A Kígyósi-pusztán április második felében már alig-alig találkozhattunk telelő, de tőlünk északabbra költő récefajokkal. Megjöttek viszont a nálunk költő récék. A ragadozó madarak esetében is hasonló a helyzet, a telelők elmentek, a kék vércsék, kabasólymok és hamvas rétihéják pedig megérkeztek. Várjuk még a legkésőbbi időpontban, általában május elején-közepén visszatérő énekesmadarunkat, a kis őrgébicset. A tőlünk északabbra fészkelő partimadarak közül április utolsó hetében láttunk még néhány havasi partfutót és pajzsoscankót. A nálunk költők döntő többsége a hónap végére megérkezett, bíbicek, nagy godák, piroslábú cankók, sárszalonkák népesítik be a tájat.

A Kis-Sárréten is végéhez közeledik a klasszikus tavaszi madárvonulás. Még több északi vendég itt tartózkodik, de lassan ők is továbbállnak. Nemrég visszaérkeztek telelőhelyeikről a hamvas rétihéják, egyes példányok már a tavalyi fészkelőhelyek környékén nászrepülnek. A fattyúszerkők, kormos szerkők és fehérszárnyú szerkők kisebb-nagyobb csapatai rendszeresen átvonulnak a térségben. Az elmúlt napokban figyeltük meg az első üstökösgémeket, s visszaérkeztek a szalakóták első példányai is. Az énekesmadarak közül a tövisszúró gébicsek szintén most érkeztek meg, de előkerült egy szokatlanul korai kis őrgébics is.

A Cserebökényi pusztákon március közepén a pusztai vízállásokon 6000 bíbic, 2500 aranylile, és 4000 seregély tartózkodott. A több száz pajzsoscankó mellett 90 nagy goda, 66 nagy póling és 110 kis póling volt a területen. Március 20-tól folyamatosan érkeztek a gólyatöcsök, gulipánok, piroslábú cankók, s az első fehér és fekete gólyák. Április elején az itt telelő fajok közül még öt gatyás ölyvet, tíz kékes rétihéját és egy nagy őrgébicset láttunk, de még április végén is előfordult egy-egy gatyás ölyv és kékes rétihéja. A pusztákon téli vendég kék galambokat a visszatérő örvös galambok váltották fel. Az első füsti fecskéket április 3-án figyeltük meg, s április 10-re számuk már szépen gyarapodott. Ekkor érkeztek meg a hamvas rétihéják, és vonultak a fakó rétihéják. Április közepén tértek vissza dél-afrikai telelőhelyükről az első kék vércse csapatok, majd rövidesen a szalakóták is megjelentek. Szól a sárgarigó és a kakukk, s láttunk kis őrgébicset is. Április 25-ig a gyurgyalagokon kívül az összes vonuló madár megérkezett.

A Kardoskúti-pusztán a partimadarak közül a pajzsoscankóknak még április utolsó hetében is erős volt a vonulása. A csúcsot április 20-án észleltük, ekkor 1620 példányt számoltunk. A bíbicek és aranylilék után ők voltak a legtöbben a partimadarak közül. A havasi partfutók száma is folyamatosan gyarapszik, eddig 111 volt a legmagasabb számuk, a vonulási csúcs május elején várható. Érdekesség, hogy a havasi partfutókhoz csatlakozott néhány apró partfutó, Temminck-partfutó és tavi cankót is sikerült megfigyelnünk. Április közepéig a kékes rétihéják elvonultak észak felé és előkerült néhány hamvas rétihéja. Az énekesmadaraknál megkezdődött a rozsdástorkú pityerek vonulása, s április utolsó hetében megjöttek az első tövisszúró gébicsek is. A kakukkok már jó ideje vonulnak és intenzíven hallatják hangjukat. A nádi énekesek közül itt van már a cserregő nádiposzáta, a foltos nádiposzáta, a nádirigó és a nádi tücsökmadár is.

A Körös-Maros Nemzeti Park Makói Tájegységébe is számos olyan madárfaj visszatért már, mely a telet délen, akár az Egyenlítőtől is délebbre töltötte. Április utolsó hetében észleltük az idei első kakukkokat, vadgerléket, gyurgyalagokat. A ragadozó madarak közül most jelentek meg az első kék vércsék. Hamvas rétihéják is tartózkodnak a térségben, melyek viszont csak itt állomásoznak, majd tovább vonulnak a költőterületeikre.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a korábbi években látványos volt a tavaszi madárvonulás, tavaly és az idén azonban más a helyzet. Az utóbbi hetekben alig-alig érzékelhető némi madármozgás. Ennek oka, hogy kevés volt a csapadék, ezért nincsenek belvízfoltok, gyepi vízállások. Hébe-hóba látunk egy-egy kisebb pajzsoscankó csapatot, 10-20 aranylilét, néhány bíbicet és a később költő piroslábú cankók egy-egy példányát. Látványosan elmaradtak a gyülekezések. Az erdőkbe visszaérkeztek a fülemülék, énekelnek a barátposzáták és a rozsdás csukok, s hallani már a kakukkok hangját is. Az erdők sem annyira telítettek, mint korábban: kevesebb a sordély, a cinege és az őszapó is. A réti fülesbaglyok viszont nagyobb számban teleltek Dévaványa környékén, tíz pár pedig már fészket is rakott.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park