Nem csak az egeret, patkányt, hanem védett és fokozottan védett madarakat, hüllőket, emlősöket is csapdába ejthet a nem megfelelő módon kihelyezett ragasztós rágcsálócsapda – hívta fel a figyelmet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.

A még élő kuvikkal együtt dobták az utcára a ragasztós csapdát, a kuvik mellett egy széncinege teteme is látszik. (Fotó: Albert András – KNP)

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)

A ragasztóban foglyul esett állatok napokig is szenvedhetnek, mielőtt kimúlnak, de ha időben rájuk is találnak, megmentésük sok esetben már nem lehetséges.

A ragacsos felületre szórt csali nem csak az irtani kívánt rágcsálókat, de más, élelmet kereső állatokat is vonz. A csapdába esett, vergődő rágcsálókra és énekesmadarakra a ragadozómadarak is felfigyelnek, lecsapnak rájuk, így ők is áldozatul esnek.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság azt javasolja, hogy alaposan gondolja át, aki a rágcsálóirtásnak ezt a módját választja! Ilyen csapdát nagyon körültekintően, a használati utasítást betartva kell kihelyezni, olyan zárt térben, ahol a nemkívánatos kártevőkön kívül más állat biztosan nem tud hozzáférni. Kültéren nem szabad használni, mivel a ráhelyezett csali nemcsak az egereknek és patkányoknak, hanem védett és fokozottan védett madaraknak, hüllőknek, emlősöknek, valamint macskáknak, kutyáknak is vonzó lehet és csapdába ejtheti őket.

A problémára egy újabb eset világított rá: 2022. január 2-án Szegedről érkezett lakossági bejelentés a Természetvédelmi Őrszolgálathoz, hogy egy ragasztós egércsapdába ragadt kuvikot találtak az utcán. A fokozottan védett baglyot a területileg illetékes természetvédelmi őr a Szegedi Vadasparkba szállította, amely azóta már sajnos elpusztult.

Nem a kuvik volt ennek a csapdának az egyetlen áldozata, két másik védett madár, egy széncinege teteme és egy, már fel nem ismerhető, kistestű énekesmadár (hazánkban minden énekesmadár védett) maradványai is a ragasztóanyagban voltak. A csapdát vélhetően nem a használati utasításnak megfelelően használták, majd ráadásul a még élő bagollyal együtt egyszerűen az út mellett hagyták. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) bekezdése kimondja, hogy „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása”, márpedig ez a cselekedet kimerítheti a károsítás és a kínzás fogalmát is.

(Fotó: Albert András – MME)

Amennyiben a gondatlan csapdahasználat miatt védett vagy fokozottan védett fajok egyedei is megsérülnek vagy elpusztulnak, az már a természetkárosítás és/vagy állatkínzás bűntettét is jelenti (Btk. 2012. évi C. törvény 242. §. és 244. §.).

Az ilyen típusú termék nem éppen humánus módja az egerek és patkányok gyérítésének. Ha a felhasználó nem ellenőrzi gyakran a csapdát, majd nem gyorsan, szakszerűen, a lehető legkisebb fájdalommal járva öli meg a beleragadt rágcsálókat, ők is napokig tartó szenvedésnek néznek elébe, mielőtt elpusztulnak.

Forrás: KNP