Keressen minket

Természetvédelem

Az a fránya bálamadzag

Bükki Nemzeti Park: Manapság rengeteget olvashatunk, hallhatunk a világ óceánjait elborító szemétről, az állatokat veszélyeztető mikro- és makroműanyagokról, megannyi képet láthatunk hálókba, zacskókba akadt teknősökről. Na de mi a helyzet szűkebb környezetünkben?

Horgászkészségbe akadt nagy kócsag (Casmerodius albus) és denevér faj (Forrás: Madármentő Állomás Mályi)

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)

Kollégánk korábbi cikkére ráfűzve most legyen szó a bálamadzagok, bálahálók és horgászzsinórok problémaköréről. Mert bizony-bizony, ha kimegyünk a rétre, vízpartra, sajnos lépten-nyomon mi is találkozhatunk ezekkel az élővilágra komoly veszéllyel bíró hulladékokkal, amik elsősorban a madarakat veszélyeztetik, de az emlősök közt is szépen szedik áldozataikat.

Ugyanis a mezőgazdaságban és a horgászat során egyébként igen hasznos eszközök a figyelem hiánya, vagy a lustaság egészségtelenebb formája miatt sok problémát idézhetnek elő az élővilágban, sőt, akár az állatok életét is veszélyeztethetik, legrosszabb esetben pedig – véleményem szerint igen kegyetlen – pusztulásukat is okozhatják.

Bálamadzag miatt fészekben elpusztult fehér gólya maradványai (Fotó: Soós Gábor)

A lekaszált széna, szalma felbálázása és szállítása idején a leszakadó, kimaradó bálamadzag, bálaháló és a horgászvizek partján csomókban hátrahagyott damilok problémája sajnos már általánosnak tekinthető, amit a terepi szakemberek „megfelelő rutinnal” kezelnek. Megállnak, leszedik a kökénybokor által megszaggatott hálómaradványokat, összeszedik a földről és a földbe beletaposott, de alattomosan kilógó kötözőanyagokat, zsinórokat beleteszik egy zsákba, majd otthon kidobják a saját kukájukba, hogy hétfőn elvihesse a szemetes. A probléma ott kezdődik, ha egy más állatfaj találja meg hamarabb és belegabalyodik (például vadászat közben a ragadozó madarak, vízi madarak), vagy ha megtetszik neki, gondolván, hogy „milyen jó kis fészekanyagot találtam” és már viszi is a fészekbe, odúba. Ilyen kifinomult ízlésvilágú fajok például a verebek (Parus spp.), a seregély (Sturnus vulgaris), vagy a fehér gólya (Ciconia ciconia), de nagy szemétgyűjtő még a barna kánya (Milvus migrans) is.

Mezei veréb (Passer montanus) fészek szalakóta odúban. A növényi szálak közt jól láthatóak a kék bálamadzag szálak (illetve a sarokban megbújó denevér). (Fotó: Soós Gábor)

A cikk megírását, azonban nem ezek a fajok, hanem – valószínűleg a találékony verebek vagy seregélyek jóvoltából – két szalakótafióka (Coracias garrulus) bálamadzagtól való megszabadítása ihlette.

Ugyanis az egyébként szalakótáknak szánt „D” típusú odúkat gyakran seregélyek foglalják el kora tavasszal, és ilyenkor az egyébként fészeképítő madarak „imádkoznak”, hogy be tudják fejezni a költést, mert ha májusban a szalakóták az odújukban találják őket, annak általában kilakoltatás a vége. Aki figyelemmel követte a Szalakóta LIFE odúkamera 2020-as évadának közvetítését, az talán emlékezhet is egy ilyen megörökített akcióra, de ha nem, egy korábbi cikk tartalmazza a részleteket.

A szalakóták egyébként nem építenek saját fészket, így ha nem költött korábban fészeképítő odúlakó faj az adott odúba (pl. seregély, széncinege (Parus major), nyaktekercs (Jynx torquilla)) akkor a csupasz deszkára, később pedig a fiókák által a hosszú évek során felhalmozott guanóra rakják tojásaikat. Így hát, ezek a madarak kicsit olyanok, mint a francia barokk nemesség: nem túl igényesek, de „szépek”. De amelyik pár egy kényelmes fészekkel kibélelt odúba költ, az mondhatni luxuskörülmények közé érkezik, azonban hamar le is lakja azt.

A két bálakötöző anyagba gabalyodott szalakóta fióka (Fotók: Soós Gábor)

És ilyenkor gabalyodik bele a kis szalakótafióka, a fészekanyagként felhasznált bálamadzagba, és ha nem jönnek hős megmentői, akkor bizony bele is pusztulhat az odúba. Szülőmadár esetében ritkábban lehet ilyesmit tapasztalni, ám sajnos már erre is volt precedens Igazgatóságunk területén.

Az idei szalakótaállomány-felmérés során talált két begabalyodott fióka szerencsés volt. Az első esetben a bálamadzag teljesen a fióka teste köré tekeredett. Aki jártas a madárgyűrűzések során a madarak hálóból való kiszedésében, az érti, mit jelent a „combos” kifejezés és tudja, mennyire kellemes időtöltés kiszabadítani belőle a madarakat. Ez a fióka szerencsére nem sérült és nem halt el egyetlen végtagja sem, azonban ez nem mondható el egy másik odúban talált társáról. A madzag már annyira elszorította a kismadár lábfejét, hogy azon az összes ujj elhalt. Ennek ellenére egy kis duzzanatot leszámítva és nyílt seb hiányában rövid ellátást követően a fiatal szalakóta visszakerülhetett az odúba, ahol a szülők folytathatták táplálását. Ez azért is fontos, mivel így nem kellett egy fogságban felnevelt „imprint” madarat élete végéig fogságban tartani, hanem megkapta az esélyt a boldog szabad szalakóták életére. Túlélési esélyei szinte nem is csökkentek, mivel egyrészt, mint vártamadár a vadászatra szolgáló kiülőhelyeket így is el tudja foglalni, a táplálékszerzéshez lábára pedig kevésbé, sokkal inkább enyhén kampós, fűrészes élű csőrére van szüksége. Pár nappal később visszaellenőriztem a szerencsétlenül járt kis jószág állapotát és megnyugtatóan tapasztaltam, hogy jó kondiban, egészségesen fejlődött tovább.

Megszabadítva a béklyóktól (Fotók: Soós Gábor, Bodnár Katalin)

Ám nem mindig van ilyen szerencsénk. Sajnos volt már rá precedens, hogy már csak a fióka tetemét találtuk meg az odúban, de találtunk már olyan fehér gólya fiókát is a fészekben, amit ugyan felneveltek a szülei, de béklyója miatt nemhogy nem tudott elindulni velük Afrikába, egyáltalán repülni sem tanulhatott meg.

A szalakótaodúk ellenőrzését minden évben elvégzik a szakemberek, melynek során amellett, hogy adatokat gyűjtenek az odúkban költő fajokról, a fiókák számáról – amiket megfelelő korban meg is gyűrűznek –, az odúk állapotáról, ezeket a nemkívánatos problémákat is kiszűrik. Így jó eséllyel az ezekben az odúkban költő fajok esetében a mentés biztosított, de sajnos vannak kivételek. Hiszen nemcsak ezekre a fajokra jelentenek veszélyt ezek az hulladékok, hanem más, kevésbé monitorozott, vagy a költő helyükön nehezebben megfigyelhető madárfajokra is, melyek fészkébe nehezebben észlelhető a probléma, mert pl. magasra építik, vagy túlságosan jól elrejtik azt. És az emlősökről még kevésbé is szóltunk. Szerencsére a madár- és állatmentéssel foglalkozók civil- és állami szervezetek munkatársai résen vannak, és sok bajba jutott állat köszönheti életét a lakossági bejelentéseknek köszönhetően is.

Mesélhetnénk még itt horgászzsinórba gabalyodott kuvik (Athene noctua) fiókáról, aminek a lábán már ránőtt a zsinórra a szaruréteg, „önmagával sárkányt eregető” egerészölyvről (Buteo buteo), szintén madzagba gabalyodott ifjú kelempászmadárról (vörös mókus (Sciurus vulgaris)), „horogra akadt” denevérről, vagy villantóval a csőrében repkedő rétisasról (Haliaeetus albicilla), de ennyi kellemetlenkedés talán elég is volt mára.

Damilba akadt erdei fülesbagoly mentése (Forrás: Madármentő Állomás Mályi)

Megfelelő nagyításon látható az ölyv szárnyára tekeredett bálamadzag. (Fotó: Papp Viktor Gábor)

A mentés előtt pár perccel a fióka még fejjel lefelé lógott a fészek oldalán (Forrás: Madármentő Állomás Mályi)

Madzagba gabalyodott mókusláb. (Forrás: Madármentő Állomás Mályi)

Ezért, ezúton is kérjük elsősorban a gazdálkodókat, gépkezelőket, horgászokat, akik elsődlegesen alkalmazzák ezeket az eszközöket, hogy fokozott figyelemmel legyenek a bálázás és a szállítás során, és ha egyébként is járják a határt, vízpartot, néha-néha gyűjtsék össze legalább a saját maguk által elhagyott szemetet! Ezzel nem csak a terepi természetvédelmi szakembereknek nyújtanak segítséget, hanem elsősorban a környezetünk tisztaságáért, de leginkább az élővilág védelméért tesznek. De nemcsak ők, hanem a természetet látogató és azt szerető emberek is megtehetik ezt, hiszen a bálamadzag, bálaháló, és horgászzsinór kicsire összehajtogatható, könnyű, (jól szállítható) és még hasznos is lehet otthon a ház körül.Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Természetvédelem

Megjelentek az első darucsapatok a Dél-Alföldön

A napokban megjelentek az első, vonuló darucsapatok a Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett. Tradicionális megállóhelyükön, a kardoskúti Fehér-tónál számuk napról napra növekszik.

Fotó: Palcsek István Szilárd – Körös-Maros Nemzeti Park

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Az első példányok szeptember 21-én jelentek meg a Fehér-tó közelében. Akkor még csak kilenc madarat láttunk, de másnap már 28-at. Szeptember 23-án 132-re, 24-én pedig 180-ra növekedett az itt állomásozó darvak száma. Ez a létszám megfelel a szeptember végi sokéves átlagnak. Az utóbbi hetek esőzéseinek köszönhetően a tó vízborítása ideális, így a darvak nyugodt körülmények között tudnak éjszakázni, nappal pedig megfelelő élelmet találnak a környező kukoricatáblákon.

Az őszi daruvonulás csúcsa itt általában november közepére, utolsó dekádjára esik, olyankor akár 20-30 ezer daru is állomásozik a kardoskúti térségben. A enyhébb teleken sok közülük át is telel itt. Előfordul, hogy csak időszakosan húzódnak kicsit délebbre, aztán, ha kedvező az időjárás és van elegendő táplálék, akkor újra visszatérnek.

Szeptember második felében a Csanádi puszták részét képező Kopáncs-pusztán is megjelentek az első darvak. Egy család érkezett, két öreg és két fiatal madár. A darvaknál az adott évben kikelt fiatal madarak mindig a szüleikkel együtt kelnek útra az őszi vonuláskor. A darucsalád egy lábon álló kukoricaföld mellett tartózkodott, ott táplálkoztak. Éjszakázni valószínűleg ők is a kardoskúti Fehér-tóra mentek.

A Dévaványai-Ecsegi puszták is a darvak tradicionális vonulási útvonalába esnek, itt azonban inkább csak átrepülnek, nem állnak meg. Így tett az a 25 példányból álló csapat is, amelyet a napokban figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. A darvak elsősorban a learatott kukoricatáblákon szedegetik az elszórt kukoricaszemeket, ez a fő táplálékuk. Dévaványa térségében azonban a földek nem igazán alkalmasak a kukoricatermesztésre, így a darvak számára ez nem ideális állomáshely.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Virágzik a vetővirág a Kiskunságban

A kevés őszi virágzású hagymás növényünk egyike az apró termete miatt nem túl feltűnő, törékeny vetővirág (Sternbergia colchiciflora). A Peszéri-erdőben és a Nyárlőrinci-erdőben az őszi esők hatására már előbújtak a sárga virágok.

Vetővirág a Peszéri-erdőben. (Fotó: Haraszti László)

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)

Az amariliszfélék családjába tartozó növény 4-10 cm-es sárga virága az őszi esők után, rendszerint szeptemberben nyílik. Innen ered a vetővirág elnevezés, ugyanis ez időben egybeesik az őszi gabonák vetésidejével. A népnyelv kikericsvirágú sárikának is szokta nevezni.

A vetővirág inkább mészkedvelő; sziklafüves és pusztafüves lejtők, karsztbokorerdők, löszpusztarétek, legelők virága. A Duna–Tisza közén ritkának számít, csak néhány populációját ismerjük.  Egy nagyobb, 3-4000 ezres állomány van Bugyi mellett (a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén), Kiskunlacháza közelében pár százas, Apajnál több ezres állománya. Egy kicsi, pár tíz tövet számláló állomány van Pusztaszeren. 2018-ban egy kisebb állományt találtunk a Peszéri-erdőben is, 2019-ben pedig egy jelentős méretűt a Nyárlőrinci-erdőben.

A vetővirágnak viszonylag nagyméretű, 2 mm-es magjai vannak, terjesztésükhöz pedig a hangyákat használja. Olyan tápanyagban gazdag máz (elaioszóma, vagy másnéven hangyakalács) fedi a magokat, amit a hangyák szívesen fogyasztanak. Ezt persze nem helyben teszik, hanem elcipelik a bolyba a magot, majd miután lenyalogatták róla a mázat, kiviszik a „szemétdombjukra” és otthagyják. Ezzel a stratégiával számos növény él, hogy új helyekre juthasson el, mint például a hóvirág, keltikék vagy a csillagvirágok.

A vetővirágnak van egy másik különleges tulajdonsága is. A megtermékenyítés a föld alatt elhelyezkedő magházban történik, és bár ősszel virágzik, levelei és toktermései csak a következő tavasszal bukkannak felszínre. Ráadásul a virágok gyakran ki sem bújnak a felszín fölé, hanem a kíváncsi szemek számára láthatatlanok maradnak és a felszín alatt önmegtermékenyítéssel hozzák létre magvaikat.

A vetővirág hosszútávú fennmaradását a Peszéri-erdőben és a Nyárlőrinci-erdőben a záródáshiányos részek (tisztások, nem zárt cserjések, felnyíló erdők) képesek csak biztosítani.

A faj védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Idén télen is lehet evezni a Hévízi-csatornán

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: 2022. október 7. és 2023. március 15. közötti időszakban ismét lehet vízitúrákat szervezni a be nem fagyó vízfolyáson. A Hévízi-csatornán a vízitúrázás a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység.

Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

Mindenkinek, aki szeretne a Hévízi-csatornán vízitúrát szervezni vagy vízitúrázni, be kell szereznie az adott napra, adott létszámra szóló vízitúra igazolást a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságtól.

A vízitúra igazolást adott napra lehet beszerezni az alábbi oldalon, 2022. október 3-án 10 órától:

https://www.bfnp.hu/hu/viziturak-1/hevizi-csatorna-vizitura

Legyen Ön is részese a különleges élménynek, evezzen télen is a természetben!

Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Tovább olvasom