Természetvédelem
Kaktuszok a természetben – bárki segítheti a kutatók munkáját
Kiskunsági Nemzeti Park: Indult egy Facebook oldal „Kaktuszok a természetben” címmel (https://www.facebook.com/groups/326575746042541), melynek fő célja, hogy a szakemberek információkat gyűjtsenek a hazai természetben előforduló kaktuszokról.
Kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) idős egyede Bácskában. (Fotó: Kelemen András – KNP)
Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)
A kaktuszok úgy élnek gondolatainkban, mint a meleg égövek száraz élőhelyeinek növényei, amelyek Magyarországon csak lakásokban, üvegházakban, kertekben fordulnak elő. Ez többségükre igaz is, viszont egyes kaktuszok eredeti élőhelyei olyan területeken vannak, ahol huzamosabb ideig tartó, hideg periódusokhoz is alkalmazkodniuk kellett. Ezek a fajok a szabadban könnyen túlélik telet. Néhány faj még azt is elviseli, ha a hőmérséklet huzamosabb ideig -20 °C alá csökken, főleg akkor, ha laza szerkezetű, száraz talajban gyökereznek. Emiatt Magyarország számos pontján természetes és természetközeli élőhelyeken is megjelenhetnek a kaktuszok.
Jelenleg az országban már több, mint hatvan az ismert előfordulások száma, melyek mintegy fele a Duna-Tisza közén található, ezért a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak (KNPI) kiemelt szerepe van a kaktuszinváziók megelőzésében és az ellenük való védekezésben. A KNPI illetékességi területén a heverő medvetalpkaktusszal (Opuntia humifusa) találkozhatunk leggyakrabban, de a kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaecantha) és a kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) több állománya is ismertté vált. (Korábbi cikkünk a témában: https://www.knp.hu/hu/hirek/nincs-helye-a-kaktuszoknak-a-hazai-floraban-234)
Ha a kaktuszok a számukra optimális klimatikus- és talajviszonyokkal rendelkező élőhelyeken terjedni kezdenek, veszélyeztetik az őshonos növény- és állatvilágot, illetve a terület mezőgazdasági és rekreációs célú hasznosítását is. A mediterrán országok sziklagyepeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nem csak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak, a romantikázni szándékozó párok és a tengert tátott szájjal bámuló emberek is kiszorultak róluk.
A legtöbb esetben szándékos kiültetés révén, vagy zöld hulladékkal óvatlanul kidobva jelennek meg a kaktuszok a természetben. A természetszerető ember otthon tartja kaktuszait és nem hagyja őket „kiszabadulni”!
Heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) virágzás a Duna-Tisza közi homokhátságon. (Fotó: Kelemen András – KNP)
Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban úgy akadályozhatjuk meg, ha megelőzzük intenzív terjedésüket. Ehhez információra van szükségünk arról, hogy hol vannak kaktusz-megtelepedések.
Ha szeretné segíteni a természetvédelmi szakemberek és invázióbiológiával foglalkozó ökológusok munkáját, akkor jelezze, ha kaktuszokat lát a természetben! Ezt többféleképpen is meg lehet tenni, például a „Kaktuszok a természetben” Facebook oldalon, a kelemen.andras12@gmail.com címre írva, vagy az illetékes nemzetipark-igazgatóság szakembereit megkeresve. Az észlelés rögzítéséhez szükséges a helyszín pontos (lehetőleg koordinátákkal történő) megadása és nem árt ha készül fotó is a kaktuszról. Sok kaktuszfaj éppen most virágzik, úgyhogy indulhat a felfedezés!
Forrás: KNP
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Nyugállományba vonult Csonka Tibor, a GEMENC Zrt. vezérigazgatója
Fontos a hazai juhállomány védelme
2026-ban is elindultak a határszemle ellenőrzések
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Szirti sassal vadászott a macskákra
110 méterről lőtte le a korongot Davide de Carolis – Benelli Advanced Impact bemutató Hatvanban
