Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

Szalakótavédelem a Tiszántúlon

Print Friendly, PDF & Email

Aktív természetvédelem a Tiszántúlon

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyíri-Mezőségben járunk, a Tisza bal partján, Tiszalökön. Egy szenvedélyes madarásszal, Zsiros Sándor MME taggal beszélgetünk, aki a Madárles internetes oldal egyik közreműködője.

Fotó: Madárles

Ábra: Facebook

A civil életben, tanárként, biológiát és kémiát tanít. Elsősorban saját költségén közel 500 odút készített-telepített Tiszalök 70 kilométeres hatósugarában. Az eddigi tevékenységének köszönhetően dokumentáltan 24 különböző madárfaj foglalta el az odúit, amelyek a következők: kuvik, füleskuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, szalakóta, búbos banka, vörös vércse, kékvércse, tőkés réce, seregély, széncinege, kékcinege, csuszka, örvös légykapó, szürke légykapó, házi rozsdafarkú, örvös galamb, csóka, mezei veréb, házi veréb, molnárfecske, egerészölyv, héja. Igaz az utóbbi két faj, nem odúkban költött, a részükre készített fészekalapot építette tovább. Két emlősfaj, a mogyorós pele és elvadult házimacska is “odút foglalt” néhány alkalommal. Szabad idejében, a fiókanevelési időszakban, folyamatosan ellenőrzi a kihelyezett fészkeket, odúkat. Megfigyeléseit minden esetben dokumentálja. Nagy viharok után, ha szükséges, fiókákat ment, vagy új odút tesz ki, amibe áttelepíti a még röpképtelen utódokat. A munka nagy koordinációt igényel, mivel sokszor több emberrel kell egyeztetni. Mindenkivel jó kapcsolatra törekszenek. A munkájukban nagy segítséget nyújtanak a helyi gazdák azzal, hogy lehetővé teszik ezen odúk telepítését. Ők a legtöbb esetben még örülnek is a kihelyezett odúknak, hiszen a bennük költő madarak egy költési időszakban jelentős mennyiségű rágcsálótól, rovartól szabadítják meg az odúk környezetét.  Az odúk többsége szem elől rejtve, nem szembetűnő helyre kerül, hisz elég, ha a madarak találják meg őket- kezdte beszámolóját Zsiros Sándor. A madarak szeretete sok évtizedre nyúlik vissza.

Fotó: Madárles

Sándor szívügyének tekinti a főleg madárköltések élő közvetítésével foglalkozó hazai internetes oldal, a madarles.hu működését is. A Madárlest, mint alulról szerveződő együttműködést Perger Balázs indította még 2015-ben, aki informatikusként dolgozik Veszprém környékén. Balázs azóta is töretlen lelkesedéssel működteti az oldalt. A Madárles csoport az elmúlt nyolc évben folyamatosan bővült, mind technikailag, mind a közreműködők számát illetően. Az évek során már 20 különböző madárfaj költését sikerült követni az oldalon.  Ezt a kezdeményezést madarak iránt érzett tisztelet kovácsolta össze. Szerencsés véletleneknek köszönhetően mindenki egy fontos részben tudott segíteni  a csoportnak. Balázs az informatikai tudásának köszönhetően képes összeállítani a közvetítéshez szükséges eszközöket, működteti weboldalt, bemutató videókat készít.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A kezdeti nehézségek után viszonylag rövid idő alatt elegendő “intézményi háttértudást” gyűjtöttek a kamerák telepítéséhez. A megszerzett tudást bárkinek szívesen tovább is adják, ha segítségüket kérik. A közösségi médiát Horváthné Marika kezeli, aki az online közvetítések alatt folyamatosan dokumentálja a fészekben zajló eseményeket. A madarak viselkedését, táplálkozását, utódgondozását bárki élő közvetítésekben megfigyelheti, a közvetítések ugyanis mindenki számára elérhetőek és ingyenesek. Az országban több helyén vannak együttműködő madarászok. Példaként említhető Tóth Tamás és Németh Imre, akiknek a „Ságvári gólyák”, illetve „Siófoki molnárfecske” közvetítés köszönhető. De említhetjük Tóth Gergőt is, aki egy macskabagoly odút kamerázott be a Mátrában. A Hajdú-Bihar vármegyében, Görbeházán élő gyöngybaglyok online közvetítése Sándornak köszönhető, aki ezen a helyszínen is évről-évre nyomon követi a fokozottan védett faj költését.

Élő fészek kamera a szalakóta odúból

A költési időszakban időnként fészekrablások is történhetnek, amit főleg a szajkó, dolmányos varjú, a holló, valamint a nyest okozhat. A természetvédelem és a vadgazdálkodás egymástól elválaszthatatlan. A szőrmés és a tollas kártevők populációjának csökkentése idejét, módját, technikai feltételeit a vadászati törvény egyértelműen szabályozza. A tollas kártevők, a fészekrabló madárfajok sem a tojást, sem a fiókát nem kímélik. A természetben az marad életben, aki nagyobb, erősebb, vagy jobban tud alkalmazkodni. A madaraknál is farkastörvények uralkodnak. Az online közvetítéseik számos “tragikus” eseményt rögzítettek.  Ami azonban az ember számára tragikusnak tűnik, az maga a természet működése. A Madárles oldal közreműködői a természet egy szeletét kívánják bemutatni, se szándékuk, se lehetőségük nincs az egyes fajok direkt állományszabályozására. A kamerák a költés időszakában 0-24 órában rögzítik a fajok közötti interakciókat, egyes esetekben a nyári záporokat, zivatarokat heves széllökésekkel. Emiatt kritika is érte a Madárlest, pl. amikor a vörös vércse fiókákat nyest pusztította el, vagy amikor a fekete gólyáknál a szülők nem gyűjthettek kellő mennyiségű táplálékot a fiókáknak a szárazság miatt. A fiókapusztulást, vagy a predációt nem lehet minden esetben megakadályozni. A Madárles oldal egyik fő célja, az online közvetítéseken keresztül, a tájékoztatás. A tények elferdítése, elhallgatása nem áll érdekükben. A szőrmés és a tollas kártevők, ragadozók, amellett, hogy rágcsálókat is gyérítik, ugyanúgy elfogyasztják a védett, vagy fokozottan védett madárfajok fiókáit is. A fokozott dúvadgyérítés miatt a fiókák száma is nagyobb lehet. A kirepülő madarak számát azonban az időjárás is szignifikánsan befolyásolhatja. Minden évjárat, és minden faj esete más és más. A szárazság kedvezőtlen a fekete gólyák számára, de közvetve jótékony hatású lehet a szalakóták fióka-nevelésére. A pockok gradációja kedvező a velük táplálkozó ragadozók szaporulatára. A pocok populáció összeomlása viszont új, ismeretlen viselkedést válthat ki egyes fajokból. Alighanem a táplálékhiány volt az oka annak, hogy 2021-ben a kuvikok három, a közvetítésekben látható kékvércse költés fiókáit is elpusztították.

Kékvércse fiókák. Fotó: Madárles

A Madárlesről visszakanyarodva az odúkihelyezés eredményeiről: az esetek döntő többségében a munka főleg a sikerekről szól, amelyet a számok egyértelműen igazolnak. Az országos szalakóta fészkek 2%-át (80 pár), a kékvércse 2,5%-át (45-55 pár), a vörösvércse 1,5 %-át (135 pár) kezeli Zsiros Sándor. Emellett jelentős számban figyelhető meg gyöngybagoly, füleskuvik, kuvik, erdei fülesbagoly és csókafészek is. A csóka a varjúfélék családjába tartozó fajok egyike, amely védett, 50 ezer forint a természetvédelmi értéke. Tavaszi költőhely foglalásánál bevett szokása, hogy több odút-vércseládát is alaposan kitakarít, viszont költéshez fészket csak egyben épít. Miért is probléma ez? A vércsék számára a gondos madarász forgáccsal kibéleli az vércseládát, mert ők nem hordanak fészekanyagot a költőládába. Ha nincs semmi a fészekben, akkor a tojások elgurulhatnak egy sarok felé, amelyeken a felnőtt madár már nem képes megfelelően kotlani, kevesebb vércsetojásból kel ki fióka.

Élő fészek kamera a vörös vércse odúból:

Van egy fokozottan védett madarunk, a szalakóta, amely a hozzá igazított védelem nélkül már a kipusztulás szélére sodródott volna hazánkban. Az, hogy ennek ellenére több ezer pár költ belőle, az utóbbi évtizedekben kihelyezett mesterségek fészekodúknak köszönhető. Méretét tekintve akkora, mint egy kisebb galamb, így meglehetősen nagy méretű odúra van szüksége a költéshez. Viszont ezekből a nagy méretű, természetes odvakat tartalmazó idősebb fákból már egyre kevesebb van, emiatt drasztikusan lecsökkent a szalakóták állománya. A faj megmentésére a helyi programok után egy országos akció is indult, ennek eredményeként jelenleg több ezer pár költ belőlük. Mivel főleg rovarevő, a téli időszakot kénytelen más égtájon tölteni. Úgynevezett hosszú távú vonuló, megközelítőleg 8 ezer kilométert repül a vándorlása során Dél-Afrika felé. Augusztus végén, szeptember első felében a teljes szalakóta-állomány eltűnik. A faj vándorlása, viselkedése hasonlít a többi migráló madárfajhoz. A tavaszi érkezésük elhúzódik. Az első egyedek már április vége felé megérkeznek, az utolsók legalább egy hónappal később. Vélhetően az idősebb egyedek kockáztatnak és hamarabb térnek vissza Afrika  déli szegletéből. Azok a madarak, amelyek már megjárták a hosszú utat, pontosan tudják, milyen veszélyekkel találkozhatnak. Azt is tudják, hol vár rájuk az odújuk. Visszaérkezve igyekeznek elfoglalni egy számukra megfelelő odút, ahol felnevelhetik fiókáikat. Ebben az sem zavarja őket, ha az általuk kinézett odú már foglalt. Ha az abban költő madár kisebb tőlük (ez többnyire a seregély szokott lenni), azt kilakoltatják. Megpróbálják ezt akkor is, ha a kinézett odúban a hozzájuk hasonló méretű kuvik költ, csak ekkor nem olyan egyértelmű a küzdelem kimenetele. A tojásaikon megközelítőleg 18-19 napig kotlanak. A kikelő fiókák közel négy hét után hagyják el az odút. A megérkezésük után 2-3 héten belül már tojásokat is raknak, így fiókákkal május vége és augusztus eleje között találkozhatunk. A legidősebb magyar (és egyben európai) szalakótát idén sikerült dokumentálni Görbeháza település közelében. A felnőtt madarat 11 évvel ezelőtt, még fiókaként, Berettyóújfaluban gyűrűzték meg, a költőhelyétől 80 kilométerre délre.  A madár már két évvel ezelőtt is ebben az odúban költött, akkor éppen a Madárles közvetítésében sikerült a jelölő gyűrűjét leolvasni.

Szalakóta fiókák. Fotó: Madárles

A munka egyik legszebb pillanata a fiókák gyűrűzése, amit Petrilláné Barta Enikő végez el, aki madárgyűrűzési engedéllyel is rendelkező MME tag. Minden egyes fára, ahol odú, költőláda található felmennek. Nagyrészükhöz egy költési időszakban többször is, hogy minél pontosabb képet kapjanak a költési eredményekről. Mindezt úgy, hogy a lehető legkisebb zavarást szenvedjék el a madarak. Ezek a költési eredmények bekerülnek egy országos adatbázisba, amely jól használható akár természetvédelmi döntések meghozatalában is. Éves szinten ezres nagyságrendű fióka látja meg napvilágot az odúiban.

A Madárles egyik célja, hogy minél több madárfajt mutasson be az élő közvetítéseken keresztül. Az egyik legfontosabb prioritás a fajvédelmi célú odúzások folytatása. Az elkövetkező években, szeretnénk az odúzásba embereket, támogatókat is bevonni a Madárlesen keresztül.

El akarunk jutni olyan nézettségi szintre, ami kitermeli a működtetés anyagi igényeit. A közvetítések és a terepi gyakorlatok mellett szeretnénk elérni azt is, hogy minél többen bekapcsolódjanak az aktív madárvédelembe. Az eddig összegyűjtött tapasztalatokról szakmai fórumokon publikáljuk megfigyeléseinket – zárta beszámolóját Zsiros Sándor.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Madárles, Zsiros Sándor, Németh Imre

A Madárles Facebook oldala ITT érhető el, a különböző madárfajokat bemutató élő közvetítések pedig ITT található meg

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

Természetvédelem

Konferenciánk a KAP-ról – VIDEÓK AZ ELŐADÁSOKRÓL

Print Friendly, PDF & Email

„Élőhelyfejlesztés és élőhelyvédelem a mezőgazdasági területeken – fókuszban az agrártámogatási lehetőségek” címmel konferenciát szerveztek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottsága több éve szervez szakmai rendezvényeket, amelyeken következetesen a vadgazdálkodás és valamely társterület keresztmetszetében található témaköröket veszi górcső alá. Idén június 12-én, a Békés vármegyei Szarvason került sor az éves konferenciára „Élőhelyfejlesztés és élőhelyvédelem a mezőgazdasági területeken – fókuszban az agrártámogatási lehetőségek” címmel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) közös szervezésben.

A konferencia megnyitója. A mikrofonnál Tóth Péter. Fotó: OMVK

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Anna-ligeti központjában tartott esemény apropója evidens: a mezőgazdasági területek művelésének módja meghatározza egyebek mellett az apróvadfajok állományát, a művelés mikéntjét pedig az agrártámogatási rendszerek befolyásolhatják. Ahogy Tóth Péter, a szervező szakbizottság elnöke elmondta, az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszerének, a közös agrárpolitikának (KAP) tavaly megkezdődött költségvetési ciklusában a földhasználók számára egy sor olyan új lehetőség nyílt meg, amelyek a környezet és az élőhelyek szempontjából is kedvező változásokat tehetnek lehetővé. A támogatások fejében önként vállalt kötelezettségek teljesítésével tehát a gazdálkodók érdemben változtathatnak az agrárélőhelyek állapotán, minőségén. A kulcs a földhasználók önkéntessége: így a társágazatoknak – természetvédelemnek, vadgazdálkodásnak – partnerként tekintve a gazdálkodókra meg kell győzniük őket a vállalások előnyeiről. Ehhez adott részletes ismereteket a szarvasi rendezvény, amelyen gyakorlattal és rálátással rendelkező szakemberek osztották meg tapasztalataikat.

A résztvevőket elsőként a házigazda, dr. Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója köszöntötte. Kiemelte, hogy a vadgazdálkodás és természetvédelem egyik közös platformja egyértelműen az élőhelyfejlesztés. Személyes tapasztalataiból, emlékeiből a többi között felidézte azt is, hogy a ’80-es évek burgenlandi kultúrsivatagjai az agrárium fejlődésével nálunk is leváltották a biológiai sokféleségnek kedvezőbb mezőgazdasági struktúrát. A folyamat megállításához, de legalábbis lassításához van szükség olyan rendezvényekre, mint a kamara és az MME konferenciája.

Balczó Bertalan, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében szintén üdvözölte a kezdeményezést. Ismertetve a nemzeti park igazgatóságok élőhelyfejlesztésben elért eredményeit – ezek közül kiemelve a kerecsensólyom és a túzok védelmét – felajánlotta az igazgatóságok és a szaktárca tapasztalatait, hogy a jövőben például a nemsokára induló, új Agrár-környezetvédelmi Program nagyobb hatékonysággal futhasson. Ebben nagy szerepet játszhatnak azon szakértők, akik mára több tízezer helyszíni ellenőrzést tudhatnak a hátuk mögött, és többezer gazdálkodóval beszéltek, megismerve hozzáállásukat, tapasztalataikat.

Bajdik Péter, a vadászkamara főtitkára emlékeztetett: az elmúlt években a konferenciasorozat keretében a szakbizottság és partnerei foglalkoztak a zöldítés hatásaival, a vízgazdálkodással, a vizes élőhelyek helyzetével, valamint a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével végzett kaszálással. Az adott rendezvény témáinak fontosságát a klímaváltozás adja, amely miatt egyre több gazdálkodó keres alternatív bevételi forrásokat: amelyek a KAP forrásai is lehetnek.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ha élnek ezekkel, a biodiverzitást is erősítik, ami az apróvadfajoknak szintén kedvez. Emlékeztetett: a Vadászkamara saját forrásait is hadrendbe állítja a cél érdekében: az Országos Vadgazdálkodási Alapból az elmúlt években milliárdos nagyságrendű finanszírozást biztosított a vadgazdálkodóknak élőhelyfejlesztésre. Gondolatai zárásaként úgy fogalmazott: az esemény lehet az első lépés egy olyan tanácsadói hálózat létrehozására, amelyben minden érdekelt szakterület képviseltetheti magát.

Dr. Halmos Gergő, az idén 50 éves MME ügyvezető igazgatója elmondta: a szervezet figyelemmel kísérte a mezőgazdasági területeken az EU-csatlakozást követően tapasztalt változásokat. Nem meglepő módon Magyarországon is az steril élőhelyi környezet alakult ki, amely évtizedekkel korábban már tagországokban. Hozzátette: még azzal együtt is, hogy az elmúlt időszakban javult a helyzet, igen messze vagyunk az uniós csatlakozás előtti állapotoktól. Megjegyezte: a nehezen követhető a társadalmi változásokat is fontos megérteni, hogy meg lehessen határozni, mily módon motiválhatók a földhasználók a KAP-os lehetőségek kihasználására. Az MME a maga részéről kezdetektől igyekszik közreműködni a szakpolitikában, a szemléletformálásban, és mindezt partnerekkel – így a vadászkamarával – együttműködésben teszi, hiszen a közös munka hatékony, még ha nem is mindig és minden témában jutnak közös nevezőre. A konferenciáról szólva leszögezte: az nem az egyes szakterületekről szól, sokkal inkább a jövőnkről, a fenntarthatóság megteremtéséről.

A konferencia előadásai teljes egészükben visszanézhetők (forrás: az MME YouTube csatornája)

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Természetvédelem

50 éves a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor – GALÉRIÁVAL

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az Alföldkutatásért Alapítvány szervezésében 2024. július 7-13. között lezajlott az 50. jubileumi Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor 78 fő állandó ill. néhány napos részvételével, a fennállásának idén ősszel 100. évfordulóját ünneplő ERTI Szikkísérleti Állomás és Püspökladányi Arborétum területén. A szakmai munka szekciókban folyt a korábbi évek hagyományait követve:

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

A hidrobiológiai és halfaunisztikai csapat Sallai Zoltán és dr. Csányi Béla vezetésével a Hortobágy és Kösely folyókban végzett halállomány felmérést elektromos kecével, valamint a meder és partmenti zónában makrogerinctelen mintagyűjtést. A vizsgálatok során két új, ponto-kaszpikus invazív halfaj jelenlétét sikerült kimutatni, amelyek eddig hortobágyi vizekből nem voltak ismertek: csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) és kerekfejű géb (Neogobius melanostomus).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

A talajtani szekció feladata dr. Tóth Tibor vezetésével a kilúgzott szikesek (szolonyecek) és velük előforduló egyéb talajtípusok (réti és mezőségi talajok) helyszíni talajfizikai vizsgálata volt a mocsártól a kunhalomig terjedő pusztai magassági övezetekben (talaj tömörség, telítés közeli beszivárgás, a talajok sótartalmának és lúgosságának mérése).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

Sebők Lehel, Tóth Bence, Balog Benjámin és dr. Ulicsni Viktor vezetésével madártani megfigyelések zajlottak Ágota-pusztán és Andaházán (Berettyóújfalu). A szalakótaodúk ellenőrzése mellett sikerült megfigyelnünk több túzokkakast és vörös ásóludat. A botanikai-ökológiai munkacsoport Hoffmann Károly természetvédelmi őr vezetésével a löszgyepi növényfajok (ligeti zsálya, koloncos legyezőfű, taréjos búzafű) magját gyűjtötte be a püspökladányi „Virágoskert” szaporító parcellán, melyeket kunhalmok visszagyepesítéséhez használnak fel később. A középiskolás diákok emellett interaktív növényhatározási feladatokat oldottak meg.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Ábra: Facebook

A Bak-Csiha Sára vezette mikológiai szekció a szárazság ellenére nem szűkölködött, a Farkasszigeti erdőből többek között nyárfa-érdestinóru (Leccinum duriusculum), molyhos tinóru (Xerocomus subtomentosus) és piros tinóru (Hortiboletus rubellus) is került a gombászok kosarába.

A szakmai munka mellett megemlékeztünk a tábor 50. és a kísérleti állomás 100. évfordulójáról. Dr. Keserű Zsolt jelenlegi és Csiha Imre nyugalmazott állomásigazgató, valamint Monoki Ákos tájegységvezető méltatta a tábor félévszázados eredményeit, emlékfát ültettünk (magyar kőris), majd megkoszorúztuk az erdész-ökológus elődök mellszobrait (Kaán Károly, Magyar Pál, Tury Elemér, Tóth Béla). Látogatásunkat tettük a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban és Györfi Lajos szobrászművész műhelyében. Autóbuszos kirándulás keretében megfordultunk a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium Karikó Katalin biológia szaktantermében, ahol 1974-ben megszületett a hortobágyi táborozás gondolata, majd felkerestünk néhány egykori nomád táborhelyet (Kunmadaras – Kovács tanya, Meggyes, Ágota-puszta).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

A tábori hét utolsó, egyben legmelegebb napján 40 km-es kerékpártúrát tettünk Ágota-pusztán keresztül a Zádor híd érintésével Karcagra, ahol meglátogattuk a Györffy István Nagykun Múzeumot és állandó táborozónk, Albert Krisztián (Varjú bácsi) háromszoros Európa-bajnok csontpreparátor műhelyét. A tábori élethez hozzátartozó esti focimeccsek, az éjszakába nyúló tábortűzi beszélgetések, táncok és énekek megannyi maradandó élménnyel gazdagították a résztvevőket.

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

Köszönjük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság segítségét és valamennyi nagylelkű adakozó támogatását, jövőre folytatjuk!

 

Írta és fényképezte: Bak-Csira Sára és Tóth Csaba

Tovább olvasom

Természetvédelem

Közvetítés egy rigófészekből, ami nem is rigó, és nem is az irigységtől sárga!

Print Friendly, PDF & Email

Először élőben figyelhető meg egy sárgarigó fészke

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén eddig 14 madárfaj költését követhették nyomon élőben a nézők az ország legnagyobb madárfigyelő webkamerás oldalán, a www.madarles.hu -n és a Madárles YouTube-csatornáján. Vannak még fészkek, ahol nyomon követhetjük a fiókák felcseperedését, de a napokban indult élő közvetítés egy sárgarigó fészekből! Itt érhető el: www.madarles.hu/sargarigo  !

Fotó: Zsiros Sándor

 Egy rigó, ami nem is rigó? Feltehetően az emberek többsége a bölömbikát nem a szarvasmarha istállóban keresné, de azt már kevesebben tudják, hogy a sárgarigó valójában nem is tartozik a rigófélék közé! Ez a gyönyörű madár az egyik legrövidebb időt tölti hazánkban a költő madaraink közül! Az elsők április végén érkeznek és már augusztusban megkezdik az elvonulásukat. A telet Afrika középső és déli területein költik.

A fészkük igazi mestermű. Nem ráültetik az ágakra, hanem csak a felső peremét erősítik egy vízszintes ágvillába. A fészek vázát erős, hosszú fűszálakból építik, de ebbe a fészekbe jutott bálakötöző zsineg is. Érdemes alaposabban szemrevételezni a fészek elhelyezkedését! A fészek fölé nyúló ágacskák levelei felülről szinte láthatatlanná teszik a fészket a ragadozók-fészekfosztogatók számára. Az ágakon lévő sárga zuzmók még inkább elrejtik a lombok közül elővillanó kotló madarat. A bekamerázott sárgarigó fészekben éppen a sajtóközleményünk írása közben kelt ki az első két fióka.  A tojótól jóval élénkebb színű hímet kotlás közben még nem láthattuk a fészken, de rendszeresen hallatta a fészek közelében jellegzetes hangját. A tréfás népnyelv ezt a „huncut a bíró” szavakkal adta vissza.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Időközben a harmadik tojásból kikelt a fióka. Sajnos, vagy a fészek látványa, vagy a fiókák eleségkérő hangja felkeltett a közelben költő szalakóták figyelmét is! A sárgarigó szülőpár hiába próbálta ebben megakadályozni, két fiókát is elvitt a szalakóta. A megmaradt fióka egyelőre szépen növekszik, reméljük, végig követhetjük a felnövekedésétA szomorú hír mellett az eset tudományos érdekessége, hogy eddig még nem volt dokumentálva a szalakóta fészekrabló tevékenysége. A madárles kamerái előtt ez már a harmadik ilyen eset, az előző két alkalommal egy örvös galamb, illetve egy csóka fészekből 1-1 tojást vittek magukkal a szalakóták.

Érdekes kérdést tett fel a madárles oldal egyik nézője. Hogyan lehetséges, hogy a gólyák közül ez egyik felnőtt madár folyamatosan őrzi a fiókákat, a sárgarigó szülők pedig rendszeresen elhagyják a fészket. Érdekes és tanulságos a kérdésre adott válasz is. A felnőtt gólya nagy madár, jelenléte csaknem az összes ragadozót elrettenti, verekedést a legritkább esetben kell felvállalnia. Minimális a sérülésének az esélye. A sárgarigó sokkal kisebb, sok olyan ragadozó van, amelyekkel szemben nincs valós esélye. Márpedig, ha megsérül, akkor vége a költésének, vagy akár az életének is, ezzel pedig nincs előrébb a költési siker tekintetében. A gólya fiókavédelmi stratégiája az, hogy „itt vagyok, erős vagyok, nem éri meg idejönni. A sárgarigóé pedig inkább az, hogy „eldugom a fészkem, senki ne vegye észre, ha mégis kifosztja valaki, megpróbálkozom a következő költéssel” Persze védik ők is a fészküket, a revírjükbe repülő többi madarat is igyekszik elzavarni, de kis méretükből következően komoly korlátaik vannak.

Fotó: Zsiros Sándor

Persze nem csak a sárgarigók miatt érdemes ellátogatni a www.madarles.hu oldalra. Közvetlenül kirepülés előtt állnak a fehér gólyák. Rendkívül érdekes, hogy egy nyíregyházi széncinke odúban most keltek a 3. költés fiókái. Jellemzően kétszer költenek ezek a madarak. Még egy hétig követhetjük  az apróságok felcseperedését, de még várhatóan 2 hétig láthatóak lesznek a kékvércsék és a füleskuvikok is. A molnárfecskéknél és a gyöngybaglyoknál pedig második költésben is reménykedhetünk. Az oldalon a madárfészkek történéseinek a közvetítése mellett egy erdei madáritatóról és egy mátrai vadlesről is élő közvetítést láthatunk, de egy baromfiudvar mindennapjaiba is be lehet pillantani.

A Madárles.hu-ról:

A Madárles.hu weboldalt Perger Balázs indította 2015-ben saját veszprémi cinegeodújának bekamerázásával. A weboldal az évek során számos technikai fejlődésen ment keresztül, s az ország legnagyobb madármegfigyelő webkamerás oldalává nőtte ki magát. Ehhez sokak közreműködésére volt szükség, de a sikerhez legtöbbet Zsiros Sándor, amatőr madarász tett hozzá. Az elmúlt években több, mint 20 madárfaj költését kísérhettük figyelemmel élőben az oldalon. A közvetítések már Youtube-on is elérhetőek, érdemes feliratkozni a csatornára.

Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles

Tovább olvasom