Természetvédelem
Kaktuszok a természetben – bárki segítheti a kutatók munkáját
Kiskunsági Nemzeti Park: Indult egy Facebook oldal „Kaktuszok a természetben” címmel (https://www.facebook.com/groups/326575746042541), melynek fő célja, hogy a szakemberek információkat gyűjtsenek a hazai természetben előforduló kaktuszokról.
Kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) idős egyede Bácskában. (Fotó: Kelemen András – KNP)
Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)
A kaktuszok úgy élnek gondolatainkban, mint a meleg égövek száraz élőhelyeinek növényei, amelyek Magyarországon csak lakásokban, üvegházakban, kertekben fordulnak elő. Ez többségükre igaz is, viszont egyes kaktuszok eredeti élőhelyei olyan területeken vannak, ahol huzamosabb ideig tartó, hideg periódusokhoz is alkalmazkodniuk kellett. Ezek a fajok a szabadban könnyen túlélik telet. Néhány faj még azt is elviseli, ha a hőmérséklet huzamosabb ideig -20 °C alá csökken, főleg akkor, ha laza szerkezetű, száraz talajban gyökereznek. Emiatt Magyarország számos pontján természetes és természetközeli élőhelyeken is megjelenhetnek a kaktuszok.
Jelenleg az országban már több, mint hatvan az ismert előfordulások száma, melyek mintegy fele a Duna-Tisza közén található, ezért a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak (KNPI) kiemelt szerepe van a kaktuszinváziók megelőzésében és az ellenük való védekezésben. A KNPI illetékességi területén a heverő medvetalpkaktusszal (Opuntia humifusa) találkozhatunk leggyakrabban, de a kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaecantha) és a kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) több állománya is ismertté vált. (Korábbi cikkünk a témában: https://www.knp.hu/hu/hirek/nincs-helye-a-kaktuszoknak-a-hazai-floraban-234)
Ha a kaktuszok a számukra optimális klimatikus- és talajviszonyokkal rendelkező élőhelyeken terjedni kezdenek, veszélyeztetik az őshonos növény- és állatvilágot, illetve a terület mezőgazdasági és rekreációs célú hasznosítását is. A mediterrán országok sziklagyepeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nem csak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak, a romantikázni szándékozó párok és a tengert tátott szájjal bámuló emberek is kiszorultak róluk.
A legtöbb esetben szándékos kiültetés révén, vagy zöld hulladékkal óvatlanul kidobva jelennek meg a kaktuszok a természetben. A természetszerető ember otthon tartja kaktuszait és nem hagyja őket „kiszabadulni”!
Heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) virágzás a Duna-Tisza közi homokhátságon. (Fotó: Kelemen András – KNP)
Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban úgy akadályozhatjuk meg, ha megelőzzük intenzív terjedésüket. Ehhez információra van szükségünk arról, hogy hol vannak kaktusz-megtelepedések.
Ha szeretné segíteni a természetvédelmi szakemberek és invázióbiológiával foglalkozó ökológusok munkáját, akkor jelezze, ha kaktuszokat lát a természetben! Ezt többféleképpen is meg lehet tenni, például a „Kaktuszok a természetben” Facebook oldalon, a kelemen.andras12@gmail.com címre írva, vagy az illetékes nemzetipark-igazgatóság szakembereit megkeresve. Az észlelés rögzítéséhez szükséges a helyszín pontos (lehetőleg koordinátákkal történő) megadása és nem árt ha készül fotó is a kaktuszról. Sok kaktuszfaj éppen most virágzik, úgyhogy indulhat a felfedezés!
Forrás: KNP
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
Óriás csuka Szurdokpüspökiben
Kitekintő: “A természetért az iskolában: Egy vadászhölgy beszél az erdei állatokról és a természetvédelemről”
A dél-afrikai trófeabehozatalról
Őzbakvadászat Kömpöcön
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak
Mit látnak a műholdak? Túllegeltetett területek azonosítása
A mezőgazdasági biztosítások kárkifizetései csökkentek 2023-ban
Megjelent az új, állati genetikai erőforrások megőrzésének pályázata
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
Aszály információk: 2024. április 18.
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
A kitartás jutalma
