Keressen minket

Természetvédelem

Odúlakó madaraink védelme Budapesten 2021-ben

A Magyar Madártani Egyesület budapesti helyi csoportja hosszú ideje foglalkozik odútelepek üzemeltetésével. Ezeket városi közparkokban, külsőbb kerületek védett és védelemre érdemes területein helyezték ki és tartják fenn. Budapesti közparkokban 1000 db védett, illetve, természetközeli területeken 436 odú biztosítanak fészkelési lehetőségeket a madarak számára – közölte a Magyar Madártani Egyesület.

Tollas széncinege fiókák (Fotó: Lendvai Csaba)

Tollas széncinege fiókák (Fotó: Lendvai Csaba – MME)

A 2021-es eredmények a következők:

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete (Ábra: MME)

Védett és védelemre érdemes zöld területek: 300 foglalás 436 lehetőségből, ami 69%-os arány. Közparkokban: 306 odút foglaltak el madarak az 1000-ből, ami 30,6%-os arány. A foglalási arányokat összehasonlítva jól látható, hogy a védett területeken sokkal nagyobb mértékű az odúfoglaltság, amely egyrészt az elérhető táplálék mennyiségével indokolható. Emellett fontos kiemelni, hogy a BKM Nonprofit Zrt. FŐKERT Kertészeti divízió fenntartásában levő közparkokban idén kihelyezett odútelepek (950 db B illetve D típusú odú) még „frissek”, hosszabb időt vesz igénybe, hogy a madárvilág felfedezze ezeket. Az idei évi fiatalok egy része nagy valószínűséggel jövőre a születési helye közelében kezd majd költésbe, amely növelheti a foglalt odúk számát.

A megtelepedett fajok a következők (első szám a városi parkokra vonatkozik, a második a védett területekre):
Széncinege: 233, illetve 247 pár, összesen: 480 pár
Kék cinege: 38, illetve 25 pár, összesen: 63 pár
Csuszka: 3, illetve 6 pár, összesen: 9 pár
Seregély: 12, illetve 5 pár, összesen: 17 pár
Mezei veréb: 3, illetve 6 pár, összesen: 9 pár
Cinegefaj: 17, illetve 10 pár, összesen: 27 pár. (Ezek esetében nem lehetett biztosan megállapítani, hogy a tojások, illetve a fiókák szén- vagy kék cinegéhez tartoznak)

Széncinege fészekalja (Fotó: Lendvai Csaba)

Széncinege fészekalja (Fotó: Lendvai Csaba – MME)

Ha az utódok számát (tojás vagy fióka) vizsgáljuk, akkor közparkokban 1706, a védett területeken 1795 utódot számoltunk össze. Természetesen sok esetben nem lehetett utódszámot mondani, mert éppen kotlott a szülőmadár, vagy éppen már kirepültek a fiókák. Ezzel együtt összesen 3501 példányos szaporulatot összesítettünk, amelynek természetvédelmi értéke 87 525 000 Ft. Az elfogyasztott rovarok számát nehéz becsülni, de ez is bizonyára hatalmas szám lenne. Hasznosságuk ezáltal elvitathatatlan.

Kotló széncinege szülő (Fotó: Lendvai Csaba)
Kotló széncinege szülő (Fotó: Lendvai Csaba)

Örökké éhes széncinege fiókák (Fotó: Lendvai Csaba)
Örökké éhes széncinege fiókák (Fotó: Lendvai Csaba)

Az odúkat bizonyos esetben más állatcsoportok képviselői is elfoglalhatják. Ilyen a Népligetben közel 40 odúban is észlelt nagy pele. Korábban budai telepünkön szaporodását is feljegyzetük nagyobb odúkban, de jellemzően csak nyár végén költöznek be. Odútisztítás és karbantartás közben számos alkalommal találtuk 1-1 példányát, elsősorban D odúkban. Sok helyen csak az ideiglenes jelenlétét fedeztük fel, az behordott levelek, illetve az otthagyott ürülék alapján.

Egy odúban időnként két pele is feltűnik (Fotó: Sarlós Dávid)
Egy odúban időnként két pele is feltűnik (Fotó: Sarlós Dávid – MME)

Védett területeken több helyen is jelen vannak a kisebb termetű mogyorós pelék. Őket a májusi ellenőrzések során is észleltük, de kora ősszel is sok helyen előkerültek. Mindkét pelefaj az első októberi hidegekkel elhagyja a mesterséges odúkat és a fák gyökérzónájába vonul telelni.

Mogyorós pele B odúban (Fotó: Lendvai Csaba)
Mogyorós pele B odúban (Fotó: Lendvai Csaba – MME)

Mogyorós pele mohafészekben rejtőzködik (Fotó: Lendvai Csaba)
Mogyorós pele mohafészekben rejtőzködik (Fotó: Lendvai Csaba – MME)

Egyik budai telepünk tavaszi ellenőrzése során erdei siklót is találtunk egy odúban. Ez kígyó faj bizony a tojások vagy a fiókák miatt kúszott be az odúba, ami a fészekalj pusztulását okozta. Fontos kiemelni, hogy az erdei sikló nem veszélyezteti az odúlakó madarak állományát, a jelenség pedig a természetes történés, valamint a sikló is védett faj!

Erdei sikló B odúban (Fotó: Lendvai Csaba)
Erdei sikló B odúban (Fotó: Lendvai Csaba – MME)

Az őszi-téli időszakban az odúk takarítása és karbantartása folyik, amelynek dandárját már el is végeztük. Köszönjük a BKM Nonprofit Zrt. FŐKERT kertészeti divíziójának együttműködését a fővárosi közparkok odútelepeinek kihelyezésében és fenntartásában!

Csuszkafiókák (Fotó: Lendvai Csaba)

Csuszkafiókák (Fotó: Lendvai Csaba – MME)

A munkát a Magyar Madártani Egyesület önkénteseinek segítsége nélkül nem tudták volna elvégezni, amit ezúton is köszönnek: Bajor Zoltánnak, Bárdos Imrének, Ifj. Bebesi Zoltánnak, Bebesi Zoltánnak, Juhász Imrének, Karcza Zsoltnak, Lukács Katának, Meszlényi Andrásnak, Moharos Zsoltnak, Novák Gábornak, Sándor Orsolya gyakorlatos egyetemi hallgatónak, Soós Tamásnak, Vincze Ernőnek és az irányításával dolgozó MTA-PE Evolúciós Ökológiai kutatócsoportnak!

Forrás: MME

Természetvédelem

Felfedezték a kornistárnics legjelentősebb Dráva menti élőhelyét

Több száz tőből álló kornistárnics állományra bukkant a napokban Lakócsa mellett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja, Csór Sándor. A Dráva mentén korábbról itt már ismertük a növény kisebb élőhelyét, valamint Rinyaújlak határában is van egy eltűnőben lévő állománya. A most felfedezett állomány a Dráva mentén a legjelentősebbnek számít.

Kornistárnics

A kornistárnics. (Fotó: Csór Sándor – Duna-Dráva Nemzeti Park)

Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre. (Ábra: DDNPI)

Ez a lila színű, térdmagasságig megnövő vadvirágunk nyár közepétől ősz közepéig virágzik. Kiszáradó láprétek ritka faja, melyekre jellemző hogy a tavaszi elárasztás után nyár végére kiszáradnak. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvíz viszonyok változása miatt, valamint a gyepgazdálkodás átalakulása és az invazív fajok tömeges megjelenése következtében állománya csökken. Hazánkban 1982-ben nyilvánították védetté, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A népi gyógyászatban a tüdőbaj kezelésére használták, tudományos elnevezése is erre utal (Gentiana pneumonanthe, a pneumo tüdőt jelent).
2018-ban az Év vadvirágának választották.

Forrás:  Schulcz Andrea – Duna-Dráva Nemzeti Park

Fénykép: Csór Sándor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Dévaványára szokatlanul korán érkezett meg az első gatyás ölyv

A Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai részterületén meglepően korán, már szeptember 2-án felbukkant az első, telelésre érkező gatyás ölyv.

Gatyás ölyv. (Fotó: Marik Pál – Körös–Maros Nemzeti Park )

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A gatyás ölyvek élőhelye a tundra és az erdős tundra övben található. Magyarországra csak telelni jönnek, általában októberben tűnnek fel. Az egerészölyvekhez hasonlóan az alföldi sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél kicsit nagyobb testűek, de elsősorban a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Színezetük változó, vannak világosabb és sötétebb példányok is, de a fehér faroksáv minden gatyás ölyvnél megtalálható.

Fő zsákmányuk a mezei pocok, így azokon a teleken, amikor rágcsáló gradáció van, nagyobb számban maradnak nálunk. Az, hogy mikor érkeznek, elsősorban attól függ, hogy a költőterületükön milyen a táplálékbázis. Ez a korai példány valószínűleg olyan helyről jött, ahol most nagyon kevés a táplálék.

Mivel az Alföld többi részéhez hasonlóan Dévaványa térségében is száraz volt a nyár, s ez kedvez az üregekben költő rágcsálóknak, így valószínűleg hamarosan növekszik majd a mezei pockok és güzüegerek állománya. Feltételezhető tehát, hogy a gatyás ölyvek bőven találnak majd táplálékot nálunk. A térségben az átlagos években mintegy 50 gatyás ölyv telel.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Virágzik a magyar gurgolya Veszprémben

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: Veszprém szikláin, a Benedek-hegytől a Sintér-dombon, a völgyhidat szegélyező gyepeken és az út miatt keresztülvágott sziklafalakon át a Betekints-völgyig most jól láthatók a néhol tömegesen virágzó, tömött ernyőcskéjű magyar gurgolya (Seseli leucospermum W. & K.) magas növésű, virágzó példányai.

Magyar gurgolya. (Fotó: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park)

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

Az egyébként különösebben nem feltűnő növény kizárólag hazánkban fordul elő, a Magyar Középhegység dolomithoz kötődő, bennszülött faja. Kizárólag a Dunántúli-középhegységben, a Pilistől a Keszthelyi-hegységig, azonban egy helyen a Dunát is „átlépi”, és a Vác fölötti Naszályon is előfordul. Tudományos leírása Kitaibel Páltól származik 1801-ből. A faj dolomit sziklagyepeken él, rendkívül jól bírja a meleget és a szárazságot, karógyökerével mélyre hatol a sziklarepedésekben. Levelei szinte szálakká redukálódtak, így kevesebb felületen párologtat. Pamacsszerű élénkzöld kis tőlevélcsomóiról már kora tavasztól felismerhető, olyan látványt nyújt, mintha valaki kis kaporcsomókat dugdosott volna a sziklák repedései közé.

A legtöbben nem gondolnák, hogy városaink közül nincs még egy, ahol belterületen ennyi és ilyen nagy természetvédelmi értékkel bíró, fokozottan védett természeti érték található. A tízezres egyedszámra becsült állománynagyságú magyar gurgolya mellett ugyan lényegesen kisebb egyedszámban – de szép számmal megtalálható az ugyancsak fokozottan védett Lumnitzer-szegfű is, amely ilyenkor szürkéskék párnáiról ismerhető fel a gurgolyáéhoz hasonló élőhelyeken.

Szerencsére a magyar gurgolya extrémnek mondható élőhelyei egyelőre nincsenek veszélyben, azonban a frekventáltabban látogatott kilátópontok közelében a bolygatás hatására megváltozó fajösszetételnek (gyomosodás) van leginkább negatív hatása a fajra is.

Forrás: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Tovább olvasom