Természetvédelem
Megjelentek az első darucsapatok a Dél-Alföldön
A napokban megjelentek az első, vonuló darucsapatok a Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett. Tradicionális megállóhelyükön, a kardoskúti Fehér-tónál számuk napról napra növekszik.

Fotó: Palcsek István Szilárd – Körös-Maros Nemzeti Park

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
Az első példányok szeptember 21-én jelentek meg a Fehér-tó közelében. Akkor még csak kilenc madarat láttunk, de másnap már 28-at. Szeptember 23-án 132-re, 24-én pedig 180-ra növekedett az itt állomásozó darvak száma. Ez a létszám megfelel a szeptember végi sokéves átlagnak. Az utóbbi hetek esőzéseinek köszönhetően a tó vízborítása ideális, így a darvak nyugodt körülmények között tudnak éjszakázni, nappal pedig megfelelő élelmet találnak a környező kukoricatáblákon.
Az őszi daruvonulás csúcsa itt általában november közepére, utolsó dekádjára esik, olyankor akár 20-30 ezer daru is állomásozik a kardoskúti térségben. A enyhébb teleken sok közülük át is telel itt. Előfordul, hogy csak időszakosan húzódnak kicsit délebbre, aztán, ha kedvező az időjárás és van elegendő táplálék, akkor újra visszatérnek.
Szeptember második felében a Csanádi puszták részét képező Kopáncs-pusztán is megjelentek az első darvak. Egy család érkezett, két öreg és két fiatal madár. A darvaknál az adott évben kikelt fiatal madarak mindig a szüleikkel együtt kelnek útra az őszi vonuláskor. A darucsalád egy lábon álló kukoricaföld mellett tartózkodott, ott táplálkoztak. Éjszakázni valószínűleg ők is a kardoskúti Fehér-tóra mentek.
A Dévaványai-Ecsegi puszták is a darvak tradicionális vonulási útvonalába esnek, itt azonban inkább csak átrepülnek, nem állnak meg. Így tett az a 25 példányból álló csapat is, amelyet a napokban figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. A darvak elsősorban a learatott kukoricatáblákon szedegetik az elszórt kukoricaszemeket, ez a fő táplálékuk. Dévaványa térségében azonban a földek nem igazán alkalmasak a kukoricatermesztésre, így a darvak számára ez nem ideális állomáshely.
Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyon
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) elsősorban nyírségi homoki sztyeppréteket, erdősztyepp-réteket, és a nyíltabb nyírségi mészkerülő homokpusztagyepeket kedvelő fokozottan védett, endemikus faj.

Virágzik a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Virágzása az utóbbi években a szakirodalom szerinti adatokhoz képest egy hónappal korábban kezdődött.

A magyar kökörcsin hazánkban őshonos virág. Fotó: Demeter Emese
A magyar kökörcsin hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

2025-ben egy hónappal korábban virít a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Írta: Utassy Bence – Természetvédelmi Őrszolgálat
Fotó: Demeter Emese
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Nem zárt be a Hortobágyi Nemzeti Park
Tévesen látott napvilágot az a hír, mely szerint a Hortobágyi Nemzeti Park nem fogad látogatókat. A párosujjú patás állatokat veszélyeztető ragadós száj-és körömfájás fertőző betegség megelőzésének érdekében a Hortobágyi Vadaspark határozatlan ideig valóban zárva tart és emiatt az erre a helyszínre 2025. március 15-re meghirdetett „Gólyaelengedés a Hortobágyi Vadasparkban” programunk is elmarad. Azonban a többi létesítményük működése zavartalan.

Továbbra is látogatható a Hortobágyi Nemzeti Park.
A jelenlegi is látogatható helysznínek listája a következő:
a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont, a „Hortobágy természete” és a Pusztai Kincsestár „A Jószág haszna” kiállítások.
a Hortobágyi Pásztormúzeum
a Hortobágy-halastavi tanösvény
a Szálkahalmi Tanösvény
az Egyek-pusztakócsi mocsarak és Górési tanösvény
a Tiszakürti Arborétum
a Cégénydányádi Cégénydányádi Kende Kúria és Kastélypark Természetvédelmi Terület
A gólyaelengedés kivételével megtartjuk szakvezetett túráinkat.
A márciusi programok és a létesítmények elérhetőek honlapukon. Kattintson ide!
Forrás:
Hortobágyi Nemzeti Park
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:
Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.

Fotó: Yellowstone Through The Lens
Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.
De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.
Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.
És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.
Forrás: Yellowstone Through The Lens