelenség pedig a természetes történés, valamint a sikló is védett faj!
Erdei sikló B odúban (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
Az őszi-téli időszakban az odúk takarítása és karbantartása folyik, amelynek dandárját már el is végeztük. Köszönjük a BKM Nonprofit Zrt. FŐKERT kertészeti divíziójának együttműködését a fővárosi közparkok odútelepeinek kihelyezésében és fenntartásában!
Csuszkafiókák (Fotó: Lendvai Csaba – MME)
A munkát a Magyar Madártani Egyesület önkénteseinek segítsége nélkül nem tudták volna elvégezni, amit ezúton is köszönnek: Bajor Zoltánnak, Bárdos Imrének, Ifj. Bebesi Zoltánnak, Bebesi Zoltánnak, Juhász Imrének, Karcza Zsoltnak, Lukács Katának, Meszlényi Andrásnak, Moharos Zsoltnak, Novák Gábornak, Sándor Orsolya gyakorlatos egyetemi hallgatónak, Soós Tamásnak, Vincze Ernőnek és az irányításával dolgozó MTA-PE Evolúciós Ökológiai kutatócsoportnak!
Forrás: MME
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
Vadászat – egy életen át
Parókás bak esett a Mogyoróshegy Vt. területén
Tájékoztató a lőfegyverek szabályos tárolásáról
IV. Harcsafogó OB. első forduló, Tiszalúc
Mit látnak a műholdak? Kaszált területek ellenőrzése – tiltott kaszálás
Óriás csuka Szurdokpüspökiben
Kitekintő: “A természetért az iskolában: Egy vadászhölgy beszél az erdei állatokról és a természetvédelemről”
A dél-afrikai trófeabehozatalról
Őzbakvadászat Kömpöcön
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A kitartás jutalma
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
