Keressen minket

Természetvédelem

Egy megmentett vándorsólyom érdekes életútja

Print Friendly, PDF & Email

Az utóbbi években egyre nagyobb feladatként hárul Igazgatóságunkra a sérült madarak mentése. Évről évre egyre több bejelentés érkezik hozzánk bajba jutott védett madarakról, melyeket a befogás után minden esetben igyekszünk meggyógyítani, felerősíteni, majd visszaengedni a természetbe.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Bükki Nemzeti Park: Az utóbbi években egyre nagyobb feladatként hárul Igazgatóságunkra a sérült madarak mentése. Évről évre egyre több bejelentés érkezik hozzánk bajba jutott védett madarakról, melyeket a befogás után minden esetben igyekszünk meggyógyítani, felerősíteni, majd visszaengedni a természetbe.

Fiatal vándorsólyom Fotó: Molnár Márton – Bükki Nemzeti Park

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)

Felmerül azonban néhány kérdés, amely ilyenkor mindig foglalkoztatja kollégáinkat, és a bejelentőket egyaránt: az elengedést követően vajon életképes lesz-e az adott madár? Tud-e majd megfelelő módon vadászni, táplálékot szerezni? Bár egészségesnek tűnik, de nem érte-e mégis valamilyen szemmel nem látható hátrány? Egyáltalán van-e értelme megmenteni a sérült madarakat? Ehhez a problémakörhöz kapcsolódó érdekes információhoz jutottunk nemrégiben.

Tavaly nyáron hírt adtunkegy Gyöngyösön megmentett vándorsólyom (Falco peregrinus) fiókáról. A pár egy túlságosan kisméretű költőhelyen nevelte három fiókáját, melyeknek így nem volt elég helyük szárnyaikat próbálgatni és megizmosodni. Ebből fakadóan csak egy fióka tudott kirepülni, egy másik elpusztult, míg a harmadikat rossz kondícióban találták meg a földre pottyanva. Ez utóbbi fiókát őrszolgálatunk begyűjtötte, majd szakértő madármentő kollégánk megvizsgálta. Igen gyenge kondíciója miatt nagy fejtörést okozott számunkra kitalálni, hogy mi is lenne a legjobb ennek a madárnak. Neveljük fel a mentőhelyünkön, ahol bár biztosan nem esik baja, cserébe a szülők nem tudnak átadni neki bizonyos tanult viselkedésformákat? Vagy juttassuk vissza a költőhelyre, ahol bár kockázatosabb a túlélése, de a szülőktől természetes módon tanulhatja el a vadászatot, és a családi kötelékek is megmaradnak? Végül úgy döntöttünk, hogy egy gyors egynapos „hízókúra” után visszavittük a madarat a költőhelyre. Mint nemrégiben kiderült, ez teljesen jó döntés volt! A múlt hét folyamán ugyanis információt kaptunk róla, hogy a madár kirepült, és minden bizonnyal teljesen életképes is volt, ugyanis túlélte az egész telet.

A mentett fióka a költőhelyre való visszahelyezéskor Fotó: Molnár Márton – Bükki Nemzeti Park

Honnan tudjuk mindezt? A mentett madarakat a lehetőségekhez mérten igyekszünk minél pontosabban nyomon követni. Különösen igaz ez a ritka, fokozottan védett fajokra, mint például a vándorsólyom. Így a szóban forgó példány esetében is, az elengedést megelőzte a gyűrűzés. A madár ornithológiai jelölőgyűrűt kapott, valamint egy távcsővel messziről leolvasható színesgyűrűt is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Madárgyűrűzési Központjához érkezett bejelentés a múlt héten, miszerint a gyűrűje alapján azonosították is a madarat. Szomorú hír, hogy elpusztulva találták meg a hatvani vasútállomáson. Az MME munkatársai ezt követően a helyszínen megvizsgálták a tetemet, és megállapítást nyert, hogy súlyos áramütést szenvedett a madár, ez okozta az elhullását.

Bár a madár pusztulása sajnálatos eset, mégis fontos információkhoz juttatott minket. Egyrészt ez a történet is felhívja a figyelmet arra, hogy az áramütés még mindig jelentős veszélyforrás sok-sok védett madárfajra nézve. Másrészt adatot kaptuk arról, hogy a madár mentésekor megfelelően jártunk el, hiszen sikeresen kirepült a fióka. A gyűrűzést követően 247 nap múltán, a költőhelytől 22 km távolságra pusztult el, ennyi ideig csak egy erős, vadászni jól tudó madár maradhatott életben. Továbbá ez egy újabb pozitív visszacsatolás ahhoz, hogy a madármentések valóban fontosak lehetnek, és a mentett madarak gyűrűzésének szükségessége ugyancsak bebizonyosodott.

Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Természetvédelem

Három éjjel és 100 kilométer Nógrád vármegyében

Print Friendly, PDF & Email

BNPI: Az M237 jelű svájci farkas március 19-én elhagyta a Dunántúlt és március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát és érte el Nógrádot..

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

BNPI: Az M237 jelű svájci farkas március 19-én elhagyta a Dunántúlt és március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát és érte el Nógrádot..

Fotó: Papp Ferenc természetvédelmi őr, Nógrádi Tájegység (BNPI)

A két Duna-ág átúszása után egy állattartótelep szélére kidobott, már oszlásnak indult két kecsketetemből evett. Március 20-án, egy éjjel alatt a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet központi tömbjéig jutott, valószínűleg sehol sem állt meg útközben. A Tepke-hegy erdeiben töltött rövid pihenő után északnyugatnak vette az irányt, és a Zagyva-völgyén kereste az átjárót.

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)

Kisterenye település és a vadvédő kerítéssel lezárt 21-es főút állta útját, melyet így meg kellett kerülnie, majd a Mátraszele feletti erdőkben nappalozott. Szerdán – március 22-én – este a Bárna-patak völgyében már a helyi farkascsalád ismert csapáját követve eljutott Heves vármegyébe.

Mielőtt elhagyta volna Nógrádot, az Igazgatóságunk farkasok megfigyelésére telepített kamerái előtt is elhaladt. Az egyik vadkamerás felvételen az állatra helyezett nyakörves jeladó is egyértelműen azonosítható. A Svájcban jelölt farkas három éjszaka alatt átkelt Nógrádon. Légvonalban ez 69 km, ami a valóságban közel 100 km négy lábon. A terepen észlelt nyomok alapján a helyi farkasok által hagyott szagjelzéseknél meg-megállt, és egyértelmű lett számára, hogy lakott farkas territóriumba érkezett. Nógrád északkeleti felén, mozgása lelassult, de mégis követte a farkasok által használt csapákat.

Forrás: Bükki Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Rétisast fényképeztek Nagykanizsán – Galériával

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Nagykanizsa közigazgatási területén belül, Szabados István természetfotós rétisasokat fényképezett. Annak ellenére, hogy egy fokozottan védett fajról beszélünk, a rétisas is lassan, de elkezdett “városiasodni”.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

A város szomszédságában található erdőrészletben,  egy véletlennek köszönhetően, évekkel ezelőtt figyelte meg az első párt. Akkor 14 éves, Championok Championját elnyert mudiját sétáltatta egy mezőn. Az idős kutya félig süketen, vakon az egerek után kutatott a magas fűben. Eközben magasan az égen három árnyék forgott körbe-körbe a kutya felett, úgy, hogy csak a kutya gazdája észlelte a fenyegetést.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Mivel a sasok az embertől mindig félnek, senkinek nem esett bántódása.  Ezt követően, a fényképezőgéppel a kezében, tudatosan  figyelte egyre gyakrabban sasokat. Kiismerte a madarak szokásait, revírjüket, sőt még a fészküket is megtalálta, ami egy úttól, megközelítőleg csak egy kilométerre helyezkedik el.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Ezeket a vadmadarakat érdemesebb télen, nagyobb hidegben megfigyelni, mert a madarak a minimális energia befektetésre törekednek. Előfordult olyan eset is a nagy hidegben, hogy a rétisas 20 méterre is engedte a fotóst. Nyáron erre esély sincs, mert a madarak azonnal elrebbennek, az esetek többségében 200 méter távolságot tartanak. A költési időszakban kifejezetten jól megfigyelhetőek ezek a nagytestű madarak. Ilyenkor egy bokor takarásában érdemes várakozni, a fészküktől nem messze, úgy, hogy egy millimétert sem szabad megmozdulni, mert a szülőpár a  legkisebb mozgást is észreveszi. Emlékezetes élményei egyikét egy fiatal madárnak köszönheti. Miután kirepült a fészekből a fiatal rétisas, a közeli mezőn, alig pár méterre repült el tőle. Vélhetően a madár azért volt ennyire kíváncsi, mert ez volt az első eset, hogy embert látott.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Mivel a területen jelentős a dolmányosvarjú állománya, ezért nem ritka, amint a varjak bosszantják a jóval nagyobb testű ragadozómadarakat.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

A varjú-félék rendkívül okos, mindenevő madarak,mindig tudják hol a határ, és mikor  kell visszavonulót fújni, mert ha hibáznak, a sas nem kegyelmez nekik. Nagykanizsa környékén a madárvilág fokozatosan egyre színesedik.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Az elmúlt években feltűnt a pásztorgém, és egy kabasólyom pár is, amely vélhetően a közelben fészkel. A sólymok fészkét eddig még nem sikerült megtalálnia. Nagykanizsa melletti halastó szomszédságában a fekete gólyák is felbukkantak, szinte teljesen alkalmazkodva a 21. század körülményeihez. Többször az utak mellett bogarásznak – zárta beszámolóját Szabados István madarász, amatőr természetfotós.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek forrása: Szabados István madarász, amatőr természetfotós

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Természetvédelem

Nászruhát öltöttek a szürke gémek és a nagy kócsagok

Print Friendly, PDF & Email

A Csanádi puszták részterületén található Nagy-Zsombékban már nászruhát öltöttek a szürke gémek és a nagy kócsagok

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén található Nagy-Zsombékban már nászruhát öltöttek a szürke gémek és a nagy kócsagok. Nemsokára a tojásrakás időszaka is megkezdődik.

Fotó: Balla Tihamér – Körös-Maros Nemzeti Park

Számos madárfajra jellemző, hogy a nászidőszakban másféle tollruhát viselnek, mint a nyugalmi időszakban. Ilyen például a nagy kócsag és szürke gém is. Mindkettő költ a Csanádi puszták egyik legfontosabb vizes élőhelyén, a Nagy-Zsombékban. A hímek és a tojók egyaránt március elején kezdtek nászruhát ölteni, mostanra pedig már teljes díszben pompáznak. Aki szeretne színes tollazatukban gyönyörködni, az megteheti ezt egy távcső segítségével, a KMNPI Montág-pusztai megfigyelőtornyából.

A nagy kócsagok a nászidőszakban hosszú, fátyolos, nagyon finom szálú szárnytollakat, dísztollakat növesztenek, szinte úgy néznek ki, mintha egy menyasszonyi ruha szoknyarészét viselnék. A lábuk felső része vörösessé válik, csőrük fekete lesz, a csőrük és a szemük közti csupasz bőrfelület pedig élénkzöld színűre változik. Körülbelül egy hónapon keresztül ilyen marad a megjelenésük. A nagy kócsagok a nádasokban költenek, de a Nagy-Zsombékba járnak táplálkozni.

A szürke gémek egyik ismert költőtelepe a Nagy-Zsombék melletti facsoportban van. Már kezdenek kialakulni a párok és foglalják a fészkeket. Ennél a fajnál is nászruhát öltenek a hímek és a tojók egyaránt. A tarkójukról kiinduló fekete bóbitatollak ilyenkor még hosszabbak lesznek, melltájékukról hosszú, szalagszerű, szürke dísztollak nőnek és csőrük élénk narancssárga színűre vált.

A párok kialakulásának időszakában gyakoriak a konfliktusok. Az egymással rivalizáló hímek gyakran verekednek. Igen látványos, ahogyan ezek a nászruhás, nagy madarak viaskodnak a szárazföldön, vagy a levegőben.

A KMNPI Makói Tájegységében összesen mintegy 50 pár szürke gém és 10 pár nagy kócsag költ.

Forrás:KMNPI

Tovább olvasom