Keressen minket

Természetvédelem

Nem szorulnak az ember segítségére az áttelelő gólyák

Közzétéve:

Hacsak nem sérült, nem szorul az ember segítségére a télre nálunk maradt gólya, nem szükséges etetni, “megmenteni”.,

Elsősorban a magányos gólyák döntenek az áttelelés mellett, mert egyedül nem éreznek késztetést nekivágni a hosszú útnak (Fotó: Puskás József, KNPI)

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)

Ma már nem mondható ritkaságnak hazánkban a havas téli táj fölött szálló gólya. Az ezredforduló után vált szinte legendává Fülöp, akit még 2003-ban Spanyolországban gyűrűztek meg, majd 2006-tól egészen 2018-as haláláig Bodrogkeresztúr környékén élt, és soha nem kelt vándorútra Afrikába. Hírnévre és “rajongókra” tett szert Matyi is, Ásotthalom kedvence, aki ugyancsak “megspórolja” minden ősszel a 16-18 ezer kilométeres szárnyalást és a nagyközségben marad.
Mára egyre több fajtársukat látni, akik megpróbálkoznak hazánkban vagy a Kárpát-medencében az átteleléssel. A napokban Kecskemétről is több bejelentést kaptunk, hogy fehér gólyát láttak a Mindszenti körút-Ipar utca környékén. De vajon miért döntenek úgy egyes példányok, hogy szakítanak az evolúció során kialakult ősrégi szokással, és dacolnak a téllel?

– Miért kelnek vándorútra ősszel a madarak? Foglalkozások során a gyerekek, de még sokszor akár a felnőttek is rávágják: mert jön a hideg és fáznak. Pedig a madárvonulás alapvetően a táplálékhiányra vezethető vissza, hiszen télen sokkal nehezebben hozzáférhető a madarak, így a gólyák számára is az eledelül szolgáló egyenesszárnyú rovar, kétéltű, hüllő, így beszűkülnek a táplálkozási lehetőségeik – hívja fel a figyelmet Tamás Ádám, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.

Ma már nem mondhatók ritkaságnak hazánkban az áttelelő gólyák, ezt a példányt Puskás József, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője örökítette meg. (Fotó: Puskás József, KNPI)

Az elmúlt években viszont meglehetősen enyhék a telek, az Alföldön a nagyobb hótakaró is rendre elmarad. Így esetenként tényleg előfordulhat, hogy egy-egy példány a maradás mellett dönt. Tamás Ádám szerint ennek hátterében az is állhat, hogy valamilyen ok miatt a madárnak nincs ereje a vándorlásra, esetleg fiókaként későn repült ki a fészekből és nem tudott a gólyacsapatokkal együtt tartani. Krnács György természetvédelmi őrkerület-vezetőnk szintén úgy véli, hogy a magányos gólyáknak jut az áttelelés sorsa, mert egyedül nem éreznek késztetést nekivágni a hosszú útnak.
A Magyarországon áttelelő gólyáknak reálisak az esélyei az életben maradásra, hiszen tarlókon azért találnak egereket, pockokat, és a madarak által ugyancsak sűrűn látogatott hulladék-lerakókról is tudnak élelmet szerezni.

Sokaknak megesik a szíve az áttelelő gólyákon, de fontos tudni, hogy csak a legritkább esetben szorulnak emberi segítségre – akkor, ha esetleg megsérültek. Mint azt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is hangsúlyozta napokban kiadott közleményében, a tetőgerincen, a kéményen vagy a fészekben álló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes és egészséges. Ha azonban egy madár napokon keresztül olyan helyen ül a földön, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, hogy lassan el kell kezdeni felé sétálni, és ha felrepül, akkor minden rendben van vele. Ezt a technikát azonban csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni, mert maga a felrepülés nagyon energiaigényes.
Munkatársaink felhívják a figyelmet, hogy a sérülésektől eltekintve az áttelelő gólyák nem szorulnak emberi gondoskodásra, nem szükséges őket etetni, befogni, “megmenteni”, és ezáltal a természet rendjébe beavatkozni. Főleg azért is kerülendő táplálékkal való ellátásuk, mert így megváltozik a viselkedésük, megszokják és majd igénylik is az ember társaságát, segítségét, ez pedig egy vadon élő állat esetében káros jelenség.
Mint ahogy az MME is írja: az ilyen áttelelési próbálkozás alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia, mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek. Ezek kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak, de ha változik a környezet, például most a klímaváltozás hatására, akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is átadják az egyre sikeresebb viselkedési sajátosságokat.

Fontos: azonnali, sürgős intézkedést igénylő esetben (például sérült, fokozottan védett állatot talál) hívja Természetvédelmi Őrszolgálatunk ügyeleti számát: + 36 30 555 6171. Ezen a számon az ügyeletes kolléga naponta 8:00-20:00 között fogadja a természetvédelmet érintő, közérdekű bejelentéseket.

Forrás: KNP

Természetvédelem

Rétihéja támadt a kislibákra

Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:

Published

on

Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.

Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News

Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.

A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.

Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós

 

Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.

Published

on

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI

Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!

Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.

tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.

Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI

11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.

A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI

Hogy miért is volt erre szükség?

A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.

Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.

Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI

A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor

Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)

Forrás: Péntek István –BfNPI

Tovább olvasom

Természetvédelem

A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták

Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP

Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.

A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.

A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.

Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom