Természetvédelem
Szalakótavédelem a Tiszántúlon
Aktív természetvédelem a Tiszántúlon
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyíri-Mezőségben járunk, a Tisza bal partján, Tiszalökön. Egy szenvedélyes madarásszal, Zsiros Sándor MME taggal beszélgetünk, aki a Madárles internetes oldal egyik közreműködője.
Fotó: Madárles
Ábra: Facebook
A civil életben, tanárként, biológiát és kémiát tanít. Elsősorban saját költségén közel 500 odút készített-telepített Tiszalök 70 kilométeres hatósugarában. Az eddigi tevékenységének köszönhetően dokumentáltan 24 különböző madárfaj foglalta el az odúit, amelyek a következők: kuvik, füleskuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, szalakóta, búbos banka, vörös vércse, kékvércse, tőkés réce, seregély, széncinege, kékcinege, csuszka, örvös légykapó, szürke légykapó, házi rozsdafarkú, örvös galamb, csóka, mezei veréb, házi veréb, molnárfecske, egerészölyv, héja. Igaz az utóbbi két faj, nem odúkban költött, a részükre készített fészekalapot építette tovább. Két emlősfaj, a mogyorós pele és elvadult házimacska is “odút foglalt” néhány alkalommal. Szabad idejében, a fiókanevelési időszakban, folyamatosan ellenőrzi a kihelyezett fészkeket, odúkat. Megfigyeléseit minden esetben dokumentálja. Nagy viharok után, ha szükséges, fiókákat ment, vagy új odút tesz ki, amibe áttelepíti a még röpképtelen utódokat. A munka nagy koordinációt igényel, mivel sokszor több emberrel kell egyeztetni. Mindenkivel jó kapcsolatra törekszenek. A munkájukban nagy segítséget nyújtanak a helyi gazdák azzal, hogy lehetővé teszik ezen odúk telepítését. Ők a legtöbb esetben még örülnek is a kihelyezett odúknak, hiszen a bennük költő madarak egy költési időszakban jelentős mennyiségű rágcsálótól, rovartól szabadítják meg az odúk környezetét. Az odúk többsége szem elől rejtve, nem szembetűnő helyre kerül, hisz elég, ha a madarak találják meg őket- kezdte beszámolóját Zsiros Sándor. A madarak szeretete sok évtizedre nyúlik vissza.
Fotó: Madárles
Sándor szívügyének tekinti a főleg madárköltések élő közvetítésével foglalkozó hazai internetes oldal, a madarles.hu működését is. A Madárlest, mint alulról szerveződő együttműködést Perger Balázs indította még 2015-ben, aki informatikusként dolgozik Veszprém környékén. Balázs azóta is töretlen lelkesedéssel működteti az oldalt. A Madárles csoport az elmúlt nyolc évben folyamatosan bővült, mind technikailag, mind a közreműködők számát illetően. Az évek során már 20 különböző madárfaj költését sikerült követni az oldalon. Ezt a kezdeményezést madarak iránt érzett tisztelet kovácsolta össze. Szerencsés véletleneknek köszönhetően mindenki egy fontos részben tudott segíteni a csoportnak. Balázs az informatikai tudásának köszönhetően képes összeállítani a közvetítéshez szükséges eszközöket, működteti weboldalt, bemutató videókat készít.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A kezdeti nehézségek után viszonylag rövid idő alatt elegendő “intézményi háttértudást” gyűjtöttek a kamerák telepítéséhez. A megszerzett tudást bárkinek szívesen tovább is adják, ha segítségüket kérik. A közösségi médiát Horváthné Marika kezeli, aki az online közvetítések alatt folyamatosan dokumentálja a fészekben zajló eseményeket. A madarak viselkedését, táplálkozását, utódgondozását bárki élő közvetítésekben megfigyelheti, a közvetítések ugyanis mindenki számára elérhetőek és ingyenesek. Az országban több helyén vannak együttműködő madarászok. Példaként említhető Tóth Tamás és Németh Imre, akiknek a „Ságvári gólyák”, illetve „Siófoki molnárfecske” közvetítés köszönhető. De említhetjük Tóth Gergőt is, aki egy macskabagoly odút kamerázott be a Mátrában. A Hajdú-Bihar vármegyében, Görbeházán élő gyöngybaglyok online közvetítése Sándornak köszönhető, aki ezen a helyszínen is évről-évre nyomon követi a fokozottan védett faj költését.
Élő fészek kamera a szalakóta odúból
A költési időszakban időnként fészekrablások is történhetnek, amit főleg a szajkó, dolmányos varjú, a holló, valamint a nyest okozhat. A természetvédelem és a vadgazdálkodás egymástól elválaszthatatlan. A szőrmés és a tollas kártevők populációjának csökkentése idejét, módját, technikai feltételeit a vadászati törvény egyértelműen szabályozza. A tollas kártevők, a fészekrabló madárfajok sem a tojást, sem a fiókát nem kímélik. A természetben az marad életben, aki nagyobb, erősebb, vagy jobban tud alkalmazkodni. A madaraknál is farkastörvények uralkodnak. Az online közvetítéseik számos “tragikus” eseményt rögzítettek. Ami azonban az ember számára tragikusnak tűnik, az maga a természet működése. A Madárles oldal közreműködői a természet egy szeletét kívánják bemutatni, se szándékuk, se lehetőségük nincs az egyes fajok direkt állományszabályozására. A kamerák a költés időszakában 0-24 órában rögzítik a fajok közötti interakciókat, egyes esetekben a nyári záporokat, zivatarokat heves széllökésekkel. Emiatt kritika is érte a Madárlest, pl. amikor a vörös vércse fiókákat nyest pusztította el, vagy amikor a fekete gólyáknál a szülők nem gyűjthettek kellő mennyiségű táplálékot a fiókáknak a szárazság miatt. A fiókapusztulást, vagy a predációt nem lehet minden esetben megakadályozni. A Madárles oldal egyik fő célja, az online közvetítéseken keresztül, a tájékoztatás. A tények elferdítése, elhallgatása nem áll érdekükben. A szőrmés és a tollas kártevők, ragadozók, amellett, hogy rágcsálókat is gyérítik, ugyanúgy elfogyasztják a védett, vagy fokozottan védett madárfajok fiókáit is. A fokozott dúvadgyérítés miatt a fiókák száma is nagyobb lehet. A kirepülő madarak számát azonban az időjárás is szignifikánsan befolyásolhatja. Minden évjárat, és minden faj esete más és más. A szárazság kedvezőtlen a fekete gólyák számára, de közvetve jótékony hatású lehet a szalakóták fióka-nevelésére. A pockok gradációja kedvező a velük táplálkozó ragadozók szaporulatára. A pocok populáció összeomlása viszont új, ismeretlen viselkedést válthat ki egyes fajokból. Alighanem a táplálékhiány volt az oka annak, hogy 2021-ben a kuvikok három, a közvetítésekben látható kékvércse költés fiókáit is elpusztították.
Kékvércse fiókák. Fotó: Madárles
A Madárlesről visszakanyarodva az odúkihelyezés eredményeiről: az esetek döntő többségében a munka főleg a sikerekről szól, amelyet a számok egyértelműen igazolnak. Az országos szalakóta fészkek 2%-át (80 pár), a kékvércse 2,5%-át (45-55 pár), a vörösvércse 1,5 %-át (135 pár) kezeli Zsiros Sándor. Emellett jelentős számban figyelhető meg gyöngybagoly, füleskuvik, kuvik, erdei fülesbagoly és csókafészek is. A csóka a varjúfélék családjába tartozó fajok egyike, amely védett, 50 ezer forint a természetvédelmi értéke. Tavaszi költőhely foglalásánál bevett szokása, hogy több odút-vércseládát is alaposan kitakarít, viszont költéshez fészket csak egyben épít. Miért is probléma ez? A vércsék számára a gondos madarász forgáccsal kibéleli az vércseládát, mert ők nem hordanak fészekanyagot a költőládába. Ha nincs semmi a fészekben, akkor a tojások elgurulhatnak egy sarok felé, amelyeken a felnőtt madár már nem képes megfelelően kotlani, kevesebb vércsetojásból kel ki fióka.
Élő fészek kamera a vörös vércse odúból:
Van egy fokozottan védett madarunk, a szalakóta, amely a hozzá igazított védelem nélkül már a kipusztulás szélére sodródott volna hazánkban. Az, hogy ennek ellenére több ezer pár költ belőle, az utóbbi évtizedekben kihelyezett mesterségek fészekodúknak köszönhető. Méretét tekintve akkora, mint egy kisebb galamb, így meglehetősen nagy méretű odúra van szüksége a költéshez. Viszont ezekből a nagy méretű, természetes odvakat tartalmazó idősebb fákból már egyre kevesebb van, emiatt drasztikusan lecsökkent a szalakóták állománya. A faj megmentésére a helyi programok után egy országos akció is indult, ennek eredményeként jelenleg több ezer pár költ belőlük. Mivel főleg rovarevő, a téli időszakot kénytelen más égtájon tölteni. Úgynevezett hosszú távú vonuló, megközelítőleg 8 ezer kilométert repül a vándorlása során Dél-Afrika felé. Augusztus végén, szeptember első felében a teljes szalakóta-állomány eltűnik. A faj vándorlása, viselkedése hasonlít a többi migráló madárfajhoz. A tavaszi érkezésük elhúzódik. Az első egyedek már április vége felé megérkeznek, az utolsók legalább egy hónappal később. Vélhetően az idősebb egyedek kockáztatnak és hamarabb térnek vissza Afrika déli szegletéből. Azok a madarak, amelyek már megjárták a hosszú utat, pontosan tudják, milyen veszélyekkel találkozhatnak. Azt is tudják, hol vár rájuk az odújuk. Visszaérkezve igyekeznek elfoglalni egy számukra megfelelő odút, ahol felnevelhetik fiókáikat. Ebben az sem zavarja őket, ha az általuk kinézett odú már foglalt. Ha az abban költő madár kisebb tőlük (ez többnyire a seregély szokott lenni), azt kilakoltatják. Megpróbálják ezt akkor is, ha a kinézett odúban a hozzájuk hasonló méretű kuvik költ, csak ekkor nem olyan egyértelmű a küzdelem kimenetele. A tojásaikon megközelítőleg 18-19 napig kotlanak. A kikelő fiókák közel négy hét után hagyják el az odút. A megérkezésük után 2-3 héten belül már tojásokat is raknak, így fiókákkal május vége és augusztus eleje között találkozhatunk. A legidősebb magyar (és egyben európai) szalakótát idén sikerült dokumentálni Görbeháza település közelében. A felnőtt madarat 11 évvel ezelőtt, még fiókaként, Berettyóújfaluban gyűrűzték meg, a költőhelyétől 80 kilométerre délre. A madár már két évvel ezelőtt is ebben az odúban költött, akkor éppen a Madárles közvetítésében sikerült a jelölő gyűrűjét leolvasni.
Szalakóta fiókák. Fotó: Madárles
A munka egyik legszebb pillanata a fiókák gyűrűzése, amit Petrilláné Barta Enikő végez el, aki madárgyűrűzési engedéllyel is rendelkező MME tag. Minden egyes fára, ahol odú, költőláda található felmennek. Nagyrészükhöz egy költési időszakban többször is, hogy minél pontosabb képet kapjanak a költési eredményekről. Mindezt úgy, hogy a lehető legkisebb zavarást szenvedjék el a madarak. Ezek a költési eredmények bekerülnek egy országos adatbázisba, amely jól használható akár természetvédelmi döntések meghozatalában is. Éves szinten ezres nagyságrendű fióka látja meg napvilágot az odúiban.
A Madárles egyik célja, hogy minél több madárfajt mutasson be az élő közvetítéseken keresztül. Az egyik legfontosabb prioritás a fajvédelmi célú odúzások folytatása. Az elkövetkező években, szeretnénk az odúzásba embereket, támogatókat is bevonni a Madárlesen keresztül.
El akarunk jutni olyan nézettségi szintre, ami kitermeli a működtetés anyagi igényeit. A közvetítések és a terepi gyakorlatok mellett szeretnénk elérni azt is, hogy minél többen bekapcsolódjanak az aktív madárvédelembe. Az eddig összegyűjtött tapasztalatokról szakmai fórumokon publikáljuk megfigyeléseinket – zárta beszámolóját Zsiros Sándor.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Madárles, Zsiros Sándor, Németh Imre
A Madárles Facebook oldala ITT érhető el, a különböző madárfajokat bemutató élő közvetítések pedig ITT található meg
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
A növények kihalása
Japánkeserűfű, réti füzény, kudzu nyílgyökér, a mesquite cserjék, kaukázusi medvetalp, bitou bokor. Mi a közös ezekben a növényekben? A válasz könnyű. A bolygó leginvazívabb növényfajai közé tartoznak. Amikor az emberek, ezeket a rendkívül alkalmazkodóképes és gyorsan növekvő növényeket, új ökoszisztémákba viszik, akár szándékosan, akár véletlenül, az őshonos fajok élőhelyükről gyakran kiszorulnak, és ezzel egyidőben a kihalás útjára lépnek.
Fotó: Lajtár Lili – Agro Jager News
De ellentétben az olyan ragadozókkal, mint a patkányok és macskák – amelyek állatfajokat fenyegettek és kihalást okoztak szerte a világon –, az olyan növények térhódítása, mint a kudzu nyílgyökér, valójában ténylegesen kipusztíthat egy másik növényfajt? Az AoB Plants folyóiratban megjelent 2016-os cikk szerzői egyetlen megerősített esetet sem tudtak dokumentálni.
Még nem. De ez csak azért van, mert a globalizáció viszonylag új jelenség.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
“A fő ok, amiért nincs egyértelmű bizonyíték a kihalásra, ami kizárólag az inváziós terjedésnek tulajdonítható, azaz, hogy ezek az inváziók nem léteznek elég régóta” – mondta Dave Richardson, a dél-afrikai Stellenbosch Egyetem Invázióbiológiai Központjának munkatársa. „Kutatásunk azt mutatja, hogy a növények kihalása gyötrelmesen lassú folyamat. Az aggodalomra okot adó jelek azonban már a világ számos pontján láthatók – ezek olyan fajok, amelyek jelenleg széttöredezett populációkban élnek, és már radikálisan csökkent a szaporodási lehetőségük.”
Fehér akác. Fotó: Lajtár Lili – Agro Jager News
Richardson és társszerzője, Paul Downey, a Canberrai Egyetemről megvizsgálták ezeket a „vészjósló jeleket”, és hatpontos „kihalási szintmutatót” alkottak azon őshonos növényfajokkal kapcsolatban, amelyekre az invazív növényzet veszélyt jelent:
- A növények egyes helyeken gyorsabban pusztulnak el, mint ahogy utódaikkal pótolni tudnák.
- A növények bizonyos helyekről teljesen eltűnnek, de a potenciális utódok „szaporítóanyagként”, magvak vagy spórák formájában maradnak, amelyek új egyedcsoportot hozhatnak létre.
- Egyes helyek elvesztik az egyes növényeket és szaporítóanyagaikat is. Növények és magvak nélkül ez helyi kihalás.
- Az utolsó fajnak otthont adó helyek elveszítik az egyes növényeiket, de néhány helyen a magvak vagy spórák a talajban maradnak.
- A faj teljesen elveszett a vadonban, egyetlen egyed vagy szaporítóanyag nélkül. Az egyetlen túlélőket botanikai gyűjtemények őrzik.
- A megmaradt növények elvesznek, és a megmaradt magvak vagy spórák már nem képesek új növénnyé válni.
Downey szerint ez a kutatás azt sugallja, hogy a jelenleginél sokkal korábban kell elkezdenünk a veszélyeztetett növények kezelését.
“Ha megvárjuk, amíg elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre annak bizonyítására, hogy kihalások történnek, akkor sok fajt túl késő lesz megmenteni” – mondta. A szerzők figyelmeztetnek, hogy több száz növényfaj már funkcionálisan kihalt, és már csak „élő halottként” léteznek.
Úgy tűnik, hogy sok növényfaj számára a legnagyobb kockázati pont a Downey és Richardson-skála 2. és 4. pontja között van. Amint azt sok veszélyeztetett növénynél láthattuk, nem olyan egyszerű kitalálni, hogyan is tartsunk életben egy fajt botanikai környezetben, hiszen sokszor nem elég egyszerűen a földbe szúrni a magot. Sok növénynek nagyon speciális körülményekre van szüksége a csírázáshoz – némelyik például a tűzre támaszkodik, míg másokat egy állatnak kell elfogyasztania, ami után a gyomorsavak meglágyítják a mag külső rétegét, mielőtt az újból a talajba kerülne. Más növényeknek speciális beporzókra van szükségük, amelyek szintén eltűnhetnek, amikor az ember tönkreteszi az ökoszisztéma kényes egyensúlyát.
Selyemkóró a napfényben. Fotó: Lajtár Lili – Agro Jager News
Megismerhetjük-e azokat a részleteket, hogy hogyan szaporodnak ezek a veszélyeztetett növények, hogy megmentsük őket? Ez sok faj esetében valószínűtlennek tűnik. A Conservation Biology egy másik, 2016-os tanulmánya arra figyelmeztetett, hogy a növényeket általában továbbra is kevéssé tanulmányozzák, miközben a tudósok az emlősökre és más karizmatikusabb fajokra koncentrálnak, ugyanúgy, ahogy a tudósok figyelmen kívül hagyják a „csúnya, nemszeretem” lényeket is. A szerzők ezt „növényvakságnak” nevezték, és azt sugallják, hogy súlyos következményei lehetnek számos faj megőrzésére most és a jövőben is.
Ahogy Downey és Richardson írták lapjukban, a kihalásra vonatkozó bizonyítékok hiánya „nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a szélesebb körű fenyegetést”, valójában a mihamarabbi cselekvést kellene sürgetőbbé tennie.
Írta és fényképezte: Lajtár Lili, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE – TTIK) harmadéves biológus hallgatója
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Természetvédelem
Gyűrűt kaptak az erdei szalonka fiókák
Szalonkafiókákat gyűrűztek a Nyírerdő Zrt.-nél.
Egy erdészet életében gyakran fordul elő, hogy várakozni kell. Várjuk a kedvező időjárást, hogy ültethessük a csemetéket, várjuk az esőt, hogy növekedjenek az erdősítések, vagy éppen a szárazságot, hogy ártéren is tudjunk dolgozni, közlekedni. De az elmúlt időszakban nem sok olyan esemény volt, amit úgy vártunk volna, mint a korábban megtalált szalonka tojások kikelését!
Fotó: Nyírerdő Zrt.
A Nyírerdő Zrt. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar vármegye területén lévő állami tulajdonú erdőterületekből csaknem 61 ezer hektárt kezel. A kezelt terület a két vármegyében több mint 1.200.000 hektáron szétszórva helyezkedik el.
Néhány napja adtunk hírt arról a ritka szerencséről, ami kerületvezető erdész kollégánkat, Laczkó Andrást érte: munkája közben erdei szalonka fészekre bukkant. Kivételes szerencse, mert bár hazánkban rendszerint felbukkan egy-egy költő pár, regisztrált fészkeléséről kevés pontos információ van.
A fészek helyét később megjelöltük, ügyelve, hogy ezzel a kotló madarat ne zavarjuk. Az erdőgazdálkodási munkákat is úgy szerveztük, hogy a tojó nyugalma biztosítva legyen. Külön kihívás volt, hogy ezen a területen néhány napja zajlott egy tájfutó verseny, de a szervezőkkel közösen sikerült úgy alakítani a pályákat, hogy a fészek közelében ne legyen mozgás. A verseny után egy munkatársunk ellenőrizte is a fészket, a tojó zavartalanul ült rajta. Mivel az erdei szalonkát, mint „az erdő királynőjét” szokás emlegetni, mi ennek megfelelő izgalommal vártuk a kis „királylányok” kikelését.
A faj kutatóitól kapott információk alapján Petrilláné Bartha Enikővel úgy döntöttünk, hogy hétfőn próbáljuk meg először a fiókák gyűrűzését. Persze fel voltunk készülve arra is, hogy még tojásokon ül a madár, illetve arra is, hogy elkéstünk, és a kis fiókák – akik fészekhagyóak, tehát már egy-két napos korukban elég ügyesek ahhoz, hogy elrejtőzzenek valahol a fészek környezetében – már valahol az aljnövényzetben lapulnak.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A fészket először egyedül közelítettem meg, ahol már távcsővel láttam, hogy a tojások fel vannak törve, tehát a korábbi kis lakójuk már valahol bújócskázik. Ekkor került elő egy precíz hőkamera, amivel méterről-méterre átpásztáztam a talajszintet, ugyanis a kis madarak a fűben teljesen észrevétlenül el tudnak bújni. A keresést siker koronázta: először az tojót találtam meg, majd mellette a négy frissen kikelt szalonkacsibét! Erdész munkatársaink ekkor jöttek csak közelebb, és izgatottan néztük végig, ahogy kolléganőnk pár perc alatt elvégezte a madárgyűrűk felhelyezését, ügyelve arra, hogy ezek ne okozzanak sérülést a kis fiókáknak.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Bár már jó néhány ezer madár lábára helyezett gyűrűt, ez a különleges helyzet még őt is meghatotta. Néhány fénykép és videófelvétel készítése után a lehető leggyorsabban elhagytuk a helyszínt, az egész művelet mintegy 5 percet vett igénybe. A tojáshéjakat persze magunkkal hoztuk, ilyen kincset nem hagy ott az ember!
Szalonkafiókát nagyon nehéz gyűrűzni, 1908 óta hazánkban mindössze 15 példányt sikerült eddig. Bízunk benne, hogy a kis szalonkacsibék egészségesen repülnek majd tovább, és hosszú életet élnek meg, madárgyűrű-adataikkal hozzájárulnak a faj vonulásának eddig is izgalmas kutatásához – tájékoztatott Szokolovszki Géza, a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészet igazgatója.
Forrás: Nyírerdő Zrt.
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
A növények kihalása
IV. Országos Harcsafogó Bajnokság I. forduló
Brüsszel elfogadta a gazdálkodók terheit csökkentő javaslatokat
Emelkedő gabonaáraknál nem érdemes a készleteken ülni
Az alkotó erdészetisek
Fagyott ma reggel is: néhol -3 fokig hűlt a levegő
Hivatásos vadászok vármegyei versenye – FELHÍVÁS
Gyűrűt kaptak az erdei szalonka fiókák
A tavaszi esőzés egy vármegye kivételével elmosta a tűzgyújtási tilalmat
IV. Farkas Dénes emlékverseny 2024.06.23.
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A kitartás jutalma
A vadkanom
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
