Természetvédelem
Egy megmentett vándorsólyom érdekes életútja
Az utóbbi években egyre nagyobb feladatként hárul Igazgatóságunkra a sérült madarak mentése. Évről évre egyre több bejelentés érkezik hozzánk bajba jutott védett madarakról, melyeket a befogás után minden esetben igyekszünk meggyógyítani, felerősíteni, majd visszaengedni a természetbe.
Bükki Nemzeti Park: Az utóbbi években egyre nagyobb feladatként hárul Igazgatóságunkra a sérült madarak mentése. Évről évre egyre több bejelentés érkezik hozzánk bajba jutott védett madarakról, melyeket a befogás után minden esetben igyekszünk meggyógyítani, felerősíteni, majd visszaengedni a természetbe.
Fiatal vándorsólyom Fotó: Molnár Márton – Bükki Nemzeti Park
A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)
Felmerül azonban néhány kérdés, amely ilyenkor mindig foglalkoztatja kollégáinkat, és a bejelentőket egyaránt: az elengedést követően vajon életképes lesz-e az adott madár? Tud-e majd megfelelő módon vadászni, táplálékot szerezni? Bár egészségesnek tűnik, de nem érte-e mégis valamilyen szemmel nem látható hátrány? Egyáltalán van-e értelme megmenteni a sérült madarakat? Ehhez a problémakörhöz kapcsolódó érdekes információhoz jutottunk nemrégiben.
Tavaly nyáron hírt adtunkegy Gyöngyösön megmentett vándorsólyom (Falco peregrinus) fiókáról. A pár egy túlságosan kisméretű költőhelyen nevelte három fiókáját, melyeknek így nem volt elég helyük szárnyaikat próbálgatni és megizmosodni. Ebből fakadóan csak egy fióka tudott kirepülni, egy másik elpusztult, míg a harmadikat rossz kondícióban találták meg a földre pottyanva. Ez utóbbi fiókát őrszolgálatunk begyűjtötte, majd szakértő madármentő kollégánk megvizsgálta. Igen gyenge kondíciója miatt nagy fejtörést okozott számunkra kitalálni, hogy mi is lenne a legjobb ennek a madárnak. Neveljük fel a mentőhelyünkön, ahol bár biztosan nem esik baja, cserébe a szülők nem tudnak átadni neki bizonyos tanult viselkedésformákat? Vagy juttassuk vissza a költőhelyre, ahol bár kockázatosabb a túlélése, de a szülőktől természetes módon tanulhatja el a vadászatot, és a családi kötelékek is megmaradnak? Végül úgy döntöttünk, hogy egy gyors egynapos „hízókúra” után visszavittük a madarat a költőhelyre. Mint nemrégiben kiderült, ez teljesen jó döntés volt! A múlt hét folyamán ugyanis információt kaptunk róla, hogy a madár kirepült, és minden bizonnyal teljesen életképes is volt, ugyanis túlélte az egész telet.
A mentett fióka a költőhelyre való visszahelyezéskor Fotó: Molnár Márton – Bükki Nemzeti Park
Honnan tudjuk mindezt? A mentett madarakat a lehetőségekhez mérten igyekszünk minél pontosabban nyomon követni. Különösen igaz ez a ritka, fokozottan védett fajokra, mint például a vándorsólyom. Így a szóban forgó példány esetében is, az elengedést megelőzte a gyűrűzés. A madár ornithológiai jelölőgyűrűt kapott, valamint egy távcsővel messziről leolvasható színesgyűrűt is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Madárgyűrűzési Központjához érkezett bejelentés a múlt héten, miszerint a gyűrűje alapján azonosították is a madarat. Szomorú hír, hogy elpusztulva találták meg a hatvani vasútállomáson. Az MME munkatársai ezt követően a helyszínen megvizsgálták a tetemet, és megállapítást nyert, hogy súlyos áramütést szenvedett a madár, ez okozta az elhullását.
Bár a madár pusztulása sajnálatos eset, mégis fontos információkhoz juttatott minket. Egyrészt ez a történet is felhívja a figyelmet arra, hogy az áramütés még mindig jelentős veszélyforrás sok-sok védett madárfajra nézve. Másrészt adatot kaptuk arról, hogy a madár mentésekor megfelelően jártunk el, hiszen sikeresen kirepült a fióka. A gyűrűzést követően 247 nap múltán, a költőhelytől 22 km távolságra pusztult el, ennyi ideig csak egy erős, vadászni jól tudó madár maradhatott életben. Továbbá ez egy újabb pozitív visszacsatolás ahhoz, hogy a madármentések valóban fontosak lehetnek, és a mentett madarak gyűrűzésének szükségessége ugyancsak bebizonyosodott.
Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Rétihéja támadt a kislibákra
Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:
Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.
Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News
Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.
A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.
Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós
Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!
Természetvédelem
Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.
Fotó: BfNPI
Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!
Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.
A tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.
Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.
Fotó: BfNPI
11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.
A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.
Fotó: BfNPI
Hogy miért is volt erre szükség?
A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.
Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.
Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.
Fotó: BfNPI
A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor
Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)
Forrás: Péntek István –BfNPI
Természetvédelem
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták
Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.
Fotó: Szél Antal István – KMNP
Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.
A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.
Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.
Forrás: KMNP
KITEKINTŐ (NÉMETORSZÁG): Azonosították az első aranysakál territóriumot
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
Országszerte megkezdődtek a tavaszi trágyázási munkák
KITEKINTŐ (Lengyelország): Medvetámadásban halt meg egy nő Płonna közelében
Rétihéja támadt a kislibákra
KITEKINTŐ (Németország): Új szakaszba lépett az ASP elleni védekezés Hessenben
Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek
Ha Ön Vixerant kíván alkalmazni a 2026. évi AÖP keretében, akkor ez a változás érdekelheti
“Elhatárolódnak a solymászok – KÖZLEMÉNY”
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Pergetve fogtak harcsát
Ragadozógyérítés J-N-Szolnokban
Dr. Majzinger István 65 éves
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
Lezajlott a hivatásos vadászok szakmai továbbképzése Baranyában
