Hacsak nem sérült, nem szorul az ember segítségére a télre nálunk maradt gólya, nem szükséges etetni, “megmenteni”.,

Elsősorban a magányos gólyák döntenek az áttelelés mellett, mert egyedül nem éreznek késztetést nekivágni a hosszú útnak (Fotó: Puskás József, KNPI)

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)

Ma már nem mondható ritkaságnak hazánkban a havas téli táj fölött szálló gólya. Az ezredforduló után vált szinte legendává Fülöp, akit még 2003-ban Spanyolországban gyűrűztek meg, majd 2006-tól egészen 2018-as haláláig Bodrogkeresztúr környékén élt, és soha nem kelt vándorútra Afrikába. Hírnévre és “rajongókra” tett szert Matyi is, Ásotthalom kedvence, aki ugyancsak “megspórolja” minden ősszel a 16-18 ezer kilométeres szárnyalást és a nagyközségben marad.
Mára egyre több fajtársukat látni, akik megpróbálkoznak hazánkban vagy a Kárpát-medencében az átteleléssel. A napokban Kecskemétről is több bejelentést kaptunk, hogy fehér gólyát láttak a Mindszenti körút-Ipar utca környékén. De vajon miért döntenek úgy egyes példányok, hogy szakítanak az evolúció során kialakult ősrégi szokással, és dacolnak a téllel?

– Miért kelnek vándorútra ősszel a madarak? Foglalkozások során a gyerekek, de még sokszor akár a felnőttek is rávágják: mert jön a hideg és fáznak. Pedig a madárvonulás alapvetően a táplálékhiányra vezethető vissza, hiszen télen sokkal nehezebben hozzáférhető a madarak, így a gólyák számára is az eledelül szolgáló egyenesszárnyú rovar, kétéltű, hüllő, így beszűkülnek a táplálkozási lehetőségeik – hívja fel a figyelmet Tamás Ádám, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.

Ma már nem mondhatók ritkaságnak hazánkban az áttelelő gólyák, ezt a példányt Puskás József, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője örökítette meg. (Fotó: Puskás József, KNPI)

Az elmúlt években viszont meglehetősen enyhék a telek, az Alföldön a nagyobb hótakaró is rendre elmarad. Így esetenként tényleg előfordulhat, hogy egy-egy példány a maradás mellett dönt. Tamás Ádám szerint ennek hátterében az is állhat, hogy valamilyen ok miatt a madárnak nincs ereje a vándorlásra, esetleg fiókaként későn repült ki a fészekből és nem tudott a gólyacsapatokkal együtt tartani. Krnács György természetvédelmi őrkerület-vezetőnk szintén úgy véli, hogy a magányos gólyáknak jut az áttelelés sorsa, mert egyedül nem éreznek késztetést nekivágni a hosszú útnak.
A Magyarországon áttelelő gólyáknak reálisak az esélyei az életben maradásra, hiszen tarlókon azért találnak egereket, pockokat, és a madarak által ugyancsak sűrűn látogatott hulladék-lerakókról is tudnak élelmet szerezni.

Sokaknak megesik a szíve az áttelelő gólyákon, de fontos tudni, hogy csak a legritkább esetben szorulnak emberi segítségre – akkor, ha esetleg megsérültek. Mint azt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is hangsúlyozta napokban kiadott közleményében, a tetőgerincen, a kéményen vagy a fészekben álló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes és egészséges. Ha azonban egy madár napokon keresztül olyan helyen ül a földön, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, hogy lassan el kell kezdeni felé sétálni, és ha felrepül, akkor minden rendben van vele. Ezt a technikát azonban csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni, mert maga a felrepülés nagyon energiaigényes.
Munkatársaink felhívják a figyelmet, hogy a sérülésektől eltekintve az áttelelő gólyák nem szorulnak emberi gondoskodásra, nem szükséges őket etetni, befogni, “megmenteni”, és ezáltal a természet rendjébe beavatkozni. Főleg azért is kerülendő táplálékkal való ellátásuk, mert így megváltozik a viselkedésük, megszokják és majd igénylik is az ember társaságát, segítségét, ez pedig egy vadon élő állat esetében káros jelenség.
Mint ahogy az MME is írja: az ilyen áttelelési próbálkozás alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia, mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek. Ezek kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak, de ha változik a környezet, például most a klímaváltozás hatására, akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is átadják az egyre sikeresebb viselkedési sajátosságokat.

Fontos: azonnali, sürgős intézkedést igénylő esetben (például sérült, fokozottan védett állatot talál) hívja Természetvédelmi Őrszolgálatunk ügyeleti számát: + 36 30 555 6171. Ezen a számon az ügyeletes kolléga naponta 8:00-20:00 között fogadja a természetvédelmet érintő, közérdekű bejelentéseket.

Forrás: KNP