Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

Miről mesélnek a Dráva menti kutak?

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Az elmúlt nyár rendkívüli aszályai csak még nagyobb jelentőséget adnak annak a ténynek, hogy 2022 a felszín alatti vizek nemzetközi éve. Többek között erdeink megmaradása szempontjából is egyre fontosabbá válik, hogy megértsük, milyen törvényszerűségek befolyásolják egy adott terület vízháztartását. Ezeket a törvényszerűségeket, mérésük és monitorozásuk lehetőségeit kutatja a Dráva mentén a Mecsekerdő Zrt. kezdeményezésére megvalósult nemzetközi tudományos együttműködés keretében Dr. Dezső József, a terepi adatgyűjtéssel és feldolgozással megbízott szakértő.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.

“A Mecsekerdő Zrt. Baranya megye legnagyobb erdő- és vadgazdálkodója. A természetvédelem a mindennapi munkájuk meghatározó része. (Ábra: Mecsekerdő Zrt.)

Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb, környezeti monitoring rendszert lehetővé tevő beruházása a Mecsekerdő által indított OAK Protection nevű horvát-magyar közös projekt segítségével, a Dráva bal partjának magyarországi, baranyai szakaszán valósult meg. A Dráva-mente területén 2018-től kezdődött az a hosszú távú hidrológiai megfigyelés, amelynek alapját a vízszint ingadozását félóránként regisztráló műszerek adják. A megfigyelőállomások jókora része a Baranya megyei állami erdőket kezelő Mecsekerdő Zrt. területén található: innen a társaság által telepített 38 kút és a sikotai vadászház meteorológiai műszerei szolgáltatták az adatokat.

A Dráva-mente összetett hidrológiai viszonya

Túlzás nélkül hiánypótló kutatásról van szó,” – mondja Dezső József – „mert mindeddig hiányzott egy ilyen jellegű, évről-évre bővülő adatbázis, mely segít jobban megismerni a Dráva menti ártéri erdők vízgazdálkodását. A klímaváltozás hatásainak mérséklése, a védekezés és döntéshozatal első lépése a konkrét adatokon alapuló modellezés.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.

A kutatásban együttműködött a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézete, valamint a poznańi Adam Miczkiewicz Egyetem kutatói, illetve horvát tudósok. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert a nemzetközi együttműködés révén a Dráva-mente teljes területét sikerült bevonni egy, az országhatáron átnyúló egységes megfigyelési rendszerbe. A komplex mérések rendkívül sokféle vizsgálatot tettek lehetővé. A kooperáció egyik kutatási iránya például a Dráván épített gátak folyómeder-eltérülésre gyakorolt hatásával foglalkozott. Ennek azért volt jelentősége, mert lehetővé tette a folyó természetes módosulásainak elkülönítését az emberi beavatkozás következtében kialakuló változásoktól. Az egymást kiegészítő vizsgálatok segítségével a történeti földrajz, a térképészet és a geológia módszereit és eredményeit is felhasználva sikerült jobban megismerni az ártér fejlődésének egyes lépéseit. Mindezek a folyamatok meghatározzák, befolyásolják a jelenlegi felszín alatti vízáramlási irányokat.

Erdészeti szempontból különösen fontosak a kutatássorozat azon részei, amelyek a felszíni és felszín alatti vizek kölcsönhatásait vizsgálták. Itt nem csupán a kutak ás meteorológiai állomások adataira támaszkodtak a kutatók, hanem a földtani vizsgálatokra is. Mindezekhez földradar (GPR)-felméréseket, rétegazonosító fúrásokat vagy műholdkép-analízist alkalmaztak.

Kimondható, hogy a Dráva vízállása nagyon hektikusan változik, negatív rekordokat dönt, és ez nagymértékben befolyásolja a környező területek talajvízszintjét. Ugyanakkor kérdés, hogy a Drávából kivett víz pótolni tudja-e az apadó talajvízszintet, vagyis megfelelő vízkormányzási módszerekkel, vízvisszatartással ellensúlyozni lehet-e a negatív folyamatokat.

Táji adottságok és vízgazdálkodás

De mi szükség van ilyen bonyolult és komplex, interdiszciplináris kutatásokra? Dezső József és munkatársainak válasza egyértelmű: a vizsgálatok segítségével pontosan tudjuk modellezni egy adott terület (jelen esetben a Dráva-mente) hidrológiai viszonyait, és az idősoros adatokra épülő modellek segítségével pontos előrejelzéseket tudunk adni a jövő mező- és erdőgazdálkodási lehetőségeire.

A vizsgált időszakban rendkívül erős, másfél-két méteres talajvízszint-csökkenést mértünk” – teszi hozzá a kutató. – „Kimutatható, hogy a talajvízszint hullámszerűen, de egyértelműen csökken, és nem tudjuk, hogy visszaáll-e a rendszer az eredeti feltöltöttségére. A trend aggasztó. A vizsgált ártéri, tehát nem szárazságtűrő faállományon kiszáradási tünetek nem egyértelműen mutathatók ki a vízszintcsökkenés hatására, ugyanis sok helyütt a tölgy-csipkéspoloska nagyarányú kártétele – mely szintén kiszáradással jár – elfedi ezt a hatást.”

A talajvízszint kimutatható átlagos csökkenése például nem csupán a klímaváltozás, hanem az emberi beavatkozás eredménye is. A talajtani és üledékvizsgálatok, a hidrológiai viszonyok összetett elemzése lehetővé teszi a Dráva-mente üledékszerkezete által kijelölt víztározó kapacitás feltárását. A mezőgazdasági területeken, főként a szántóföldi kultúráknál például intenzívebb a párolgás, megnövekszik a párolgási veszteség. De egzakt mérésekre és modellekre alapozva megvalósulhat a helyi vízgazdálkodás pontos tervezése „a táji adottságokhoz igazodó víz- és tájgazdálkodás” kialakítása. Így az alkalmazott tudomány segítségével mérsékelhetők a hidrológiai anomáliák következményei.

Mindez az erdészeknek, a Mecsekerdő munkatársainak munkáját is megkönnyíti, éppen ezért kezdeményezte a társaság a komplex kutatást. A felelős, fenntartható erdőgazdálkodás évtizedekre előre tervez, még a klímaváltozás szélsőséges körülményei között is. A Dráva-mente hidrológiai viszonyainak összetett, hosszú távú modellező vizsgálata ezt a tervező munkát könnyíti meg.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Mezőgazdaság

Tűz pusztított Csönge határában

Print Friendly, PDF & Email

250 hektáron pusztított az utóbbi idők legnagyobb szabadtéri tüze

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

250 hektáron pusztított az utóbbi idők legnagyobb szabadtéri tüze – Csönge határában a lángok megfékezésén, az erdők, a lakóházak és egy sertéstelep megvédésén legalább 300 tűzoltó dolgozott, akik a környék, a szomszédos vármegyék több tucat településéről, sőt távolabbról is érkeztek.

Fotó: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

A Szombathelyi Erdészeti Zrt. munkatársai is kivették a részüket a védekezésből. Csütörtökön és pénteken közel 50 kollégánk segítette a tűzoltók munkáját, többek között kézi szerszámokkal számolták fel a még parázsló gócokat. “Tegnap kora délután jött a jelzés, hogy Csönge és Kenyeri között komoly erdőtűz alakult ki. Éppen a közelben erdőművelési munkákat végeztünk, így nagyon gyorsan a helyszínre tudtunk sietni 2 traktor erőgéppel, 5 ezer literes vízhordó tartállyal, teherautóval. Ezzel tudtunk bemenni a területre, a tartállyal folyamatosan hordtuk be vizet a tűzoltó autók számára.

Fotó: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

A katasztrófavédelem tegnap késő estére eloltotta a lángokat, de sajnos a küzdelem nem ért véget, mert a tűz – ugyan jóval kisebb mértékben a korábbinál – de több helyütt újra erőre kapott. Így munkatársaink ma reggeltől ismét segítenek az oltásban” – számolt be a védekezésről a Szombathelyi Erdészeti Zrt. erdőművelési műszaki vezetője, dr. Nagy László.

Fotó: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Kezdetben 100 hektárnyi bozótos égett, majd a lángok a fenyőerdőt, a karácsonyfatelepeket is elpusztították, és a vadelhullás is jelentős. A hatalmas kiterjedésű, jelenlegi információk szerint 250 hektárt érintő szabadtéri tűzben a Szombathelyi Erdészeti Zrt. által kezelt 10 hektáros állami terület erdei fenyvese is megsemmisült. A kárfelmérés folyamatban van.

Fotó: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Az oltást a Vas Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettese, majd a műveleti szolgálat irányította. Drónos felderítés segítette a munkát, a környező települések lakosságának biztonsága érdekében a katasztrófavédelmi mobillabor pedig folyamatosan monitorozta a levegőbe jutó káros anyagok koncentrációját.
Köszönjük a katasztrófavédők, az oltásban lajtos kocsikkal, erőgépekkel közreműködő civilek, valamint kollégáink munkáját!

Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Tizenegy fiókát neveltek fel az ugartyúkok a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Print Friendly, PDF & Email

Magyarországon él egy nagyon ritka költőmadár: az ugartyúk

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Magyarországon az ugartyúk nagyon ritka költőmadár. Állományát mindössze húsz párra becsülik, ebből nyolc a Körös-Maros Nemzeti Parkban költ. Idén 11 fiókát neveltek fel sikeresen, ami e faj esetében igen jó eredménynek számít.

Fotó: Szél Antal István – KMNP

Nemzeti parkunkon belül két területen, Dévaványa térségében és a Szentes környéki pusztákon költenek ugartyúkok. Dévaványa környékén, az erősen legeltetett puszták alkalmas élőhelyet biztosítanak a faj számára. Bár előfordul egyes években a mezőgazdasági területeken való költés, de leggyakrabban a gyepes területeken fészkelnek. Idén hat pár költött a térségben, s mindannyian a gyepeket választották.

A hat pár igen jelentős állománynak mondható, figyelembe véve, hogy 2024-ben a revírek felmérése szerint mindössze 20 pár ugartyúk költött Magyarországon. Három pár fészkelt a Hortobágyon, hat pár Dévaványa térségében, két pár a Szentes környéki pusztákon. A többi költőhely a Duna-Tisza közén került elő.

A dévaványai hat költőpár összesen 9 fiókát nevelt fel: három párnak kettő, a másik háromnak pedig egy-egy fiókája volt. Július végéig mindannyian kirepültek már a fészekből. Az egyik pár tojója azonban még egyszer lekotlott, ott most egy fióka nevelkedik a fészekben, így tehát az utódok száma tízre emelkedett.

Szentes térségében idén két pár ugartyúk fészkelt, de sajnos csak az egyiknek lett sikeres a költése, ők egy fiókát neveltek fel. A másik párnál sikertelen volt a költés, így ők július utolsó harmadában pótköltésbe kezdtek, a tojó két tojást rakott le. Az ugartyúkok ebben a térségben is a szikes gyepeket választották költőhelyül.

E rejtélyes életmódú faj előfordulását nehéz észrevenni, mert nappal nem mozog, csak alkonyattájt van táplálkozási aktivitása. Rendszerint egyszer költ egy évben, de néhány pár kétszer is próbálkozik. Kivételes volt, hogy Dévaványán tavaly háromszori költést figyeltünk meg, melyből az első kettő sikeres volt, röpképessé váló fiatalokat neveltek belőlük, a harmadik fészekaljat közvetlen kelés előtt hagyták ott a madarak.

A tojások és a fiókák színezete nagyon jól illeszkedik az élőhely színvilágába, ennek ellenére a legelő állatok veszélyt jelentenek a fészekaljakra. A veszélyeztetett fészekaljakat sikerrel védhetjük meg rácsos fészekernyő használatával, mely pont azt akadályozza meg, hogy a legelő marhák, vagy juhok letapossák a tojásokat vagy a kis fiókákat.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Sikeresen költöttek a fehér gólyák

Print Friendly, PDF & Email

Az idei évben zajlott a nyolcadik nemzetközi fehérgólya-felmérés:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idei évben zajlott a nyolcadik nemzetközi fehérgólya-felmérés, amelyhez csatlakozott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) is. A 2024-es, teljes Magyarországot lefedő cenzus adatelemzése még nem zárult le, de az előzetes adatok alapján 1958 óta az egyik legmagasabb átlagos fészkenkénti fiókaszámot hozta az idei év. 

Fotó: MME

A sikertelen párokkal együtt a fészkenkénti átlagos fiókaszám 2,9. Ennél csak 2000-ből (3,0) és 2011-ből (3,1) ismerünk magasabb értéket (a sokéves átlag 2,4). Mindebben közrejátszhatott a madarak sikeres telelése és vonulása, a táplálékmennyiséget növelő tavaszi csapadék, majd a kis fiókák növekedésében kritikus több napos hideg-esős periódusok elmaradása is.

A felmérésben az MME önkéntesei mellett (akik főként a Turdus telefonos alkalmazás segítségével gyűjtötték az adatokat) egyes nemzetipark-igazgatóságok munkatársai is részt vettek, így még csak az ismert fészek feléről áll rendelkezésre információ az MME TermészetLesen adatbázisában (a kalkuláció 2941 gólyapár adatai alapján készült). Az viszont már most is látszik, hogy a 2019-ben tapasztalt 4000 páros mélypontról az utóbbi években felfelé elmozduló gólyaállomány idén is mutatott némi növekedést.

A becslések alapján 12–13 ezer gólyafióka repülhetett ki 2024-ben Magyarországon. Ez a költőpárok alacsonyabb száma miatt csak a sokéves átlagnak felel meg, a korábbi nagyobb állomány egy gyengébb évben is több fiókát repíthetett összességében. A fiókaszám átlagos értéke önmagában azt sem jelzi, hogy a kirepült fiókák milyen kondícióban vágnak neki az önálló életnek. Sok tényezőtől függ, hogy megérik-e az ivarérettséget jelentő 3-5 éves kort. Mindez egyrészt figyelmeztetés is, hogy vannak feladataink a gólyavédelem terén (táplálkozóhelyek megőrzése, fészkek védelme, áramütések megelőzése stb.), másrészt bizakodásra is alapot ad, hogy elegendő utánpótlást jelent ahhoz, hogy a következő években se csökkenjen gólyaállományunk.

Forrás: MME

Tovább olvasom