Természetvédelem
Lezárult a EuroLargeCarnivores LIFE projekt
Budapest, 2022. március 16. – Lezárult a 2017 végén indult, ember-vadvilág konfliktusokkal foglalkozó EuroLargeCarnivores LIFE projekt. A projekt elsődleges célja a nagyragadozókkal foglalkozó különböző érdekcsoportok – többek között állattartók, vadászok, természetvédelmi szakemberek, természetjárók és döntéshozók – közti párbeszéd elősegítése volt, valamint az, hogy jó gyakorlatok bemutatásával támogassa a nagyragadozókkal való együttélést 16 európai országban, köztük Magyarországon. A projekt főbb eredményei közé tartozik, hogy a megszólított érdekcsoportok képviselőinek véleménye szerint a projektnek köszönhetően javult a kommunikáció az ellenérdekelt csoportok között és jóval többen érzik felkészültnek magukat a nagyragadozókkal kapcsolatos problémák megoldására, mint a projekt kezdetekor – közölte a WWF.

A projekt keretében mintegy 3000 szakértő bevonásával több mint 300 szakmai eseményt tartottak a projektben résztvevő szervezetek. (Kép: Pixabay)
A projekt szakmai workshopokkal, terepi kirándulásokkal, határokon átnyúló tudáscsere programokkal teremtett lehetőséget a párbeszédre állattartók, vadászok, nemzeti parki szakemberek és természetvédők között. A projekt során 2018-ban és 2021-ben is felmérték az érintettek véleményét és ismereteit a nagyragadozókról és a velük való együttélésről. A Magyarországon gyűjtött adatok alapján:
- A 2018-ban a megkérdezettek 16%-a állította, hogy felkészültnek tartja magát a nagyragadozókkal kapcsolatos problémák megoldásában. 2021-ben ez a szám 25%-ra növekedett azok esetében, akik nem vettek részt a projektben szervezett eseményeken, míg 38%-ra azok esetén, akik részt vettek.
- Akik nem vettek részt a projekt eseményeken, azoknak a 10%-a tartja felkészületlennek magát, míg a résztvevők mindössze 1%-a gondolja, hogy felkészületlen.
- A megkérdezettek 39%-a szerint a projektnek köszönhetően jobban megértik egymást az ellenérdekelt csoportok, és 38%-uk szerint javult a kommunikáció köztük.
- A rendezvényeken résztvevők 90%-a ismert meg új kollégákat, 84%-a szeretne a jövőben is részt venni hasonló rendezvényeken, és 71%-a válaszolta azt, hogy legalább egy szakemberrel javult a kapcsolata az elmúlt években a közös munkának hála.
“Az ember-vadvilág konfliktusok valójában ember és ember között jönnek létre. A konfliktushoz általában negatív jelentést társítunk, pedig valójában lehetőség a változtatásra, fejlődésre. Sok szakemberrel dolgoztunk együtt, részvételi módon kiadványok készítettünk és találkozókat rendeztünk. Mindnek az volt a célja, hogy lehetőséget biztosítsunk az érdekelt feleknek a véleménynyilvánításra és a közös munkára. Sok feladat van még előttünk, de hála a hazai partnereiknek jó alapokkal láthatunk neki az elvégzésüknek. Jelenleg egy együttműködési megállapodáson dolgozunk, ami biztosíthatja a további részvételi munkát azok számára, akik szívesen dolgoznak velünk” – mondta Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője.
A projekt keretében mintegy 3000 szakértő bevonásával több mint 300 szakmai eseményt tartottak a projektben résztvevő szervezetek. Magyarországon is számos szakmai műhelybeszélgetést, terepi látogatásokat és szakmai konferenciát is szerveztek. Több kiadvány, kézikönyv is készült, hogy segítséget nyújtson a gazdálkodóknak, vadgazdálkodási és természetvédelmi szakembereknek a nagyragadozók megismerésében és a megfelelő kármegelőzési megoldások kiválasztásában.
A projektben 38 rövidfilmből álló videósorozat is készült, amely a legjobb európai gyakorlatokat és példákat mutatja be. A videókban megszólalók között vannak állattartók, akik hatékony módszereket alkalmaznak állataik védelmére, ökoturisztikával foglalkozó szakemberek, vadászok és olyan vidéken élő személyek, akik elfogadják a lakóhelyük közelében élő nagyragadozók jelenlétét. A videókat Európa 12 országában forgatták, köztük Magyarországon.
A nagyragadozókkal való együttélésről a WWF Magyarország animációs filmet is készített, amely bemutatja a nagyragadozók szerepét a természetben és felhívja a figyelmet az érintettek közötti kommunikáció és a megfelelő haszonállat-védelmi eszközök használatára.
A projektben elkészült, magyar nyelven is elérhető kiadványok a következők:
- Az együttélés lehetséges – kérdések és válaszok a farkasokról: https://wwf.hu/letoltes/egyeb-wwf-kiadvanyok/ISSUU144/
- Gyakorlati kézikönyvek nagyragadozókhoz:
- Nagyragadozók Magyarországon I. Terepi életjelek és monitoring rendszerek
- Nagyragadozók Magyarországon II. Molekuláris biológiai módszerek a vadbiológiában
- Nagyragadozók Magyarországon III. Haszonállatokban okozott károk megelőzése
- Nagyragadozók Magyarországon IV. Haszonállatokban okozott károk felismerése
- Nyomhatározó infografika: https://wwf.hu/letoltes/szakmai-anyagok/ISSUU210/
- Kaszkádhatások – a nagyragadozók hatásai a természetes rendszerekre infografika: https://wwf.hu/hireink/nagyragadozok/kaszkadhatasok-a-nagyragadozok-hatasai-a-termeszetes-rendszerekre/
- Medvédelmi rendszer – infografika sorozat: https://wwf.hu/public/uploads/toltsdle/1542016853_WWF_medve_infografika_sorozat.zip
- A Magyarországon forgatott videóban megszólalnak:
- Erdős Tamás vadász, Répáshuta polgármestere
- Haluska István erdész, vadász, juhtenyésztő (Komlóska)
- Horváth László, az Istenmezejei Vadásztársaság elnöke
- Szép Ábrahám vadgazda mérnök, a Kuvasz-Őr Program vezetője
További jó gyakorlatok találhatók a https://www.eurolargecarnivores.eu/hu/map/ oldalon.
A 2017 és 2022 között lezajlott EuroLargeCarnivores LIFE projekt az Európai Unió támogatásával valósult meg. A projektben 15 partner vett részt Európából: 12 WWF iroda, köztük a WWF Magyarország, a baden-württembergi Erdészeti Kutatóintézet, az olaszországi Eliante Intézet és az Elmauer Intézet.
További információ a projektről: https://www.eurolargecarnivores.eu/hu/
Forrás: WWF
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

