Természetvédelem
Közösségi összefogással a varangyok megmentéséért
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, a Jane Goodall Intézet, a Duna- Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata és II. kerületi lakosok együttműködésének köszönhetően ideiglenes békaterelő kerítésrendszer épült a II. kerületi Völgy utcában található erdősáv szélén.

Barna varangy az úttesten (Fotó: Aliczki Manó – MME)
A Budapest II. kerületében található Völgy utcában nemcsak a Hűvösvölgy végállomásra tartó villamosok közlekednek, de ez az útszakasz az itt élő barna varangyok (Bufo bufo), erdei békák (Rana dalmatina) és zöld varangyok (Bufotes viridis) legfontosabb vonulási útvonala is.
Az enyhe, csapadékos tavaszi idő beköszöntével békák százai kelnek útra az Ördög-árok túloldalán lévő erdős hegyoldalban található telelőhelyeikről, hogy a villamossíneken túl, az egyik kertben megbújó Modori-tó felé vegyék az irányt, ahol a sikeres párzást követően a nőstények lerakják petéiket.Azonban ez a vállalkozás nem veszélytelen, hiszen az útvonalukat kettészelő betonozott út, és a villamossínek, illetve az azokon közlekedő járművek a legtöbb esetben végzetesek számukra. Az út túloldalára igyekvő varangyoknak fizikailag nehéz feladat átkelni a villamossínek, a mellettük húzódó, függőleges betonfalú vízelvezető árok és a meredek rézsű jelentette akadályokon, ahol évek óta sokukat gázolják el a gyakran közlekedő villamosok, illetve az arra járó autók.
Tavaly és az elmúlt hetekben az útszakaszon többszáz főként barna varangy pusztulását regisztráltuk. Csak a kerítés megépülését megelőző két esős napon több mint 300 varangyot gyűjtöttek és mentettek meg munkatársaink és önkénteseink a biztos haláltól.
Erre a komoly természetvédelmi problémára jelent megoldást a héten önkéntesek és természetvédelmi szervezetek munkatársai által mintegy 300 méter hosszan telepített ideiglenes terelőrendszer, mely megakadályozza, hogy a békák az útra jutva elpusztuljanak.
A munka azonban a kerítés felállításával még nem ér véget, sőt inkább csak azután kezdődik, hiszen a kerítés mentén bizonyos távolságonként leásott vödrökbe kerülő békákat össze kell gyűjteni és átvinni őket a túloldalon található szaporodóhelyre, a Modori-tóhoz. A kerítés rendszeres ellenőrzésében, a békák számlálásában és szállításában lelkes önkéntesek segédkeznek, akiket sem az eső, sem az éjszaka nem tántorít el a békák mentésétől. Amennyiben bárki szeretne csatlakozni az akcióhoz, akkor az alábbi elérhetőségeken jelentkezve tudja megtenni.

A csapadékos, enyhe éjszakákon önkéntesek gyűjtik és segítik át a békákat az úttest és villamossín túloldalára. (Fotó: Aliczki Manó – MME)
Amennyiben valaki hasonló problémát észlel a környezetében, akkor várjuk az ilyen megfigyelésekkel kapcsolatos információkat is, illetve az észleléseket feltöltheti az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára weben vagy ingyenes okostelefon alkalmazáson keresztül.
Hálásan köszönjük mindenkinek a segítséget és külön köszönjük az Extra Ponyva Kft-nek, hogy a kerítésrendszer alapanyagául szolgáló ponyvával támogatták a kétéltűek védelmét!
További információ:
Egerer Anna (+36 20 229 6986, egerer.anna@mme.hu)
MME Békamentés: https://www.mme.hu/khvsz/bekamentes
MME Tudástár – barna varangy: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/barna-varangy
Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program: https://herpterkep.mme.hu/
Forrás: MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI




